Tahók, beszariak és ostobák avagy oktatásügyi nagyjaink esete a párbeszéddel.  

Érdekes levél került birtokunkba a mai napon, amely nagyon sokat elárul a mai magyar közállapotokról. Összességében a hatalmon lévők gyávaságát, tahóságát és hatalmas inkompetenciáját emelném ki elsősorban, illetve mindezeknek azt a mocskos elegyét, amit az alább bemutatott sztori megvillant ebből. (A bejegyzés a Magyar Kommunikációtudományi Társaság Facebook oldalára került ki ma délelőtt.) 

Nyilván mindenki emlékszik még a CEU-ügyre, amit az Orbán adminisztráció robbantott ki, mindvégig tagadva annak politikai és ideológiai jellegét, ellenben szakmai indokokra hivatkozva. Egy nemzetközi tudományos folyóirat megkereste az illetékeseket, és megpróbált egy moderált dialógust kezdeményezni, melyen az érintettek tudományos színtéren fejthetik ki álláspontjukat. Nem jártak azonban sikerrel, hiszen megkeresésükre

sem Dr Palkovics Lászlófelsőoktatásért felelős államtitkár,

sem Dr Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár

sem pedig Dr Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke

NEM VÁLASZOLT SEMMIT.

Világos, ugye, hogy miről van szó? A folyóirat szerkesztősége előre megadott kérdéskörökben (lásd a linket) indítványozott racionális vitát, de a megszólítottak sem személyesen, sem helyettesük, sem általuk kinevezett egyéb ágens útján nem válaszoltak semmit. Ez alapján a következő gondolataim támadnak hirtelenjében:

1)      a magyar oktatásért felelős döntnökök egyszerűen akkora tahók, amilyenekkel ritkán találkozni még focimeccsen is. Semmit nem tudnak arról, hogy azokra a megkeresésekre, amelyek az általuk képviselt ügyekkel kapcsolatban hivatalosan érkeznek, valamilyen formában válaszolni illene. Arrogáns kisstílű parasztok.

2)      a magyar oktatásért felelős döntnökök gyávák, nem merik ütköztetni véleményüket még egy ennyire kiszámítható, biztonságos terepen sem. Nem elég nekik két hónap arra, hogy négy olyan kérdésben érvényes véleményt nyilvánítsanak, amiről egyébként döntéseket hoznak – nyilván felsőbb utasításra, meghosszabbított kézként.

3)      a magyar oktatásért felelős döntnökök rettenetesen buták, és valószínűleg nincsenek is olyan érveik, amelyekkel érdemes lenne a nyilvánosságra állni

Egyszerű állampolgárként, akinek azért fontos az oktatásügy, nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez az ígéretes beszélgetés a hatalmon lévő oktatásügyi felelősök tahósága, gyávasága és ostobasága okán nem jöhetett létre, pedig – a kiküldött kérdéseket nézve – eléggé érdekes lett volna.

A teljes sztori részletesen olvasható a folyóirat Facebook oldalán

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Tisztelt Dr. XY,

A KOME - An International Journal of Pure Communication Inquiry nemzetközi tudományos folyóirat a 2017. év nyári számában szeretne egy tudományos fórumbeszélgetést szervezni angol nyelven, a CEU-t is érintő közelmúltbeli kormányzati döntések, intézkedések kapcsán. A fórumra szeretnénk meghívni Magyarország kormányának álláspontját képviselő személyeket is. Amennyiben tudja Ön vállalni ennek képviseletét, vagy tud ajánlani maga helyett kompetens személyt, kérem jelezze nekünk.

A fórum keretei:

A meghívott hozzászólók 4 témakörrel kapcsolatban fejthetik ki írásban álláspontjukat az első körben. Ezt követően ezeket
az írásokat még publikálás előtt megküldjük minden résztvevőnek, akik erre további szövegben reagálhatnak. Ezt követően az írásokat összesítjük és magukat az írásokat fórumstrukturában, tartalmi szerkesztés nélkül közöljük. A négy témakör a következő (a konkrétan megjelenő szövegezés ettől eltérő is lehet):

1.) A CEU önmeghatározásából fakadóan sajátos módon elkötelezett a nyílt társadalom előmozdítása mellett, bizonyos
tevékenységeit a nyílt társadalom eszméjének szellemében végzi, továbbá alapító okiratában és szmsz-ében is szerepel,
hogy elkötelezett a nyílt társadalom értékei iránt. Ezek az értékek milyen más, Magyarország jelenlegi működéséhez
kapcsolódó értékekkel ütközhetnek, és milyen megoldást tartanának elfogadhatónak a konfliktus feloldására?

2.) Milyen konkrét vagy közvetett politikai stratégiákkal rendelkezik a CEU összevetve a többi, más országokban működő American University típusú intézménnyel, illetve mit érzékel ebből Magyarország kormánya?

3.) A CEU mint a magyar oktatási és kutatási piacon szereplő munkaadó általában véve sokkal kedvezőbb feltételekkel tud
alkalmazni magasan képzett, nemzetközileg kimagasló teljesítményű oktatókat/kutatókat, mint a hazai intézmények (MTA, állami és egyházi egyetemek). Érzékelnek-e ezzel kapcsolatban megoldandó problémákat, feszültségeket?

4.) Mit forgat vissza a CEU a kifejezetten magyar akadémiai életbe?”

Mit gondolnak, ki produkálja az év legparasztabb honlapját? Hol oktatják ki, alázzák meg az érdeklődőket viccesnek szánt házmesterszöveggel? Egy építőipari cég? Mezőgazdasági Zrt? Focidrukkerek szövetsége? Nos, ha Ön ezekre gondolt, akkor nagyon téved –az év legparasztabb honlapja ugyanis egy tánc és illemtan stúdióhoz köthető. Na jó, igazából balettiskolához.

Pedig kár érte, mert az ötlet teljesen korrekt: balettiskola felnőtteknek, akik megtanulhatják a helyes tartást, jól elszórakoznak, szép zenéket hallgatnak közben, satöbbi (nem vagyok otthon a témában, biztos van még sok más pozitív hozadéka, ezeket az Istennek se vonnám kétségbe).

Na de bazdmeg ahogy beszélnek ott a honlapon az érdeklődő vagy az odatévedt olvasóval, az valami HIHETETLEN módon paraszt, sőt, konkrétabban szocialista portástempó. Nézzünk csupán három idézetet, de a többiből is szemezgethet még az iskola honlapján a t. érdeklődő.

1.    „A tagdíjak érvényessége, érvényesség meghosszabbítása (betegség, elfoglaltság, utazás, vagy bármi egyéb okokból) sajnos NEM lehetséges. 

