Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek

Hülyeség kiIKSZelve - nyílt baromságok a társadalmi nemekről

2017. február 18. 20:26 - harmadikszem

tarsad.pngRitkán olvasunk olyan kínos levelet, mint amit most az IKSZ nevű NER-tagnak sikerült magából kiizzadnia.  Ez a magát kereszténynek valló szövetség egyébként cseppet sem meglepő módon minden valamirevaló Fidesz-ügy mellé odakereszténykedi magát. Legutóbb az Olimpia mellett kampányolt, ami ugye véletlenül sem egy pogány ünnep, hanem kifejezetten biblikus, ja nem.

Most éppen a Nacsa Lőrinc, az IKSZ valamiféle vezetője írt a gender-studies ellen nyílt levelet az ELTE rektorának, de valami egészen elképesztő barom módon. Nem hogy keresztényinek, de kifejezetten kommunista házmestertempónak minősülő módon próbálja rávenni – nyilván teljesen esélytelenül – az egyetem vezetését, hogy álljon el attól a tervtől, hogy az ELTE-n gender studies-t lehessen hallgatni. Mindezt egy olyan elképesztően ostoba, tudatlan érv-csomagba oltva, hogy az embernek tényleg kinyílik a bicska a zsebében. Mindeközben tudjuk, hogy a lakosság nagy része talán most találkozik először a gender studies fogalmával, ezért úgy gondoljuk, nekünk elsősorban az ő érdekeiket kell szem előtt tartani. Nem szeretnénk ugyanis, ha önjelölt elmebeteg seggfejek leírása alapján ismernék meg ezt az egyébként világszerte népszerű és fontos diszciplínát, ezért a levélben foglalt főbb baromságokat most társadalmi munkában kiigazítjuk. Íme a kérdéses rész az IKSZ leveléből:

„Önök, a vezetőség úgy döntöttek, hogy a magyar társadalom számára semmilyen haszonnal nem bíró, egy politikai korrektségtől megfojtott, tudománynak álcázott, félrecsúszott témával szeretnének foglalkozni mesterképzés keretében. Nem gondoljuk, hogy Magyarország megengedheti magának azt a luxust, amit néhány skandináv ország, hogy közéleti témái legfontosabbja a mellékhelységek jelzései, illetve, hogy minél több semleges játékot, tankönyvet állítsanak elő, nehogy véletlenül befolyásolják a kisfiúk és kislányok saját nemükhöz való tartozását. Szögezzük le, hogy biológiai nemek vannak, nem társadalmiak, így az elnevezés is megtévesztő, hamis.”

Visszafelé haladva azt kell mondanunk, hogy a társadalmi nemek létezését ma már senki nem vonja kétségbe (mindemellett persze vannak biológiai nemek is). A legegyszerűbb példa az öltözködés: józan ésszel talán senki nem gondolja, hogy a ruhák szabásvonala az valami biológiai kód következtében olyan amilyen. Nem, természetesen ezeket a társadalom írott és íratlan szabályai határozzák meg, a társadalom írja elő, hogy az egyes nemek milyen öltözetet viseljenek, tág határokon belül. Azt egyébként már Descartes is megfigyelte évszázadokkal ezelőtt, hogy ebben nincs semmiféle biológiai determinizmus, ellenben szokások vannak, melyek kultúránként jelentős eltéréseket mutatnak. Olyat mondani, hogy nincsenek társadalmi nemek (is) körülbelül tényleg olyan fokú tudatlanságnak minősül mint azt állítani mondjuk, hogy a Föld lapos, vagy hogy a Napnak szája van és mosolyog.

Az is elvárható lenne egy értelmiségi szervezetnek csúfolt fidesznyik gittegylet vezetőjétől, hogy ellenőrzi az információit. Mert ám gender studiest nem csupán, idézem „néhány skandináv ország” egyetemén lehet tanulni, de valamennyi menő nyugati egyetemen van ilyen program és intézet, úgyhogy inkább azt kellene mondanunk, hogy vérciki, hogy eddig nálunk csak a CEU-n volt ilyen. Itt van például

A Stanford Egyetem, a Sydney Egyetem, az UCL, az UCLA, a Chicago-i Egyetem, a Harvard, Oxford,  Cambrige, vagy az MIT gender-studies intézeteinek honlapja.  

Ezek nyilván mind olyan egyetemek, ahol nem Gabriele Kuby meg Nacsa Lőrinc szintű emberek tanulnak és tanítanak, de én személyesen is nagyon remélem, hogy az ELTE rektora inkább ezekhez az egyetemekhez, és nem az IKSZ-hez vagy elmebeteg háziasszonyokhoz próbál igazodni, amikor az egyetem főbb irányvonalait kijelöli.

Kedves IKSZ-esek, ne égessétek a keresztény fiatalokat, ha kérhetem!

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

83 komment

Egyetlen kérdés egész népemhez, kiváltképpen Fideszes barátaimhoz

2017. február 14. 20:58 - harmadikszem

orb.jpg 

Van egy egészen nyilvánvaló tény, amiről senki nem beszél kellő radikalizmussal. Az amerikaiak white elephant-nek hívják az ilyen jelenségeket arra utalva, hogy a dologról annak ellenére nem veszünk tudomást (nem megyünk miatta utcára, nem követelünk fejeket stb.) hogy nyilvánvalóan látjuk, sőt, ha akarnánk sem tudnánk nem észrevenni.

Egy ilyen white elephant szerintem a jelenlegi magyar miniszterelnök vagyonnyilatkozata. Beszélgetünk ugyan róla mindenféléket, meg röhögcsélünk is így-úgy, de most elsősorban mégis Fideszes barátaimhoz szólok, akikről semmiféle rosszindulatot nem feltételezek vezetőnk irányába, tehát szerintetek, kedveseim,

Igaz az, hogy Orbán Viktornak 700.000 Forint vagyona van?

Nekem tényleg ez az egyszerű kérdésem. És azt gondolom, hogy ezt senki nem hiheti el. Még a nagyon hülyék se. Nem. Ilyen nincs.

Ha viszont nem hiszitek el, akkor ebből logikailag vagyis szükségszerűen következik, hogy a nevezett vagyonnyilatkozata hamis adatokat tartalmaz, vagyis a miniszterelnök hazudott. Ha úgy tetszik okiratot is hamisított. Csalt. Azt meg ugye tudjuk, mi jár az olyan miniszterelnöknek, aki hazudik, hamisít és csal.

Szóval a kérdés engem tényleg érdekel: van az országban olyan ember, aki teljes ítélőképessége birtokában azt hiszi, hogy igaz az a miniszterelnök által megadott adat, hogy neki, 30 évnyi szakadatlan csúcshatalom és jelenleg is viselt s ezzel együtt 12 év miniszterelnöki hivatal után hetes-száz-ezer forintja van (meg egy fél lakás, kis szántó, autó semmi)?

Van?

Akad?

Létezik ilyen ember?

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

154 komment

Úgyse szabad csinálni semmit! - 7 brutális iskolai beszólás

2017. február 04. 15:23 - harmadikszem

5c79ab747fc59cf22a8fe7dcb5c3e8a9_400x400.jpegAz iskolai beszólások gyűjtésének valós hagyománya van: jobb szülők utóbb büszkeséggel mutogatják azokat az intőket és rovókat, melyeket a tanárok a gyermek beszólása okán jegyeznek fel ebbe az egykor oly fontos, utóbb konzerv vicclapként működő okmányba. Van azonban egy másfajta beszólás-gyűjtemény: ezt a szülők írják fel a neocortex megfelelő részébe (lobus temporalis), hogy sose el ne felejtsék. Ebben a bejegyzésben ezekből közlünk rövid válogatást.

