Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek

Mondd, te mit választanál?

2016. szeptember 25. 22:38 - harmadikszem

photodune-4347985-choose-direction-m.jpg

Nyilván mindenki rohadtul unja már az október 2-ával kapcsolatos posztokat, híreket, felhívásokat, plakátokat, fizetett és barterezett politikai hirdetéseket, nyilvánvaló és bújtatott seggnyalásokat, fenyegetéseket, rémhíreket és próféciákat. Mi most ezért nem az úgynevezett kvótareferendum mellett vagy ellene fogunk kampányolni, hanem egy olyan tágabb kontextussal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, melyeknek azért megkérdőjelezhetetlenül köze van a soros népszavazáshoz. Már nem ahhoz a soroshoz, érted.

Nehéz ugyanis nem észrevenni, hogy a migrációellenes népszavazás nagyjából három témát táncol körbe. Ezek egyike valóban a migráció, és az ezzel kapcsolatban létező tényleges problémák. A másik, még mindig eléggé nyilvánvaló téma a kampány és az egész kommunikáció tematizálásának alig rejtett nyugat-ellenessége. Tessék megnézni a kormányzati médiumokat: szinte minden migrációval kapcsolatos cikkre jut egy-egy nyugatellenes, Merkel-ellenes, Juncker-ellenes, Brüsszel-ellenes, EU-ellenes, vagy akár Clinton-ellenes írás. Maga a kormánykampány is elég erős átfedéseket és áthallásokat tartalmaz az EU-ellenes beállítódottság felé. A harmadik, sokkal nehezebben észrevehető fonál az oroszbarát felhangok megjelenése, vegyítve a közép-európai (ami itt annyit tesz: a posztkommunista térség) hatalmi pozíció áhításával.

A központi kérdés tehát, ami ennek a szavazásnak, és a jelenlegi hatalom kommunikációjának középpontjában áll, az nem, vagy nem elsősorban a migráció kérdése. Mindnyájan tudjuk, hogy ebben a tekintetben ez a több mint 15 milliárd adóforintba fájó népszavazás nem hogy nem perdöntő, de semmi jelentősége. Amiről itt szó van, az az arra való finom, de mégis könnyen érhető ráhangolás, hogy választani kell, és a kormány számára egyértelmű, hogy mit kell választanunk.original.jpg

Te mit választanál?

Ennél egyszerűbben nem lehet megkérdezni: Te a FIDESZ-t, vagy az EU-t választanád?  Orbán Viktort, vagy Nyugat-Európát? Mert a jelenlegi hatalom kommunikációjából egyértelmű, hogy egyre kevésbé szeretnénk a Nyugat, vagy akár az EU részének tekinteni magunkat. Brüsszel (aki, tagállamként,  per definitionem mi is vagyunk) nem mint egy demokratikusan működő közösség, hanem mint ősellenség van megnevezve. Akinek a magyar miniszterelnök nem partnere, tagja, hanem akivel szemben állóháborút vív. Előbb-utóbb választani kell, és ez a mostani népszavazás most erről is szól.

Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a magyar lakosság körében a nyugatellenesség retorikája értő fülekre talál. Dacára minden bizonyítéknak, épelméjű tapasztalatnak, a hanyatló nyugatról szóló érvek még mindig hatásosak az ehhez szokott füleknek. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a fülek az „átkosban” lettek kiképezve arra, hogy a nyugatot a Sátánnal azonosítsák.gearshift.jpg

Van azonban egy hírünk, mely talán elkerülte a figyelmét: a nyugatellenes propaganda pusztító volt, évtizedekre zsákutcába küldött nemzeteket, hazugságokra épült és az eredmények magukért beszélnek.

-          nincs olyan posztkommunista ország, amelynek lakossága ne élne rosszabbul, mint bármelyik nyugati országé. Te mit választanál?

-          nincs olyan posztkommunista egyetem, amely versenyképes lenne bármelyik nyugati ország egy jó egyetemével. Miközben tízezrek jelentkeznek évről évre valamely nyugati egyetem képzésére tőlünk, szinte elő sem fordul olyan eset, hogy egy nyugati egyetemről valaki Magyarországra iratkozik át. Ha tanulnod kéne, Te mit választanál?

-          százezrek vándorolnak tőlünk, és más CEE országokból nyugatra évről évre, miközben praktikusan senki nem vándorol keletre, vagy épp Oroszországba. Ha menned kéne, Te mit választanál?

-          Nagy közhely de igaz, hogy Magyarország eddig szinte kivétel nélkül rossz táborhoz csatlakozott, ha választania kellett. Nézd meg mi történik Oroszországban, hogyan élnek a népek, mennyire vonzó a befektetőknek, mennyire vannak jó képzőhelyeik, egészségügyi ellátásuk, mennyire korrekt a jogrendszerük, mennyire tiszta a politikai élet és mekkora a korrupció. Hasonlítsd össze random nyugati országgal és kérlek gondolkozz el rajta, hogy Te mit választanál.

-          Nézz körbe, hogy egy nyugati országban ugyanazért a munkáért milyen életkörülményeket lehet biztosítani a dolgozónak, mint egy keleti országban, vagy épp nálunk. Talán nyugatellenes vagy, talán elítéled Brüsszelt, szavakban. De nézz magadba és kérdezd meg: ha lehetőséged lenne, Te mit választanál?

-          Soha senki nem gondolhatta komolyan egyetlen percre sem, hogy bármilyen, empirikusan ellenőrizhető értelemben a nyugat ne lenne technológiailag, szabadságjogok tekintetében, oktatási és egészségügyi rendszerében és bármilyen tényezőben sokkal fejlettebb, mint a kelet. Ezek a dolgok kétségkívül kevésbé misztikusak, mint az őstörténetekre, aranykorokra, lelki nagyságokra és nemzeti küldetéstudatra hivatkozó megfoghatatlan érvek, de legalább lehet őket bizonyítani. Ha választhatnál, milyen irányt kövessünk, te tényleg és komolyan, mit választanál?career-path-road-ss-1920.jpg

Bevállalod a szegénységet, a behozhatatlan lemaradást, a szellemi, művészi, anyagi és politikai elnyomást, a demográfiai csődöt, a talán visszafordíthatatlan keletiesedést csak azért, mert képes vagy a nyugat helyett Orbán Viktort, a Fideszt, vagy bármilyen más, az itt és mostban fontosnak tűnő képződményt választani? Miközben a szemedet szúrja ki a nyugat és a kelet közötti különbség, te képes vagy politikai szólamok által megrészegülten a minden szempontból rosszabb utat választani?

Szerintem a nyugat részének, Európa részének, az EU részének maradni hatványozottan fontosabb most, mint valaha. Ne engedjük, hogy ellenséget csináljanak a fejlődés szempontjából egyetlen lehetőségünkből. Az egyik úton paranoia, hangzatos szólamok és semmi eredmény – a másik úton kiszámítható, megvitatható és közös fejlődés. Te mit választanál?

 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

Szólj hozzá!

3X5 összeesküvés-elmélet

2016. szeptember 24. 23:56 - harmadikszem

maxresdefault_2.jpgMi is az az összeesküvés elmélet, népszerű nevén a konteo? Talán alig akad olyan szakértő vagy laikus, aki pontos definíciót tudna adni róluk, mégis mindenki fel tud sorolni legalább néhányat. Ugye ön is hallott már a chemtrail-ről (a titkon mérgező anyagokkal szennyező repülőgépekről) vagy épp a (khmm hát szóval zsidó) háttérhatalomról, amely a bankszférán keresztül a világ összes kormányát kontrollálja? Akár a buzgó hívek közé tartozik, akár azok közé, akik szerint ’Hát, lehet benne valami’, egy biztos: az összeesküvés-elméletek az Ön esetében működnek. Miről is van szó itt kérem?

Először is, a konteok mindig valamiféle konspirációról, szervezkedésről szólnak, szinte minden esetben törvénytelen eszközökkel végrehajtott, globális kimenetelű tervekről. Ezeket  - természetesen – lehetetlen leleplezni, mivel az összeesküvők általában a hatalmi elit csúcsán helyezkednek el: naná, hogy eltűntetik a bizonyítékokat. A konteókat így definíció szerint lehetetlen bizonyítani – és meglepő módon ebben rejlik legnagyobb ”bizonyító” erejük. Tudniillik: amit lehetetlen bizonyítani, azt cáfolni sem lehet, tehát, ha mást nem is, a konteók esetében mindig élhetünk a gyanúperrel.  featured3.jpg

Másodszor, az összeesküvés-elméletek kiválóan csökkentik a kognitív disszonanciát, vagyis a lelki és szellemi feszültséget. Hiszen egyértelműen rámutatnak két dologra. Az egyik megfigyelés az, hogy mi – mármint az összeesküvés-elmélet leleplezői – nem csak rettentő rafináltak vagyunk, akiknek az eszén lehetetlen túljárni, de egyúttal igen fontosak is, hiszen a konteók szerint általában épp mi, a konteó-hívők vagyunk a fő célpont. A teljes hatalomátvétel elleni utolsó védőbástyák. A másik megfigyelés ugyanakkor azt mutatja, hogy – bár nagyon okosak és fontosak vagyunk – a kontrollerek ellen lehetetlen felvenni a harcot, egyszerűen esélytelen, így tulajdonképpen nem is nagyon tehetünk semmit, leszámítva annak hangoztatását, hogy tudjuk, mint művelnek a tudjukkik. Pszichésen ez egy nagyon megnyugtató helyzet, mert egyfelől biztosítja az ego kellő felmagasztalását, másrészről viszont megakadályozza, hogy bármiféle erőfeszítést kelljen tennünk. Elég bölcsen köhinteni, és felbontani még egy doboz sört.conspiracy-threat.jpg

Végül, harmadszor, a konteók hívei az adott társadalomban mindig a kisebbséghez tartoznak, és az általuk hangoztatott okosságokat a társadalom nagy része bizonyíthatatlan s olykor irracionális baromságnak tartja. A pszichopatológiában a konteók híveit sokkal inkább paranoiásnak, vagyis üldöztetéses elmebetegnek, vagy éppen delúziós zavarral küzdőnek, téveszméktől gyötört elmebetegnek tekintik. Röviden és velősen fogalmazva: a koteók híveit a többségi társadalom egyszerűen bolondnak tartja – ez persze tudjuk, hogy szinte természetes. Hiszen ezek mindenütt ott vannak.

