Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

Kommunikációs epilepszia

2016. május 08. 15:47 - harmadikszem

brain.png

Az elmúlt héten számtalan olyan minta került elém, amely a szekértáborok kommunikációs elégtelenségéről árulkodik, egyik-másik szinte az érthetetlenségig abszurd. Ezért az e heti posztban nem pusztán elméleti kérdéseket vetek fel, hanem három, szerintem egyre fokozódó abszurditású példán keresztül ábrázolom a politikai kommunikációs lateralizáció patológiás tüneteit.

 

 

 

 

 

A politikai kommunikációs lateralizáció kifejezést a kérgi lateralizáció mintájára vezetem be. A kérgi lateralizáció hipotézise olyan régi, hogy kitalálói még nem nagyon rendelkeztek megfelelő képalkotó berendezésekkel, ezért mindenféle túllengésekre ragadtatták magukat. Természetesen a tudósok igen korán rájöttek, hogy a két agyfélteke oly sokféleképpen kommunikál egymással, hogy a jobb és bal agyféltekére való moduláris felosztás szinte értelmetlen, de addigra már késő volt: a köztudatban még ma is hallani jobb és bal agyféltekés emberekről, jobb agyféltekés gondolkodásról, sőt, jobb agyféltekés rajzoktatás is létezik, növelve a világban a tudománytalan ostobaságok számát. A két agyféltekét összekötő legvastagabb idegrost-köteg a corpus callosum (kérgestest), melynek sérülése komoly mentális zavarokat okozhat. Mindazonáltal az agyi plaszticitás okán más összeköttetések átvehetik a kérgestest funkcióit, amennyiben a szerv születéstől kezdve sérült: ez is azt mutatja, hogy a két agyfélteke közötti kommunikációs összefonódás nem korlátozódik egy kiemelt szinguláris csatornára. Mindösszesen egyetlen esetben indokolt orvosilag a corpus callosum átvágása: az epilepszia egyes, más terápiára nem reagáló formáiban. Így a diszfunkció – az epilepsziás roham  - nem tud egyik féltekéről a másikra átterjedni. Mint arról az alábbi rövid példákból könnyen meggyőződhetünk, a magyar közélet virtuális elméjén ezt az agyhasításnak is nevezett műveletet már sikeresen végrehajtották.

Az első zűrzavaros történet a Magyar Válasznak ezzel a cikkével vette kezdetét. A Munkáspárti muszlim váltja London konzervatív anglikán polgármesterét című cikk meggyőződésem szerint végtelenül egyszerű, sőt, bizonyos értelemben még pozitívnak is nevezném, mivel igyekszik rámutatni a vallás és az állam, az individuum és a társadalom bizonyos komplexitásaira, azzal együtt, hogy a kurrens jobboldali ideológia zamata persze érezhető rajta. Nekem ez a zamat – s itt szükséges coming outolnom – egyáltalán nem tetszik, s erről több írásomban, valamint hazai és nemzetközi konferenciákon tartott előadásaimban is beszámoltam. De még ezzel együtt is komplexebb és értelmesebb írás (a maga egyszerűsítő primitivizmusával együtt) mint a reá reflexióként született A Heti Válasz esete a keresztény kultúrfölénnyel című írás az Örülünk, Vincent? blogról, vagyis, ha szabad így fogalmazni, a túloldalról. Ez az írás két lépésben jut el a Válasz cikkétől – akinek a szerzőjét már a harmadik mondatban kivonja az értelmes emberek köréből – az antiszemitázásig, homofóbozásig és még pár olyan tipikus balliberális sablonig, aminek az ég adta világon semmi köze nincs a címadó cikkhez, de –se szoros, se laza olvasatban – abból még csak le sem vezethető. S mintha a nagyszámú kommentelő között sem találnánk olyat, aki elolvasta volna a kritizált írást. Persze bármiről bármi eszünkbe juthat, de szerintem az egyén és a társadalom szempontjából is egészségesebb, ha ez az analitikus díványon, és nem a közéletben történik.