Az ugyan régen sem volt egészen mindegy, hogy hova járatjuk a gyereket – de erről még viszonylag keveset lehetett tudni. Az ember jóhiszeműen írathatta be a gyermeket a legközelebbi avagy körzetes iskolába, nem volt sokkal jobb vagy rosszabb, mint a többi (vagy ha mégis, úgysem tudtak róla). A jó, kevésbé jó illetve kifejezetten kártékony hatású iskolák közti különbség ma azonban már akkora, hogy a szülők sok esetben 10-15 vagy még több helyet is csekkolnak, mielőtt döntenek. Ez nyílt titok, az iskolák pontosan tudják ezt, ezért szinte valamennyi iskola nyílt napokkal, játszóházakkal és más programokkal készül legjobb arcát mutatni az eseményeket gyanús szemmel méregető szülőknek.school_sucks.jpg

Ez azonban, mint látni fogjuk, nem mindig sikerül.

  1. A periférián felbukkanó Joci néni esete. Mert a nyílt nap azért valamilyen mederbe van terelve, például bizonyos számú terem bizonyos számú termébe, melyeket pontosan kiszámolt útvonalat bejárva látogatnak végig a szülők. Aki minimálisan is tud bánni a bipartit gráfokkal és ismeri a königsbergi megoldást, az relatíve könnyen ki tud fejleszteni egy olyan útvonalat, ahol a zavaró tényezők – például azok az órák, ahol a valóságot lehetne tetten érni – kizárásra kerültek. De jaj, olykor egy-egy ajtó nyitva marad, és olyankor bizony a nyájas vezetés mellett folyó séta oldalágán felhangzik (felhangzott) a „Te! Figyelj oda mer’ a nyakad elvágom!” süvöltés, mintha egyenesen 1963-ból hozta volna ide a szél. Az ember szinte azt gondolná, hogy az ilyen nem csak nyílt napokon fordul elő. Sőt.
  2. Tanítónénik és bácsik a Facebookon: ennek csekkolását mindenkinek tudom ajánlani, nem csak HR-eseknek. Igen érdekes tapasztalatokkal gazdagodhatunk itt, például az szerintem – politikai állásponttól függetlenül – erősen aggályos, ha az egyébként bájos, mosolygós Marika néni a Facebook profilján rendre migránsokon teherautóval átmenő forgalmat meg állítsuk meg a buzilobbit! cikkeket posztol. Nekem komolyan a pofám leszakad. Azért egy tízéves forma gyerek gond nélkül ráakadhat a hőn szeretett vagy félve tisztelt tanár oldalára. Mi van, ha megkérdezi, hogy Ön szerint miért kell átmenni teherautóval bizonyos embereken, illetve mi az a buzilobbi? Úgy értem, ezek elvben normális témák lennének egy projekt alapú oktatásban, de tán nem ilyen felvetéssel, főként nem a tekintélyszemélytől, akinek épp a moderált álláspontot kellene képviselnie.psycho-teacher.jpg
  3. Lehet menni máshova is! Nem kötelező ide jelentkezni! Ezektől a balkán dumáktól az embernek kifordul a gyomra, ha volt lehetősége életében mást is megtapasztalni hozzáállásilag. Ezek a beszólások igen változatos formákat képesek felvenni. Néha az ide hülyék ne jöjjenek! Verzió idézi meg a mondás szellemét, ez általában azt jelenti, hogy aki nem bírja (az értelmetlen tárgyakkal felhabosított curriculum következtében fellépő) terhelést, az inkább ide se jöjjön. Egy másik verzió a 200 oldalas házirendek konstans ajánlgatása, melyektől eltérni szigorúan tilos, nyilván a demokráciaoktatás és a megegyezés alapú, egymás kölcsönös tiszteletére épülő közösségi szellem megelőlegezéseként.
  4. Én nem az a generáció vagyok! Egyik kedvenc beszólás ever, főként akkor, ha 20-30 évvel ezelőtti dolgokra vonatkozik. A szituáció klasszikus, sokan beleégetik magukat, gyakorlatilag a közoktatásban sajnos a 80 százalék, beleértve az egyetemeket is (na jó, ott 50). Tipikusan akkor jelentkezik, amikor egy nagyon fosul összerakott ppt-t kellene tudni elmondani de nem sikerül egy-egy komplexebb művelet (teszem azt a diák léptetése). Ilyenkor a szülőkkel sajnos sokszor összekacsintva mondja a leendő mentor, hogy jah, én nem ez a generáció vagyok, vagy ajvé, nem értek a modern kütyükhö’. Na de he! Azért nem azt kértük, hogy a bácsi vagy a néni felhőben kapcsolódjon rá 8 gépre és számoljon átlagos eigenvektor centralitást 9 ország rooterhálózatán. A kibebaszott powerpoint 1987 óta, vagyis kereken 30 éve létező szoftver, de 2000 óta egészen biztosan mindenki használja, és az is má 17 éve volt. Aki baszki nem tud egy diát léptetni a ppt-n arról kénytelen vagyok azt gondolni, hogy az elmúlt 30 évben semmibe nem feccölt energiákat, és köszönöm szépen nem menjen a gyerekeim közelébe de soha.bigstock-abusive-words-hurt-31729910.jpg
  5. Amit a gyerek mond, osszuk el kettővel! Elképesztő duma, elhangzott azonban, és még csak nem is véletlenül. Az iskolák nyilván így védik magukat az ellen, ha a gonosz gyerek azt hazudja, hogy a Gizi néni lekent neki egy sallert, vagy csúnyákat mondott rá. Bezárta a szekrénybe, ilyenek. Arra felszólítani a szülőt, hogy legyen bizalmatlan a gyerekkel szemben és sokkal inkább a vadidegen tanárokkal kacsintson össze a gyerek háta mögött: ez viszont kifejezetten embertelenség.
  6. Lehetőleg mindig a tanárnak legyen igaza! Amikor ez elhangzott a nevelési elvek címszó alatt, hát én majdnem besírtam. OK, hogy nehezített az oktatási helyzet ma, amikor a gyereknek – legalábbis elvben – nem kell félistenként tekinteni a tanárokra, és nem kell bemondásra elhinnie mindent. Vagy mégis? Úgy tűnik, létező iskolafilozófia az olyan, amiben ez fontos szempont. De mire neveljük ezzel a gyereket már 6 éves kortól? Rettegj a tekintélyszemélyektől! Kussolj! Az erősebb kutya b’szik! És a többi ócska, mindenféle kreativitást, társadalmi mobilitást, szakmai és lelki fejlődést megölő jelszó is eszembe jut, melyektől úgy kellene szabadulni, mint egy leprás rongytól.child-abuse-main.jpg
  7. Végül az örök kedvenc mondásom, amit remélem – soha nem fog tudni überelni senki. A szabályokról, azok elsőrendű fontosságáról hadováló kiselőadás után valamelyik szülő megkérdezte, hogy mennyire fáradtak a gyerekek, mire az illetékes nevelő kifejtette, hogy nagyon, mivel folyamatosan korlátozni kell az igényeiket, egész nap „viselkedni” kell, és az bizony nagyon fárasztó. Mire valaki megkérdezte, hogy na de a napköziben, hiszen látja, hogy van szép nagy udvar. Igen, szólt a válasz – de ott se szabad csinálni semmit.Hát, fasza kis hely lehet az az udvar. Meg úgy általában, az egész iskola. Igaz, ki is neveli a ne szólj szám, nem fáj fejem népet, ezerrel.1370500074_pic_mean_teacher.jpg

 

 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

149 komment

Ki az a Gulyás Márton?

2017. január 31. 23:39 - harmadikszem

man-with-a-question.jpg

 

Egészen elképesztő kis műsorra akadtam a zinterneten. Van egy ATV nevű csatorna ahol ezek szerint igazi konfrontatív műsort is lehet látni, persze fiatalosan csak post hoc, a neten, de végülis tökmindegy, ez ha jól látom nem egy olyan nagyon sietős ország, na, én meg rendes magyar ember vagyok, ha hazaáruló is lettem ezzel a cikkel. Meg még sok másikkal is – úgy látszik a hazát sokáig lehet árulni na meg sokszor is.