Most, hogy a koteókról némi képet adtunk, következzen némi ízelítő a konteók roppant színes univerzumából. A példákat hármas bontásban hozzuk. Az első szakaszban mindenki által ismert szuperkonteókból közlünk ötöt, majd öt unortodox, kevéssé ismert konteót kínálunk, végül pedig öt hazai, úgymond hungarikum-konteót a patrióta gondolkodású olvasóink kedvéért.heres-what-scientists-think-aliens-could-actually-look-like.jpg

ELSŐ FŐCSOPORT: SZUPERKONTEÓK

  1. első helyen állnak a szuperkonteók közül az idegen lények konspirációi, melyek legtöbbször elrablásokat, nem is ritkán megtermékenyítéssel járó elrablásokat is magukban foglalnak. Az elraboltak között leginkább hölgyek szerepelnek, akiket valamilyen járművel szállítottak a földönkívüli kéjlakba. Néhány esetben memóriakiesés, elnézést, a memória törlése történt az UFO-k által, de szerencsére hipnózissal általában sikerül az elrablásos emlékeket visszahozni. Nem csak az ilyen nőrablások lehetnek megtermékenyítőek, de a történetek maguk is, hiszen például Stephen King Álomcsapda című művét is egy ilyen elrablásos beszámoló ihlette. A horrorszerzőknél jóval szkeptikusabb pszichiáterek hajlamosabbak kifejlett pszichózisként, vagy minimum hamis memória szindrómaként tekinteni a dologra.
  2. rögtön az UFO-k után következnek természetesen az antiszemita konteók, a maguk roppant szerteágazó repertoárjukkal. Néhány variánst bizonyára mindenki ismer: a zsidók uralják a Wall Streetet, a globális bankrendszert és/vagy Hollywoodot, és ezen keresztül teljes kontrollt gyakorolnak, elsősorban az árják felett. A Holokauszt-tagadás ugyancsak alapja a népszerű konteónak, mely szerint a Holokauszt csak egy ügyes hoax, melynek egyeteln célja Izrael államának legitimálása volt. Az, hogy a zsidók a Szíriuszról irányítják a népeket az agyukba ültetett fémlapocskákon keresztül még csak nem is a legelképesztőbb verziója a szuperkonteók antiszemita családjának.
  3. A kereszténységgel, a Bibliával és leggyakrabban a katolikus egyházzal kapcsolatos konteók csak egy hajszállal kevésbé népszerűek, mint antiszemita társaik. A Da Vinci Kód lelkes olvasóinak gondolom nem kell bemutatni a fő csapásokat, ezért itt csak néhány érdekességre utalok ezekből a konteókból: Jézus nő volt, Jézus magyar volt (japán verzió is létezik), Jézus elmenekült keletre és mást tettek a sírba, a katolikusok kivették a Bibliából a lélekvándorlást (a csakrákat, a rovásírást, az akupunktúrás pontokat, a meridiánokat vagy a Harry Potter nulladik részét).
  4. A gyógyszergyáras konteók azok közé az összeesküvés-elméletek közé tartoznak, melyeket néhány értelmesebb ember is vall. Minden verzióra nagyjából az az alapfelállás, hogy a gyógyszeriparnak nem érdeke, hogy az emberek meggyógyuljanak, azért a gyógyszerek vagy hatástalanok, vagy, ami még rosszabb, még el is nyújtják a gyógyulási időt. Természetesen az összes létező betegséget a gyógyszergyárak okozzák, sőt olykor nem létező betegségeket is kitalálnak, csak hogy nem létező gyógyszereket adhassanak el rájuk nagyon is létező pénzért. Mindeközben a rettentő hatásos alternatív gyógyszerek feltalálóit lefizetik, kinyírják, eltüntetik a föld színéről. A híveket nehéz a kettősvak kontrollcsoportos kísérletekkel megérvelni, hiszen mivel a gyógyszergyáraknak rengeteg a pénzük, természetesen meghamisítják az ilyen kísérleteket is, helyeket vesznek a menő tudományos lapokban sőt megveszik kilóra az egyetemi professzorokat is, akik a farmakológiát tanítják. Sakk matt.
  5. Az energiás konteók valamelyik formájában sajnos szinte mindenki hisz. Az ’energia’ a konteós értelemben nem felel meg a fizika által definiált fogalomnak vagy bármilyen megfigyelhető dinamikának, hanem ezek másféle energiák. Hogy úgy mondjuk. Ilyen például a televízió által szándékosan kibocsátott energia, mely miatt még a kikapcsolt készüléket is fontos letakarni, vagy, legalábbis, a képernyővel a fal felé fordatani. Hasonlóképp vagyunk a számítógép monitorjával is, noha egyesek szerint – az Internet miatt – ennek már akkora az energiája, hogy még fokhagymát is kell tenni a tetejére.evil_barbie.jpg

MÁSODIK FŐCSOPORT: UNORTODOX KONTEÓK

A kevésbé közismert konteóknak számtalan esete van, túlnyomó többségüket immár enciklopédikus jelleggel is feldolgozta a tudomány. A két legismertebb munka az elsősorban politikai konteókat leíró Conspiracy Encyclopedia: The Encyclopedia of Conspiracy Theories Thom Burnett szerkesztésében, illetve a jóval több szócikket tartalmazó általánosabb jellegű The Encyclopedia of Conspiracies and Conspiracy Theories Michael Newtontól. Unorthodox konteóinkat most ez utóbbi munkából válogattuk.

  1. Visszafelé játszós konteó: bizonyos hangfájlok, ha visszafelé játsszuk le őket, szupertitkos üzeneteket hordoznak. A szélsőséges, és ezért leghangosabb hívek szerint elsősorban sátánista üzenetekről van szó, melyek tudattalanul megbabonázzák a hallgatót. Noha ennél primitívebb és könnyebben megfejthető kriptográfiát elképzelni sem tudunk, szédítően sokan hisznek ilyen üzenetek létezésében. Ez némiképp feldobja az amúgy haldokló zeneipart, hiszen bolondok tízezrei hallgatják újra régi idők slágereit – fordítva. A konteókon felbuzdulva persze számos zenész tényleg elkezdett visszafelé játszva is értelmes részleteket tenni egyes számaikra.  
  2. A nagy Barbie-összeesküvés hívei szerint a Mattel kifejezetten agymosásra használja a divatos babákat a célból, hogy a plasztikai sebészeknek örökké legyen munkájuk. Természetesen magát a Mattelt is elsősorban a plasztikai sebészek, a diétás táplálék kiegészítőket forgalmazó áruházláncok, és – ki más – a gyógyszergyárak támogatják.
  3. Fluoridos víz konspirációk: a fluorid fogakat védő hatását a negyvenes években fedezték fel, és az első kísérleti jellegű víz-fluoridozás Grand Rapidsban történt 1945-ben, ahol azt találták, hogy a lakosság fogszuvasodási problémái mintegy hatvan százalékkal csökkentek. Ugyanebben az időben törtek felszínre – elsősorban szélsőjobboldali körökben – azok a konteók, melyek szerint a fluoridot valójában kommunista csoportok tetetik az ivóvízbe (és a fogkrémekbe) azért, hogy átmossák vele a katonák és a lakosság agyát.  A fluorid ugyanis képtelenné teszi az ellenállást. S noha természetesen ezt a tételt soha senki nem bizonyította, soha nem találtak egyetlen fluoriddal átmosott agysejtet sem, az amerikai lakosság igen jelentős része ma is hevesen elutasítja a fluoridos termékek használatát.
  4. Szervlopkódós konteók: a nemzetközi változatok általában Thaiföld térségében helyezik el ezt a típust. Az eredeti forgatókönyv szerint a gyanútlan turistát felszedi egy szép thai lány/fiú, majd szobára viszi. Másnap a jóember arra ébred, hogy egy nagy hasi vágással fekszik egy, jégkásává hűtött kádban, mellette pedig egy telefon az elsősegély számával. Néhány szervét, praktikusan legalább az egyik veséjét ugyanis eltávolították. Ennek a konteónak létezik egy magyar változata is, mely szerint a kínai üzletek próbafülkéje alján csapóajtó van, ami az ezeröccába kerülő pulóver felpróbálója alatt megnyilván őtet egyenesen a szervkereskedők karmai közé juttatá vala.
  5. A valódi gyilkosságokat bemutató filmek (snuff films) konteói szerint számos olyan film van, amelyek valódi gyilkosságokat vagy épp öngyilkosságokat rögzítenek. Az elmélet szerint ezek a hatvanas évek óta népszerű filmek rengeteg pénzt érnek azoknak a perverzeknek a számára, akiknek fontos, hogy valódi áldozatok valódi szenvedéseit. és ne színészi játékot nézzenek. Az elméletek szerint az ilyen filmek gyártói általában szegényebb országok fiait és leányait rabolják el avégett, hogy dúsgazdag közönségük igényeit e formában is kielégítsék.hqdefault_2.jpg

HARMADIK FŐCSOPORT: HUNGARIKUMOK

Végül rántsuk le a leplet az amúgy igaz voltában is egyre inkább konteó-szerű magyar valóságról: íme néhány hazai összeesküvés-elmélet

  1. A szívcsakra elrablásának sztorija szerint a világ épp aktuális elitje (perzsák, rómaiak, germánok, amerikaiak, hogy a zsidókról ne is beszéljünk) minden haderejével azért támad Magyarországra, mert itt dobog a föld szívcsakrája, és aki ezt megszerzi, az világhatalom lesz. Mint most Magyarország, ja nem.
  2. A Gyurcsány-konteó szerint az utóbbi 10 évben Gyurcsány Ferenc minden nyilvános és nyilvántalan tevékenysége voltaképp nem más, mint az egyik legerősebb Fidesz-propaganda és kormánynépszerűsítő aktivizmus, melyet maga Orbán Viktor rendel meg a volt miniszterelnöktől időről időre.
  3. A Molnár Gyula-konteó a fentinek egy frissebb változata, és arról szól, hogy – amennyiben még bármiféle ellenzéki erő is pislákolna – akkor gyorsan öntsük nyakon egy hatalmas lavór vízzel. Pontosabban Molnár Gyulával, aki természetesen szintén a Fidesz embere.
  4. A balliberálismédia konteo szerint a balliberális média titkos ideákat szór szét a népesség körében, egyetlen célja, hogy meggyengítse a nemzetállamokat, etikátlanságot, erkölcstelenséget, nihilizmust áraszt a célból, hogy a mögötte álló pénzembereknek könnyebb legyen ócska portékáikat az immár agymosott lakosság körében terjeszteni. Az események mögött a globális piac meghatározó szereplői állnak, ha éppen nem a tudjukkik. Sőt Soros György. Főként.
  5. A mindenki magyar konteó szerint főleg azok a hírességek, történelmi nagyságok, Nobel-díjasok és olimpikonok magyarok, akik önbevallásuk vagy a történelemtudomány szerint nem magyarok. Előbbi esetben hipnotizálták őket, utóbbi esetben viszont tudomány és történelemhamisítással van dolgunk.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

64 komment

8 út a szorongáshoz

2016. szeptember 21. 16:46 - harmadikszem

overcoming-social-anxiety.jpgA szorongás egy többé-kevésbé egészséges válaszreakció frusztráló, idegesítő vagy szorongató helyzetekre. Pszichoterápiák sora foglalkozik azzal, hogy a szorongó páciensek kezébe olyan eszközöket adjon, amelyek segítenek abban, hogy a szorongás szintjét a kívánatos mederben tudja tartani. Még jobb, ha a szorongás valamilyen aktív, tudatos módszer segítségével pozitív energiába, alkotó tevékenységbe, játékba vagy professzionális munkába terelhető, s így ahelyett, hogy az egyént megbénítaná, többletenergiával dúsítja fel.

