Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

"De hát én csak…!"

2016. május 19. 16:31 - harmadikszem

A trollban élő Gyermek 5 játszmája

 

bi.jpg

A trollokról magukról, illetve az ellenükben ajánlott kommunikációs stratégiákról viszonylag sokat olvashattunk már az utóbbi években, ám igazságtalanul keveset foglalkoztunk a trollok motivációival, eljárásaik kényszeres jellegével és gyógyításukkal. Meggyőződésem ugyanis, hogy a trollok többsége csoportdinamikai módszerekkel jól kezelhető, általában zárt gondolkodású, gyermeki regresszióban élő embertársaink közül kerül ki, és csak ennek a felismerésnek a fényében kaphatunk egy kielégítően teljes képet működésükről is.

A bennünk élő Gyermek személyiségünk integráns része, működése és alkalmankénti feltűnése teljesen normális dolog. Ám ha ez a Gyermek a felnőtt ember felett átveszi a kontrollt, abból komoly kommunikációs és szociális problémák származhatnak. Az alábbiakban 5 jellegzetes troll-játszmát mutatok be, és mindegyik esetben igazolni fogom azok regresszív, gyermeki jellegét. Mielőtt azonban rátérnék a konkrét játszmák bemutatására, szükséges két elterjedt tévedésre felhívni a figyelmet.

Első számú tévedés: a trollkodó üzeneteket bérkommentelők írják.

A hirtelen felindulásból tett válaszom erre a felvetésre az, hogy bár így lenne! Azonban minden ideológia képviselői között szép számmal találunk olyanokat, akik gyermeki regresszióban vannak, a megfelelő politikai kommunikációs stratégiákkal igen zárt gondolkodásúvá tehetőek, valamint kommunikatív cselekvésre bírhatóak. Tudvalevő, hogy a politikai propaganda leegyszerűsítő és hatalmi státuszból megfogalmazott kommunikációja kifejezetten a polgárokban élő Gyermeket kívánja megszólítani: a kormánypárti propaganda az Alkalmazkodó Gyermeket (aki a Papa kedvében akar járni), az ellenzéki propaganda pedig a Lázadó Gyermeket (aki csak azért se!). A trollkodásokra ezért – sajnos – mindig akad ingyen és bérmentve kapható, hogy úgy mondjam sztahanovista elvtárs.

Második számú tévedés: a trollok olyan virtuális személyiségek játékai, akik ezzel a játékkal a valós életben vállalt személyiségüket helyettesítik, álcázzák, módosítják.

Az anonimitással, avatárokkal és virtuális személyiségekkel kapcsolatos korai kutatások azt feltételezték, hogy az emberek gyökeresen másként viselkednek a virtuális térben, mint a valós életben. A későbbi tapasztalati kutatások többnyire rácáfoltak erre a sejtésre, és ma már általánosan elfogadott, hogy a virtuális tereken zajló kommunikációban a személyiségnek nagyjából ugyanolyan jellemvonásai mutatkoznak meg, mint a való életben. Vagyis, például, a trollok tényleg olyan hülyék, mint aminek látszanak. Ennek a szomorú ténynek a magyarázatára a bejegyzés végén még visszatérek, most azonban jöjjön az öt népszerű játszmatípus.

ht_stanley_thornton_jr_baby_ll_111020_wblog.jpg

1. A „Mindenki ellenem van – főleg te” avagy a Vécécsésze-játszma.

A játszma felépítését illusztrálandó idézzük fel Bud Spencer egy híres jelenetét. Társa, akit szokás szerint Terence Hill alakít, felhívja a mentősöket, hogy egy hibbant férfi a folyóba akar ugrani, mert szerinte a világ egy nagy vécécsésze. Mire a szakemberek kiérnek, Bud valóban a híd közepén álldogál a korlátnak támaszkodva, és a vizet nézi. A mentősök beszélgetést akarnak kezdeményezni, ezért így szólnak a megtermett fickóhoz: milyen szép is ez a város! Mire Bud Spencer azt válaszolja – az ápolók előzetes várakozásainak megfelelően – hogy: Egy nagy vécécsésze! I - Igen, igen, szörnyűek ezek a vécécsészék, nem gondolja, uram? –kérdezik a mentősök, mire Bud így válaszol: A vécécsészékkel semmi bajom, csak az ilyen ganéjtúrókkal, mint ti vagytok.

