Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

A bántalmazott ország - a túszul ejtett Magyarország ébredése

2017. május 13. 23:22 - harmadikszem

eroszak.jpgSokat olvashatunk már a bántalmazásokról, általában azonban mindig olyan egyedi esetként gondolunk rá, amely egy kisebb csoportban, tipikusan családban vagy kisközösségben történik. Ilyen az, amikor a szülő bántalmazza a gyereket, az egyik házastárs vagy élettárs a másikat, az egyik testvér a másikat, vagy egy osztályközösség az erre kiszemelt áldozatot. A szociálpszichológusok az idők során számos olyan tényezőt soroltak fel, ami ezt a bántalmazó helyzetet képes előállítani, és azt is felismerték, hogy mindez magából a csoportdinamikából fakad, tehát a szociálpszichológiai helyzetek legalább olyan erővel határozzák meg a bántalmazás eredőjét, mint a benne résztvevők személyiségjegyei.

Egy másik kutatási hagyomány, nevezetesen a tranzakcióanalízis, felderítette azokat a tipikus játszmákat, amelyekben ez a bántalmazó kapcsolat meg tud jelenni és sokáig, olykor egy egész életen át fenn tud maradni. A játszma lényege, hogy – sokszor természetesen nem tudatosan és látszólag a jól felfogott, racionális érdekekkel szemben – a beteges viszonyt működtető erők valójában minden érintett fél számára hasznosak. Ez utóbbi nem csak a tranzakcióanalízisben, de a jóval régebbi hagyományokra visszatekintő viselkedéselméletben is a fő axiómák közé tartozik: a pszichológiai térben mindenki a saját érdekeinek megfelelően cselekszik még akkor is, ha ezek az érdekek az adott pillanatban, vagy akár soha nem tudatosulnak.

Ritkán hallani azonban arról, hogy bántalmazott nem csak egyedi ágens lehet, hanem egy kollektíva, egy csoport, esetlegesen egy egész nemzet.  Szerintem Magyarországgal pontosan ez történt: túszul ejtették, elég régóta rendszeresen bántalmazzák, és a lakosság egy része pontosan úgy viselkedik, ahogyan a bántalmazottak pszichológiai erőtere működni szokott. Az alábbiakban ezeket próbálom pontról pontra megvilágítani.

orban.jpg

1.       Itt van először is a mindenki által ismert Stockholm-szindróma, amelyben a túszul ejtett és sokszor bántalmazott emberek néhány kedvesség-morzsáért cserébe elkezdik szeretni a bántalmazót, illetve egy bizonyos értelemben kötődni hozzá. Ez egyértelműen gyermeki reminiszcencia, hiszen a gyermek – szegény – evolúciósan arra van kódolva, hogy akkor is kötődjön az elsődleges gondozóhoz, ha az illető egy ordas nagy barom. Hasonlóan működik szemlátomást kis hazánkban is, hiszen egy egyértelműen arrogáns és objektíve kártékony vezetés kialakította a beletörődés légkörét. Ez egy veszélyes légkör, amelyben a valódi változásban már nem hisz senki, ezért megpróbálja kihozni a maximumot a jelenvalóból, nem csak anyagilag, de érzelmileg is. Mivel kötődni muszáj – úgy vélik – ezért meg kell próbálni ahhoz kötődni, akitől gyermeki sorunk függ, aki a kenyéradónk. Aki – mint láttuk Bözsi néni esetében – ha úgy vannak a számok, majd megint emel.

2.       Másodszor ne feledjük a kognitív disszonancia jelenségét, amely már inkább a felnőtt énállapotra érvényes. Arról van szó, hogy a korábbi hiedelmeinket nagyon nehezen vagyunk hajlamosak módosítani, sokszor még a realitás rovására is inkább torzítunk, mint a fenntartott hiedelmek ellenében. Ezért, és csak ezért lehetséges, hogy elkezdünk olyan dolgokat elhinni – hanyatló nyugat, feltörekvő Magyarország, migránshordák stb. – amelyek objektíve igazolhatatlanok, ellent mondanak minden lehetséges tapasztalatnak – csak éppen fennálló hiedelmeinknek nem mondanak ellent.