A politika azonban nem nagyon érdekelt abban, hogy honfitársaink többletenergiákkal rendelkezzenek, sőt, sokkal jobban szereti, ha az állampolgárok egyfajta bénultágban szenvednek. Annál könnyebb őket ide-oda mozgatni. Az efféle számításokat kedvelő politikai hatalom még azt is pontosan meg tudja mondani, hogy a szorongásnak és a bénultágnak mi az a szintje, amely a hatalom számára ideális. A kellő szorongási szint ugyanis arra könnyen ráveheti az állampolgárok nagy részét, hogy az előzetesen fejükbe táplált propaganda hatására úgy cselekedjenek, ahogyan azt a hatalom jónak látja. Ugyanakkor fontos, hogy másfelől kellőképpen meg is legyenek bénítva, s így az önálló gondolkodást, a politikai kommunikáció kritikai kezelését meg se kíséreljék.

A fenti értelemben vett szorongásszint koktélja nagyon egyszerűen megérthető a gyorséttermek analógiájára, ezért a receptúra során ehhez a hasonlathoz fogom tartani magam. A gyorséttermi kajának elég olcsónak és primitívnek kell lennie ahhoz, hogy az utca embere rárepüljön, ugyanakkor elég táplálónak is kell lennie ahhoz, hogy a fejőstehén jóllakjon. A jóllakott marhákat könnyű terelni, és a politika mindig is szerette kiszámolni, hogy mi a legolcsóbb takarmány, amivel a csorda még működőképes. Íme.14-scientific-tricks-to-beat-stress-anxiety-and-fear.png

1.       Szorongás nélkül nincs menü. Ez olyan, mint a szénhidrát: evolúciósan úgy vagyunk felépítve, hogy vonzódjunk a szénhidrátokhoz, mint gyors energiaforrásokhoz. Hasonlóan vagyunk a szorongással: mindig van bennünk valamennyi, és készek vagyunk a szorongásszintünket könnyedén megnövelni, ha alkalmat adnak rá. A politikai kampányok ezért szívesen építenek apavető szorongásainkra, és ezek nem is annyira bonyolultak. Félünk a munkahelyünk elvesztésétől, félünk szeretteink elvesztésétől, féltjük szűkebb és tágabb közösségünket. Minél egyszerűbb valaki, annál könnyebb ezekre az alapvető szorongásaira építeni, és ebből politikai tőkét kovácsolni.

2.       A szorongás legfontosabb alkotórésze a frusztráció: olyan ez, mint a szénhidrátok közül is az egyszerű cukor. A viselkedéselméleti pszichológia szerint akkor lesz valaki frusztrált, ha valami nem sikerül neki. Ha elvették a jutalmát, vagy legalábbis így érzi. Ekkor vagy mély depresszióba zuhan, vagy agresszívvé válik. A politikai hatalom számára tehát mind a depresszió mind az agresszió tökéletes, könnyen bevethető adalékanyag, amennyiben ezek helyes adagolásával jól beállítható az éppen megfelelő szorongásszint.28b0b55000000578-0-image-a-63_1431724398751.jpg

3.       Ízfokozó gyanánt fontos, hogy a szorongásszint elérésére alkalmazott kommunikáció legyen úgymond mesterségesen feltuningolva. Így lesznek egyedi esetekből törvényszerűségek, lokális jelentőségű hírekből globális katasztrófahelyzetek, sőt, és ez a leggyakoribb, így lesznek homályos és megalapozatlan víziókból kétségkívül beteljesedő próféciák.

4.       A mesterséges színezékek adagolása szintén elkerülhetetlen. Szigorúbb vagy kevésbé elnéző elemzők számára ezek egyszerűen hazugságoknak tűnnek, és bizonyos szempontból tényleg azok. A politikai változatokban az ilyen, szorongásnövelésre szánt mesterséges színezékeket az olyan véleményáramlatok, senkihez sem köthető, sehogyan sem adatolható ám roppant baljóslatú ideák testesítik meg, melyekre a lakosság nagy része rendkívül fogékony.

5.       A bűnbak nem más, mint az ajándék a menühöz. Gagyi, hamis, de színes. És, ami a legfontosabb: mindenki hazaviszi. Az ételhez pusztán szubjektíve járul hozzá, tápértéke nulla, de jelentősen megnövelheti a menü eladását. Ugyanígy vagyunk a bűnbakkal: azért, mert bizonyos jelenségek vagy folyamatok mögött konstruktőröket feltételezünk, még semmivel nem jutottunk közelebb a megoldáshoz. Sőt, valószínűleg messzebb jutottunk tőle, mivel szorongásszintünket a bűnbak felé áramoltatott haraggal csökkentettük, ez azonban közmondásosan rossz tanácsadó. katie-crawford-photo-series-shows-what-living-with-anxiety-really-feels-like-e1444645883747.jpg

6.       A gyorséttermek célja, hogy a vásárló rászokjon az ételeire. Adalékanyagokkal, akciókkal, ajándékokkal és relatíve leszorított árakkal érik el mindezt, miközben köztudottan károsítják az egészséget. A rosszféle politikai propaganda hasonlóan van a szorongással: egyáltalán nem csökkenteni, hanem növelni szeretné. Nem az a célja, hogy a szorongás okait feltárja és segítsen értelmezi a nemzet sebeit, hanem épp ellenkezőleg: a szorongás folyamatos fenntartásával az a célja, hogy a sebek sose gyógyuljanak be. Sebesült embereket sokkal könnyebb hatalmi szóval kormányozni, mint egészségeseket.

7.       A gyűlöletnek a rákkeltő anyagok felelnek meg: ezek belülről teszik tönkre a testet, miként a gyűlölet a közösséget. Miért is használják az élelmiszeriparban a rákkeltő anyagokat? Olcsók, vonzzák a fogyasztót, könnyen előállíthatók, gazdaságosak, növelik a forgalmat. Rövid távon. Hosszú távon ugyanis a fogyasztók megbetegednek, kezelésünk horribilis összegekbe kerül, életminőségük pedig drasztikusan csökkenhet. Ugyanez a helyzet akkor, amikor a politika a gyűlöletkeltés eszközével él. Rövid távon a közös gyűlölet – mely a közös szorongásból táplálkozik – csökkenti a feszültséget, hamis egységtudatot teremthet és a rövid távú akciótervek egységes lezavarását eredményezheti. Hosszú távú következményei azonban a daganatos betegségekhez hasonítható mértékű károkat okoznak. A gyűlölet rohamosan terjed, majd kontrollálhatatlanná válik, a tagokat végül egymás ellen fordítja, terjedésének nem szab határt semmi, csak a közösség léte. Mármint annak megszűnése.af1dfe07253829d09abea4a74ab7e299.jpg

8.       A gyorséttermi kaját mindig mások eszik, mint akik kitalálták. Ne higgyetek azoknak, akik mást tanítanak, mint ahogy élnek – őket régen hamis prófétáknak nevezték. A gyorsétterem láncok tulajdonosaihoz hasonlóan a politikai hatalom birtokosai is máshogy cselekszenek, mint ahogyan beszélnek. Szidják a hanyatló nyugatot, de magukat és a családjukat ott gyógyíttatják. Bíznak a magyar sikerekben, dicsérik az oktatást – de gyerekeiket, milliókért, külföldön taníttatják. A törvények betartását, erkölcsöt, kultúrát kérnek számon a világon, miközben maguk korruptok, hazugok, tahók és erkölcstelenek. tsbb_frustration-440x293.jpg

 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

Szólj hozzá!

A Migrációs Kutatóintézet bábszínháza

2016. szeptember 16. 12:03 - harmadikszem

beakerhoneydew_2.jpgMost, hogy küszöbön áll az október 2-án esedékes kvótanépszavazás, a propaganda újabb lendültet vesz, ezúttal nem csak a populáris, de a magaskultúrát is megcélozva. Senki ne csodálkozzon tehát, ha a következő napokban a szokásosnál is több úgynevezett szakértő fog nyilatkozni a migráció várható veszélyeiről. Ezek között is kiemelkedik a roppant hangzatos és kétségtelenül tudományosan hangzó Migrációs Kutatóintézet és annak válogatott vezető kutatói, ezért érdemes lehet kicsit elmélyedni ama kérdés tanulmányozásában, hogy mégis kik ezek. Ennek a bejegyzésnek tehát az a célja, hogy a nyájas olvasó, midőn az elkövetkezendő sűrű időszakban a Migrációs Kutatóintézet állásfoglalásait vagy kutatóinak dörgedelmeit éppen komolyan venni készülne, idézze fel magában, hogy ezek bábok, szemfényvesztők és fantomok.14b6a146af3da7ef081ef05d4a6c9fec.jpg

Kezdjük rögtön a fantomokkal, hiszen a sztoriban ez a leginkább felháborító. Ahogy az egy tisztes és valóban nagy tudományos hagyományokkal rendelkező országban lenni szokott, a legkülönfélébb fontos kutatási témáknak léteznek kutatócsoportjai. Így van ez minálunk is, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete hosszú évek óta foglalkozik migrációs kérdésekkel is. Magasan kvalifikált munkatársai természetesen szakterületes PhD fokozattal, több évtizedes kutatói-oktatói gyakorlattal rendelkeznek, valamint vezető kutatóik legalább docensi kinevezéssel. Van azonban velük egy roppant nagy baj: nem nagyon értenek egyet a kormány által hangoztatott szemfényvesztéssel és ezt számos kutatási jelentésükben, nyilatkozatokban és konferenciákon el is mondták.