Szóval az volt itt, hogy két baloldali és két jobboldali figura próbált volna értekezni közéleti kérdésekről, de nem igazán sikerült nekik, mivel gyakorlatilag az első két percben átment a dolog kabaréba, amiben azért volt néhány igen érdekes mozzanat.

Például az, hogy három újságíróval szemben valaki olyan ült – igen, ez volt Gulyás Márton – akiről mindösszesen az derült ki, hogy nem tudjuk, mi a foglalkozása. Na jó, még az is, hogy fehérebbek a fogai, mint a többieknek, fiatalabb náluk 20-50 évvel, és a jelek szerint az IQ-ja is magasabb egy fejjel, mint a vele üvöltöző jobbos notabilitásoknak (Kovács Zoltánról, az ÉS főszerkesztőjéről, aki messze a legvállalhatóbb figura volt az egész brancsból most nem szólunk külön, csak annyit, hogy respect nekije).

Történt ugyanis, hogy a beszélgetés egy igen korai pontján vitapartnerei azzal kívánták diszkvalifikálni Gulyást, hogy ő nem szakember, nem ért semmihez, és egyáltalán mit tanult, milyen jogon szól bele közéleti kérdésekbe.

Nos, ez azért volt külön érdekes, mert – ha figyelmesen nézzük a műsort - azt fogjuk látni, hogy Marci barátunk kb kétszer olyan tájékozott volt valamennyi felmerülő témában, mint hitelességét firtató jobboldali barátaink, és általában véve is választékosan, szakszerűen és világosan fejezi ki magát. S bár vitapartnerei, a meghívott tudós urak, díszdoktorok és lovagok rendre méltatlannak érezték, hogy vitába szálljanak vele, mégis úgy tűnt, hogy az értelmes felvetések kizárólag Gulyás oldaláról érkeztek.

Mint kíváncsi ember hát utána néztem, kicsoda Gulyás Márton. És tényleg, nem találtam. Annál szerencsésebb voltam viszont akkor, amikor tudós vitapartnereit, kétségbevonhatatlan renoméjú argumentatív antagonistáit próbáltam beazonosítani. Ők ugyanis mindketten egyetemi oktatók, sőt egyikük – mint azt többször is hangsúlyozta – egyetemi docens! Hű a mindenit neki, hiszen a docens az már valami, már majdnem professzor, vezető oktató, tudományos tótumfaktum. Jó esetben.

Hamar kiderült ugyanis, hogy a méltóságára oly büszke Stefka István docens úr egészen pontosan 0, azaz 0 darab publikációval rendelkezik, legalábbis azon MTMT adatbázis szerint, amelybe minden egyetemi oktató köteles felvinni a munkásságát. 0. Semmi. Nada. Die Null. Félreértés ne essék: egy tanársegédnek, de még egy doktorandusznak is publikálnia kell nem azért hogy taníthasson – az majd később jön – hanem már a doktori szigorlathoz is. Na mármost az az én naiv kérdésem: mi a lófaszra olyan büszke a docens úr, hogy vele földi halandó le nem ülhet beszélgetni, ha a docensi kinevezéshez szükséges feltételek 1 százalékának sem felel meg?

Na de nézzük a másik versenyzőnket, aki egy ponton olyan méltatlannak érezte a Kicsoda ez a Gulyás Mártonnal való vitatkozást, hogy még az asztalt is elhagyni készült. Őt, a politológust, a szaktekintélyt, egyetemi adjunktust, a máltai lovagrend kitüntetettjét, aki azt javasolta Gulyásnak – és ezzel, mint minden közepesnél is kisebb intellektus, belesétált egy nagyon csúnya csapdába – hogy inkább menjen közmunkásnak, még az is értelmesebb, mint az aktivizmus? Ki ez az ember? Csak nem a Kik támadják Magyarországot és miért? című tudós mű egyik szerzője? De bizony, maga Zárug Péter Farkas! Megnéztük hamar az ő szakmai profilját is, de nem nagyon estünk hanyatt tőle. Ha jól számoljuk, 12 darab írást sikerült eddig letennie az önmaga által is oly gyakran hivatkozott nagybetűs Asztalra, több ezek közül magában a Kecskeméti Lapokban jelent meg. Egyetlen kérdésem maradt hozzá: szórakozik velünk? Miféle kiváló politológus az, aki először is a méltán híres miskolci irodalomtudományi doktori iskolában szerez fokozatot 0 azaz 0 darab nemzetközi, 0 azaz 0 darab idegen nyelvű, 0 azaz 0 darab lektorált folyóiratcikk nélkül?  

Ez a teljesítmény uraim nulla – több mint csoda az egyetemi állás ilyen renomé mellett. De legalábbis nem ad alkalmat arra, hogy meg merjük kérdezni valakitől, hogy ki az a Gulyás Márton. Sajnos azonban jelenleg itt tart a jobboldali (fájdalom kimondani) értelmiség orbánista része. Nulla teljesítmény, helyette tiszteletbeli docensi címek, lovagrendi kitüntetések, kurva nagy arc, kicsinyke értelem.

Igen, urak, így mossanak le titeket a fiatal, nyitott, értelmes és energikus rangtalanok, a nem-pénzen vagy nyaláson vett pozíciók letéteményesei. A bátrak, a szemetek közé nézők.

Tudjuk, ki a Gulyás Márton. Játsszuk a hülyét, mert mindig is tudtuk. De legalábbis látjuk, hogy milyen, Ahogy rólatok is látszik díszdoktorok és egyéb díszpintyek, már messziről.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

52 komment

10 dolog, ami tényleg nem volt még Magyarországon - Jelentés a Kisgömböc gyomrából

2017. január 25. 15:02 - harmadikszem

evil_pacman_deviantart_net_kicsi.jpgLassan harminc éve, hogy új korszak köszöntött Magyarországra: kimentek az oroszok, megszűnt a pártállam és stabil demokráciát építettünk ki. Mindehhez rengeteg munkára, felelős vezetőkre és természetesen uniós forrásokra volt szükség. Nézzünk meg most közelebbről néhány dolgot, amit eddig elértünk, és amiről büszkén állíthatjuk: ilyen még nem volt a rendszerváltás óra Magyarországon!

1.       Az állami tájékoztatás minden képzeletet felülmúl. Valószínűleg mi, magyarok vagyunk a legjobban informált nép a világon, hiszen mi saját zsebünkből fizetünk nagyon durva milliárdokat arra, hogy a kormány most már hónapról hónapra újabb médiakampányokat szerkesszen nekünk. Értjük? Fizetünk egy csomó pénzt azért, hogy megtudjuk, milyen jó nekünk. Érezni persze lehetne mindezt ingyen is, de úgy látszik, az nem akar összejönni.

2.       Olyan egységes a sajtónk, mint még soha. Szinte bármilyen lapot kinyithatunk, garantáltan ugyanazt fogjuk olvasni benne. S mivel egységben az erő: erősek is vagyunk általa, mint a mamut. Csak ki ne haljunk.20130321131432_kisgomboc01.jpg

3.       Az állam gondoskodik arról, hogy az adófizetők pénzéből folyamatos ellenkampány alatt tartsa az ellenzéket, illetve bárkit, aki az ellenzékiség látszatát kelti. A CÖFpozitív kormánypropaganda-újság, a milliárdokért vécépapírra nyomott  Lokál például egész oldalas hirdetésben közli a gagyin fotosoppolt Gyurcsány-Vona viccet, amivel egyébként az ország népe óriásplakátokon is könnyen találkozhat (ezek bekerülési költsége helytől függetlenül havi 1 millió forint is lehet).  Ugyanitt vettünk egy fél oldalt arra is, hogy a baloldal alvilági kapcsolatairól tájékozódjunk.