3.       Hasonló jelenség az, amit a viselkedéselmélet értékhipotézisnek nevez, és arról szól, hogy az egyén kalkulálja a már elhasznált pszichés energiát a várható haszon vonatkozásában. Az iskolapélda a következő: ha a gyerek nem akar reggel felkelni az ágyból, akkor úgy kalkulál, hogy nagyon ciki lesz az elmulasztott nap az iskolában, de nagyon jó lesz ágyban maradni tévézni, gépezni egész nap. Ha azonban már felöltözik, akkor az ajtóból visszafordulni már sokkal kisebb haszonnal jár, mint ha fel se kelt volna az ágyból; az iskola kapujából visszafordulni pedig már egészen nyilvánvaló sületlenség. Ugyanez játszódhat le annak a Fidesz-szavazónak az agyában, aki már zsinórban harmadszor vagy negyedszer készül Orbánra szavazni. Látja ő, nagyon is látja, hogy ez Orbán már nem az az Orbán, hogy egykori önmagának már még csak nem is karikatúrája, hanem egy teljesen másik személy. De most elfordulni tőle óriási pszichés energiát igényelne: meg kellene magyaráznia, legalábbis önmagának, hogy esetleg félreismerte bálványát, vak volt bizonyos nyilvánvaló regiszterekre, és ez felnőtt fejjel is nehéz lépés, még akkor is ha felbecsülhetetlen a haszna az egyén számára is, hiszen egy ilyen felismerés által újra köszönőviszonyba kerülhet a valósággal.

4.       A következő drámai jelenség kifejezetten a bántalmazottakra jellemző, és teljesen analóg azzal, ami a bántalmazott országban történik. A bántalmazott ugyanis – hasonlóan a gyászmunka első fázisához – először tagad. Megmagyaráz. Kiment és felment. Csak egyszer fordult elő. Na jó, csak kétszer. Na jó, csak hetente kétszer. Mások is ilyenek. Kiderülnek a korrupciós ügyek - mások is lopnak. Hazudik a politikus, kettős beszédet folytat – hát, a politika már csak ilyen. A férfiak is már csak ilyenek, verik a nőket, mit lehet tenni. Ez egy nagyon egészségtelen fázis, aki itt megreked, annak segítség nélkül vége. Ezek a bántalmazottak sokszor éppen arra lesznek nagyon dühösek, akik felemlegetik előttük, hogy figyeljetek, titeket bántanak, hát nem veszitek észre? Ilyenkor a bántalmazott aztán minden dühét az igazság kimondójára projektálja, ebből a szakember – ha ez terápiás körülmények között zajlik – meg tudja állapítani az adott érzelem amplitúdóját. A Fideszt tűzzel- vassal, ordenáré stílusban védelmezők úgy vélem ebbe a kategóriába tartoznak valamennyien.

5.       Ezt meghaladja az a fázis, amikor – némi önismereti munka hatására – a bántalmazott elkezd gondolkodni. Ahány lépést tesz a valóség felé, annyival fogja tisztábban látni a helyzetet és benne a saját szerepét. Azt fogja látni, hogy nem normális dolog, ami vele történik. Képes lesz megélni a fájdalmat, képes lesz reálisan átélni a saját, fájdalmához aló viszonyát. Észreveszi, hogy ez neki bizony nem jó. Ha elég jól halad, akkor ezen a ponton dühös lesz. Még nem lesz képes a reális, intellektuális helyzetelemzésre, de a dühöt már a megfelelő ember, a bántalmazó irányában kezdi érezni, és ez nagy haladás. Úgy vélem jelenleg pontosan ebben a fázisban tart Magyarország, legalábbis annak felvilágosult, autonóm gondolkodásra még képes része. Nyilván Rezsi Sziszi soha nem fog eljutni erre a szintre, de az úgynevezett jobboldali, Fideszhű értelmiség egyre jelentősebb része kapja azon magát, hogy felnyílik a szeme. És amit lát, az nem tetszik neki. Észreveszi, hogy országát és benne őt magát bántalmazzák, mégpedig – lepődik meg önmaga is – igen régóta. És ezt ő nemvette észre. A düh érzéséhez az önvizsgálat, és a saját felelősség felismerése társul, és ez így nagyon jól is van.