Egészen hihetetlen és pofátlan módon azonban nem az történt, hogy a politika a szakmai szempontokat meghallgatva módosított volna eredeti elképzelésein, hanem az, hogy ültő helyében létrehozott egy árnyékszervezetet, ahová egyetlen kutatót sem hívott meg a szakmailag illetékes akadémiai (vagyis az elismerten tudományos) életből, hanem olyan bábokat ültetett oda, akik garantáltan azokat a „kutatási eredményeket” nyújtják, amit a kormány elvár tőlük. Az ember legszívesebben azt mondaná, ez egy példátlan dolog, de sajnos nem mondhatja, mert pontosan ez történt a Magyar Művészeti Akadémia esetében is.beaker_bunsenwithbeaker.jpg

Látszólag a politika nem tanácsadóként használja a tudományos eredményeket, hanem ha nem tetszik neki, amit hall (és ez a modern, tudásalapú ismeretelmélet szerint épp annyit tesz: ha nem tetszik neki az igazság), akkor alternatív igazságokat hozat létre bábként működő fantomintézményekkel, mint amilyen a Migrációkutató Intézet. Ez egy nagyon veszélyes játszma, és nem kizárólag politikailag, hanem a maga totalitásában, hiszen az evidenciákon, tényeken, szakértelmen és tapasztalaton alapuló tudás helyett aktuálpolitikai szempontok szerint dönt igen fontos társadalmi kérdésekben. S minthogy a tudás tényleg hatalom, a nem-tudásra, vagyis fantomokra épülő döntéshozatal hosszútávon legjobb esetben is lutri, de valószínűleg a biztos fiaskót is jelenti.scientist_marionette_puppet_b.jpg

Nézzük meg hát röviden a Migrációkutató Intézet honlapját. Elvileg persze lehetne szó arról is (bár a tudományos világban ez azért kevéssé valószínű) hogy jól képzett tudósok egy csoportja más véleményen van, mint a Tudományos Akadémia vonatkozó szakcsoportja, és ők alakítanak egy alternatív tudományos intézetet. Itt azonban közel sem erről van szó. A honlapot böngészve ugyanis hamarosan rájövünk, hogy itt szemfényvesztésen és parasztvakításon kívül semmiről nincs szó.

  1. A Migrációkutató Intézetet a kormány (a nyíltan Fideszes Századvégen keresztül) kifejezetten az után hozta létre, hogy észrevette: az Akadémia nem hajlandó azt szajkózni, amit a hatalom szeretne. Mindez 2015 szeptemberében történt, tehát alig egy éve. Ezt mindenki vegye figyelembe, amikor eme nagy múltú tudományos intézmény állásfoglalásait olvassa vagy hallgatja a következő hetekben. Lesz rá módja, ígérem.
  2. A Migrációkutató Intézet főigazgatója (!) egy PhD hallgató jogtudományban (!) ahol a parlamenti jogot (!!!) tanulmányozza. Emellett a kormányegyetemen, bocsánat, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanársegéd (!). Joggal merül fel a kérdés persze, hogy hogyan lehet a Migrációkutató Intézet főigazgatója (vezetője, első embere) egy olyan, egyébként szimpatikus fiatalember, akinek (1) még távolról sincs semmi köze a migrációkutatáshoz (2) doktoranduszként és tanársegédként legfeljebb tudományos segédmunkatárs lehetne egy akadémiai intézetben. Nehéz azt gondolni, hogy szakmai alapon.
  3. A tudományos igazgatónak szintén nem találunk nem hogy számottevő, de semmiféle kapcsolódási pontját a migráció témájához, ezért kénytelenek vagyunk azt valószínűsíteni, hogy sokkal inkább a 2010 óta tartó kormányzati szolgálata teszi méltóvá eme tisztségre.
  4. További két vezető kutató még doktori fokozattal sem rendelkezik, sőt a jelek szerint a doktori képzést el sem kezdte.
  5. Az egyetlen PhD fokozattal rendelkező kutató önéletrajza impozáns, ám ha megnézzük a tényeket, akkor azt találjuk, hogy a Google Scholar tanúsága szerint összes hivatkozásainak száma 0, valamint 2 darab idegen nyelven megjelent publikációjából egyik egy magyar szemlében jelent meg, a másik egy egyetemi évkönyben (!). A Magyarországon egyedül érvényes publikációs adatbázis, az MTMT szerint a szerzőnek összesen 4(!) darab publikációja jelent meg. Ezek közül a tudományos folyóiratban megjelentek száma 0. A miheztartás végett: ez egy tanársegédi álláshoz sem elegendő az akadémiai szférában. Annál több „pubikációt” találhatunk viszont eme vezető kutatótól a mandineren, vagy a Magyar Időkben vagy épp a közszolgálati híradóban.
  6. A további kutatók között találunk Echo tévés riportereket és kormányzati, minisztériumi segédmunkatársakat egyaránt, csak épp egyetlen migrációkutatót sem sikerült fellelni.
  7. A Migrációkutató Intézet azonban (vélhetően azért is, mert tudományos munkára a migráció témájában a fentiek szerint is alkalmatlan) népszerűsítő, tájékoztató feladatot is ellát. Ezt azonban sajnos nem nagyon lehet másnak tekinteni, mint büdös nagy propagandának, mert eme tájékoztatás médiafelülete hogy úgy mondjam kissé gyanús, mondanám is: Echo tv, Híradó eset M1, Kossuth Rádió, Magyar Idők, Repost, Demokrata, Magyar Hírlap, Mandiner, Válasz. A több száza egyértelműen jobboldali, részben kifejezetten propagandamédium közé körülbelül 1 százaléknyi ellenzéki vagy legalábbis nem egyértelműen pártos médium is becsúszott, talán véletlenül.bea3d3e18179192cdcafdeef15b7df6b.jpg

Ne felejtsük hát el, ha a közeljövőben konferenciákon, a médiában vagy más rendezvényeken a Migrációkutató Intézetnek vagy épp vezető kutatóinak az észosztását hallgatjuk: belőlük a kormány beszél, ők csak bábok. Sokkal rövidebb idő alatt elolvasható a Tudta? prospektus, mint az intézet jelentései, és ráadásul ugyanaz van benne.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

 

15 komment

Félholtra vert férjek - 10 fontos tudnivaló bántalmazott férfiakról

2016. szeptember 14. 19:59 - harmadikszem

rvaka-_1.JPG

Szégyen, titkolózás, bagatellizálás, közröhej és hibáztatás: sajnos a legtöbb társadalomban még ma is ezekkel az érzésekkel kell egy férfinak szembe néznie, ha partnerkapcsolatában bántalmazást szenved el. Miközben, és nagyon örvendetes módon, a nők elleni bántalmazás ma már nem tabutéma, és jelentős társadalmi mozgalmak dolgoznak azon, hogy a jelenséget megfékezzük, sőt, eltüntessük, a bántalmazott férfiak helyzete ma is olyan, mint a hatvanas években volt. Vagy még olyanabb.

A bántalmazott férfi ezzel általában tisztában is van, ezért, mivel sem partnerétől, sem a társadalomtól, sem a rendőrségtől, sem civil csoportoktól nem nagyon várhat segítséget, legtöbbször önmagában keresi a hibát, vagy szőnyeg alá igyekszik söpörni a problémát. Ez azonban soha nem kifizetődő, ezért az alábbiakban olyan tényeket közlünk, ami egyrészt megkönnyíti a bántalmazásról szóló gender-semleges kommunikáció kialakításának folyamatát, másrészt segítséget nyújthat azon férfiaknak is ismerőseiknek, akiket ez a probléma közvetlenül is érint.1416877587651_550.jpg