Ennél a jelenetnél semmi nem írja le pontosabban a „Mindenki ellenem van – főleg te” játszmát. Ki ne ismerné azokat a panaszáradatokat, melyeket a különféle trollok megengednek maguknak arról, hogy manapság már nem lehet sehol egy jót beszélgetni. Vagy nincs egy normális nő a világon – főleg te nem. Persze jó pasi sincs már –kiváltképp nem te. Meg egy normális főnök. Vagy munkahely. Bármi. Szinte látjuk is a sarokba gubózott Gyermeket, amint az elsődleges gondozó vigasztalására, cirógatására vár.

2. „Hagyjál békén” avagy a klasszikus Üldözőből üldözött  játszma troll változata

Óvodás csoportokban vagy akár a játszótéren gyakran megfigyelhető, hogy a leghangosabban Hagyjálbékénező gyermek általában pont az a kisded, aki a konfliktusokat gerjeszti. A gyermek – akinek sok esetben ez az egyetlen lehetősége arra, hogy a figyelmet, ha másként nem, hát agresszió formájában megkapja – addig provokálja környezetét, amíg az ellene fordul. Ekkor azonban a provokatőr nagyon gyorsan átvált az áldozat szerepére, sőt innentől már a „Mindenki ellenem van” játszma is nyitottá válik számára.

Világos, hogy a trollok legtöbbje ezt a játszmát is imádja, voltaképpen a játszma lehetne magának a trollkodásnak a definíciója. A troll addig pattog, addig provokál az adott kommunikációs színtéren, amíg a figyelem –többnyire agresszió formájában – az eredeti téma helyett a trollra vetődik. A Gyermeknek pont ez az érdeke: a többiek viselkedésének felfüggesztése, a figyelmi fókusz önmagára irányítása. A troll – akárcsak a gyermek – így akarja manipulálni, kontrollálni a környezetét: valójában persze simogatást szeretne, de megtanulta, hogy a teljes figyelmen kívül hagyásnál még a durva szavak is elviselhetőbbek számára.

3. „Nem szeretem a főzeléket” avagy a Válogatós trollocska  játszmája

A válogatós troll maga szeretné meghatározni, hogy kommunikációs partnerei hogyan viselkedjenek. A virtuális terekben ez többnyire azt jelenti, hogy a mások mondandóját szeretné kontrollálni mégpedig úgy, hogy amit ő „Nem szeret” azt érvényteleníteni szándékozik. A játszmázó troll szerint neki joga van megmondani, hogy őt mivel etessék, és ez esetben már nem a szó szoros értelmében vett táplálékról van szó, mint a hajdani kisgyermek esetében, hanem intellektuális táplálékról, vagyis beszédről. A résztvevő troll számára saját véleményszabadsága nem elég, ő azt is szeretné, hogy mások is azt mondják, amit szerinte mondaniuk kellene. Egy másik változat szerint a troll a meghallásban is válogat: a kommunikációs partner véleménye, érvei és mondásai közül csakis azokat hallja meg, amelyeket „szeret”. Ez a fajta troll a sárgarépát a finomfőzelékből a tányér szélére tologató kisgyermek retardált megfelelője.

Érdekes módon ez a játszma – amennyiben leplezetten marad – megdöbbentően gyakran sikeres tud lenni. Tulajdonképpen ezen csak akkor kell meglepődnünk, ha nem ismerjük a játszmaelemzéseket, hiszen a játszmák lényege, hogy a felkínál pozíciót a másik fél többnyire elfogadja: a Gyermekből kommunikáló troll hamar eléri, hogy partnerei a Szülő szerepét vegyék magukra. Először csak megmelengetik, lereszelik, fújják vagy pürésítik a mondandójukat a kisded kérésének megfelelően, majd – igen gyakran – elkezdik olyan ételekkel etetni, melyekkel az etetés probléma mentesebbé tehető. Előkerül a ropi és a keksz, a Gyermek – és a troll – pedig elégedett, de csak a következő étkezésig.

4. „Az én apukám az erősebb” – avagy a nekem több van  játszma

Óvodistáknál jól ismertek a tárgyak gyűjtögetése és a felhalmozás más jellegezettségei is, melynek az Én apukám erősebb! egy igen jellegzetes változata. Arról van szó ugyanis, hogy a Gyermek mindenáron a figyelmi mező legelső helyén szeretne szerepelni, és ehhez csak a halmozás vagy a nagyság valamely, nem szimbolikus módszerét tudja felhasználni. Felnőtt, vagy ha jobban tetszik, troll-érett korban ugyanezt már kőagyúságnak, egydimenziósságnak, végeredményben gyermeki regressziónak tekintjük.