A tagdíj lejárata után, a fel nem használt alkalmak elvesznek, hasonlóan a BKV bérlethez!!!”

Ez aztán a rugalmas hozzáállás, joggal kérdezi meg az ember, hogy miért is, kezit csókolom? Én konkrétan nem ismerek olyan, hasonló szolgáltatót (sport, tánc, hobbi, terápia) ahol ilyen mértékű pénzsóvár rigiditással találkozhatunk. De a hab a tortán természetesen a BKV-s hasonlat (bréking, BKV évek óta nem létezik), annak igazi kioktató, okoskodó, három felkiáltójellel megerősített stílusával együtt.

2.    „Szerencsére mindkét nemnek megadatott itt a XXI. században, hogy illatosat izzadjon, kérjük a megfelelő dezodor vagy stift használatot, ne tedd tönkre testszagoddal mások tánctanulását, szórakozását.

Abban az esetben, ha ez mégis megtörténne, ne vedd rossznéven, ha a tanfolyamvezető tanár, megfelelő körülmények között, erre figyelmeztet.”

Jézusom de tényleg. Természetesen azzal én is egyetértek, hogy a kellemetlen testszag zavaró egy ilyen jellegű tevékenység közben is. Én 5 éves korom óta folyamatosan járok olyan közösségekbe, ahol testedzés folyik, nagyon sokféle változatot kipróbáltam már, és igen, nagyon sok büdös emberrel  találkoztam. De ilyet azért még nem pipáltam, hogy a honlapon hívják fel a figyelmet arra, hogy ha nem dezodorálod magad akkor megszaglásznak és kibasznak az ajtón. Mégis hogy? Elkezd terjengeni a szag, van 30 ember, és akkor magastartás, az oktató mindenkinek beszagol és „Piroska bazdmeg rohadt büdös vagy, takarodj haza?” Of course itt is jön az igazi nyolcvanas évek eleji házmestertempó, okoskodó öregasszonyi stílusban: „szerencsére mindkét nemnek megadatott itt a XXI. században hogy illatosat izzadjon” anyád, Lenke néni.

 

3.     „Jó tanács GYEVI bíróknak: szeretnénk mindenkitől pozitív attitűddel elválni, ezért ha a fenti szabályok betartása nem lenne megfelelő számodra, kérj információt egyéb balettiskolákról, szívesen segítünk.”

Hát ezen viszont frankón lehidaltam. 2017-ben vagyunk, piaci verseny, Európa, stb, halló, Etus, Tyúkanyó! Nem mondunk ilyeneket, a HONALPON, ahol csalogatni kellene a népet, hogy te Gyevi bíró (he?) majd ha nem tetszik, akkor szívesen mutatjuk meg az ajtót. Én még ilyet nem láttam a rendszerváltás óta magánintézménynél.

Hát kérdem én miféle keleti despotizmusban szocializálódott öregasszony írta ennek az iskolának a kommunikatív tartalmát? Esküszöm ezek a szövegek pont olyanok, mintha a Szomszédok egy korai epizódjából csöppentek volna a weboldalukra. Kutyától, Lenkétől, Etustól, Sümeghy-től. Fertelem, egyszerűen fertelem.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Munkatársaimmal nagy fába vágtuk a fejszénket, na jó, nem olyan nagyba, de azért volt vele munka. Egyetlen ember ugyanis talán nem is tudja összeszámolni, fejben tartani viszont semmiképp sem, hogy mekkora vagyont harácsolt össze eddig a miniszterelnök nyilvánvaló közelségében lévő oligarcha sereg. De még egy lelkes, de relatíve szerény létszámú csoport is csak viszonylag korlátozott részére képes koncentrálni, hiszen, mint az sejteni lehetett, minden képzeletet felülmúló tárgyi, anyagi és intézményes vagyonról van szó.

Ebben a minikutatásban ezért pusztán pár olyan embert néztünk meg, akik szoros kapcsolatban vannak Orbánnal, és az elmúlt pár évben rakétaszerű teljesítménynövekedést értek el az állami szektor által milliárdokkal támogatva, teljes politikai hátszéllel. Az eredmények lenyűgözők, jó csemegézést kívánunk!

A stróman négyes

Első ábránkon azt az öt ember látjuk, akik a legtöbb tulajdont szerezték hirtelen, illetve a legtöbb olyan oligarchával állnak kapcsolatban, akik jelentős szerzéseket értek el. A táblázatban a degree oszlop jelöli a feltárt kapcsolatok számát (ez nem jelenti az összes létező kapcsolatot, csak azon kapcsolatok egy részét, amelyeket a média már bizonyító erővel feltárt). Láthatjuk, hogy a legtöbb „szerzése” kétségkívül Mészáros Lőrincnek volt, őt szorosan követi Habony Árpád, majd a miniszterelnök veje, Tiborcz István. Ezt követi maga Orbán, és szegény Andy Vajna csak az ötödik a sorban.  

De ne kezdjük még sajnálni az ifjú házast, hiszen van nekünk egy másik figyelemre méltó oszlopunk is, a betweenness centrality névre hallgató. Nagyon egyszerűen fogalmazva ez az érték azt jelöli, hogy egy adott csomópontnak milyen erősségű kapcsolatai vannak, azaz, jelen esetben, hány befolyásos embert ismer. Itt Habony Árpád áll az abszolút első helyen, őt követi Vajna, Mészáros, Tiborcz majd Orbán. Hogyan is kell mindezt értelmezni? Máshogy nem nagyon lehet, mint úgy, hogy a legtöbb befolyásos emberrel kimutatható kapcsolatok közül azért Orbán a legutolsó (ebben az elemzett top 5-ben) mert ÉPPENSÉGGEL Ő AZ A BEFOLYÁSOS EMBER, akit a többiek ismernek, és ezért magas a betweenness értékük. A képlet világos stróman-négyest mutat és megmutatja azt is, hogy ezek az emberek bizony nem másnak a strómanjai, mint a miniszterelnöknek.  

A klaszterek

Ha a képet kellő méretűre nagyítjuk (sajnos a blog.hu motor nem támogatja az interaktív gráfokat) akkor világosan láthatjuk a feltárt kapcsolatokat, ezek mintázatait és erősségét. Nagyjából 5 nagyobb klaszter vagy hub rajzolódik ki, a stróman négyes és a miniszterelnök adják a fő csomópontokat, de az egész „szervezet” nagyon erősen hálózott, sűrű, mintegy 400 kapcsolat tárható fel közel kétszáz piaci ágens között (de még egyszer, ez a mintának csak egy része, nem szerepelnek benne olyan fajsúlyos egyedek mint például Matolcsy György vagy Rogán Antal, hogy csak a leginkább evidenseket említsem). A gráf átlagos úthossza 3,7 ami azt jelenti hogy 3-4 kézfogáson keresztül mindenki elér benne mindenkit, ha akar. És akar.