  1. Nem csak a nők, de a férfiak is igen gyakran esnek áldozatául családon belüli erőszaknak, de mivel ez társadalmunkban abszolút tabu téma, csak nagyon kevés eset kerül feljegyzésre. A számok ennek ellenére is sokkolóak. A 2005. április 1-je óta működő Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat szerint a segítséget kérők 74%-ban nők, és 26%-ban férfiak. A KSH 2011-es adatai szerint a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatai között 70-30 százalék volt a nők, illetve a férfiak aránya. A helyzet az USA-ban sem jobb, ahol évente közel egymillió férfi fordul a rendőrséghez védelemért. A házastársuktól elszenvedett sérülések tekintetében tehát a férfiak – a közhiedelemmel szemben – hasonló mértékű veszélynek vannak kitéve, mint a nők.
  2. A férfiak, amennyiben bejelentik, hogy partnerük terrorizálja őket, a nőkkel összehasonlíthatatlan mértékben rosszabb helyzetben találják magukat. Nagyon gyakran hitetlenkedéssel, megvetéssel és gúnyolódással találkoznak együttérzés helyett nem csak szűkebb környezetükben, de a segítő szolgálatoknál vagy épp a rendőrségnél is. Ez az egyik fő oka annak, hogy azoknak az eseteknek a számát, amelyekben nők bántalmaznak férfiakat, még megbecsülnünk is sokkal nehezebb, mint a nők által elszenvedett bántalmazásokat, hiszen – bár a rejtőzködés sajnos ebben az esetben is gyakori – a férfi áldozatoknak csak egy nagyon minimális része tesz egyáltalán bejelentést.abused-husbands.jpg
  3. A nők által bántalmazott férfiak hasonló, de sok esetben még nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a fordított esetben. A nők ugyanis nagyobb eséllyel használnak – fizikai erejüket megnövelendő – tárgyakat és fegyvereket bántalmazóként. A férfi ellen elkövetett bántalmazások mintegy 60 százalékában az elkövető tárgyakat dob a férfihoz, míg fordított esetben ez az arány 36 százalék. Annak az esélye, hogy egy nő nem puszta kézzel, hanem tárgyakkal (üvegekkel, pohárral, kulccsal) ütlegeli a férfit több, mint kétszer annyi, mint fordítva. A leginkább kiugró különbség azonban a kések használatában van: minden ötödik nő késhez nyúl, amikor a férfit bántalmazza, és több mint tíz százalékuk nem csak fenyegetőzik vele.
  4. A segítő szolgálatok munkatársai, de különösen a rendőrök úgy vannak kiképezve, hogy egy bántalmazás során kizárólag a férfi lehet az elkövető, és a hölgy az áldozat. Amerikában például nem ajánlatos a rendőrséget hívni, ha egy férfit a felesége bántalmaz, mivel ezekben az esetekben igen valószínű, hogy a végén még a férfit állítják elő. A kifejezetten férfiaknak szóló tájékoztatások ezért az USA-ban kifejezetten azt tanácsolják, hogy – közvetlen életveszély esetét leszámítva – a bántalmazott férfi soha nem hívja a rendőrséget. Több olyan esetet is feljegyeztek, amikor annak ellenére a férfit állították elő, hogy látványos sérülései voltak, és a felindult állapotban lévő feleség még a rendőröknek is nekiment.
  5. A közhiedelemmel ellentétben a nőknek a férfiak sérelmére elkövetett agresszív viselkedése nem feltétlenül puszta önvédelem. Egy 1000 fős reprezentatív kutatásból kiderülnek a leggyakoribb indokok is. A bántalmazó hölgyek 46 százaléka szerint partnere nem vette figyelembe az igényeiket, 44 százalékuk pedig így akarta kiharcolni a férfi figyelmét. Hasonló arányban képviseltetik magukat azok is, akik szerint a partnerük nem hallgatott rájuk (43%), vagy éppen verbálisan agresszív volt velük (38%). Érdekes módon a női elkövetők mintegy 38 százaléka számolt be arról, hogy nem gondolta volna, hogy támadása a férfinak fájni fog vagy megsérülhet.battered_man.gif
  6. Abból, hogy a női elkövetők több mint egyharmada azt gondolja, hogy a férfinak semmi baja nem lesz attól, ha ütlegeli, rugdossa, tárgyakat vág a fejéhez vagy éppen egy vázával ütlegeli, fontos társadalmi tények vonhatók le. Először is az, hogy a férfinak mindent el kell tűrnie, sérthetetlen, de ha véletlenül megsérül, akkor is hallgatnia kell róla. Különben is, az ő hibája. Ezzel szemben a lányokat kulturálisan arra nevelik, hogy a szemtelen fiúcskáknak 1-1 pofont lekenni nem csak elfogadható, de egyenesen vonzó dolog. Ezzel szemben – és nagyon helyesen – a férfiakat arra nevelik, hogy nőt megütni szégyen. Vagyis – a képletet persze jelentősen leegyszerűsítve – azt kell mondanunk, hogy ma a társadalom a bántalmazott férfiakkal szemben azt a vállalhatatlan nézetet képviseli, amit évtizedekkel ezelőtt a megerőszakolt nők esetében képviselt. Bagatellizálás, áldozathibáztatás, megszégyenítés a társadalom és a rendőrség oldaláról, titkolózás, félszegség és önhibáztatás az áldozat oldaláról.marriage-relationships-abuse-abused_husband-bruise-hit-battered_husbands-mfln1780_low.jpg
  7. Elsősorban a radikális feminista elméletek képviselői hangsúlyozzák, hogy a családon belüli erőszak hatalmi harc, melynek során a hatalmi pozícióban lévő fél, amely olvasatukban egyértelműen a férfi, hatalmát demonstrálja az elnyomott, női szereplőn. Ez a fajta tematizáció azonban sajnálatos módon elfeledteti azt a tényt, hogy az erőszak áldozatai és elkövetői egyaránt emberek, nem pedig pusztán társadalmi nemük reprezentánsai. Szemben számos radfem olvasattal, a bántalmazás nem kimutathatóan a női nemmel szembeni valamiféle általános gyűlölet-cselekmény, hanem hús-vér emberek aktusa. Ha túl sok ideológiát vegyítünk a magyarázatok közé, akkor könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk, hogy egy nemektől függetlenül is vizsgálható kapcsolati problémáról van szó, ahol a női fél éppúgy játszhatja az elnyomó terrorista szerepét, mint a férfi.image1.jpg
  8. A legtöbb abúzust nem tiszta fejjel követik el, és a bántalmazó neme ebből a szempontból is mellékes. Az elkövető, legyen szó akár férfiról, akár nőről, sokszor alkohol vagy drog hatása alatt cselekszik, valamint nem ritkán valamilyen mentális betegséggel (például borderline személyiségzavarral) küzd.
  9. Egy mélyebb elemzés azt is megmutatta, hogy a nők, elsősorban társadalmi sztereotípiák mentén gondolkodva, erőszaktevőként irracionális vagy ellentmondásos hiedelmeket rejtegetnek. Azt gondolják például, hogy
  • A férfi úgyis meg tudja magát védeni, tehát nekem nem kell magam visszafognom
  • A férfiak szerint egy nőt megütni tilos, tehát én szabadon támadhatok
  • Ha a nő valóban egyenlő a férfival, akkor akár fizikailag is kifejezheti a dühét
  • Már gyermekkoromban megtanultam, hogy a bátyámat ütlegelhetem, hiszen ő nem verheti meg a kis húgocskáját
  • Néha ha fizikailag agresszív vagyok, az fokozhatja a libidómat
  • Fontos és egészséges dolog, ha haragomat fizikailag is ki tudom fejezni egy partnerkapcsolatban, nem kell azt elfojtanom
  • Filmekben és a tévében sok olyan pozitív hőst láttam, akik jól megverik a férfiakatmen1.jpg
  1. A női agresszorok sokszor olyan eszközöket is bevetnek, melyek a férfi agresszorok esetében kevéssé ismertek, vagy egyáltalán nem használatosak. Tipikusan ilyenek az alábbiak:
  • Öngyilkossággal fenyegetőzés
  • Azzal való fenyegetés, hogy bántalmazással vagy szexuális abúzussal vádolják meg a férfit a bíróság előtt
  • A férfi értéktárgyainak szándékos rongálása, tönkretétele
  • A szex megvonása, kizárólag jutalomként való alkalmazása
  • Annak kontrollálása, hogy a férfi mit mondhat, hova mehet, mit olvashat
  • A gyerekekkel való manipuláció különféle formái: a láthatás korlátozásával való fenyegetés, a gyermekek elidegenítése

 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

40 komment

7 terület, melyhez garantáltan Ön ért a legjobban!

2016. szeptember 10. 08:56 - harmadikszem

pol_congress08_01_630x420-874x492.jpgFogadjunk, hogy van egy rakás téma, amihez Ön akkor is ért, ha soha nem tanult róla, és nem is nagyon gondolkodott el rajta érdemben. Bizonyos témákban ugyanis valahogy csípőből el tudunk igazodni, és igazságunkat szeretjük is kinyilatkoztatni. Ebben a bejegyzésben, melynek műfaja helyzetjelentés menet közben, azokat a forró témákat vesszük sorra, amelyeket ma Magyarországon nem lehet anélkül felvetni, hogy gigantikus erejű trollmágnessé ne váljunk. A legtöbb téma úgy vélem nem lesz ismeretlen nyájas olvasóink előtt sem; nekik elsősorban a kommunikációs aspektusok feltárása szolgálhat némi érdekességgel. Mindazonáltal nem pusztán felsorolásra törekszünk, hanem amellett fogunk érvelni, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy népünk és nemzetünk, okosabbja és hülyéje egyaránt, épp ezekre a témákra ugrik. Kezdjük mindjárt a legegyszerűbbel:

  1. Teszek rá egy közepes összeget, hogy Ön néhány sorból levágja valakiről, hogy fidesznyalonc vagy balliba! Bármilyen aktuálpolitikai téma felhívás keringőre – persze online felületeken igen kevés beleszólásunk lesz abba, hogy kik mondanak igent a felkérésre. Az elképzelt keringőből igen hamar az elmebetegek körtánca lesz, az alábbi okokból. A magyar lakosság nagy része minden látszat szerint politikai analfabéta: semmit nem tud sem a politikai kommunikáció működéséről, sem a politika intézményes összefonódásairól például a gazdasággal, a kultúrával vagy éppen a sporttal. Ehelyett – természetesen tudatosan tervezett politikai manipuláció eredményeképp – a lakosság döntő többsége máig azt hiszi, hogy a politika nagyban megérthető a focimeccsek analógiájára. A számukra általában teljesen ismeretlen ideológiával, politikai programmal és konkrét politikai cselekvésekkel rendelkező csapatokról, pardon, pártokról csakis a győzelmet várják el, gyakorlatilag bármi áron. A pártjukat kritizáló bármely véleményt valamilyen ellenséges szurkolótábor provokációjának tekintik, és rögvest útszéli hőbörgésbe kezdenek. Az aktuálpolitikai kérdéseket tárgyaló színterek kommunikációja így csodák csodája, hamarosan az egymást hergelő focidrukker csapatok kommunikációjára kezd hasonlítani, gyakorlatilag minden tekintetben. S mivel a focihoz Magyarországon mindenki ért, nem csoda, hogy a politikához is, ami a magyarok többsége számára gyakorlatilag egy és ugyanaz. Ideértve a jelenleg regnáló miniszterelnököt is, de ez már egy újabb forró téma nyitánya lehetne.ccde532d80441ace713ce048884f8bf2.jpg
  2. Ja igen, mert feltételezem, hogy Ön a focihoz is ért. Akkor is, ha soha nem focizott és valójában akkor is leveri a víz, ha a fotelből ki kell másznia a konyháig egy smack-levesért és némi folyékony kenyérért. Ön ugyanis, gyanítom, elsősorban a futball elméletéhez ért, de ahhoz legalább nem kicsit.f134dc2a7f9e7b57683dea3688ec8acd.jpg
  3. Bárikor kiszúrja egy régi vagy új pszichológiai irányzatról, hogy helyes irányt szab-e a fejlődésnek vagy bullshit, sőt, veszélyes az ifjúságra? Gondolom, a válasz igen, hisz Ön, a lakosság túlnyomó többségéhez hasonlóan, a pszichológiai kérdéseknek is nagy szakértője. A tudományok egyébként is mindent túlbonyolítanak, az értelmiségieknek pedig jobb lenne végre valami rendes munkát találniuk. Olyant, ami hasznára is van a társadalomnak, mint például a bádogosé. Ha valamit, hát az emberi lélek működését aztán mindenki csípőből ismeri, hiszen a szitán egy kis józan paraszti ésszel könnyen át lehet látni, hah. Ezért aztán a magyar annak ellenére nem gondolkodik azon, hogy valamilyen professzionális segítséget vegyen igénybe, hogy a mentális egészségi mutatóink a világ sereghajtói közé sorolnak bennünket pszichés vetületeinket illetően. Persze egyértelmű, hogy az ilyen besorolások is hülyeségek, ez még próbálkozásnak is gyenge volt Ön előtt, aki, mint fentebb már említettük, átlát a szitán.6914202292_66fa061393_o.jpg
  4. Vátszjájaná vagy Muhammad an-Nefzawi nyilván csak halvány másolatai Önnek, hiszen a szexualitásról és az ezzel kapcsolatos kérdésekről mindent tud. Ha férfi, Önnek van a legnagyobb és Ön bírja a legtovább, szeretőinek a számát pedig még Ön sem tudja (matekból hülyének lenni ugyanis nem szégyen, sőt). Ha nő, akkor pedig nem csak mindent tud, de mindenről meg is van a véleménye. Így aztán bárki próbálkozik azzal, hogy szexualitással, vagy – szinte leírni is alig merem – gender-kérdésekkel trollkodjon Önnél, az nagyon hamar meg fogja bánni még azt is, hogy a világra született. Igaz ugyan, hogy néhány bugyuta szexuálpszichológus és ráadásul megszállott empirikus társadalomtudományos kutatók is azt mondják, hogy a magyar lakosság szexuális kultúrája általában véve katasztrofális. Ezzel azonban, Ön jól tudja, valaki egészen másokra céloznak. Önnél semmi hiba sem lehet, ha egyáltalán valakinél, hát maximum a partnerénél. Ami a társadalmi nemeket illeti, azok pedig vagy nem is léteznek, vagy új jók, ahogy vannak, sőt, már így is túl jók.malika-favre-kamasutra1-640x989.jpg
  5. Vannak dolgok, melyeket a nagyhatalmak, háttérerők, kontrollerek, a tudjukkik, a szabadkőművesek, a rózsakeresztesek, az egyház vagy épp az illegális kommunisták el tudnak titkolni a világ elől. Heh, de nem Ön elől! Ha valaki tudója a nagy titkoknak, képes a hazugság mögé látni, mintegy áttekinteni a megvezetett profik feje felett, az éppen Ön. Gyógyszergyárak titkos trükkjei, az élelmiszeripar szemétségei, a sportbundák, a szinergiák, a transznacionális gazdasági hálózatok túlkapásai mind-mind megvannak Önnél. A főbb pontokat talán már le is mentette a netről, in case of emergency. DVD-re is ki van írva, megvan pendrive-on és amíg nem válnak gyanússá a szolgáltatók, addig felhőre is fel van nyomatva.431b968b43f84028849226838d7a7fbe.jpg
  6. Önt az az egy akadályozza meg abban, hogy az összehasonlító vallástudományok Charles Warren professzora legyen a Harvardon, hogy nem őrült meg teljesen. Ugyanis pontosan tudja, kik azok, akik abban érdekeltek, hogy a legfontosabb eredményeket eltüntessék, és azok sose kerülhessenek a nyilvánosság elé. Pont a vezető tudósok, az úgynevezett szakértők, hah! Szerencsére nem nagyon sikerül nekik, hiszen Ön például mindent tud az egyes vallásokról, sőt, mindent az Internetről. Általában olyan portálokról szedi fel az ismeretanyagot, ahol nincsenek sem hivatkozások, sem impresszum, és ez éppen hitelességüket bizonyítja, hiszen nyilván nagyon veszélyes lenne felfedniük kilétüket. Legyen szó akár az iszlámról, akár a zsidó vallásról, de kiváltképp a kereszténységről, Ön minden részkérdéssel pontosan tisztában van, nem csak a múlt és a jelen, de talán különösképp a jövő vonatkozásában.religionwordlewhiteround.png
  7. Ön valószínűleg még Feyerabendhez képest is igazi posztmodern, akkor is, ha inkább konzervatívnak érzi magát. Sőt, talán különösen akkor. Tudja, hogy a tények csak azért vannak, hogy megtévesszék az érzelmeit, márpedig a szív szava, ugye, sosem hazudhat. Könnyen átlát a tények szőtte szitán, és felismeri az általuk eltakarni óhajtott Valóságot – akár ott van, akár nincs.  Ebben a detektívmunkában, ebben az intellektus böjtjének is nevezhető elfoglaltságban Ön alighanem verhetetlen, nem is lehet véletlen, hogy gyakorlatilag mindig, ismétlem, mindig igaza van! És ez maradjon is így, hiszen meg vagyon írva az Interneten, hogy boldogok azok, akik keveset tudnak, de mégis az igazságban járnak.brain-vs-heart1-e1302014545808.jpg