6.       Ezzel párhuzamosan persze megmarad a Stockolm szindróma azoknál, akik a lehető legkevésbé képesek mentális működésük dinamizálására. Ők azok, akik még mindig azt fogják fújni, hogy még így is ő a legjobb, meg különben is, van, hogy jót tesz. Ő a megváltónk, a hősünk. Ezért elnézünk neki ezt –azt. Aztán később már szinte mindent. Végül már mindent. Neki szabad. Ő a minden. Ő apu. Részeges, verekedős, félelmetes – de nélküli mi sem lennénk, mi sem vagyunk. Jaj azoknak, akik ezen a szinten rekednek!

7.       A pszichodinamikai ébredést azonban nem lehet megállítani. Mind többnek és többnek a szeméről hullik le a hályog. És ekkor az ébredés folyamata átmegy a jól ismert Üldözöttből üldöző játszmába. Ezt jó lenne elkerülni, láttuk mi történt Romániában, amikor a nép rájött, hogy Elena nem az a jóságos Édesanya, akinek hosszú évekig gondolták, és Nicolai sem a szigorú de szerető papa. Ha hosszú idő alatt halmozódik fel a düh és az elkeseredés, akkor az elég brutális módon tud a felszínre törni. Jó elkerülni az ilyet, de néha szinte lehetetlen. A bántalmazó – egy bizonyos értelemben, és ha elég sokáig csinálja – SOHA nem ússza meg. A bántalmazót mindig utoléri a végzete.

8.       Ekkor kezdődik a bántalmazott megtisztulása. Absztinencia, önismereti munka, és újraéledt, noha csak halovány bizalom. Elsősorban saját magában, és abban, hogy önmaga is képes a saját sorsa alakítására. Amikor egy nemzet népe (és nem vezetője. Micsoda különbség!) eljut idáig, na akkor, csakis akkor van kész a föld arra, hogy a demokrácia magvait elhintsük benne.

 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr9312503771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

TothJanJ 2017.05.14. 10:33:37

Nem hiszem, hogy majd akkor itt demokráciamagokat kellene hinteni de ne szaladjunk ennyire előre.

Szerintem itt most egy kellemesen langyos estimesét írtál gyerekeknek (Berne, szerepek értelemben; hamár úgyis volt szó róla). Minden megvan benne ami kell, szegénylegények, vándorút, próbatétel, katarzis, távolbameredős reménykeltő happy end amíg meg nem haltak.

Szerintem a következő a helyzet; az emberek többsége élete egyáltalán nem orbi, fidesz, kormányzás, lopás, ilyesmik körül forog, velük kapcsolatban nem kalkulál, tervez, tagad, önvizsgál vagy ébred. Lehet, hogy a 4évenkénti választási részvételi arányokat nézve a választópolgárok 2/3-a jelen van, de a legutolsó 2014-es ESS alapján az 1696 főből álló HUreprezentatív mintából 599et egyáltalán nem, 624-et alig érdekelt a politika. Ez több, mint 70%. Több, mint 70% nem hűséges követője, több, mint 70% nem harcos ellenzője orbiéknak. A maradék 30ra lehet igaz amit írsz, bár a politika iránt nagyon érdeklődő keménymag száma nálunk 4% alatti, ellentétben például az angol, német vagy francia 15-20%-al. Ez a 4% fog falhozállítást csinálni ha minden úgy alakul, bár lehet, hogy többnek fog tűnni, hiszen az általános érdektelenség az irányukba is meg fog maradni amit aztán könnyen lehet támogatásnak láttatni, vagy akár konkrétan támogathatják is najólvan alapon, ugyanúgy ahogy az a 2/3-nyi szavazó is elmegy választani (mert miért ne, és hát ha jobban belegondolunk -azon a napon, szemben az 1460 másikal, én tényleg támogatom/ellenzem ezt és ezt a pártot).