A részletek

Az ördög a részletekben rejlik, és valóban megkapó dolgokat láthatunk, ha a kisebb klaszterek felé fordítjuk figyelmünket: egészen jó helyen van benne például Vajna Timike a maga 10-es fokszámával, de Csák Zoltán vagy Szíj László sem panaszkodhat magányosságra. Tombor András és Rogán Antal úgy van benne a top10-ben, hogy Rogán be se került az eredeti mintába, tehát neki csak érintőlegesen, mintegy mellékesként van köze a hálózathoz. Szép eredményeket produkál egyébként Lánczi Tamás sőt Orbán Ráchel is. De beszéljenek helyettünk a hálózatok, csak ismételni tudom magam: jó csemegézést kívánok!

Mészáros Lőrinc pókja a legnagyobb, van itt minden kérem szépen ami szem szájnak ingere: üzleti tanácsadás a gázszerelőtől, tévé-rádió-napi és hetilapok, örökségvédelem, szálloda, kutyafüle.

Habony Árpádnak látszat szerint rengeteg független tevékenysége van, de valamiért mégis össze van kötve az összes jelentős hub-al. Egyértelműen ő van jóban a legtöbb olyan emberrel a mai Magyarországon, akikkel hogy úgy mondjam érdemes jóban lenni.

A filmbiztos sem panaszkodhat, hiszen nem csak gyönyörű és fiatal felesége van, de jelentős kapcsolati hálója is. Van azonban egy gyanús elosztó ott kicsit jobbra tőle, na ő ki lehet?

Na nézzenek oda, csak tán nem Vajna Timike? Hogy mik vannak!

A harminc éves Tiborcz István kapcsolati hálója sem épp gyenge, ja, és egyébként ő a miniszterelnök veje. Elég sok szálon kötődik is hozzá, amit a köztük lévő link vastagsága reprezentál. Meg még pár vékony. Nyilván Orbán Ráchelhez is számos kapcsolat fűzi, nem csak üzleti, hiszen a felesége. Aki a miniszterelnök lánya. Mint egy szép mexikói szappanopera, ugye?

Végezetül nézzük magának a miniszterelnöknek a hálóját, hát nem impozáns? Központi helye világosan megmutatja, hogy nem pusztán remekül kapcsolódik az összes oligarchájához, de megkerülhetetlen kapcsolati pozícióban van, és ő az, aki a legrövidebb úton elér a hálózat valamennyi pontjához És mindezeket persze nem én mondom, hanem politikailag elkötelezetlen, hidegvérű és mindenféle rossz vagy jó szándékoktól független algoritmusok.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Sokat olvashatunk már a bántalmazásokról, általában azonban mindig olyan egyedi esetként gondolunk rá, amely egy kisebb csoportban, tipikusan családban vagy kisközösségben történik. Ilyen az, amikor a szülő bántalmazza a gyereket, az egyik házastárs vagy élettárs a másikat, az egyik testvér a másikat, vagy egy osztályközösség az erre kiszemelt áldozatot. A szociálpszichológusok az idők során számos olyan tényezőt soroltak fel, ami ezt a bántalmazó helyzetet képes előállítani, és azt is felismerték, hogy mindez magából a csoportdinamikából fakad, tehát a szociálpszichológiai helyzetek legalább olyan erővel határozzák meg a bántalmazás eredőjét, mint a benne résztvevők személyiségjegyei.

Egy másik kutatási hagyomány, nevezetesen a tranzakcióanalízis, felderítette azokat a tipikus játszmákat, amelyekben ez a bántalmazó kapcsolat meg tud jelenni és sokáig, olykor egy egész életen át fenn tud maradni. A játszma lényege, hogy – sokszor természetesen nem tudatosan és látszólag a jól felfogott, racionális érdekekkel szemben – a beteges viszonyt működtető erők valójában minden érintett fél számára hasznosak. Ez utóbbi nem csak a tranzakcióanalízisben, de a jóval régebbi hagyományokra visszatekintő viselkedéselméletben is a fő axiómák közé tartozik: a pszichológiai térben mindenki a saját érdekeinek megfelelően cselekszik még akkor is, ha ezek az érdekek az adott pillanatban, vagy akár soha nem tudatosulnak.

Ritkán hallani azonban arról, hogy bántalmazott nem csak egyedi ágens lehet, hanem egy kollektíva, egy csoport, esetlegesen egy egész nemzet.  Szerintem Magyarországgal pontosan ez történt: túszul ejtették, elég régóta rendszeresen bántalmazzák, és a lakosság egy része pontosan úgy viselkedik, ahogyan a bántalmazottak pszichológiai erőtere működni szokott. Az alábbiakban ezeket próbálom pontról pontra megvilágítani.

1.       Itt van először is a mindenki által ismert Stockholm-szindróma, amelyben a túszul ejtett és sokszor bántalmazott emberek néhány kedvesség-morzsáért cserébe elkezdik szeretni a bántalmazót, illetve egy bizonyos értelemben kötődni hozzá. Ez egyértelműen gyermeki reminiszcencia, hiszen a gyermek – szegény – evolúciósan arra van kódolva, hogy akkor is kötődjön az elsődleges gondozóhoz, ha az illető egy ordas nagy barom. Hasonlóan működik szemlátomást kis hazánkban is, hiszen egy egyértelműen arrogáns és objektíve kártékony vezetés kialakította a beletörődés légkörét. Ez egy veszélyes légkör, amelyben a valódi változásban már nem hisz senki, ezért megpróbálja kihozni a maximumot a jelenvalóból, nem csak anyagilag, de érzelmileg is. Mivel kötődni muszáj – úgy vélik – ezért meg kell próbálni ahhoz kötődni, akitől gyermeki sorunk függ, aki a kenyéradónk. Aki – mint láttuk Bözsi néni esetében – ha úgy vannak a számok, majd megint emel.

2.       Másodszor ne feledjük a kognitív disszonancia jelenségét, amely már inkább a felnőtt énállapotra érvényes. Arról van szó, hogy a korábbi hiedelmeinket nagyon nehezen vagyunk hajlamosak módosítani, sokszor még a realitás rovására is inkább torzítunk, mint a fenntartott hiedelmek ellenében. Ezért, és csak ezért lehetséges, hogy elkezdünk olyan dolgokat elhinni – hanyatló nyugat, feltörekvő Magyarország, migránshordák stb. – amelyek objektíve igazolhatatlanok, ellent mondanak minden lehetséges tapasztalatnak – csak éppen fennálló hiedelmeinknek nem mondanak ellent.