4.       A kampány állandósult, nincsenek kitüntetett kampányidőszakok. A propagandaújságok (amelyek a 2. pont értelmében immár a teljes médiagalaxis minimum négyötödét lefedik) folyamatosan és gátlástalanul támadnak mindenkit, aki nem a kormány közeli embere. Minél veszélyesebb valaki, annál inkább. Nem véletlen, hogy Vona Gábor és a Jobbik mellett immár a Momentum Mozgalom is állandó téma, persze általunk fizetett politikai hirdetések formájában. a-kis-gomboc.jpg

5.       Nagyon durva dolgokért sem kér senki bocsánatot, aki a háta mögött érzi a vezér testmelegét. Következmények nélkül lehet alázni a nőket, alázni a daganatos betegeket, vagy szóviccet csinálni tizenévesek halálából. Valaha még gyengébb dolgokért is lemondtak nálunk, például Plagi bácsi, de Semjén már ugyanazért csak vállat vont. És azóta mindig, mindenki – mármint akiknek szabad.

6.       A hatalom egészen frekventált pozícióiban jelennek meg olyan arcok, akiket korábban csak disznóvágás környékén láttunk. A tahóság, műveletlenség és gátlástalanság sikk lett, nem rejtegetni való dolog.images_3.jpg

7.        Az értelem-ellenesség a nyugatellenességgel együtt folyamatosan nő. Minden olyan dolgot támogatunk, amihez nem kell ész: sportok, főleg a foci, hadsereg, határvadászat. Az értelem hagyományos fellegvárait – kutatóintézetek, egyetemek, oktatás – úgy leromboltuk, hogy már nyomokban sem látszanak.

8.       Minél tovább regnál egy hatalom, annál jobban érzi úgy, hogy hatalma transzcendens. Soha ennyi ideig nem volt még magyar miniszterelnök hatalmon, mint Orbán Viktor (normális körülmények között erre nem is lenne lehetőség, hiszen jobb helyeken csak egyszer lehet valakit újraválasztani. Pont azért, hogy a személyi kultuszt, annak minden totalitárius vonásával együtt, elkerüljük). Ennek megfelelően soha nem költöttünk még ennyit a Vezért személyes (és tök felesleges – lásd budavári erkély) mániáira – de még sokkal többet fogunk. kis_gomboc_masolata.jpg

9.       Ezzel párhuzamosan teljesen eltűnik a kormánypárti értelmiség. Mármint nem a kilóra megvett jelentéktelen emberekről van szó, akik még két napja senkik voltak, hanem a valódi, hagyományos értelemben vett értelmiségiekről. A hatalom, példátlan módon, pénzzel és tapssal teremti meg egyről a kettőre a maga ’elitjét’, melynek nincs szerves identitása. Ez csak egy patyomkin-elit: egyre durvábban ciki arcok jelennek meg népfilozófusi szerepkörben.

10.   Végül de nem utolsó sorban: egyre szűkül azok köre, akik politikával merészelnek foglalkozni, és nem idomulnak a sztenderdhez (ez utóbbiak sem politizálnak: ők főként csak remélnek valami koncot, de egyre kevesebb esélyük lesz kapni, mert a kisgömböc azért kisgömböc, mert sose lakik jól). Aki teheti, az vagy külföldre megy, vagy olyan helyen dolgozik, ami kulturálisan és anyagi vetületét tekintve is multinacionális. Így a hazai politikai kultúra(latlanság) nem ér el hozzá: ha nem fogyaszt médiát, akkor tud egy kényelmes burkot teremteni. A közélet elmegy mellette persze, de legalább nyugta van. untitled_9.png

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

 

31 komment

Rákos vagy? Durr egy pofon!

2017. január 23. 15:43 - harmadikszem

crazy-judge-psd42104.png

Mint olyasvalaki, aki azért időről időre nyakig megmerül a hazai kommunikáció pöcegödrében. azt hittem, hogy már nem nagyon lehet meglepni. Tévedtem.

Az évtized legprosztóbb szemét tetű kampányfilmjének díját azt hiszem, már át is adhatjuk. Hogy ki kapja? Nem, nem a migrációkutató intézet, nem is az alfahír de még csak nem is valamelyik poszt-KGB propagandaoldal, hanem a Magyar Rákellenes Liga

Akiktől csak azt kérdezném, hogy bazdmeg, nem ég a pofátokról le a bőr ezért?

A kicsiny kampányfilmjükben ugyanis, ahol 1 százalékot kérnek, a Rákellenes Liga, (vagy esetleg maga a Kaszás) mint szigorú bíró, a fejére olvassa a vádlottnak, vagyis a kedves betegnek, hogy azért kapott rákot, mert szemét életet élt. Az ítélet halál. Ám ha a kedves néző ad egy kis pénzt, akkor a bűnös, a rohadék alkoholista lusta állatja, kap még egy második esélyt a jó Rákellenes Ligától.

Először azt regélem el, hogy ki mindenkinek a jó édes anyját emiatt a hirdetés miatt, aztán pedig azt, hogy miért.

A jó édes anyukáját annak, akinek ez a beteg forgatókönyv megfordult a paraszt fejében.

A jó édes anyukáját annak, aki elégedetten csettintett az ujjaival amikor meghallotta, és azt mondta, oké, dobjuk fel  a brainstormingon.

A jó édes anyukája bíborveres punettáját annak, aki a Rákellenes Liga döntéshozó szerepében igent mondott erre a fosra.

Továbbá a jó édes anyukáját mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett ennek a kisfilmnek a kitalálásában, legyártásában, engedélyezésében, publikálásában.

Végül és leginkább a jó édes anyukáját az intézet azon munkatársainak, akik nem határolódnak el a kisfilmtől azonnal, végleg, földig hajolva és hátrálva. 

Elég szomorú dolog az, hogy magyarázni kell, miért a jó édes anyátokat nektek mind, sőt, a gender semlegesség nevében az apátok faszát is, természetesen. Ti vagytok a segítők bazdmeg? Akik a pénzemet akarjátok? És közben azt gondoljátok, hogy az kap rákot, aki iszik, nem mozog, szart eszik, meg amúgy is rossz ember?

Az a legszomorúbb, hogy ti is tudjátok, hány gyerek születik daganatos betegséggel. És hányan lesznek betegek egészen fiatalon, gyerekkorban. Tinédzserként. Vagy épp fiatal anyaként. Bárhol, bármikor, önhibájukon kívül. Őket felmenti a bíró?

Mindenkinek van sajnos egy története. Nekem is. A családban van egy – hála Istennek, és nem a Rákellenes Ligának: gyógyult – rákbeteg. Soha életében nem dohányzott, nem ivott, 50 éves koráig sportolt. Végigdolgozta az egész életét, gyereket nevelt, unokázott. A kurva anyád tehetett róla, Rákellenes Liga, hogy beteg lett, de ő biztosan nem. És ezzel nagyon, nagyon sok ezren vannak így.

Ritkán mond ilyet az ember, de ezért a hirdetésért fejeket akarunk látni. Iszonyat gyors bocsánatkéréseket, lemondásokat. Mert aki ilyet kienged a kezéből, az nem egyszerűen tévedett, hanem valami nagyon, de nagyon fontos irányelv-jellegű téveseszmétől van megszállva, és teljesen alkalmatlan bármilyen segítő feladatra.

De addig is írjuk alá a petíciót!                                                                        

Rákellenes Liga, shame on fucking you.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

8 komment

Naná, hogy NOlimpia! - Harc a Nagyúrral

2017. január 19. 16:57 - harmadikszem

images_2.jpgEgészen fantasztikus pillanatai vannak még a magyar közéletnek is, melyek éppen a legkiábrándítóbb időszakokban (igen, mint például a mostani) képesek előfordulni.