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

83 komment

Ellenzék libasorba! Egypártrendszer újratöltve.

2016. szeptember 07. 22:38 - harmadikszem

libasor.jpg

„Száz liba egy sorba,

 Mennek a nagy tóra,

 Elől megy a gúnár,

 Jaj de begyesen jár,

 Száz liba egy sorba,

 Mennek a nagy tóra.”

(Mondóka)

  

Pár napja már azon gondolkodtam, hogyan is lehetne kifejezni azt a rettentően elkeserítő dolgot, hogy a jelenlegi rezsim totalitárius jellegét ma már nem csak a kormány és holdudvarának viselkedéséből, kommunikációjából, divatos szóval: kisugárzásából lehet leolvasni. Az sima pökhendiség, elbizakodottság, nagyzási hóbort lenne. Ellenben az, hogy mára gyakorlatilag megszűnt az ellenzék, mármint nem kisebbségbe került, perifériára szorult vagy kivándorolt, hanem egyszerűen besorolt a Fidesz mögé: ez Magyarország számára szerintem katasztrofális. És nem a jobboldal, a Fidesz, de még csak nem is Orbán Viktor miatt.6598551_orig.jpg

És akkor kezembe került TGM cikke, ami valami nagyon hasonló elkeseredettségről szól. Még azt is mondhatnám, döbbenetes, mennyire egyet gondolunk – számomra ez azért döbbenetes, mert nem nagyon szoktam egyetérteni TGM eszmefuttatásaival. Részletesebben végig olvasva a cikket azonban észrevettem, hogy bár a kiindulópontunk közel azonos, a következtetéseivel, sőt, a jelzőivel sem értek feltétlenül egyet.

Az, hogy az ellenzék (és itt most nincs jelentősége annak, hogy épp egy liberális vagy baloldali vagy teljesen mindegy milyen ellenzékről van szó) besorol a kormánypárt mögé, pestiesen szólva: benyal nekik tövig, nem azért szomorú, mert gyávaság vagy ostobaság. TGM szerint a hatalom szoknyája alá befészkelő ellenzékiek árulók, ostobák, gyávák: én ezzel, még egyszer mondom, nem értek egyet. A helyzet szerintem sokkal súlyosabb.dictator.jpg

A helyzet az, hogy minden látszat szerint Magyarországon még mindig az egypártrendszerre van igény. A nemzeti együttműködés rendszerére. De nem abban az értelemben, hogy legyen valami nemzeti minimum, ami pártok felett áll, sőt, épp ellenkezőleg. Maga a regnáló hatalom kívánja megszabni a nemzeti minimumot. Nem valami, az aktuális politikai szelekhez képest maradandó etikai/politikai „hitvallás” elfogadtatása a cél, hanem saját céljait és normáit kívánja, sikerrel, ilyenné tenni.

Magyarországon az egypártrendszer minden jel szerint valami pozitívumként van elgondolva. A hívek büszkék arra, hogy nincs ellenzékük, és arra is, hogy a választáson csak maguk közül lehet választani. Mármint érdemben. Ez egy nagyon szomorú dolog: én a mindenkori kormányzó erőkkel szimpatizáló állampolgárként is azt kívánnám, hogy legyen egy erős ellenzékem. Nem akadályt, hanem a demokráciában elengedhetetlenül szükséges kontrollt, a józanság pecsétjét, a párbeszéd helyét látnám benne. Ha nem lenne ellenzéke a kormányzó pártomnak, akkor kezdeném azt gondolni, hogy nem is demokráciában vagyok. Ellenzék nélkül nincs kormánypárt sem. Akkor csak egypártrendszer van. Az pedig nem demokratikus dolog. dictatorship.jpg

Azt, hogy Magyarországon éppen újra egypártrendszer alakul ki, észrevették az „ellenzéki” politikusok és kulcsfigurák is. Elgondolkodtak, és úgy érzik, nem véletlen, hogy Orbán Viktor 2028-ig ad kormányprogramot. Bizonyos szempontból sok idő, más szempontból kevés. Egy középkorú ellenzéki politikusnak például körülbelül annyi van vissza a nyugdíjig. Mindig is politikával foglalkozott, relatíve jól is élt belőle: na most ellenzékiként tudja, érzi, hogy semmi jóra nem számíthat. Egy új szakmát kitanulni, új praxist építeni, arra a kis időre már minek? Hopp, nosza, menjünk be az egypártrendszerbe, a hatalom talán hálás lesz annyira, hogy jutalmazza a megtérést.  Undorító? Igen. Antidemokratikus? Igen. De egyáltalán nem ostoba, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy a többség számára ez nem egy könnyfakasztóan szép gesztus. Alighanem az.paper-chain-figures.jpg

Ami az ellenzék egyre több prominens képviselője kapcsán történik, az sajnos nem árulás, nem gyávaság és főként nem ostobaság. Nagyon is jól megfontolt racionális lépések ezek, és azt mutatják, hogy a politikus – elsősorban és mindenek előtt – hatalmat szeretne. Többet a semminél – és ezt, úgy látják, a következő nem kevés évben csakis a Fidesz berkeiben tudják megkaparintani. Egypártrendszer épül ki, stabilan és professzionális módon, és az ellenzék, melynek politikusai lelkük mélyén talán a magyarok döntő többségéhez hasonlóan vágyik is az egypártrendszerre, segédkezet nyújt. Besegít, asszisztál, majd belesimul. ’Mindig is fideszes voltam’ lesz, mint ahogy Pukli István máris az, vagy mint  számtalan ’mindig is keresztény voltam’ honfitársunk. tyranny17.jpg

A népek és a politikusok, kormánypártiak és ellenzékiek vegyesen, közösen segítenek egyre látványosabban újraalkotni az egypártrendszert Magyarországon. Csak ez most egy másmilyen.

Akinek nem tetszik, ne vegye magára. 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

 

21 komment

5 biztos jel, hogy Önt teljesen hülyének nézik

2016. szeptember 03. 14:37 - harmadikszem

247283.jpgManapság az ideológiák szerkezetéről, történetéről és  terjesztéséről szóló irodalom már könyvtárnyi terjedelmű, jóval kevesebb azonban azoknak a gyakorlati tanácsoknak a száma, melyek segítségével mindennapi agymosásaink egy része könnyebben felismerhetővé válna. Most, hogy a legfrissebb népszavazással kapcsolatos kampány a finisbe lépett – megjött például a várva-várt Üzenjünk Brüsszelnek! katalógus – , nem árt ha mi is tudjuk, mikor néznek minket legalábbis nagyon ostobának.00020624.jpg

1.      Mert igen, a népekkel elhitetni, hogy ostobák: ez az első biztos módja annak, hogy azt tehessük velük, amit csak akarunk. Természetesen direktben nem érdemes azt kommunikálni, hogy hülyék vagytok, ne gondolkodjatok, úgy se vagytok rá képesek, de majd mi gondoskodunk rólatok; ennél sokkal furmányosabb lépésekre van szükség. Az egyoldalú tájékoztatás például sokkal jobb módja annak, hogy valakivel elhitessük, hogy tudatlan, főként ha olyan, információnak látszó propagandaanyagokkal látjuk el, melyek azt állítják, hogy a bennük lévő tudásanyag rendkívül fontos az érintettek számára. A szakirodalomban ezt úgy hívják: problémává tenni valamit, ami addig nem volt probléma. Tudta Ön, hogy a szőnyegében lévő poratkák 700 féle betegséget okozhatnak, melyek közül közel 50 halálos? De a mi porszívónk (és csak a miénk) megvédi Önt és családját, ne aggódjon. Üzenjünk a poratkáknak, hogy ők is megértsék. Mihelyst az ember úgy érzi, hogy az életét nagyban meghatározó információkról nem volt tudomása, rögtön butuskának, sőt, felelőtlennek fogja magát érezni. Olyannak, akire ráfér egy kis segítség. Ami persze nincs ingyen.2012-top-10-hulye-fej-10.jpg