3.       Hasonló jelenség az, amit a viselkedéselmélet értékhipotézisnek nevez, és arról szól, hogy az egyén kalkulálja a már elhasznált pszichés energiát a várható haszon vonatkozásában. Az iskolapélda a következő: ha a gyerek nem akar reggel felkelni az ágyból, akkor úgy kalkulál, hogy nagyon ciki lesz az elmulasztott nap az iskolában, de nagyon jó lesz ágyban maradni tévézni, gépezni egész nap. Ha azonban már felöltözik, akkor az ajtóból visszafordulni már sokkal kisebb haszonnal jár, mint ha fel se kelt volna az ágyból; az iskola kapujából visszafordulni pedig már egészen nyilvánvaló sületlenség. Ugyanez játszódhat le annak a Fidesz-szavazónak az agyában, aki már zsinórban harmadszor vagy negyedszer készül Orbánra szavazni. Látja ő, nagyon is látja, hogy ez Orbán már nem az az Orbán, hogy egykori önmagának már még csak nem is karikatúrája, hanem egy teljesen másik személy. De most elfordulni tőle óriási pszichés energiát igényelne: meg kellene magyaráznia, legalábbis önmagának, hogy esetleg félreismerte bálványát, vak volt bizonyos nyilvánvaló regiszterekre, és ez felnőtt fejjel is nehéz lépés, még akkor is ha felbecsülhetetlen a haszna az egyén számára is, hiszen egy ilyen felismerés által újra köszönőviszonyba kerülhet a valósággal.

4.       A következő drámai jelenség kifejezetten a bántalmazottakra jellemző, és teljesen analóg azzal, ami a bántalmazott országban történik. A bántalmazott ugyanis – hasonlóan a gyászmunka első fázisához – először tagad. Megmagyaráz. Kiment és felment. Csak egyszer fordult elő. Na jó, csak kétszer. Na jó, csak hetente kétszer. Mások is ilyenek. Kiderülnek a korrupciós ügyek - mások is lopnak. Hazudik a politikus, kettős beszédet folytat – hát, a politika már csak ilyen. A férfiak is már csak ilyenek, verik a nőket, mit lehet tenni. Ez egy nagyon egészségtelen fázis, aki itt megreked, annak segítség nélkül vége. Ezek a bántalmazottak sokszor éppen arra lesznek nagyon dühösek, akik felemlegetik előttük, hogy figyeljetek, titeket bántanak, hát nem veszitek észre? Ilyenkor a bántalmazott aztán minden dühét az igazság kimondójára projektálja, ebből a szakember – ha ez terápiás körülmények között zajlik – meg tudja állapítani az adott érzelem amplitúdóját. A Fideszt tűzzel- vassal, ordenáré stílusban védelmezők úgy vélem ebbe a kategóriába tartoznak valamennyien.

5.       Ezt meghaladja az a fázis, amikor – némi önismereti munka hatására – a bántalmazott elkezd gondolkodni. Ahány lépést tesz a valóség felé, annyival fogja tisztábban látni a helyzetet és benne a saját szerepét. Azt fogja látni, hogy nem normális dolog, ami vele történik. Képes lesz megélni a fájdalmat, képes lesz reálisan átélni a saját, fájdalmához aló viszonyát. Észreveszi, hogy ez neki bizony nem jó. Ha elég jól halad, akkor ezen a ponton dühös lesz. Még nem lesz képes a reális, intellektuális helyzetelemzésre, de a dühöt már a megfelelő ember, a bántalmazó irányában kezdi érezni, és ez nagy haladás. Úgy vélem jelenleg pontosan ebben a fázisban tart Magyarország, legalábbis annak felvilágosult, autonóm gondolkodásra még képes része. Nyilván Rezsi Sziszi soha nem fog eljutni erre a szintre, de az úgynevezett jobboldali, Fideszhű értelmiség egyre jelentősebb része kapja azon magát, hogy felnyílik a szeme. És amit lát, az nem tetszik neki. Észreveszi, hogy országát és benne őt magát bántalmazzák, mégpedig – lepődik meg önmaga is – igen régóta. És ezt ő nemvette észre. A düh érzéséhez az önvizsgálat, és a saját felelősség felismerése társul, és ez így nagyon jól is van.

6.       Ezzel párhuzamosan persze megmarad a Stockolm szindróma azoknál, akik a lehető legkevésbé képesek mentális működésük dinamizálására. Ők azok, akik még mindig azt fogják fújni, hogy még így is ő a legjobb, meg különben is, van, hogy jót tesz. Ő a megváltónk, a hősünk. Ezért elnézünk neki ezt –azt. Aztán később már szinte mindent. Végül már mindent. Neki szabad. Ő a minden. Ő apu. Részeges, verekedős, félelmetes – de nélküli mi sem lennénk, mi sem vagyunk. Jaj azoknak, akik ezen a szinten rekednek!

7.       A pszichodinamikai ébredést azonban nem lehet megállítani. Mind többnek és többnek a szeméről hullik le a hályog. És ekkor az ébredés folyamata átmegy a jól ismert Üldözöttből üldöző játszmába. Ezt jó lenne elkerülni, láttuk mi történt Romániában, amikor a nép rájött, hogy Elena nem az a jóságos Édesanya, akinek hosszú évekig gondolták, és Nicolai sem a szigorú de szerető papa. Ha hosszú idő alatt halmozódik fel a düh és az elkeseredés, akkor az elég brutális módon tud a felszínre törni. Jó elkerülni az ilyet, de néha szinte lehetetlen. A bántalmazó – egy bizonyos értelemben, és ha elég sokáig csinálja – SOHA nem ússza meg. A bántalmazót mindig utoléri a végzete.

8.       Ekkor kezdődik a bántalmazott megtisztulása. Absztinencia, önismereti munka, és újraéledt, noha csak halovány bizalom. Elsősorban saját magában, és abban, hogy önmaga is képes a saját sorsa alakítására. Amikor egy nemzet népe (és nem vezetője. Micsoda különbség!) eljut idáig, na akkor, csakis akkor van kész a föld arra, hogy a demokrácia magvait elhintsük benne.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Az utóbbi években – a dübörgő magyar gazdaság és a hanyatló szennyes nyugat mitológiája ellenére – elég sokszor kerül terítékre az, hogy bizony a magyar fiatalok egy jelentős része lelépne. Lehetőleg nyugatra. Jellemzően ilyenkor nagyvárosi, vagy még konkrétabban, londoni munkákról, életstílusról hallhatunk, ami nagyon izgalmas dolog, de nem meríti ki a lehetőségek tárát. Hiszen nem csak a tényleg nagyon frankó angol nagyvárosokból áll a világ még Angliában sem, hanem vannak bizony falvak ott is.