Mert itt van ugye a mi barlangi trollokból álló közéletünk, melyeket orkok hordái szolgálnak és hobgoblinok éltetnek szüntelen imádságban. A legfelsőbb hatalom természetesen az ogrék kezében van, ahogy az itt a végeken elvárható. Az ellenfél csapatai tulajdonképp már régen feladták a valódi küzdelmet és szánalmasabbnál szánalmasabb alkukba, taktikákba és támadásnak látszó lufieregetésekbe fojtják egyre csökkenő politikai libidójukat.

A Momentum mozgalom a maga amatőrségével együtt is üde színfolt ebben az egyre unalmasabb teleregényben. Ezek a fiatalok ugyanis

  1. Tényleg nem éltek még a szocializmusban, sőt még a szüleik is egészen ifjak voltak a rendszerváltáskor.
  2. Tényleg beszélnek nyelveket és láttak más kultúrákat is.
  3. Értik ezt az összekapcsolt világot, ezért érzéketlenebbek a propagandára.
  4. Egészen világosan látják, mekkora a baj, mert tudják mivel összehasonlítani.
  5. Frissebbek és kevésbé fásultak, mint az ötvenes-hatvanas (+++) politikusgeneráció.
  6. Egészen más a viszonyuk a pénzhez és az értékekhez, mint a mai hatalmi elitnek, akik már legalább 10 éve folyamatosan gazdagodnak egészen elképzelhetetlen mértékben.
  7. Emlékeznek még rá, sőt ma is azt élik, milyen megdolgozni a pénzért.
  8. Tudják milyen kevés pénzből élni ezért képesek az átlagember problémáinak a megértésére, az empátiás együttérzésre.
  9. Tudják, hogy ők a jelen. Ők most vannak formában, most tudják a legjobbat adni nem csak a szűkebb közösségnek, de az országnak is.
  10. Tudják, hogy ők a jövő. Ami most történik, az a mai húszas-harmincas korosztálynak lesz a fontos, nem a galambszürke zakós sörhasú hatvanas maffiózóknak.

Figyeljünk oda rájuk hát, segítsünk nekik, mert most ők azok, ők lehetnek azok, akik a rendelkezésünkre álló igazán csipetnyi esélyt megragadhatják arra, hogy ez az ország egyszer majd vállalható hely legyen.

Ti pedig fiúk-lányok, kérlek benneteket, hogy

  1. Ne hallgassatok a fanyalgókra! Tudjátok, hol éltek és mire vállalkoztok. Akár szakemberek segítségével is de dolgozzátok ki azt a nyilvános arculatot, ami mögé nem hatolhatnak rossz szándékú kommunikátumok.
  2. Ne akarjatok mindenkin segíteni, de akiken igen, azokhoz legyetek hűségesek.
  3. Ne féljetek a professzionalizálódástól. Magyarország még nem érett meg rá, és nem is fog, ha nem segítetek neki, hogy pusztán civil iparkodásból politikai tőke keletkezzék. A profiság nem jelent feltétlenül elkurvulást, csak jól kell csinálni.
  4. Használjátok, amihez értetek! A kommunikációban csak a kreativitásra számíthattok, mert a hatalom propagandagépezete minden képzeletet felülmúlóan gazdag és erős. De nem kreatív. Lapos. Buta. Ti a kreativitásotokkal, humorotokkal, élet-teliségetekkel áttörhettek ezen a vastag szürke disznóbőrön.
  5. Legyetek európaiak, hisz azok is vagytok. Ha még most nem is élünk Európában, de csinálhatunk úgy, mintha ott élnénk. Ez segíteni fog.
  6. Dolgozzatok ki egy mitológiát. A mitológia nem feltétlenül hazug: vannak igaz mítoszok is. De úgy kell őket megfogalmazni, hogy átmenjenek a köztudatba. Az emberek mitológiára szavaznak. Tévedés azt hinni, hogy ideológiára vagy személyre. Mindig a mítosz nyer. Ki kell egyet találni.
  7. Ne álljatok be a sorba. Ez a forgatókönyv be van járatva: mindenki, aki a szokásos módszerekkel próbálkozik a hatalom megdöntésére, kipróbáltan kudarcra van ítélve. Egyszerűen ott van most az erő.
  8. Ne nézzétek le a népet. Minden ellenzéki párt ezen bukott el. A nép olyan, amilyen, és a hatalom – demokráciában – a nép szolgálata. Akit lenézünk, azt nem lehet szolgálni.
  9. Tanuljatok politikát, retorikát. Ez nem az ördögtől van. A retorika eszköz, amit jóra is lehet használni. Az ellenfeletek mást sem tesz, mint retorizál – győzzétek le a saját házában.
  10. Ne váljatok disznófejű nagyúrrá. Ez a dolog olyan, mint az örvény. Nézzétek meg a youtube-on, hogy nézett ki és hogy beszélt a disznófejű nagyúr 25 évvel ezelőtt. És mivé lett. Ne váljatok a disznófejű nagyúrrá.
15894461_255097241588015_2203638221441377788_n.png

Ja, és naná, hogy NOlimpia.

 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

 

Ady Endre : Harc a Nagyúrral

 

Megöl a disznófejű Nagyúr,

Éreztem, megöl, ha hagyom,

Vigyorgott rám és ült meredten:

Az aranyon ült, az aranyon,

Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én

Simogattam. Ő remegett.

„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)

S meglékeltem a fejemet,

Agyamba nézett s nevetett.

 

(Vad vágyak vad kalandorának

Tart talán?) S térdre hulltam ott.

A zúgó Élet partján voltunk,

Ketten voltunk, alkonyodott:

„Add az aranyod, aranyod.”

 

„Engem egy pillanat megölhet,

Nekem már várni nem szabad,

Engem szólítnak útra, kéjre

Titokzatos hívó szavak,

Nekem már várni nem szabad.”

 

„A te szivedet serte védi,

Az én belsőm fekély, galád.

Az én szivem mégis az áldott:

Az Élet marta fel, a Vágy.

Arany kell. Mennem kell tovább.”

 

„Az én jachtomra vár a tenger,

Ezer sátor vár énreám,

Idegen nap, idegen balzsam,

Idegen mámor, új leány,

Mind énreám vár, énreám.”

 

„Az egész élet bennem zihál,

Minden, mi új, felém üget,

Szent zűrzavar az én sok álmom,

Neked minden álmod süket,

Hasítsd ki hát aranyszügyed.”

 

Már ránk szakadt a bús, vak este.

Én nyöszörögtem. A habok

Az üzenetet egyre hozták:

Várunk. Van-e már aranyod?

Zúgtak a habok, a habok.

 

És összecsaptunk. Rengett a part,

Husába vájtam kezemet,

Téptem, cibáltam. Mindhiába.

Aranya csörgött. Nevetett.

Nem mehetek, nem mehetek.

 

Ezer este múlt ezer estre,

A vérem hull, hull, egyre hull,

Messziről hívnak, szólongatnak

És mi csak csatázunk vadul:

Én s a disznófejű Nagyúr.

 

81 komment

Te vagy a Soros!

2017. január 13. 20:23 - harmadikszem

orban-ep_2.jpgBizony, kedves barátom, aki ma még talán örülsz annak, hogy pártunk és kormányunk végre megtisztogatja a közéletet a Soros-bérencektől és méltó helyére száműz mindenkit aki…ööö, aki mit is csinál?

Mert azt kellene világosan látni, hogy a civil szervezetek egyszerűen csak civil kezdeményezések. Az angol megfelelő, az NGO (amit már a magyar nyelvben is honos kifejezésként használunk) még pontosabban fejezi ki azt a hatalmi potenciált, ami a civil szervezetekben van: olyan szervezetek, szerveződések, melyek nem függenek a kormányzattól.