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.05.14. 12:22:57

@TothJanJ: nem tudom mit jelent az, hogy Orbi, Fidesz stb "körül forog". Kevés az olyan ember - a fideszes haveri kör kb és néhány ellenzéki profi újságírót leszámítva - aki életpályaszerűen ezzel foglalkozik. A többieket viszont mindet érinti, ha akarja, ha nem. A gravitáció is ilyen, néhány fizikus foglalkozik vele életvitelszerűen, van pár millió ember aki érti miről van szó, és van pár milliárd aki kurvára nem ért belőle semmit de ha szakadékba lép akkor ugyanúgy lezuhan mint a fizikus, vagy mint egy darab kő. Ezért aztán nem felesleges olyan dolgok hatását firtatni, akár blogbejegyzés címen is, amelyek mindnyájunkra hatással vannak, még akkor is ha felhúzott orral azt gondoljuk, hogy nem, vagy éppen leszegett orral nem vesszük észre, hogy igen.

TothJanJ 2017.05.14. 12:57:29

@harmadikszem: Azt jelenti, hogy értelmet, magyarázatot keresnek rá, reflektálnak. Épp arról van szó hogy nagyrészt egyáltalán nem, és ez adott esetben nagy különbség. Tegyük fel megemelik X adót 20%-al. Az előbbi ember a magyarázatkereső tevékenységét vezérlő értékeknek megfelelően elkezd történeteket gyártani a miértről, a hogyanról, a várt hatásról stb. Az utóbbi nem, max. anyázik egyet magában. Mindkettő ki fogja fizetni a végén a +20%-ot, mert ha nem, akkor kétannyit fognak elvenni tőle. A különbség az, hogy előbbi elköltött egy csomó pszichikus energiát a történeteire, amit ha nyilvánosan tesz akkor ráadásul másokat is rávehet arra, hogy költsön rá energiát. utóbbi csak a +20%ot fogja fizetni. A hatalomban lévők döntéseire nem érdemes magyarázatot keresni (kivéve ha ez a munkád), mert a megtalált válaszok csak a frusztrációdat növelnék az által, hogy te magad nem lehetsz része ezeknek a döntési folyamatoknak és nem érvényesítheted a megtalált válaszaidat. És ha sok ilyen tapasztalat ér, akkor igen, akkor fogod az utcakövet meg a puskát és elmész polgárháborúzni, aztán egy pár hónapos-éves zűrzavar után kezdődik minden elölről. De a frusztrációd elmúlt, mert végre részesnek érezhetted magad.

Na ez pl egyáltalán nem olyan, mint a gravitáció. A gravitáció törvényét nap mint nap tapasztalod akkor is, ha esetleg nem tudod felérni a hozzá tartozó képleteket, és kivétel nélkül kiszámítható módon tudod, hogy érvényesülni fognak. Ahogy mondod, aki szakadékba lép, az lezuhan. Nade demokráciában? A demokrácia lefektetett törvénye, hogy a nép uralkodik és hozza meg kollektíve a rá vonatkozó döntéseket, különbség csak a módokban van. Ezzel szemben mit tapasztal nap mint nap? Hogy néha hihető, hogy így van, néha meg nem, hogy a szavazatának -már ahol foglalkoznak még ilyesmivel- az esetek többségében nincs olyan súlya, amit ő tényleg átérez (milyen döntések születnek olyan arányban, ahol 1 szavazat számít? Vagy mondjuk 100, vagy 1000? ), és hogy a döntések többségét úgy hozzák meg a feje felett, hogy még azt sem tudja, hogy volt ilyen téma.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.05.14. 16:24:50

@TothJanJ: nem helyeslem a frusztráció kifejezés használatát itt. A frusztráció a pszichológiában az elmaradt jutalom helyettesítette diszstressz vagy agresszió. Szerintem a hatalom kontrollja nem ilyen típusú dolog, hanem egyszerűen álampolgári kötelesség. A jutalmat az ember itt nem várja abban az ételmben, hogy frusztrációt okozzon neki. Dühös, csalódott stb lehet, de nem a saját ügyetlensége okán, mint a frusztráció esetében, hanem valaki más rossz munkáját látva. Ha egy munkatársam rosszul dolgozik, vagy egy beosztottam, vagy a főnököm, akkor nem frusztrált leszek, hanem jelzem a problémát, és ha nem sikerül dűlőre jutni, akkor munkahelyet, munkacsoportot, partnert váltok.