Ja, ha úgy képzeljük a falut, mint valami koszos porfészek ahonnan mindenki menekülni igyekszik – hát ebben az értelemben nincsenek falvak. Az angol falvak ugyanis többnyire ugyanolyan coolnak tűnnek, mint az angol nagyvárosok. Miközben nagyon különböznek a metropolitán angol létmódtól, legalább ennyire különböznek az átlag magyar falusi létmódtól is (melyről korábban már értekeztünk).

Az első, és szerintem legfontosabb különbség, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: Angliában szemlátomást nem ciki a vidékiség, sőt a falusiság, hanem nagyon is kefir. Na nem csak azért, mert egészen mást jelent életszínvonalban – erről később – hanem főleg kommunikációs okokból. Az angol vidéknek, az angol falunak ugyanis van egy szemmel látható pozitív arculata, erős PR-ja. Trendi folyóiratok, magazinok foglalkoznak a kérdéssel, mint például a Country Life. Ezekből megtudható, hogy az angol falu egy rendkívül civilizált, high tech (!) módszerekre épülő és utánozhatatlan életstílus, a maga egyedi szórakozásaival, divatjával, versenyeivel, fesztiváljaival. Ezek nem olyan ciki merengő dolgok mint a kolbászfesztiválok meg kocsonyazabáló gagyiságok, ahol főleg a tahó pestiek kedvéért vesznek fel a falusiak öregasszony jelmezeket, hogy legyen pár forint bevételük. Ez egy igazi, értelmes és kitalált, élő és divatos hagyományrendszer. Látszik, hogy itt a népek büszkék a country style-ra  és fel sem merül, hogy bármilyen értelemben is ciki lenne falun élni. Tele is van fiatalokkal az angol vidék, hiszen az életüket innen ugyanúgy, vagy még jobban meg tudják oldani, mint ha valamelyik nagyvárosban élnének.

Mert, másodszor, az angol falu a jelek szerint gazdag, mégpedig sokféle értelemben. Először is a házak ki vannak pattintva, nem kényszeresen, mint az osztrákoknál vagy a németeknél, hanem olyan civilizált módosan. Még a faluvégi legalja ház is egybe van, látszik, hogy nincs olyan rész, ami pénz hiányában befejezetlen maradt: ami érdekelte a tulajt, azt meg is tudta csináltatni. Nem puccosak a szó csinált értelmében, hanem egyszerűen jók, készek, alkalmasak. Nélkülözik a magyar falu azon sajátosságait, hogy a házak vakolatlanok, betört ablak úgy marad örökre, megrogyott tető, hiányos cserepek, szakadt csatorna és eresz, dőlő-boruló kémény, stb.

Egyszerűen csak tip-top

Aztán itt van a gépjárműpark, ami a magyartól eltérően nem 10-15 éves, hanem inkább 1-3. igazából 5 éves autónál régebbit nem nagyon látni falun se, viszont van számos olyan 2017-es modell amit Európában kevéssé, Magyarországon meg aligha látni. Mivel a benzinár max  másfélszerese a magyarnak, a fizetések viszont 5-8 szorosai az itthoninak (és itt most nem a csúcs bérekről van szó), igazából mindenkinek van autója, és mindenki fenn is tudja tartani.

Pár autó egy kis falusi ház kertjében - sehol egy Zsiguli?

A gépjárműpark kifejezetten úri az angol vidéken is, nem csak a nagyvárosokban, az utak pedig fantasztikusan jók, szóval bárki 20 percen belül be tud jutni a munkahelyére akkor is, ha 30 mérföldre van tőle. Ja, az autópályák a tunneleket leszámítva többnyire ingyenesek, nem mintha bármelyik sima highway nem lenne legalább olyan színvonalú, mint bármelyik magyar autópálya (motorway). Az a fajta elszigeteltség, ami a magyar falvakat jellemzi ebben a technikai értelemben, itt egyszerűen nem létezik. Persze aki nem akar vezetni, arra is gondoltak, hiszen falun is óránként jár a busz, nem napi egyszer, mint odahaza.

A busz óránként jön, noha embert nem láttam itt álldogálni - mindenkinek van kocsija 

Infrastruktúra tekintetében szintén azt kell mondani, hogy az angol falu vonzó. Az elemi iskola makulátlannak néz ki, nélkülöz mindenféle lepukkantságot, igazából szemre pont olyan, mint bármelyik nagyvárosi (kivéve nyilván az alternatív és elit iskolákat). Benzinkúttól bevásárló központig minden elérhető 10 percen belül. Maga az infrastruktúra egyébként színvonalát tekintve nem rosszabb, mint a városban: ennek egyértelmű jele, hogy még a 600 lelkes faluban is mindenhol van a kerekesszékeseknek megfelelő forgalmi sáv kialakítva, a megfelelő applikációk mellett.

Falusi iskola mozgássérült sávval és parkolóval

Nem véletlen, hogy számos fiatal család választja a vidéki életet Angliában, amit nagyon meg tudunk érteni. Ha dolgoznak a népek – nagyjából mindegy, hogy mit – akkor egy falusi ház bérlése után egészen biztosan marad pénz olyan dolgokra is, amelyekről Magyarországon hasonló munkakör mellett nem is álmodhatnának. Utazás, hobbi, jó autó, kulturális programok. Top 100-as egyetemek karnyújtásnyira.

ez pl egy tök átlagos ház egy hatszáz lelkes angol faluban

Anglia tehát nem csak Londonból áll, érdemes szétnézni az angol falvakban is: a lehetőségek tekintetében szinte nincs különbség. Egészen elborzasztó azt látni, hogy ehhez képest a magyar falu, a vidéki élet szinte egyenlő a periférikussággal, leszakadással, elakadással, ottrekedéssel, kilátástalansággal, röghöz kötöttséggel. Sokat tanulhatnánk e téren is az Egyesült Királyságtól, ahol a jó arculat,  a létező tradíció és természetesen az elmaradhatatlan anyagi allokáció következtében a falusi élet valós, egyenértékű, sőt sokak számára vonzóbb alternatívája a nagyvárosi létnek, és ezzel még nem vész el a kozmopolita jelleg, ha valaki erre (is) igényt tart.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Igen, már zsinórban a harmadik. S mint az előző kettő, ez is megválaszolhatatlan.  