Miért is fontos ez? Hiszen Rezsi Szilárd világosan megfogalmazta, hogy a nép megválasztotta a kormányt, ergo mindent a kormány dönt el innentől kezdve mindörökké. Ám ne mondjunk erre oly könnyen áment, mert a demokrácia azért ennél lényegesen bonyolultabb. A hatalom ugyanis – legalábbis a demokráciák történetének fejlődése ezt mutatja – nem abszolút, és jó esetben megosztott, valamint folyamatos elszámolási kötelezettsége van. Ezen kívül ellenőrzött. Az csak egészen bunkó embernek juthat eszébe, hogy a kormány bármit megtehet tetszése szerint csak azért, mert mandátumot kapott.

nemeth_szilard_1.jpg

Orbán Viktor és segéderői már sikeresen eltörölték a demokrácia egyik igen fontos hatalmi tényezőjét, hiszen a médiát gyakorlatilag teljes egészében a kormány szócsövévé változtatták. Ez nagy baj, hiszen demokráciákban a független, értsd: a kurrens hatalomtól független média az egyetlen olyan nyilvánosság, ami a hatalom ellenőrzését a nép számára lehetővé tenné.

A civil szervezetek lesöprése – értsük jól az idők jeleit – a következő lépés. A civilek általában nem gyakorolnak akkora ellenőrző hatalmat, mint a média tenné, hiszen szinte sehol nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint a pártfinanszírozású akciók. De egyvalamit, ami legalább ilyen fontos, megtesznek: állami feladatokat vállalnak magukra, valamint azoknak is képviselik az érdekeit, akiknek az érdekeit a kurrens hatalom épp nem akarja képviselni. A civil szervezetek a politikai kisemmizettek, a politikai nincstelenek, a politikai üldözöttek és általában a mindenkori gyengék felkarolói. Azokkal törődnek, akikben a hatalom épp nem látja a potenciális szavazatot, ezért semmibe veszi őket.

20120612-orban-arcai-orban-viktor.jpg

És ez az, amit a jelenlegi vezetés minden áron meg akar akadályozni. Ez már nem illiberális demokrácia, hanem egyenes út a totális, esztelen, skizofrén diktatúra felé. Megszüntetni a média függetlenségét: ez volt az első lépés. Az őrület nem tűri az ellentmondó gondolatokat. A civilek lesöprése immáron nem a szövegek, hanem a tettek ellen forduló akció. A hatalom megkísérli megakadályozni mindazon politikai (vagy épp jogi, oktatási, kulturális) cselekvéseket, amelyek nem férnek össze közvetlen céljaival. Vagy csak nem érti őket. Vagy nem ő találta ki. Minden gyanús, ami nem egyenesen a Forrásból jön – de úgy tűnik, a Forrás vize egyre zavarosabb.

A civilek, ha megerősödnek, politikai kurzusokon átívelő módon képesek a társadalom védőhálójaként funkcionálni. Sokkal olcsóbban dolgoznak, mint az állami adminisztráció, többségében igen elhivatott emberekkel. Nem véletlen, hogy fejlett demokráciákban az államnak kifejezett érdeke az erős civil, polgári szféra létrejöttének elősegítése, mondhatni, a valódi, érett demokráciát épp az erős civil jelenlét és a relatíve korlátozott és elosztott hatalom jellemzi.

5228780_5c280e045d4b8073cb362c9e55ac9c20_wm.jpg

Ez az, amitől a jelenlegi vezetés retteg. Visszafordítottak minket az érett demokrácia felé vezető úton, pedig nem sokat haladtunk előre a rendszerváltás óta. Megyünk, megyünk egyre kelet felé. Oroszország és Törökország a példa. Meg Azerbajdzsán.

Bizony, kedves Barátom, aki most még örülsz, hogy sem a migráns, sem a sorosbérenc, sem a civil, sem a cigány, sem a zsidó. Sem a nyugati. Sem az értelmiségi. De elő fogsz kerülni te is, ha kifogytak a szokásos címkékből. És akkor majd megtudod milyen az, ha te vagy a soros.orban1.jpg

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

40 komment

27-szeres orgazmus- így élvezik a világ népei

2017. január 11. 12:27 - harmadikszem

orgasm-gs145712-1.jpg

Egy nem olyan nagyon régen megjelent taiwani tanulmány 27 nyelvet vizsgált meg abból a célból, hogy megtudja: vajon milyen metaforákat használnak a különféle anyanyelvi beszélők az orgazmusra. Az egyébként eléggé gyengécske cikkben mintha arra szeretnének utalni, hogy egy ilyen elemzés hozzásegíthet minket ahhoz, hogy mélyebben megértsük a szexualitással kapcsolatos gondolkodásunkat. A tanulmány afelé a meglepő következtetés felé konkludált, hogy az orgazmusnak a szexuális vágyhoz, a szerelemhez és a boldogsághoz van leginkább köze. Hiha hiha, na hagyjuk is.

Viszont maga a nyelvi elemzés minden common sense részével együtt eléggé érdekes, s mivel az elemzett nyelvek között nem szerepel a magyar, gondoltam, ha valahol, akkor egy hellyel-közzel kommunikációról szóló blogban ki kell egészítenünk a nemzetközi irodalmat a jóféle magyar élvezési szlenggel. Meg fogjuk látni, hogy a Föld népei sokkal közelebbi lelki rokonságban állnak egymással, ha épp el kell durranniuk, mint azt korábban gondoltuk volna.

A vizsgált nyelvek elemzése során a kutatók elkülönítettek néhány tipikus metafora és metonímia együttest az orgazmussal kapcsolatban. Most ezeket vesszük sorra és megnézzük, van –e mindegyikre magyar megfelelő.

11441.jpg

Az orgazmus mint orgazmus

Kezdjük rögtön az orgazmus szóval, ami a görög ’orgasmos’ kifejezésből ered, és az elemzett nyelvek többségében található morfológiailag hasonló alak. Ilyen a mi orgazmusunk is – mármint az orgazmus, mint magyar kifejezés. Az eredeti görög szó egyébként izgatottságot, dagadást, fokozott áramlást jelent, és később látni fogjuk, hogy ennek lesz még jelentősége.  Szóval mi is rendelkezünk a görög alakkal, s ha épp nem is mondjuk az ágyban, hogy ’Anyáááád, mindjárt orgazmusom lesz’ de azért mind tudjuk mit jelent. Remélem legalábbis. 8457691617_fde0a81c85_z.jpg

Az orgazmus mint csúcspont

„Mindjárt eljutok a csúcsra!”Talán ezt is csak az áldott gyermekkor Romana-regényeiben lehetett olvasni, esetleg a nyolcvanas-kilencvenes évek szoft-pornó filmjeiben hallottuk (jó esetben nem hangalámondással egy unott középkorú férfi hangján). A csúcs, mint orgazmus-metafora azonban jól ismert előttünk. A kognitív elméletek szerint ez afféle fiziológiai hegymászásra utal, melynek négy szakaszát – izgalmi fázis, fennsík, csúcspont, leszálló ág – a szexualitás során is bejárjuk. Mindez nem csak pszichológiailag, de testi változások formájában is megnyilvánul rajtunk, jól mérhető például az izomfeszültség, a szívritmus vagy épp a keringés változásain. Vigyázat: amikor magyarul azt mondjuk, hogy Béla megmászta Katit, akkor nem a csúcspont-metaforát használjuk.

Több nyelven az orgazmus kifejezetten szexuális csúcspontot jelent (mint például az indonéz ’kilmaks vagy a burmai ’kaung nay be’) vagy legmagasabb pontot (mint a koreai ’zeol-zeog’). A thai jút sút-yót, a kínai gao chao pedig egyenesen a legmagasabb pontot jelenti. Úgy látszik ezeknek a keletieknek ez a mániájuk – csúcs, nem?