Ami pedig a nap mint nap tapasztalást illeti: én nap mint nap tapasztalom a minőségromlást, immár nyolcadik éve. Mivel az a szféra ahol dolgozom elég sok szállal van összekötve a kormányzati döntésekkel, ezért nem tudom azt csinálni, hogy bedugom a fejem a homokba. Szerintem ha tudnám sem tenném, de jelen helyzetben nem is tudom. Ezen kívül más olyan területek is vannak, jelesül az oktatás és az egészségügy, amiben viszont a gyerekeim okán vagyok érintett, és ezek a területek is kimondottan az állam fennhatósága alatt fejlődnek. Jelen esetben vissza.

Ha félreérthető lettem volna: engem az ideológiák csöppet sem érdekelnek. Egyre kevésbé, de valaha sem érdekeltek igazán. Konkrétan leszarom, ki mit _mond_ magáról vagy arról, mit szeretne csinálni az országgal. Engem csak az érdekel, hogy mi történik, és mivel azt a saját területem nagyon jól látom, és cseppet sem tetszik, ezért én a magam részéről gyakorolni fogom azt a kritikát, ami vélelmem szerint nem csak jogom de kötelességem is. Emiatt nem érzek frusztrációt sőt úgy érzem pontosabb döntéseket tudok hozni, mintha nem foglalkoznék a közügyekkel.

bigdata 2017.05.15. 03:24:16

Van ebben igazság. Nagyon szépen rímel a dübörgő pannon puma, az igazságbeszéd, a jogeszerű és szakszerű rendőri intézkedések, valamint a kivédhetetlen válság korszakára is. Ami egyben magyarázat arra, hogy miért van könnyű dolga Orbánnak, bármilyen geciséget művel, maradva a hasonlatnál. Arra azért emlékszünk, hogy a demokrácia 2004-2009 között is színjáték volt, csak a főrendező technikai háttere még nem volt ilyen komfortos.

Kedves Loránd x 2017.05.15. 07:42:10

Az érem másik oldalát is érdemes megnézni.

Pár éve meguntam a falnak beszélést, és levontam a nem túl elegáns következtetést: akivel ezt meg lehet, azzal meg is kell tenni. A magyar "néplélek" teremti és tartja fenn Orbán Viktort, az első felfedezőt, akinek volt nyolc éve képzett politikusként bejárni a vidéket és megismerni a népmesei hős iránti zsigeri vágyat, és a személyes felelősségvállalástól való rettegést (ugyanis ezt helyettesíti a jelenlegi bántalmazó és a leendő bűnbak). Bartók Béla zenei zseniként a népművészetet fedezte fel - Orbán Viktor pedig az áldozati szerep vágyát, modern korunk alapvető jellemzőjét, amely egyébként egyáltalán nem hungarikum, hanem a globális információmérgezés eredménye.

Nem tetszik? Attól még marad az, ami: tükör.

TothJanJ 2017.05.15. 07:57:35

@harmadikszem: Egyértelmű vagy, nem értelek félre. Az én saját tapasztalatom meg az, hogy amivel tudok úgy foglalkozni hogy a lényegi folyamatokra ráhatásom legyen, annál a végeredménytől vagy nekem lesz jobb, vagy a környezetemnek (esetleg mindkettőnek. Ez ritkábban jön össze mint szeretném, és erre érzelmileg is reagálok mert ember vagyok). Az oktatásról én is tudok beszélni mert ilyen területen dolgozom; én elégedett vagyok azzal a munkával amit én végzek mert jól csinálom és hagyják is csinálni. Nagyon elégedetlen lennék ugyanakkor, ha olyasmit kellene csinálnom aminek a végrehajtásához nincs elég jogköröm, vagy van ugyan de pl. eszközöm nincs, vagy a kollégák folyamatosan szabotálnak, vagy a kisfőnök egy tollvonással megmásítja, vagy a nagyfőnök azt mondja, hogy hümm, igen, lehet, mindazonáltal akkor is úgy lesz ahogy én megfelelőnek gondolom. Ilyenkor, hacsak nem jön sorozatban véletlenek szerencsés együttállása (nem szokott), előbb-utóbb elcsesződik valami az én aktív közreműködésemmel. Amiért az előbb említett hiányok okán még felelősséget sem fogok vállalni, és ha valaki erre azt mondja, hogy de igen márpedig a te felelősséged hogy ilyen körülmények közt is csináld és jól csináld ami a munkaköri kötelességed, azt kénytelen lennék körberöhögni. Ilyen munkahelyen nem dolgoznék; és akkor itt cseréljük ki a szereplőket az államra és az állampolgárra.