Idézzük fel röviden az első kettőt, melyekre több száz komment érkezett, de senki, senki nem tudott rájuk válaszolni. És nem azért mert bonyolultak, ó nem, rettentő egyszerű kis naiv kérdések. Nézzük az elsőt:

Igaz az, hogy Orbán Viktornak 700.000 Forint vagyona van?

Erre nyilván nem lehet mit mondani egy vérbő fideszesnek, mert ha azt mondja nem igaz, akkor hazugsággal vádolja a félistenét. Ha ezt mondja, hogy igaz, akkor meg aláírja a saját hülyeségi papírját. Sakk matt.

A második kérdés egy picivel bonyolultabb, de nem sokkal. Így szól:

Ha mármost a nyugati egyetemek mindenféle mocskot, szemetet tanítanak, és ezért, nagyon helyesen, nemzetünk nagyjai kisöprik őket ezen Édenből, akkor vajon saját gyermekeiket miért a hanyatló nyugatra járatják? Nem szeretik őket? Rosszat akarnak nekik? Mintegy büntetésből?

Hát, ahogy az sejthető volt, erre sem kaptunk választ terelésen és mellébeszélésen kívül.

Na de három a magyar igazság, talán majd most! Szóval nézzük újabb, aktuális és pofon egyszerű kérdésünket:

Ön szerint, drága fideszes barátom, normális dolog-e, ha a miniszterelnök gyerekkori barátja szinte kizárólag állami megrendelésekből kimutathatóan és kétségkívül MINDEN KIBASZOTT IDŐK leggyorsabb vagyonnövekedését produkálja?

Most ne beszéljünk általában arról, hogy etikus-e ha valaki óránként 10 millió forintot keres, tehát jobb az órabére, mint amennyi pénzt a magyar lakosság 90 százaléka soha de soha nem fog egyben látni egész életének munkájával sem, akkor se ha három állása van egyszerre. Arról se beszéljünk, hogy szinte mindenki számára egyértelmű, hogy Mészáros Lőrinc egy stróman, és az általa ellopott pénz valójában a miniszterelnökhöz (onnan talán Putyinhoz, de ez most mellékszál) vándorol. Csakis a leges leges leges legjobb indulatú változatot gondoljuk át, tehát azt, hogy normális dolog-e az, ha egy demokratikus ország miniszterelnökének a legjobb barátja minden héten milliárdos állami pénzeket kap, ha ez a barát felvásárol és utólag megszűntet két perc alatt kiadott állami kölcsönből 60 éves ellenzéki lapokat? Ha ez a barát felvásárolja a fél Balatont majd másnap mit ad Isten kiderül, hogy az állam 5 milliárd (ötezer millió) forinttal támogatja a balatoni kempingek rekonstrukcióját? Hogy ez az ember, a barát, óránként 10 millió forintot szippant ki, na nem a piacról, hanem az államkasszából? Hogy ez a barát ilyen, soha nem látott sebességgel szívja ki a nemzet vérét, hogy 100 milliárd forintot nyúlt le csak a tavalyi évben, hogy minden egyes átaludt és ébren töltött órában újabb 10 milliót szív ki az egyre apadó anyaállat, a magyar nemzet testéből? Nos kérem szépen, ez a dolog normális?

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Egészen hátborzongató húrokat penget egy újonnan alakult, állítólag párt és politika semleges szerveződés, a Professzorok a Hazáért Civil Társaság.  Miközben mindenkinek javaslom a teljes nyilatkozat elolvasását, persze inkább viccből, mint komolyan, azért néhány pontban összefoglalom a professzorok legfontosabb meglátásait:

1. a hazai egyetemeknek a fő feladata az, hogy a magyarság érdekeit védjék
2. a hazai egyetemeknek arra kell képeznie az embereket, hogy ezeket a magyarság-érdekeket tudományos érvekkel is tudják védeni
3. Az állami egyetemek és a CEU sem látja el ezt a feladatot, mert olyan oktatók tanítanak ezeken a helyeken, akik szerint a kereszténység és a magyarság szitokszó
4. A CEU-n liberalizmust és szocializmust tanítanak de még ezeknek is a legrosszabb változatait.
5. A liberalizmus nem felel meg sem a magyarság, sem az általános emberi értékeknek
6. A CEU tehát EMBERELLENES IDEOLÓGIÁK TERJESZTÉSÉNEK EGYETEMNEK ÁLCÁZOTT TEREPE
7. AZ MTA társadalomtudományi részlegeire (he? azt hittem tudományos osztályok vannak, a szerk megjegyzése)szinte kizárólag liberálisokat és szocialistákat (!) vesznek fel
8. a Károli Gáspár Református Egyetemen több int 50 ember állt ki a CEU mellett, ami azt mutatja (figyelem) hogy összefonódások alakultak ki az állami és az egyházi egyetemek között (he?)
9. A Kelet-Európai Egyetem (heeeeee? Az meg mi?) fel akarja bomlasztani a kelet-európai társadalmak hagyományait, és ez a folyamat előrehaladott állapotban van.
10. Ezért a kormány tartson ki a CEU ellen, sőt támadjon neki az állami egyetemek és az MTA mocskos libsi és szocialista oktatóinak IS.

Aláírók úgyismint a KÖR tagjai:

Prof. Dr. Magyari Beck István

Prof. Dr. Vass Csaba, Prof

Dr. Rockenbauer Antal

Prof. Dr. Tanka Endre

Raffay Ernő történész

Dr. Farkasinszky Tibor kandidátus

Molnár V. József néprajzkutató, író

Végvári József egyetemi tanár, író”

Kérdés: szeretné-e Ön, ha a magyar kormány átvilágítaná az egyetemek oktatóit a célból, hogy megtudja, terjesztenek –e emberellenes ideológiákat, illetve megfelelően képviselik –e a magyarság érdekeit? Önnek mi jut az ilyesmiről eszébe?

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Ezt a bejegyzést kétféleképp lehet olvasni, mindkettő egyformán tanulságos, bár a második kicsit gyorsabb. Szóval lehet hagyományos módon olvasni a szöveget, és lehet úgy is, hogy csak a képeket scrollozzuk. Mindkét esetben világos képet kapunk arról, kiknek adták el a magyar médiapiacot, kik felelnek azért, hogy a kormány (vagyis a hatalom) aztán ellenőrizve legyen, de úgy nagyon. Íme a negyedik hatalmi ág arcképcsarnoka.