2.       Ha meghatározhatatlan erőket személyesítenek meg Önnek, akkor biztosra veheti, hogy nagyon rossz véleménnyel vannak intellektuális képességeiről. Mármint ha Ön felnőtt, mivel gyermekek számára – így tartja a mesepszichológia irodalma – az efféle, határozatlan érzések megszemélyesítése nagyban hozzájárul a szorongás csökkenéséhez. A gyermek, ha meg tudja fogalmazni, hogy ő a vasorrú bábától vagy a hétfejű sárkánytól fél, akkor máris kevésbé szorong, mint ha pusztán a gyermeki lét kiszolgáltatottságát, gyengeségét éli át objektum nélkül. Ha Önt tehát háttérhatalmakkal, brüsszeli erőkkel és beduin hordákkal ijeszthetik, akkor nyugodtan kérje ki magának. Hiszen Ön nem óvodás, és nincs szüksége arra, hogy belső problémáit láthatatlan erők megszemélyesített nevei felé projektálja. Vannak nekünk nagyon is konkrét, itt és most jelenlevő, világosan látható problémáink. Persze azok, akik hülyének nézik Önt, leginkább ezekről szeretnék elterelni a figyelmét. sanyi.jpg

3.       Ha negatív módon bazíroznak az Ön nacionalizmusára, akkor nem gondolják azt, hogy Ön fogja megoldani a négyszínsejtést. A nacionalizmus lehet egy nagyon szép dolog, ha pozitívan művelik, például hagyományőrzés, népművészet, a magyarság történelmében leledző elmélyedt tudás formájában. Ám ha pusztán akként tekintünk rá, mint valami mindenféle külön erőfeszítés, produktum vagy akár érvelés nélkül is megálló, egyértelmű és kétségbe vonhatatlan abszolútum, ami a többi nemzet fölé emel minket (és ezzel a többiek egyben le is alacsonyodnak) akkor ez nehezen nevezhető egy intelligens dolognak. A negatív nacionalizmusra általában az a jellemző, hogy nem nagyon mutatja fel kultúránk, szokásaink pozitív értékeit (pedig lenne mit), hanem pusztán valakiktől, a gonosz másmilyenektől, a rettenetes nemilyenektől hanem olyanoktól félti ezeket az értékeket, akármik is legyenek. Mert például melyek a magyar kultúra értékei? Melyek a jellegzetes magyar szokások? Szegeden vagy Miskolcon? A nyolcvan évesek vagy a 14 évesek között? A kőművesek vagy az irodalmárok szerint? 1950-ben, 2000-ben vagy 2016-ban? Ezek a kérdések világosan megmutatják, hogy a nemzeti kultúráról beszélni, vagy azt bárkitől is félteni sokkal bonyolultabb kérdés annál, hogy két mondatban intézzük el. Ha Önnel ezt akarják tenni, akkor nem nézik okosnak. sanyi2u.jpg

4.       Ha titkon fajgyűlölőnek gondolják, akkor sunyin azt tartják Önről, hogy primitív mint a madzag. Ez még a negatív nacionalizmusnál is kínosabb, hiszen a fajgyűlöletnek még csak pozitív oldala sincs, mint a nacionalizmusnak. Hála az oktatás magas színvonalának és a tudománynépszerűsítő irodalom burjánzásának ma már kizárólag nagyon tudatlan emberek gondolhatják, hogy a bőrszín bármiféle társas viselkedésre determinálná az egyes embert. Ha célzások és rejtett utalások formájában Önt mégis ilyennek gondolják, akkor ezt egy az egyben lefordíthatja a „Tudjuk és hisszük, hogy hülye vagy, számítunk Rád!” üzenetre. seriously-are-you-qzkdya.jpg

5.       Ha kérdeznek valamit Öntől, és megmondják azt is hogy mit válaszoljon, akkor Önt totálisan döntésképtelennek hiszik. Ha még azt a kis látszatot sem próbálják fenntartani, hogy tényleg kíváncsiak a véleményére, akkor nem sokkal tartják Önt intelligensebbnek, mint egy billiárdgolyót, ami nagyjából arra gurul, amerre lökik. Például ha egy népszavazásról szóló központi kiadvány címe az, hogy „Népszavazás 2016 – a kényszerbetelepítés ellen” az pontosan olyan, mintha a 2018-as választások nem országgyűlése választás címen, hanem „2018 – választás Orbán Viktorért” néven futna. Hasonlóképp, a nevezett prospektus hátoldalán hatalmas felirat díszeleg, mondván, „szavazzunk nemmel!”. Aki Önnek ilyen kiadványokat juttat el, az Önt még az óvodásoknál is csekélyebb műveltségűnek gondolja, hiszen a nekik szánt foglalkoztató füzetekben jóval több egyéni döntéshozatalt várnak el, mint a szavazófülkében Öntől.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

112 komment

Bréking: megtalálták a trollok őseit!

2016. szeptember 01. 16:07 - harmadikszem

02.jpgMagyar kutatók egy csoportja világraszóló felfedezést tett épp ezekben a napokban, és a Harmadik szempont, kiváló összeköttetéseinek hála, elsőként számolhat be az eredményekről.

Sokan azt gondolják, hogy a trollok megjelenése az internet, de különösen a web2-es  platformok elterjedésével kezdődött. Akik azonban érzékenyek az evolúciós szemléletű kutatások filozófiájára, azok bizonyára mindig is gyanakodtak arra, hogy a dolog nem előzmény nélküli. Nihil fit ex nihilo  vagyis a semmiből nem lesz semmi: ezt Parmenidész óta tudjuk, de néha igen nehéz egy-egy újnak látszó jelenség közvetlen előzményét megtalálni. Mint a tudomány történetében oly sokszor, a mostani felfedezést is egy szerencsés véletlennek köszönhetjük. De ne szaladjunk előre.whos_who_mystery_man.png

A trollok őstípusait korábban elsősorban elméleti módszerekkel igyekeztek megtalálni. Ennek érdekében felállítottak egy tipológiát, és azt keresték, hogy a trollokon kívül milyen más embertípusok tartoznak ide. A tipológia nagyjából az alábbiakat tartalmazta a keresett emberre vonatkozóan:

-          ostoba, mint a murvás föld

-          ám azt hiszi magáról, hogy nagyon okos

-          minden erejével nyilvánosságra tör

-          anonim módon tevékenykedik, kilétét nem fedi fel

-          produktivitása zéró, teremtés helyett kifejezetten a rombolásban érdekelt

-          olcsó jános, vagyis kizárólag ingyenes platformokon utazik

-          agresszív

-          általában valamilyen mentális deficittel él, különösen: a) narcisztikus személyiségzavar b) borderline személyiségzavar c) valamilyen disszociatív képlet (torzult realitásérzék)

-          irracionális, ugyanakkor közhelyes gondolkodású

b1b2tz9ieaayeyj.jpg

A kutatók sokáig nehéz helyzetben voltak, mert olyan ingyenes platform, ahol mégis nagy nyilvánosságot lehet elérni, szinte elképzelhetetlen volt az Internet előtt, pláne, ha az anonimitással is kalkulálunk. Aztán egy kreatív kutatónak eszébe jutottak a falfirkák. Megvan! Hiszen itt a kétségtelenül művészi értékkel is rendelkező alkotások mellett azért főként primitív, tehetségtelen és agresszív emberek marhaságait láthatjuk. Emellett a nagy falfelületek megfelelően nagy nyilvánosságot jelentenek a trollok ezen ősei számára, a létrehozás olcsó, és általában sokkal inkább elcsúfítják a felületet, mintsem értéket adnának hozzá.6r629dshzxicfobrs.jpg

Ki kell mondanunk tehát, hogy a trollok őseit legalább részben a wannabe graffitisekben tisztelhetjük: ők azok, akik nagyon szeretnének fontosnak, eredetinek vagy egyáltalán _bármilyennek_ látszani, de sajnos a világ számára a tevékenységük sokkal inkább jelentéktelen, vagy legjobb esetben is csupán bosszantó.

A kutatók közül azonban nem mindenki volt elégedett ezzel az eredménnyel, hiszen kétségtelen tény, hogy a wannabe graffitiseknek tevékenységükben legalább egy minimális kockázattal kell számolniuk. A trollkodás itt valamiféle akció formáját ölti, ezért kapták az e típusba tartozó egyedek az akciózó troll (Type A) elnevezést.  Ebből azonban az is következik, hogy a valódi, úgynevezett beszari trollok (Type B) számára ez nem lehet egyenes ágú leszármazási vonal. És akkor most jön a véletlen egybeesés, melynek a szenzációs felfedezést köszönheti a világ.open-uri20120811-22694-dypbrz.jpg

Történt ugyanis, hogy egy magyar pszichiátriai kutató hosszú évek óta figyelemmel kísért egy különös jelenséget. Mivel sokat könyvtárazott, szemet szúrt neki, hogy egy bizonyos embertípus olyan dolgokat csinál a könyvekkel, amelyek kevéssé megmagyarázhatóak. Beleírogat tudniillik. Mindenféle válogatott sületlenséget. Nem szabad őket összetéveszteni a hétköznapi avagy mezei tapló baromarcúaktól, akik szövegkiemelővel aláhúzzák a számukra fontos dolgokat: ők ezt nem bosszantásból teszik, hanem egyszerűen csak nem veszik észre, hogy a világon mások is vannak, és nem minden az ő személyes holmijuk. Ők nem igényelnek külön kezelést, az élet majd megkezeli őket egy ponton. De akikről szó van, azok direktben üzennek a világnak, sőt, sokszor magának a szerzőnek is. Akkor is, ha 500 éve halott. Az íráskép legtöbbször arról árulkodik, hogy az illető csak komoly nehézség árán tudja a betűket a kívánt formára alakítani, és sajnos még így sem mindig sikerül. Nem annyira okosak ők ám, de annál határozottabbak. Tipikus bejegyzéseik a könyv margójára biggyesztve:

-          hazúgság! (szigorúan hosszú ú-val)

-          ez így nem értelmes!

-          és Palesztináról mért nem beszélsz?

-          mi ez a szar??!!??

-          tévedés!!!!troll_evolution1.jpg

A kutatónak ekkor hirtelen összeállt a kép: hát nem tök ugyanezt csinálják ma a trollok? Teljesen feleslegesen belerondítanak mások szellemi művébe, megpróbálnak hatni a többi olvasóra sőt magára a szerzőre is. Realitásérzékük zéró: hát tényleg, teheti fel magának a kérdést minden józan gondolkodó, mi értelme egy könyvtári könyvbe (vagy akármilyenbe) másoknak vagy a szerzőnek szóló megjegyzéseket írni? Mégis, kit érdekelhet ez egyáltalán? Milyen hatást várunk el egy ilyen kommunikációtól?