A metaforák érzelmi töltöttségét kutató agyas emberek már régen kimutatták, hogy a felfelé vezető metaforák általában pozitív, a lefelé vezető metaforák negatív töltetűek. Ha a szexualitást a csúcs felé vezető túraként fogjuk fel, melynek tetőpontja az orgazmus, akkor azt kell gondolnunk, hogy az orgazmus egy alapvetően pozitív dolog. Meglepő, ugye?articles_lets_talk_about_orgasms_345x214.png

Az orgazmus mint halál

Apropó pozitív dolog: egyedül a francia nyelvben találtak direkt halálra utaló metaforikus kifejezést, a ’la petit mort’ ugyanis kis halált jelent szó szerint, de orgazmusként fordítjuk. A kutatók ezt azzal a kontroll és öntudatvesztéssel magyarázzák, amit az orgazmus során mindkét nem átél, ha van egy kis szerencséje. Egyesek valódi halálközeli élményt is átélhetnek – gondolom itt nem a gyilokpornóra kell gondolni, hanem valami sokkal fennköltebb dologra. baa4f9fe8073d9d695840779f389147b.jpg

Az orgazmus mint tűz

Számos nyelvben az orgazmust a melegséggel hozzák összefüggésbe, és nem csak akkor, ha két vagy több férfi küzdelméről van szó. A tagalog nyelvben például (a tagalogot főleg a Fülöp-szigeteken beszélik) az orgazmust fűtésnek, forróságnak nevezik, amit a szexológusok a hőérzettel kapcsolatos orgazmikus tapasztalattal magyaráznak.

A finnek néha azt ordítják, ’nyt ma tulen’, vagyis én vagyok a tűz! Olyankor nem arra kell gondolni, hogy sok volt a vodka, hanem egyszerűen csak szeretkeznek. A tűz itt valami absztrakt, kontrollálhatatlan, felfokozott lobogást jelent.guy-orgasm.jpg

Az orgazmus mint irány

Elmentél az éjjel? Mármint otthonról? Vagy épp csak megjöttél és már mentél is tovább? Nos, nem mindegy, hogy az orgazmusra az ’elmentem’ vagy a ’megjöttem’ szavakat használjuk. Bár a magyar inkább elmegy, mint megjön (az talán inkább a havi vérzés), a világ nyelveiben többségben vannak a megjövők. ’I’m coming’ mondja az angol, ’uda mau keluar’ suttogja partnere érzékien, ami azt jelenti, én is jövök. Velük együtt jön a burmai,a norvég, a kínai, a dán, a finn, a francia, a német és a hindi. Hamarosan megjön az indonéz, az olasz (sto venendo!), nyomában a koreai, a litván, a spanyol, a thai és természetesen egy nagy Geliyorum!-al a török versenyző.

Mi unortodox módon nem megjövünk, hanem rögtön elmegyünk, s ebben egyedül a japánok és a portugálok hasonlítanak hozzánk. Van azonban egy még különösebb fajta nép, aki el se mennek, meg se jönnek, hanem rögvest végük van. Ide tartoznak az oroszok, és rajtuk kívül csak két idioszinkretikus nyelv, a seediq és a tagalog.

Fontos megjegyezni, hogy az ’elmegyek’ (boldog 70-et MP) a haldoklás metaforjaként is felfogható, s ez nem csak negatív értelemben érthető. A japán ’iku’ például egyenesen arra utalhat, hogy halála utána lélek egy jobb helyre kerül. Itt az orgazmus többé nem a hideg koporsó, hanem egyenesen a mennyország elővételezéseként szerepel – ami valljuk be sokkal csábítóbb ajánlat. screen_shot_2014-11-13_at_1_08_34_pm.png

Az orgazmus, mint kiürülés

Ha egy magyar férfi csőre van töltve, akkor el akar sülni. Tárat akar üríteni. Ez a metafora, amit minden magyar anyanyelvű ember megért, egészen sok nyelvben megtalálható: a kínaiak, a törökök vagy az indonézek például tök ugyanezt élik át. Na jó, a többiek is, csak ők nem mondják ki. A női megfelelő már jóval ritkább, és ott inkább teljes elengedésről beszélnek.

Az orgazmus mint élvezet

Elélveztél már? Ez egy teljesen bevett szófordulat a magyar nyelvben, amit könnyű az orgazmus kellemes voltával magyarázni. Nem csak mi, hanem más népek is élvezetesnek találják a jelek szerint, de leginkább mi magyarok, valamint a franciák, perzsák és a portugálok szeretnek efelől érdeklődni.

Az orgazmus mint létfilozófia

Az ember egyértelműen a görögöktől várná, hogy filozofikus magyarázatot adnak az orgazmus természetére, de ezúttal hiába. Helyettük viszont a csehek állnak rendelkezésünkre, akiknél az ’uz budu’ közkedvelt kifejezés az orgazmus előtti pillanatokban. Ez pedig körülbelül azt jelenti: ’(én) leszek!’ahol a leszek nem kopuláció, hanem létige. A cseh interjúalany ugyanis azt mondta a kutatóknak, hogy itt karteziánus módon kell értenünk az „Én leszek” jelentőségét: teljességgel megélem létem tudatát az orgazmus pillanatában. A lét érzése jár át. Úgy érzem most igazán élek. Szóval, ha csehek vagyunk, ilyeneket kell gondolnunk közben. men_orgasm.jpg

Remélem kis válogatásunk meggyőzte Önt arról, hogy az orgazmus előtt és közben sem árt megválogatni a szavainkat. Legyen így – ellenőrizni fogjuk!

 

 Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

57 komment

B-Society: a fejlett világ legelnyomottabb kisebbsége

2017. január 06. 22:38 - harmadikszem

acov_tid136774.jpgA B-Society-t éppen 10 éve alapították, és azokat az embereket próbálja érdekérvényesítési és információs céllal egybe fogni, akik a társadalom egy jól meghatározott kisebbségét alkotják, ám a társadalom – és ez alól a leginkább toleráns nyugati társadalmak sem kivételek – még sincs rájuk tekintettel. De kik is ezek az emberek?

Noha ma már a neurofiziológia, leginkább annak is egy specifikus ága, a biológiai óra humán vonatkozásait vizsgáló kronobiológia egyértelműen bebizonyította, hogy belső biológiai óránk születésünktől fogva genetikusan meghatározott, és annak ritmusán nem tudunk változtatni, a társadalom túlnyomó többsége még mindig azt hiszi, hogy az eltérő biológiai órával működő emberek egyszerűen lusták, hétalvók vagy betegek. 2397ec0.jpg

Mindeközben tudományos tény, hogy azok az emberek, akiknek a szociális ritmusuk – tehát a munkába járás, tanulás és más kötelező társadalmi ténykedések idősávja – nincs összhangban biológiai órájukkal, folyamatos jetlag-krízist élnek át. Ez olyan, mintha állandóan időzóna-eltolódásban lennének: aki utazott már tengeren túlra, az pontosan tudhatja, hogy ez egy nem annyira kellemes élmény még pár napig sem. A B-Society legtöbb tagja mindezt minden áldott nap megtapasztalja.