A második történet már jóval erősebb, és szintén kommunikációs jellegű. A dolog a – médiapolitikai szempontból – egyébként is roppant érdekes ATV honlapján elhelyezett cikkel kezdődött, mely szerint rátörték az ablakot a kézis lányokra a migránsok. Ez a honlap önmagában is érdekes kérdéseket vet fel azáltal, hogy a kormányellenes cikkek mellett egész hasábon futnak a fizetett kormánypolitikai hirdetések. Én ennél nevetségesebb és megalázóbb dolgot konkrétan nem tudok elképzelni, és ami azt illeti, nem is ébreszt túl nagy bizalmat (egyik érintett fél irányában sem). A tömegek kontrollálásának hajnalán megkülönböztethettük a gazdasági manipulációt (reklámipar) és a politikai manipulációt (propaganda), de manapság – mint a mellékélt ábra mutatja – a kettőt csodálatosan lehet ötvözni. Mindenesetre az említett cikk arról szól, hogy fiatal migránsok leselkedtek a gyanútlanul öltöző kézilabdás lányokra, s mivel a biztonsági őr távozásra szólította fel őket, bedühödtek és betörték az ablakot. Azóta a szülők nem merik a lányokat edzésre járatni. Ezt a hírt megszámlálhatatlan sajtóorgánum vette át, az információk alapján parlamenti felszólalások születtek, és senkinek nem jutott eszébe megkérdezni – például a rendőrséget – hogy mi a helyzet. Pedig hamarosan kiderült, hogy a hír egyszerűen kacsa, és egy árva szó sem igaz belőle.  Milyen az újságírás helyzete Magyarországon, ha a több száz különféle orgánum sajtósai közül senkinek nem jutott eszébe lemenni a helyszínre, vagy telefonálni a rendőrségre, vagy bármiféle ellenőrzést elkezdeni? Ebből szerintem csak az látszik, hogy az érintett sajtó képviselői és maguk a médiafelületek is elsősorban ideológiai tevékenységet folytatnak, a szájízük szerinti ideológiát megalapozó történeteket legyártják és terjesztik, és nem azt az újságírói tevékenységet gyakorolják, amelyre fel vannak kenve, vagyis, amelynek értelmében a hatalom és a hatalmi kommunikáció ellenőrzése a feladatuk.

Végül a harmadik példa egy mindenki által ismert téma kapcsán kínálkozik. A Kiss Lászlóval és az általa (is) jegyzett csoportos nemi erőszakkal kapcsolatos, több mint egy hónapja tartó közéleti diskurzus rendkívül fontos társadalmi problémákra világít rá, amely diskurzus, ha a nyilvánosságban megfelelően tematizálódik, mind a traumák feldolgozásában, mind jövőbeni minimalizálásuk segítésében igen hasznos lehet. A Kiss László áldozata elmesélte, hogyan erőszakolták meg hárman 1961-ben című cikk a napokban jelent meg, és a téma kapcsán eleve adott, érthetően magas hőfokot tovább növelte. Itt én most nem a tartalmi részhez szólok hozzá, hanem pusztán a kommunikációs agyrémre hívom fel a figyelmet, ami számomra – jelenleg – feldolgozhatatlan: hogy tudott több mint egy hónapon keresztül több száz, vagy talán több ezer cikk, blog bejegyzés, több órányi videós híranyag megjelenni a nélkül, hogy bárki, bármikor ellenőrizte volna, hogy az áldozat életben van-e még? Szinte kafkai módon abszurd, hogy a nemi erőszak áldozata, miután hónapok óta olvassa és látja magáról, hogy halott, egyszer csak besétál az RTL-be, hogy hahó, élek! Az áldozatról van szó, tehát nem a fél évszázaddal ezelőtt történt eset egy huszadik tanújáról, vagy az uszoda akkori portásának a fiáról, hanem az ügy legfontosabb szereplőjéről. Egyébként erről a tényről, a sajtónak az ügyben tanúsított hihetetlen rövidlátásáról mintha azóta sem vennének tudomást a kollegák.

Természetes dolog, hogy az emberi megismeréshez hasonlóan a kollektív emberek, vagyis a nyilvánosság egyes csoportosulásai is használnak előfeltevéseket és ideológiákat, amikor a társadalmi valóságot megismerik, értelmezik. Ez azonban nem jelenthet, nem jelenthetne magába fordulást, afféle csoportos meditációt, vagy pusztán önészlelő propriocepciót, mert a saját ideológiák kérődzése önmagában nem vezet a nagyobb ismerethez, hanem afféle csoportos autizmusba torkollik. Ahogy az agynak szüksége van mindkét féltekére, és ezek összeköttetésére, úgy az egészséges társadalom számára sincs más út, mint az egymással való kommunikáció értelmes és sokféle útja.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr838696422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.05.08. 18:11:45

A ballibák gágogása ilyen: irracionális.

Az Örülök Vincent hiszteroliberális cenzorblog pedig még fanatikus is: ők csak annak örülnek, ha az emberiséget kár éri. Most is nme vélelenül tapsolnak a Londoni Kalifátusnak.

Afrika steht an der Elbe 2016.05.08. 19:35:57

A legnagyobb abszurdum, amikor hungarofóbok hazaárulóznak, ÁVH-s porontyok kommunistáznak, antirasszisták büdöscigányoznak, "liberális" demokraták lámpavasoznak. Minden más abszurditás elhalványul ezen orwelli jelenségek mellett.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.08. 21:42:37

@BircaHang Média szerkesztősége: szerintem ez is leegyszerűsítés, ráadásul biztos vagyok benne, hogy nem ez a motiváció hajtja őket. Ugyanakkor nem tudom, hogy mi a céljuk, hiszen vénasszonyos finnyogással, sóhajtozással és elkeseredett károgással semmire nem lehet jutni, és ezt a vincent szerzőinek is tudniuk kell.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.08. 21:43:44

@Afrika steht an der Elbe: szép gyűjtés, és még biztosan lehetne sorolni. Jó esetben ilyenkor az ember észleli az ellentmondást és önvizsgálatot tart.