Megvannak hát a trollok legvalószínűbb ősei, és büszkék vagyunk arra, hogy az eredményeket mi publikálhatjuk elsőként. A trollok azoktól az eszement emberektől származnak, akik teljesen irracionális módon agresszív hülyeségeket írogatnak a könyvtári könyvekbe, és közben talán arról álmodoznak, hogy ezekkel az üzenetekkel bármiféle társadalmi hatást érnek el. S valóban, hiszen – modern leszármazottaikhoz hasonlóan – a pszichiátria történészeinek figyelmét valószínűleg még sokáig élvezni fogják.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

 

37 komment

Tények és tévhitek a dekoltázsról

2016. augusztus 30. 22:39 - harmadikszem

o5asqr.jpgIdőnként fel-felreppennek  a női dekoltázzsal kapcsolatos hírek, és azt tapasztalom, hogy ez valahogy mindenkit megmozgat. Férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, liberálisokat, konzervatívokat, feministákat, maszkulinistákat és úgy általában a társadalmi kommunikáció minden szereplőjét. Egyet tehát már az elején leszögezhetünk: igen, a dekoltázs fontos. Na nem mindenkinek ugyanazért. Van, aki szerint a nőiség szimbóluma, mások szerint egyáltalán nincs benne semmi szimbolikus, sőt, nagyon is állati ösztöneink titkos működtetője, és természetesen vannak olyanok is, akik szerint nagyon fontos lenne felismerni, hogy a dekoltázs egyáltalán nem fontos.canstock22753857.jpg

Az elmúlt napok dekoltázzsal kapcsolatos hírei közül is kiemelkedik ez a blogbejegyzés. Bár a dekoltázsos hírek piacán soha nincs uborkaszezon, a szóban forgó írás szerzője egy sokakat sokkoló kísérlettel kápráztatta el közönségét. Ildikó ugyanis feltett magáról egy őt kisminkelve, mélyen dekoltált ruhában ábrázoló fotót a legnépszerűbb közösségi portálra, és azt tapasztalta, hogy a szexuális érdeklődés széles skáláját szabadítja magára ezzel. Ami bennünket e megmozdulás kapcsán igazán érdekel, az a kommentek illetve a kísérletre született egyéb reakciók. Az alábbiakban ezekből mutatunk be néhányat, és megpróbálunk a szokásos diskurzusok mögé nézni, esetleg megadni néhány további szempontot.

  1. A férfiak állatok. Ezzel a toposszal alighanem nehéz lenne közvetlenül vitatkozni. A férfiak valóban állatok, de van egy még jobb (vagy rosszabb) hírem: a nők is. Az evolúciós pszichológia világosan megmutatja, hogy mik azok a nemi jellegek, amelyek automatikusan (kérgi kontroll nélkül) szexuális ingerként hatnak, leggyakrabban az ellenkező nem egyedeire. A dekoltázs kétség kívül ezen jegyek között szerepel, ha akarjuk, ha nem. Ez egy olyan dolog, ami független az akaratunktól. Ez olyannyira így van, hogy szemkamerás vizsgálatokkal és egy ezzel párhuzamos kérgi leképezéssel a szexuális orientáció, vagyis a sztenderd szexuális ingerekre adott spontán reakciókészlet nemi irányultsága meglehetős bizonyossággal megmutatható. Akár akarja az illető, akár nem.funny-picture-push-up-bra-men.png
  2. Aki ilyen ruhát vesz fel, az flörtölni (ismerkedni, kefélni, kurválkodni) akar. Sajnos ezért a toposzért nem kis mértékben a kommunikációtudomány is felelőssé tehető, kifejezetten a Palo Alto-i iskola, akiknél a híres „lehetetlen nem kommunikálni” tézis megjelent. E szerint például az öltözetével mindenképpen kommunikál az ember. Ez azonban egy oltári nagy hülyeség, és erről bárki megbizonyosodhat, amennyiben saját öltözködési szokásait közelebbről is megfigyeli. Velem például rendre előfordul, különösen lazább napokon, hogy totálisan mindegy, mit veszek fel. Ami legfelül van. Na most ha ezek után kimegyek az utcára, és valaki azt gondolja, hogy én épp ezért és ezért vettem fel ezt a valójában teljesen véletlenszerűen magamra rántott pólót, akkor az egyáltalán nem rólam szól, hanem csakis őróla. Mi vagyunk azok, akik nézőként, szemlélőként szándékokat tulajdonítunk másoknak, ez azonban nem róluk szól, hanem csakis önmagunkról. Ha egy szép nő mélyen dekoltált ruhát vesz fel, akkor semmiféle ötletünk nem lehet arra, hogy miért tette. Egyedül azt tudhatjuk, hogy mi mit szeretnénk gondolni erről: ezt hívjuk fantáziának. Ha azt hisszük, azért vette fel, hogy velünk megismerkedjen, akkor vegyük észre, hogy saját vágyaink keltek életre, és a fantázia birodalmában kalandozunk. Felnőtt embertől azonban elvárható, hogy a fantáziát meg tudja különböztetni a realitástól.drawn_on_sixpack.jpg
  3. A férfiak csak azt akarják, tárgyiasítják a nőket. Ez teljesen így van, legalábbis a legprimitívebb pszichológiai szinten. E nélkül a szexuális drive nélkül az emberiség már régen kihalt volna. Nem kellett Freud ahhoz, hogy a szexualitást az ember, és általában az élővilág fő hajtóerejeként ismerjük fel, hiszen a filozófia és a művészet évezredei tanúskodnak arról, hogy kultúrától és nyelvtől függetlenül a szexualitás legalábbis egyike az őserőknek. Természetesen a civilizált embertől elvráható, hogy a legprimitívebb pszichológiai szintjét képes legyen felülfertőzni némi gondolkodással. Ez ugyanakkor nem csak az urakra, de a hölgyekre is jellemző, bármely kiábrándítóan hat is ez némely ideológusokra. Az evolúciós pszichológia szexuális kiválasztásra vonatkozó kutatásai kiválóan demonstrálják, hogy bizony a nők is tárgyiasítják a férfiakat, meglehetősen jól meghatározható paraméterek szerint. Most, hogy a kultúra már nem vár el olyan fokú szemérmességet, vagyis képmutatást a hölgyektől, mint sok ével ezelőtt, mindez a facebook falakon kiplakátolt kockás hasú urak egyre emelkedő számával is bizonyossá válik. A különbség mindössze a szóhasználatban érhető tetten: a fantáziánkat a valósággal ütköztető (tehát minket visszautasító) hölgyeket inkább lekurvázni, az urakat inkább lebuzizni szokás. Mindez átvezet bennünket a kognitív disszonancia problémájához.astrid.jpg
  4. Aki a kinézetük miatt vadidegen embereket megszólít, mocskos ajánlatokat tesz nekik majd a végén megpróbálja őket lealázni, az súlyos személyiségzavarral küzd, és leginkább önmagával van baja, ám ezzel nem tud szembenézni.  Ha felismerjük ennek a viselkedésnek a szánalmas voltát, akkor azt gondolom, hogy sokkal könnyebben tudjuk tolerálni is. Ha egy férfi fel akar szedni egy vadidegen nőt, és az (csöppet sem meglepő módon) elzavarja a malac kunkori farkára, akkor az illető férfinek sokkal könnyebb azt gondolnia, hogy lám a nő frigid, vagy épp ellenkezőleg: kurva, és csak pénzt szeretne, mint azt, hogy ő nem kellett. Hasonlóképp, egy női ajánlatot visszautasító férfit sokkal könnyebb lebuzizni, mint elfogadni, hogy nem vagyunk az esete. Ezek persze önbecsapások és nagyon nem kedveznek a személyiségfejlődésnek, de az ilyen mentalitást képviselőknek valószínűleg ez a legkevesebb bajuk. Mármint pszichésen.14346490351652-how-to-get-a-six-pack.jpg
  5. A naivat játszani intellektuálisan és etikailag pozitív dolog. Állítom, hogy most kezdünk vékony jégen járni, és innentől kevésbé lehetünk objektívek. Szerintem mindenkinek tudnia kellene, hogy milyen hatást vált ki embertársainkból egy adott reprezentáció. Ide tartozik a self-reprezentáció is, vagyis az a mód, ahogy magunkat kifejezzük. Nagyon furcsának érzem – és ha az olvasó a szívére teszi a kezét, akkor szerintem velem tart a csodálkozásban – ha valaki őszintén meglepődik azon, hogy egy mélyen dekoltált kép és egy erős smink szexuálisan hat a férfiakra. Én ezt egyszerűen képtelen vagyok elhinni. S mivel ez szinte lehetetlen, kivéve ha az ember a Holdról jött, a meglepetést egy ilyen szituációban álságosnak tartom. Egy nőnek és egy férfinak pontosan tudnia kell, hogyan hat az ellenkező nemre, máskülönben azt kell mondanunk, hogy nincs sem önismerete, sem világismerete. Vagyis hülye.imageskjxw5x0o.jpg
  6. Aki kihívóan öltözik köteles elviselni mások közeledését. Ez az érv alapvetően hibás, és mindjárt megmutatom, hogy miért nem mond ellent az előző pontban megfogalmazottaknak. Szerintem akik kihívóan öltözik, az köteles lenne tudni, hogy mit vált ki másokból. Azok a mások ugyanakkor kötelesek lennének tudni, hogy bár érzéseiket és gondolataikat nem tudják szabályozni, kommunikációjuk és viselkedésük azonban teljesen belátásuk függvénye. Ha tehát nekem valaki nagyon tetszik, vagy öltözetével, testével, beszédével, akármijével felkelti az érdeklődésemet, az egy dolog, és nem nagyon tehetek ellene. Viselkedésemért azonban teljes felelősséggel tartozom attól függetlenül, hogy milyen érzések okozzák.women-mobile-cell-cellphone-mobile_phone-smartphone-atan3600_low.jpg
  7. Szexuális tárgyként kezelni embertársainkat menő. Ezt elég sokan gondolták így régen is, most is, bár jó esetben a kamaszkorral és a be nem vallott szüzesség tényleges elvesztésével ezek a primitívségek lesüllyednek a nekik rendelt helyre. Ugyanakkor hazugság és képmutatás nélkül nem lehet azt állítani, hogy a szexualitás tárgyi kellékei ne lennének rendkívül fontosak. Ezen viszont felül kell tudnunk emelkedni, a klasszikus pszichoanalízisben ezt hívták szimbolizációnak.jdm_hellokitty_boobs.jpg
  8. Velünk ismerkedni vágyó embertársainkat cikizni, szívatni vagy kifejezetten kínozni menő, tanulságos és hasznos dolog. Mostanában mintha lenne egy újfajta divat, mégpedig az, hogy másokat lepattintani menő. Erről a jelenségről nekem általában ez a videoklip jut eszembe, ami a dalszöveggel együtt körülbelül arról szól, hogy húzz innen, nem adom meg a számom, nem mondom meg a nevem, kopjál le.  Mintha a visszautasítás valami önmagában való jó lenne. Szerintem az teljesen elfogadható, és én is mindenkit arra bátorítanék, hogy a saját érdekeinket tudjuk képviselni. De aki csak a saját érdekeit tudja képviselni, az emberileg nekem nagyon kevés. Másokat szándékosan bántani, kísérleti alanynak tekinteni, olyan játékot játszani velük, amelyen csak ők nem nevetnek, szintén a másik ember tárgyiasítása. És sokunk szerint soha nem szabadna egymást tárgynak tekintenünk.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

59 komment