Legeslegalja 2017.05.15. 08:13:06

Ez nem beletörődés.

Racionális szempontok alapján választják az emberek a Fideszt, a kisebbik rossz elve szerint.

A beletörődés az inkább abba az irányban van, hogy normális, emberek érdekeit szolgáló politikus garnitúra nincs és nem is lesz az egész EU-ban sem, nemhogy Magyarországon.

Ambiorix 2017.05.15. 08:33:46

Nos, az lehet, hogy a Fidesz a trambulinról hugyozik a medencébe, de kiválóan emlékezünk rá, hogy az a víz már 2002-2010-ben is csuromsárga volt, csak akkor még a fejünket is belenyomták. A többi csak duma.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.05.15. 10:53:40

@TothJanJ: én azt hiszem hogy van ráhatásunk erre is, a mértékről lehet persze vitatkozni. Úgy vagyok vele mint Bergson a szabadsággal, és nem vagyok hajlandó pusztán egy fogaskerékként felfogni magam még akkor sem ha az esetek nagy részében valóban akként funkcionálunk.

sakkosfx 2017.05.15. 11:28:21

Érdekes kérdés jutott eszembe vajon ha őszinte lenne valamilyen szinten az vajon jót vagy rosszat tenne e Orbán úrnak!? Például őszinte beismerő vallomást tenne a nép átveréséről! De már a kérdés gondolata is meg adta a választ! Mint a bíróságon az történne most is őszinte beismerő vallomás 5év a konok tagadás 6hónap felfügesztett! Így hát tagadni fog mindent!

B.Marcsi 2017.05.17. 09:07:23

@Legeslegalja: Hol, melyik országban van normális politikus-garnitúra? Mint ahogy demokrácia sincsen, max. fogalmi szinten ( esetleg kisebb, pl. baráti közösségekben )

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.05.17. 11:03:07

@B.Marcsi: ez a "más nőket is biztosan ver a férjük" effektus, volt róla szó a bejegyzésben. Ez nem érv semmire, maximum egy halovány önigazolási kísérlet.

B.Marcsi 2017.05.17. 16:27:46

@harmadikszem: a választ nem önigazolásnak szántam, és nem is fidesz-védőbeszédnek - ezek tények.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.05.17. 20:11:22

@B.Marcsi: ezek nem tények hanem hamis általánosítások. Vannak demokráciák amelyek sokkal jobban működnek és ahol ezred ennyiért is börtönbe küldenék a vezetőket. Ilyen kb az összes nyugati demokrácia, nem azért mert ott a politikusok jobb emberek hanem azért mert megfelelő intézmények vannak arra, hogy kordában tartsák őket, ha elszabadulna a pokol az agyukban.

Untermensch4 2017.05.17. 21:37:52

@Legeslegalja: A "kisebbik rossz elve" az maga a beletörődés.

Untermensch4 2017.05.17. 21:42:29

@B.Marcsi: Azért egyes demokráciának nevezett demokráciák annyival jobban működnek nálunk pl a politikusi korrupció és az üvegzsebek tekintetében hogy a jövendőbeli miniszterelnök-reménységnek átnézi az élettörténetét egy érdeklődő állampolgár, talál egy repülőtéri csokivásárlást amit nem a magán hanem a képviselői hitelkártyájával intézett a politikus, és amikor a következő sajtótájékoztatóján megdobálják csokival akkor mindenki tudja hogy belőle nem lesz miniszterelnök.