Ráadásul a jetlag ellen leginkább úgy lehet küzdeni, ha az ember az adott időzónában érvényes idősávok ellenére megpróbál legalább pár órát a saját bioritmusa szerint aludni. Ez az, amit a B-Society tagjai viszont csak a legritkább esetben tehetnek meg, hiszen biológiai órájuk köszönőviszonyban sincs az adott társadalmi idővel. Ezen sajnos az sem segít, ha az ember néhány időzónával arrébb költözik, hiszen a belső kronométer nem csak a társadalmi időtől (tehát az adott helyen megszokott munkaidő-beosztástól) de az időzónáktól is független: kizárólag a fényviszonyok fizikai változása van rá hatással. jet-lag.jpg

A B-Society tehát olyan személyekből áll, akiknek speciális bioritmusuk van. A leggyakoribb típus – ahová jómagam is tartozom – az éjjeli baglyok néven közismert csoportot alkotó egyénekből áll, bár ez az elnevezés korántsem helyes megnevezése a jelenségnek. Azt sugallja, hogy a B-Society tagjai éjszakáznak, vagy egyszerűen szeretnek sokáig fent lenni, és másnap sokáig aludni. Ez azonban téves: egy rendes prototípusnak maga a „késő” és a „korán” az a két dimenzió, ami egészen máshogy értelmeződik. Nekem például reggel 11-kor van korán, és hajnali ötkor későn, mivel az ’idejében’ fekvés időpontja körülbelül hajnali 4 óra lenne, az ideális kelésé pedig déli 12. Ha nagyon rugalmas vagyok – minthogy kénytelen vagyok az lenni – akkor a reggel 9-kor való kelés elfogadható, és a hajnali 1-2 közötti fekvés is. Ezt nagyjából megfelel annak az átlagos bioritmussal rendelkező alanynak, aki legszívesebben 8-kor kelne és éjfélkor feküdne le, de kompromisszumkész arra, hogy hatkor keljen fel, és 10-kor feküdjön le. 9_2.jpg

A társadalomban való élés tehát mind az A-Society (a leggyakoribb biológiai órával rendelkezők társasága), mind a B-Society számára megkövetel kompromisszumokat. A probléma csak az, és ez alól egyetlen társadalom sem kivétel, hogy a B-Society tagjai számára lehetetlen kompromisszumokat kér. Én például soha életemben nem feküdtem le este tízkor, mert szó szerint nem történne semmi. Ez oly sokkal van a hajnali 4 előtt, mintha egy A-Society tagtól azt kérnénk, hogy feküdjék le délután háromkor, és hajnali egykor induljon dolgozni. Minden nap, örökké.

A társadalom tehát teljesen intoleráns a későn kelőkkel, vagyis a B-Society tagjaival. Az alábbiakban néhány közkeletű tévedést mutatunk be, és igyekszünk rávilágítani arra, hogy mi a valós helyzet.

A későn kelők így szokták meg, ha átrendezik az életüket, akkor majd megszokják a korán kelést.

Wrong. Későn kelővé nem válik valaki, hanem így születik. Mint fent már említettem, a biológiai óránk genetikusan kódolt, nem mi állítjuk be. Természetesen meg lehet „szokni”, de csak abban az értelemben, ahogy a rabszolgák „megszokták”, hogy korbáccsal verik őket, a nők „megszokták”, hogy nem ehetik meg állva az ételt, a feketék „megszokták”, hogy bizonyos éttermekbe nem mehetnek be. A későn kelők is „megszokták”, hogy egész nap ásítoznak, hányingerrel küzdenek, az agyuk tompa – és ez csak estefelé kezd csillapodni, majd este 10 körül „ébredünk” fel rendesen. Én például este 10-re akkor is a top-on vagyok, ha valamiért az egész előző éjjelt ki kellett hagyjam. Reggel természetesen a halálomon vagyok, napközben zombi üzemmódban működöm. Általában mindenki azt tanácsolja ilyenkor, hogy feküdjek le jó korán – nem értik meg, hogy ez szinte lehetetlen. Ha egy B-kronotípusú ember el tud aludni 10-kor, akkor vagy nagyon beteg, vagy egészségtelenül fáradt: olyan, mint amikor egy A-kronotípus délután háromtól másnap reggelig alszik. Erre csak akkor képes, ha súlyos beteg vagy patológiásan kimerült.  thumb.jpg

A későn kelők egyszerűen lusták

Ez a témában teljesen tudatlanok véleménye, s mint ilyen, nagyon elterjedt. Legtöbben kifejezetten azt hiszik, hogy az ő „dolguk” az ember felébresztése, rászoktatása a rendes életre. Ki korán kel, aranyat lel! – mondták a régiek, és mondják ma is oly sokan. Évekig volt olyan munkám, amikor a hét egy részét mindig szállodában töltöttem, és annak ellenére, hogy a vezetővel mindig leboltoltam, hogy nekem csak 12-kor kelljen elhagyni a szobát, szinte minden egyes alkalommal bepróbálkozott valaki a személyzetből 9 körül, és láttam a kis gomb szemükön, hogy semmiképp, soha és egyáltalán nem fogják megérteni hogy van ember, aki kilenckor még alszik és nem drogos, nem alkoholista, nem prostituált. Egyszerűen nem. Mindeközben a napi munka mennyiségére és minőségére konkrétan semmi hatással nincs az, hogy mikor végezzük el: én például hogy úgy mondjam nem unatkozom a munka frontján annak ellenére, hogy nem tudnék reggel nyolcra odaérni sehova. Vagy mégis?

A későn kelőket ugyanis leszarják

Ez a tapasztalatom már középiskolában kialakult, ahová mindig és mindenképp oda kellett volna érni hét órára (ez egy speciális képzés volt). De ahol nincs ilyen, oda is fél nyolcra be kell érni. Ez nekem írd és mondd: soha nem sikerült, és ha nem vagyok világ életemben kitűnő tanuló, nem nyerek országos tanulmányi versenyeket, akkor az összes fővárosi középiskolából kirúgtak volna, mert szeptember végére mindig megvolt a 100+ igazolatlan hiányzásom. Minden évfolyamon, ismétlem: mindig. Fontos tudni, hogy a kamaszok 80 százaléka a B-Societyhez tartozik ideiglenesen hormonális okokból, tehát ötből négy kamaszt folyamatos jetlag alatt tart a társadalom. Jó hír, hogy a túlnyomó többség egyszer csak kinövi – négy-öt év szenvedés után. Aki nem, az hozzám hasonlóan kereshet olyan munkát, ahol nem kell korábban kelnie. Nálam ez kifejezetten fontos szempont volt pályaválasztásnál, talán nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legfontosabb. És a problémáknak vége örökre – vagy nem?tired.jpg

A későn kelők problémái újrakezdődnek a gyerek(ek) születése után

Legkésőbb az első gyermek 3 éves korában, hiszen – tádámm! – az óvodába fél9-re oda kell érni a gyerekkel. Aztán majd az iskolába fél8-ra. Újabb 8-10-12 év szenvedés – gyerekenként. Olyan óvoda és iskola tudomásom szerint jelenleg sem létezik, ahol ez alól kivételt lehetne tenni – most negyed órás különbségekről ne beszélgessünk. A társadalom cseppet sem tolerálja a későn kelőket. A gyerekekkel évekig olyan idősávban megyünk óvodába-iskolába, mintha A-kronotípusú embertársainknak nap mint nap hajnali 3-ra kellene óvodába vinniük a gyereküket. És aztán bemenniük nyolcra dolgozni, természetesen.

A B-Society tagjai vállalhatnak éjszakai munkát

Ez meglehetősen leszűkíti a vállalható munkák körét, mivel – a mai gazdasági viszonyok között teljesen értelmetlen módon – a legtöbb diszciplína megköveteli az A-kronotípusos munkavállalást. 9-5ig, plusz-mínusz 1 óra. A társadalom úgy van berendezkedve, mintha – biológiai órájukat tekintve – kizárólag egyféle ember létezne. Pedig ez nem így van: a biológiai óránk olyannyira individuális, mint más meghatározott jegyeink. Csak egy egyszerű példát mondok: aki ébresztőórára kel, az biztos nem a saját biológiai órája szerint él. jetlag.jpg

A társadalmak végre eljuthatnának arra a felismerésre, hogy a méhekhez hasonlóan mi is dolgozhatnánk egészen különböző idősávokban – miért is ne lehetne 11-kor kezdődő iskola? Vagy akár 14-22 között működő gimnázium? Netán éjszakai egyetem? Ugyan mi mond neki ellent a megszokáson kívül? A B-Society tagjaira azonban egyelőre egyetlen társadalomban sincs tekintettel a többség. A B-kronotípusúaknak továbbra is marad az állandó időeltolódás élménye, vagy meg kell tanulniuk azon a szűk mezsgyén közlekedni, amit a társadalom megenged a számukra. Szívás.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

55 komment