Számtalan újságcikk és tudományos elemzés foglalkozott azzal mostanában, hogy hogyan változik – cseppet sem meglepő módon a kormányzati propaganda irányába – a hazai médiapiac. Ezek hasznos olvasását feltétlenül ajánlom az érdeklődőknek, egész egyszerűen döbbenetes a sztori. Ebben a bejegyzésben most csak a legnyilvánvalóbb vonalakat fogom kiemelni, egyben kiegészítem az eddigi kutatásokat néhány frissebb adattal. Csak a legfontosabb piaci szegmensekkel,: a nyomtatott sajtóval, a televízióval és az online médiumokkal foglalkozom. Az alább következő esetek közül szerintem bármelyik önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy az ember elgondolkozzon, hogy hol él – na de így összegyűjtve meg kimondottan rettenetes.

Nyomtatott sajtó

2014-ben a Mediaworks megveszi a Ringier és az Axel Springer portfoliójának nagy részét. Ezzel a Mediaworks átveszi a hatalmat az offline média túlnyomó része fölött, miközben a nemzetközi és/vagy a kormányzattól független szereplők egyre inkább visszaszorulnak. Ha ez nem lenne elég, 2016-ban kiderül, hogy az Optimus Press felvásárolja a teljes Mediaworks portfoliót. És ki más állhatna az Optimus mögött, mint a jó Lőrinc barát, a nemzet gázszerelője? Ez – ne csináljunk úgy, mintha nem értenénk – azt jelenti, hogy Orbán megszerezte a kézivezérlést a nyomtatott sajtó oroszlánrésze fölött.

Ez azonban nem volt elég. Orbán Viktor, bocsánat, Mészáros Lőrinc, pardon, a Mediaworks váratlanul, s mint kiderült törvényellenesen, megszüntette a Népszabadságot, Magyarország egyik legnagyobb és legismertebb baloldali lapját. Azóta a 4 országos politikai napilap közül 3 kifejezetten kormánypárti és jobboldali.

A hetilapok tekintetében ugyancsak nagy elmozdulás látható, a leginkább szignifikáns dolog a Figyelő bekebelezése. A Figyelőt, ezt a magas presztízsű gazdasági-közélei magazint sem ám valami ismeretlen szakmabeli szerezte meg, hanem Schmidt Mária főszócső. A biztonság kedvéért Lánczi András Fideszelmélész és matolcsytanszékrektor édesgyermekét, Lánczi Tamást ültették oda főszerkesztőnek. A kiegyensúlyozottság kedvéért van két szerkesztőbizottsági tag rajta kívül, L Simon László Fideszes politikus és Tallai Gábor, Schmidt Mária beosztottja. Szerintem nem lesznek nagy politikai szócsaták egy-egy döntés előtt.

A világ 23 országában működő Metropol nekünk nem volt elég elfogulatlan, így 2016-ban felváltottuk a Lokállal. Igaz, ez csak itthon olvasható, viszont elég nagy olvasottságnak örvend mivel a BKK pályázat nélkül odaadta a lapnak a megjelenés és a terjesztés jogát, amit ugye a Metropoltól vett át. Ha ez nem lett volna elég, a friss és természetesen ingyenes lap sok százmilliót kapott állami hirdetésekből már az első hónapokban. Jé, a tulajdonosa Habony Árpád, a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója.

Ha nem lenne elegünk, megszületett a Magyar Idők is, ami viszont egészen nyilvánvalóan propagandaújság, azt hiszem még csak meg sem próbálják tagadni. Ez idő szerinti főszerkesztője a lovagkeresztes Gajdics Ottó.

Televízió

A tévében szintén egészen hihetetlen dolgok történtek. A közmédia – immár hét csatornával, de lehet, hogy azóta bővültek – kontrollálatlanul tolja a kormányzati propagandát. Miközben épp hogy nem ez lenne a feladata – de most ebbe az irányba ne menjünk el. Van azonban nekünk két nagy kereskedelmi csatornánk is – vagy csak volt? Hát igen, mivel 2015-ben Andy Vajna nemzeti filmbiztos, ifjú házas és régi adócsaló, Orbán csúcshaverja megszerezte a Tv2-t, és az idők során fullos propagandacsatornává fejlesztette. Mivel nem vagyok médiatörténész nem tudom, de kifejezetten érdekelne, hogy vajon mennyi demokratikus példa van arra, hogy egy kereskedelmi csatornát, a kettő közül az egyiket, a kormány strómanokon keresztül felvásárol és propagandaadóvá zülleszt. Ha nem látnám el sem hinném.

Ja van négy kisebb hírcsatorna is, ebből az egyik Simicska Hír-tévéje, a másik Széles Gábor Echoja, van egy ismeretlen nevű és ott van Németh Sándor ATV-je, talán ennyit erről.

Online

Onlineban lehetnének kiegyensúlyozott feltételek – mondanánk, ha nem tudnánk, hogy ezen az icipici kis magyar piacon, ami a nyelv miatt teljesen zárt mindenfelé, szinte kizárólag állami pátyolgatással lehet megélni. Vagy crowdfundinggal, de az kicsit körülményesebb. Így alakult ki az a trend, hogy van néhány hatalmas portál, aminek van is valós elérése, és néhányezer kisebb, ami független viszont nem is olvassa senki.

Na most történt egyszer, hogy a legnagyobb független hírportált megvette a Viktor számára valaki. A történet nagyon kacifántos és tele van homályzónával, de az biztos, hogy Matolcsy pénzének komoly köze van a dologhoz legalább két szálon bizonyított módon (egyik az alapítványi pénzek, másik az unokatestvér háttértámogatása révén valósult meg). Egy szónak is száz a vége: a tulajdonosváltás óta az origo akkora propagandagyár lett, hogy még a 888.hu is megirigyelhetné. Ja, mert közben az is megalakult Habony Árpád tulajdonlásával és G Fodorral az élén. Na meg a ripost.

Hát ezek vagyunk itt és most, médiapiacilag, és nagyon úgy tűnik, hogy a kis gömböcnek még ez sem elég.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Amikor tudomást szereztem erről a levélről, amelyet Szekszárdi Zsuzsanna, a Tv2 riportere szignózott, én frankón azt hittem, hogy csak vicc. Utánamentem a történetnek és kiderült, hogy nem.

Szóval mától nevezzük ezt a napot A Napnak Amikor a Tv2 Átvette a Vezetést a Legundorítóbb Propagandamédium Országos Versenyén. Idézném a levele és utána néhány brief komment:

„A CÖF szóvivője szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleménye szerint az ellenzéki média Soros György által pénzelten összehangolt támadást indított Magyarországgal szemben.

