Az elmúlt napokban két érdekes írás is napvilágot látott az oktatással kapcsolatban. Az egyikben Schmidt Mária jobb napokat látott egyetemnek nevezi a Princeton-t, a másikban pedig az Index beszámol az ELTE egy kutatásáról, melyből kiderül, hogy az egyetemi oktatók leginkább a megalázóan alacsony bérükkel elégedetlenek. Ugyanitt kiderül az is, hogy az egyetemi tanároknál nem csak az ALDI pénztárosai keresnek jobban (a boltvezetőkről már nem is beszélve) de a BKK sofőrjei is. Na de fasza.
Ezekről a cikkekről jutott eszembe, hogy megnézzem, tényleg, hogyan is állnak a magyar egyetemeink éppen, hová vezet a kutatásokban is kifogásolt minősíthetetlen állami dotáció?
Elöljáróban: az egyetemi rangsorok nem a hiúságról szólnak. A nemzetközi hallgatók ez alapján választanak egyetemet, márpedig minden egyetem alapvető érdeke, hogy legyenek nemzetközi hallgatók, minél nagyobb számban. Ezek mindig fizetnek tandíjat, illetve az egyetemi városban költik el a pénzüket lakbérre, szórakozásra, ételre és hát igen, italra is. Sok nemzetközi hallgató = jó egyetem, kevés nemzetközi hallgató = nem jó egyetem. Emellett természetesen vannak felmérhetetlen intellektuális előnyei is a nemzetköziségnek, szóval az anyagiakat csak a közérthetőség kedvéért hangsúlyoztam.
A jobb napokat látott Princeton (akárhányszor leírom, alig hiszem, hogy ez bírta mondani) jelenleg a világ 13. legjobb egyeteme.
Látjuk az ábrán, hogy hol jobb, hol rosszabb helyen van (kis megjegyzés: a top 100-ban lenni ebben a mezőnyben, ahol több 10.000 egyetem versenyez, eszméletlen nagy eredmény, egyáltalán semmit nem számít, hogy 9. vagy 12. helyen van-e egy adott egyetem). 2012-ben például jobb napokat látott, mint 2014-ben, 2015-ben ismét jobbakat, mint 2017-ben, és most is épp rosszabb napokat lát, mint tavaly. A logikai menetet nézve jövőre megint jobb napokat fog látni. De nem lehet nem észrevenni, hogy itt a jobb és rosszabb napok azt jelentik, hogy épp benne van-e a top 10-ben, vagy csak a top 15-ben.
Nézzük meg ezzel szemben Schmidt Mária egyetemét, ahonnan a lángeleme e sorokat írta. Ja nem, nem tudjuk megnézni, mivel a PPKE nincs benne a top 1000 (!) egyetem rangsorán, tehát nem tudjuk megnézni, hogy épp milyen napokat lát.
Lapozzunk, íme az ELTE.
Ez itten kérem egy úgynevezett folyamatos ereszkedés, az Orbán kormány évei alatt az ELTE 100-nál is több helyet zuhant hátra a rangsorban. Nézzük a híres Műegyetemet! Same shit. Debrecen?
Egy lépés előre, 20 kilométer hátra. A Debreceni Egyetem 2016 és 2017 között 100 helyet zuhant hátra. De mi a helyzet a magát az ország legrégebbi egyetemének hívó Péccsel?
Csúnya! Végül tekintsük meg a legszebb ábrát, a rezsim-egyetemmé tett Corvinust, ahol személyesen Lánczi rektor úr őrködik a felett, hogy minden a NER szerint működjék. Tudják, Lánczi volt az az ember (Orbán személyes ideológusa hosszú évek óta) akire megmondta a Viktor hogy ő lesz a rektor márpedig, és akkor mindenki más vissza is vonta a pályázatát. És bazdmeg, tényleg ő lett. Na így néz ki a Corvinus rangsora azóta:
Itt világosan látszik, hogy a NER vezetés következtében (a többi tényezővel, tehát a folyamatos alacsony dotációval együtt) a Corvinus még a többi magyar egyetemet is túlszárnyalva zuhan alá a semmibe, 6 év alatt egy laza 350 helyet sikerült visszaesnie.
Ugye emlékszünk még Schmidt Mária szavaira? A jobb napokat látott Princetonra?
Ez a mai Magyarország: rezsimszolgák, tehetségtelen félhülyék hadoválnak jobb napokat látott nyugati egyetemekről, miközben a mi valaha volt elit egyetemeink úgy ugrálnak hátra 100, néha 300 helyeket a nemzetközi rangsorokon, mint a vöcsök. A nyugat haláláról hazudoznak közpénzen, miközben itthon az egyetemi tanárok közül már csak az marad itt, aki vagy teljesen alkalmatlan, vagy félvállról veszi a tanítást (a hősökről most nem szólva). Úgy rohad majd rájuk az egész ország, hogy észre sem veszik.
De a romok alatt majd igen nagyon fog csodálkozni mindenki, azt garantálom. És megmaradt hazaszeretetem minden morzsájával kívánom, hogy ne legyen már késő.