Az Az én apukám az erősebb! – et játszó troll mindenekelőtt arról ismerszik meg hogy soha, semmiképp és egy jottányit sem enged a saját igazából; nincs az az érv, vélemény, kérés vagy parancs, aminek hatására bármiféle rugalmasságot mutatna. Érdemes ezen nem bedühödni, mivel a legtöbb esetben sajnos maga a troll sem tudja, mit szeretne, monomániája is sokkal inkább kezelést, mint fenyítést igényel. A játszmába bonyolódott troll az összes létező retorikai és érvelési hibát elvéti kétségbeesett vergődése közben, de akkor sem nyugszik meg szegény, ha ráhagyják a dolgot. „Ennyi? Ennyit tudsz mondani, hogy rendben?” – nyögi fájdalmasan.

5. „De miért?” – avagy a Nem válaszoltál, nem válaszoltál, NEM VÁLASZOLTÁL!  játszma

Mindnyájan ismerjük az Úgy tanul a gyerek, ha kérdez! mondást és nyilván az idevágó politikailag inkorrekt rendőrviccet is. Ez a mondás azonban kissé félrevezető: a gyermeknek ugyanis – bárhogy is szeretne a felnőtt mást hinni – elsősorban nem tudásra, hanem kapcsolatra, mégpedig támogató, stabil, bizalmi kapcsolatra van szüksége. A kérdés-válasz játszma épp ennek a kapcsolatnak az egyik lehetséges eszköze: a gyermek, bármit is válaszolnak neki, mindig tovább kérdez. „Igen, de ez miért? És az miért? Na de az miért?” Az ismeretelméletben végtelen regressziónak hívják a kérdések eme láncolatát, a gyermek azonban nem ismeretelméleti, hanem pszichológiai kontextusban mozogva kérdezősködik: nem, vagy nem elsősorban tudásra, hanem kapcsolatra vágyik.

Hasonlóképp van ezzel a De miért? – et játszó troll is: némi játszmaelemzési rutinnal hamar világossá válik, hogy egyáltalán nem valamiféle tudás érdekli, annál is inkább, mert meggyőződése, hogy ő mindent tud. A troll nagyon gyakran – mivel regresszív állapotban van – egyfajta omniscient, mindent-tudó állapotban képzeli magát, ez azonban emberi lényként nem lehetséges sőt nem is elégséges számára: ő elsősorban kapcsolatokat szeretne. A De miért? – et azonban a kommunikációs partnerek – feltéve, hogy nem ténylegesen a troll szülei – mint felesleges és bosszantó időtöltést, hamar megunják, és ezzel akaratlanul is a „Nem válaszoltál, nem válaszoltál, NEM VÁLASZOLTÁL!” játszmába hajszolják a trollt. A kétségbeesett páciens ekkor vádaskodással próbálja kikényszeríteni, hogy valamiféle reakciót (és nem győzöm hangsúlyozni: mindegy, milyen reakciót) kapjon, ezért hamarosan elkezdi partnereit pocskondiázni. Kifejti, hogy képtelenek voltak megérteni az érveit, vagy nem is tudnak válaszolni, és különben is, bibibiiii, ő volt az okosabb). A moderátor ilyenkor szokta kipöckölni szegényeket, mint szemtelen legyeket az ablakon.

A fentiekben öt tipikus troll-játszmát mutattam be, ám biztos vagyok benne, hogy a kreatív és/vagy tapasztalt olvasók bizonyára további játszmatípusokat is fel tudnak mutatni. Fontos észrevenni azt is, hogy a játszmák hajlamosak egymásba átfolyni. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a játszmában – és épp ettől olyan fárasztó a dolog – a felek általában tudattalanul abban érdekeltek, hogy a játszma örökké fennmaradjon. A játszma játszma-jellegének tudatosításával azonban könnyen racionalizálhatjuk a problémát, és így az abból való kilépés is egészen könnyű lehet.

A bejegyzés elején megígértem, hogy a troll valós életben létező személyiségének és a virtuális kommunikációjának szomorú összefonódására még visszatérek, ezért türelmes és segítő szándékú olvasóimat még marasztalom egy percig. Arról van szó ugyanis, hogy a troll nem véletlenül regresszál, nem véletlenül kommunikál úgy, ahogy egy csecsemő vagy kisgyermek. A segítő szándékú kommunikációs partnernek mindenekelőtt az alábbiakat kell megfontolnia:

  • nem vagyunk a troll anyukája/apukája. Bár gyermekként viselkedik, ha mi is gyermekként bánunk vele, racionális beszéd helyett pusztán megfeddjük és kioktatjuk, akkor állapotát fenntartjuk, téves eszméit igazoljuk
  • a troll csecsemő, s mint ilyen, szükségszerűen énközpontú. Azt gondolja, hogy a figyelem és a törődés alanyi jogon jár neki, nem kell sem érdekességgel, sem humorral, sem gondolatgazdagsággal kiérdemelnie. Ne keressünk rációt hiedelme mögött, hiszen a regresszió akkor is regresszió, ha egy hatvan éves ember érzi magát fél évesnek.
  • nem vagyunk a troll terapeutái még akkor sem, ha segítő szakmában dolgozunk. Minden terápiának szóbeli vagy írásbeli szerződés az alapja mindkét fél kifejezett hozzájárulásával: ennek hiányában se ne diagnosztizáljuk, se ne próbáljunk kezelni, mivel ez esetleg ronthat a troll állapotán. Szerintem a troll számára is érthető módon rá lehet mutatni, hogy kommunikációja milyen káros következményekkel jár az ő számára: ennél többet nem lehet tenni. Másrészről felajánlható számára a professzionális segítség, de nagyon kérdéses, hogy ennek a felajánlásnak lesz-e pozitív eredménye.

Az, hogy valaki hogyan kommunikál, milyen játszmákat kezdeményez, a troll esetében sem véletlen. Valószínűleg a (materiális) valóságban nagyon hasonlóan kommunikál, mint a virtuálisan mediált platformokon. Csakhogy a valóság radikálisan szélessávú tünemény kommunikációs szempontból is: a trollt ezért nagy valószínűséggel komoly csalódások, netán atrocitások érték és érik a valós életben, és igen valószínű, hogy emberi kapcsolatai nem túl kiegyensúlyozottak, félve írom le: ha egyáltalán vannak. A valós életben ugyanis nem lehet komoly következmények nélkül sértegetni másokat, indulatkitöréseket produkálni, gúnyolódni és provokálni. Ráadásul a valós élet kapcsolati hálói még a jelenkorban is hatványozottan stabilabbak, mint a virtuális hálók: nem lehet egyik kapcsolatból a másikba ugrándozni gombnyomásra, így a trollnak – hacsak nem munkanélküli és egyedülálló évek óta – sokat kell elfojtania, ami nyilvánvaló frusztrációhoz vezet. Gyermeknek lenni – a sok szép és költői hasonlat és elképzelés dacára – felnőttként meglehetősen fájdalmas, kiszolgáltatott és kontrollvesztett dolog lehet. A troll agressziónk helyett sokkal inkább méltó együttérzésünkre és segítő szándékunkra, mint azt akár ő maga is gondolná.

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr568732354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pink Petsch 2016.05.20. 13:43:42

Kiröhögöd, elkussol. A francnak kell ezt túlbonyolítani?

agarik 2016.05.20. 13:52:06

Természetesen sehol egy hivatkozás tanulmányokra amik a cikkben foglalt állítással (való élet vs internet) foglalkoznának.
Én még emlékszem amikor azokat a tanulmányokat emlegették ahol nagyon is az jött ki mennyire különböző az RL és a VR, millió interneten kezdődött-első randin megfeneklett kapcsolat igazolja hogy a virtualitás nem a valós személyiséget hozza...

MACISAJT 2016.05.20. 13:55:56

" Bud Spancer egy híres jelenetét".
"Mire Bud Spancer azt válaszolja "

Mivel ez a marhaság kétszer is előfordul, különböző sorokban, kizárt az egyszerű melléütés.
Így aztán, csak szólok:

Bud Spencer ( eredeti nevén pedig Carlo Pedersoli).

Dzsontra Volta 2016.05.20. 14:01:55

Csak szólok, hogy az én farkam a nagyobb.

Kelly és a szexi dög 2016.05.20. 14:07:27

anyádat szorítsd bele kategóriákba!

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.05.20. 14:12:45

A ballib trollok több csoportja ismert:
- a trágárok,
- a fanatikusok,
- a bérkommentelők.

Közös jellemzőjük: anonímek.

bringás bosszantó 2016.05.20. 14:13:34

Valamit nagyon benéztél. A felesleges kategorizálgatás helyett lásd a valóságot:

Troll az, aki ki meri javítani a posztot toló tömény baromságait , hazugságait és a poszter a saját maga által választott témához való hozzáértését, és nem tartozik a kemény maghoz akik ész nélkül bólogatnak és tapsikolnak minden hülyeségére.
Általában automatikusan kitiltásra kerül, hogy ne égesse tovább a posztert a nyaloncok előtt, de utoljára "kemény" beszólást kap amire természetesen a kitiltás miatt nem tud válaszolni.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.20. 14:15:11

@bringás bosszantó: így van, ez is egylétező jelenség, ez azonban a "Nem trollok letrollozása" nevű játszma.

bringás bosszantó 2016.05.20. 14:15:28

@BircaHang Média szerkesztősége:

A narancskomcsik csoportja is ismert.

Idióta orbánmaffia fényező bértollnokok
Meggyőződésből sík hülyék
Születésük óta sík agyhalott debilek
birkagézabatyu féle soknevű agyhalottak

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.20. 14:41:51

@agarik: A citált vélemény kialakításánál ezekből dolgoztam, van bennük egy rakat empirikus kutatás is, szeretettel ajánlom, nagyon hasznosak.

Anna Peachey – Mark Childs (eds): Reinventing Ourselves: Contemporary Concepts of Identity in Virtual Worlds. Springer Verlag London, 2011.

Astrid Ensslin - Eben Muse: Creating Second Lives. Community, Identity and Spatiality as Constructions of the Virtual. Routledge, New York, 2011.

BiG74 Bodri 2016.05.20. 15:01:15

Trollvadász!
Az 5. pont a legütősebb. Marhára idegesítő fajta, kommunikációra alkalmatlan.

Biztos vagy benne hogy némelyiket nem fizetik? Pont ott az orosz példa, hogy van ilyen.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2016.05.20. 15:23:14

Kimaradt a nickhamisító troll, valamint a sok nickű, saját magának válaszolgató.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2016.05.20. 15:25:28

"Az Az én apukám az erősebb! – et játszó troll mindenekelőtt arról ismerszik meg hogy soha, semmiképp és egy jottányit sem enged a saját igazából; nincs az az érv, vélemény, kérés vagy parancs, aminek hatására bármiféle rugalmasságot mutatna. "
Ja. Ez az a típus, aki amikor boncolgatjuk hogy megint milyen hitel vesztése volt Orbánnak, akkor elkezdik hogy - ma is megbukott Orbán.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2016.05.20. 15:28:12

@BircaHang Média szerkesztősége: A jobbkonzerv trollok ismérve. Többnyire látens homokosok. Gőzfürdőbe járnak. Bégetnek.

body_andras 2016.05.20. 15:48:28

A nap csúcspontja, nézni ahogy a trollok kifakadnak a róluk írt elemzésen, némely esetben szóróé-szóra ugyanazt teszik amit a posztoló írt.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2016.05.20. 15:51:44

@body_andras: Őőőőő... és ki lett volna az? Mehalyóllátom, jobbára - idióta, okoskodó @MACISAJT: -ot kivéve, mindenki helyeselt, vagy hozzátett.

okoska77 2016.05.20. 16:17:12

@BircaHang Média szerkesztősége: A te esetedben mondjuk a vilag sokat nyerne azzal, ha te is anonim lennel es nem lenne rolad egy foto sem a neten:

www.flickr.com/photos/bircamax/17385977803/

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.20. 16:28:31

@BiG74 Bodri: az orosz példa sokkal ütősebb dolgot takar mint a bértrollkodás (szerintem arra nincs szükség, elmebetegekből arrafelé is túlkínálat van). Ott egészen konkrét híroldalakat hoznak létre álhírekre és politikai nyomásgyakorlásra specializálódva. Persze már nálunk is csinálják, van több tucat ilyen oldal. Ezek mögött viszont nem regresszált egyének állnak, hanem professzionális kommunikátorok. Működésük több szempontból is sokkal etikátlanabb, mint a közönséges trolloké.