Ezzel kapcsolatban szeretnénk megkérdezni, hogy Soros György befolyásolja – e a szerkesztőség munkáját. Ha igen, akkor hogyan? Hány szerkesztő, újságíró végzett a Soros-egyetemen? Igaz-e, hogy újságírás helyett politikai szándékot szolgálnak ki egy milliárdos kénye-kedve szerint? Igaz-e hogy a tüntetések méretéhez képest azért kapnak eltúlzottan nagy felületet, mert erre vonatkozó kérést kapott a szerkesztőség?

A ma esti Tényekben szeretnénk a válaszokat közölni a CÖF szóvivőjének állítása mellett, kérem szépen, hogy válaszoljon addig!”

Eddig a levél, s most rövid megjegyzéseim, aszonygya:

1.       cöf. CÖF. CÖF?????? WTF is CÖF? Ki a bánatos @@@@-t érdekel, hogy mit mondott a békemenetes fideszszakszervezet, akinek az a dolga, azért fizetik, hogy ilyeneket mondjon? Még jó hogy ezt mondta, ez kb olyan, mintha hírt csinálnánk abból, hogy a Coca Cola Ltd szerint ez egy finom üdítő a Pepsi pedig nem.

2.       „ellenzéki média Soros György által pénzelten (!) összehangolt támadást (!!) indított Magyarország (!!!!!!) ellen.” Mi van már megint? Kommunista propagandát olvasnék tán a 20. sz első felének Moszkvájában? Összehangolt támadás? Mivel hangolta össze, kicsoda, miért??? És ráadásul nem is Orbán Viktor, a Fidesz, a reakciós diktatúra, hanem egyenesen MAGYARORSZÁG ellen? Na nem már hogy ennyire futja!

3.       Hány szerkesztő végzett a Soros-egyetemen, kérded. Nulla bazdmeg nulla, és tudod miért? Azért, mert olyan, hogy Soros-egyetem nem létezik. Ezt a kifejezést az a habonymédia találta ki, akinek kegyed is a csicskása, gondolom be kellett tanulni ezt a Soros-egyetem dolgot egy kétnapos intenzíven. Ilyen egyetem nincs. Két hónappal ezelőtt még senki nem hívott így egyetlen egyetemet sem. lehet, hogy fideszkénél ki lett adva, hogy így kell hívni, de hivatalos levélben ez körülbelül annyira professzionális, mint Boros Pétert hóbagolynak vagy a miniszterelnököt elmeháborodott varangynak hívni.

4.       ÚJSÁGÍRÁSRÓL BESZÉLSZ? Te???????????????????????

Ha ez a rendszer hamarosan megbukik, akkor ezeket a szégyenteleneket is a romok alá kell temetnie. nincs mese, ők itt voltak velünk, nyoma van neki.

UPDATE: A JELEK SZERINT EZT A SZÁNALMAS LEVELET NEM CSAK A 24.HU-NAK, DE TÖBB ELLENZÉKI MÉDIUMNAK IS ELKÜLDTÉK.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

Így a Húsvét kellős közepén az ember elmereng a feltámadás jelentőségén, akár vallásos, akár nem. Noha a Feltámadás így nagybetűvel elsősorban a kereszténységet komolyan vevők körében számít igen nagy jelentőségű ügynek (ha épp nem a legnagyobbnak), a kis és közepes feltámadások is vannak annyira jelentőségteljesek, hogy pár sort odaszenteljünk nekik.

Hiszen ebben a kultúrkörben minden feltámadásnak tekinthető, amikor valami régi, már nem életszerű vagy egyenesen káros dolgot elhagyunk, és egy új szokást alakítunk ki. A sorrend nagyon fontos, hiszen addig nem lehet az új szokást kialakítani, amíg a régit le nem vetettük – újbor új tömlőkbe való, mondá a Mester. Időről időre tehát a legtöbben igyekszünk kis vagy közepes, olykor nagy változásokat indukálni a saját életvitelünkön, és ez okból elhagyunk haszontalan viselkedésmintákat, majd szűzi helyükre újakat és gyümölcsözőket ültetünk.

Nincs ez másként a (legalábbis számszerűen) nagyobb horderejű ügyek, például a nemzet sorsa ügyében. És én most ez ünnepi alkalomból is azt gondolom, hogy ha valamire, akkor Magyarországra nagyon ráférne egy nagyon nagy feltámadás. Egy olyan majdnem nagybetűs.

A posztszocialista Magyarország lassan krisztusi korba ér, közel harminc éves. Azok, akiknek – minden kudarc ellenére – hálásak lehetünk érte, már többségükben vagy nem élnek, vagy nincsenek a hatalom közelében, vagy pályát módosítottak. Vagy pedig teljesen kicsavarodtak önmagukból, szinte vagy konkrétan megbolondultak. Meg is látszik rajtunk: a kis zöld rügyecske, ami a rendszerváltás után fejlődésnek indult, lassan száradni kezdett. A mai Magyarország politikai kultúráját, kommunikációs mintáit, bazális ideológiáit és demokráciafelfogását tekintve alig valamivel jobb, mint harminc éve volt, ha ugyan nem rosszabb. Újra az orosz blokk felé fordultunk, szidjuk és gyalázzuk a fejlett nyugatot, a média szinte teljesen állami kézben van és propagandaanyagokat sugároz, kialakult egy stabil egypártrendszer oligarchákkal, funkcionáriusokkal, megfigyelő emberekkel, az intézmények nyakára ültetett besúgókkal. A félelem kultúrája vert gyökeret, és ilyen gyökerek nem fejlesztenek szabad és boldog ágakat.  

És akkor, - mert nem csak az égben, de a világban is létezik az örök tavasz – megindult valami. Felfakadt az újbor, vörös, életerős, illatos bor, és nem kér a régi tömlőkből. Ha mégis beletöltik, szét fogja szakítani, belülről repeszti szét, robbantja szét, emészti fel az elaggott szöveteket és árad szét a világban korlátlanul. Fiatalok tömegei vonulnak az utcákra, és humorral, kreativitással, életörömmel küzdenek a besavanyodott, áporodott, skizofrén és elaggott hatalom ellen. Kiröhögik őket az ócska koncepciós pereken, szemtelenül a képükbe mondják az igazságot, megmutatják nekik, hogy milyen a fiatalság, a romlatlanság, a szépség. És ezzel elmondanak mindent a kivénhedtségről (ami nem azonos a tisztes éltességgel, amely mindig az élet pártján áll), a romlott aljasságról és az ezzel szükségszerűen együtt járó ocsmányságról is.  

És mint mindig, az életnek győzni kell a halál felett. Ezt gyakrabban ki kellene mondanunk – de legalább egyszer egy évben, ilyenkor Húsvét táján, egyenesen kötelességünk. Nyissuk meg az újbort, és ürítsük poharainkat Magyarország feltámadására.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról