Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

Matolcsy a legjobb matolcsy!

2016. május 21. 15:58 - harmadikszem

mat_fb2.JPG

Legalább közepes tételben mernék fogadni rá, hogy e poszt olvasói nagyjából kétfelé oszthatók a szerint, hogy a cím alapján milyen tartalmat várnak az írásomtól. Egyfelől itt vannak azok, aki szerint ebben az írásban ironizálni fogok a fent megnevezett férfiúval kapcsolatban, másfelől nyilván vannak olyanok is, akiknek meggyőződése, hogy Matolcsy valóban igazi kiválóság, aki méltán ül a neki rendelt helyen. Sajnos mindkét tábort ki kell ábrándítsam, mert ebben a bejegyzésben nem fogok sem ironizálni, sem fényezni: mindkét kommunikációs stílus kedvelője szép számmal talál olyan felületet, ahol ezeket az igényeit kielégítik. Sokkal inkább arra próbálom meg felhívni a figyelmet, hogy ezek a megosztó figurák (és a címben nevezettnél sokkal többen vannak ilyenek) nem véletlenül tartanak ott, ahol, ezért mellettük vagy ellenük bizonyos nagyon elterjedt érveket nem lehet legitim módon alkalmazni.

Örülünk neki vagy sem: ez a társaság a hazai krém legteteje, a szó szociológiai (és nem értéktelített) értelmében az elit csúcsa. Azt is mondhatnám, hogy egytől egyig szuperhősök: nekünk ilyen szuperhőseink vannak. A fiatal, jóképű, mindig mosolygós, kissé szcientista és bevallottan feminista kanadai miniszterelnökkel nem lehetne választást nyerni nálunk. De ez talán egy másik bejegyzés témája lesz.

Az első dolog, amit mindenképp meg kell vizsgálnunk magunkkal kapcsolatban, az egy bizonyos érzelmi telítettség. Ha megfontolt ítéletet szeretnénk alkotni szuperhőseinkről, akkor egészen biztosnak kell lennünk abban, hogy nem azt az érzelmet éljük át velük kapcsolatban, ami – Spinoza szerint – maga a gyűlölet, a legerősebb formájában. Gyűlölet azzal szemben, aki birtokolja azt, amit valójában mi szeretnénk magunknak, és azt fantáziáljuk, hogy a gyűlölet tárgyát képező másik ember az oka annak, hogy nem lehet a miénk, amire vágyunk. Ez az érzelem pedig, tehát a gyűlölet legtisztább formája: maga az irigység. Helmut Schoeck egy teljes monográfiát szentel annak a kérdésnek, hogy minként volt jelen mindig is a társadalom életében az irigység, és hogy hogyan mozgathatja a legkülönfélébb társadalmi erőket ez a nehezen megzabolázható érzelem. Mielőtt kritikát gyakorlunk, önkritikával kell kezdenünk, és ez ebben az esetben egy nagyon nehéz dolog, mivel az irigység egyszerre hatalmas szenvedély és (a társadalom, s így a felettes én szemében is) nagy szégyen, melyet nehezen vallunk be még magunknak is.

mat_fb1.JPG

De hogy egészen konkrét legyek: Matolcsyn lehet – és szokás is – gúnyolódni, de a tények makacs dolgok: a mai Magyarország egyik legbefolyásosabb pénzembere, alapítványokat tart fenn, milliárdok felett rendelkezik, a miniszterelnök szerint elmozdíthatatlan. Egyértelműen és valóban szuperhős. Szerintem a mai Magyarországon rengetegen, de tényleg rengetegen vannak, akik szeretnének a helyében lenni. Ezek között szép számmal lehetnek olyanok, akik szinte mindent megtennének ezért – és még így sincsenek a helyében. Sok mindennel lehet tehát vádolni emberünket, de azzal, hogy nem ő lenne a legjobb, nehéz vádolni. Igen ám, de miben a legjobb?

Az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy a legjobb matolcsy, és ahol épp matolcsyra van szükség, ott a legjobb matolcsy lesz a befutó, mindnyájunk szuperhőse.

Mindezt empirikusan mondom, nem úgymond madártávlatból: ebben a posztban ugyanis nyitva hagyom azt a kérdést, hogy szükség van-e a legjobb Matolcsyra.

Az első számú téves érv tehát, amit kerülni kellene, az a kiválóságra vonatkozik. Matolcsy – és még sokan mások – valóban kiváló, kategóriájában egyszerűen a legjobb. Ha a nagybetűs MATOLCSY egy platóni idea, akkor Matolcsy, mint ennek földi manifesztációja, az emberileg lehetséges legmagasabb mértékben közelíti meg ezt az ideát.

Most, hogy ezt tisztáztuk, rátérhetünk a másik tipikus érvre, a tehetség kérdésére. Ide egy másik példát fogok hozni, a szintén kiváló Tarlós példáját (Matolcsy analógiájára nyilván nagyon könnyen belátható, hogy Tarlós a létező legkiválóbb tarlós). A Fischer Ivánnal a közelmúltban folytatott cicaharcuk következtében kialakult helyzetről értekező sajtóban igen gyakran lehetett azt olvasni, hogy szeretne Tarlós csak ezred annyira tehetséges lenni, mint Fischer Iván. Esetleg a „ki kinek a lába ujjáig ér fel” szintagmát is felhasználva méricskélték össze a két vitézt, nyilván teljesen irracionális módon. Tarlós elképzelhetetlen mértékben rosszabb karmester lenne, mint Fischer, aki viszont beláthatatlanul kevesebb eséllyel indulhatna a főpolgármesteri székért, mint Tarlós. Majdnem biztos vagyok benne, hogy legalább annyi ember szeretne főpolgármester lenni kis hazánkban, mint ahányan kiváló karmesterek: mégis, egyedül Tarlós az, aki – nem menjünk bele, milyen tulajdonságainál fogva, hiszen ezt Fischer esetében sem feltétlenül tudja a laikus megmondani – ténylegesen is befutott. Nem csak szuperhős, nem csak kiváló, de tehetséges is, a lehető legtehetségesebb polgármesterek egyike.

Aztán itt van mindjárt Lánczi rektor úr esete. Őt épp tudományos munkássága okán szokták volt elmarasztalni a különféle orgánumok és orákulumok; de hol van az előírva, hogy egy rektor személye elsősorban tudományos munkássága okán, és nem például kapcsolatépítő, gazdasági vagy kiváló lobbizó képessége okán a legjobb választás? Talán nem ő a legjobb közgazdász, de kétségtelenül a legjobb rektor – a választékból, ami, valljuk be, az ő esetében nem volt épp nagy. Nyilvánvaló emellett, hogy rendkívül tehetséges is, hiszen hányan, de hányan szeretnének rektorok lenni – és mily keveseknek sikerül!

Azok, aki szuperhőseinket nem csak kiválótlansággal, de tehetségtelenséggel is szokták vádolni, komoly konceptuális zűrzavarral küzdenek. A tehetség ugyanis legalább kétféle. Az egyik a monomániás tehetség, aki már 2 évesen tudja, hogy atomfizikus lesz, vagy zongorista, vagy miniszterelnök. Egész életében azon lesz, hogy ezt megvalósítsa, és ha tényleg tehetséges is (nem csak szimplán monomániás, ami egy meglehetősen átlagos dolog), akkor ez sikerülni fog neki. A másik típus egy rendkívül rugalmas tehetség, aki még nem tudja, miben kiváló, de érzi, hogy valami van benne, és addig megy előre, amíg meg nem találja ezt a valamit. Ez utóbbi típus kapcsán gyorsan írok két történetet, és akkor azt gondolom érthető lesz a dolog.

Az egyik történet főszereplője Madonna, mármint az énekesnő. Ha nevezhetjük így. Mert ha valami biztos az életben, akkor az, hogy Madonna sem mint énekes, sem mint táncos, sem mint dalszerző, sem mint szövegíró, sem mint színésznő nem kiváló, de talán minden fenti tényező esetében még a közepesnél is rosszabb. De Madonna, mint madonna, egészen elképesztő mértékben kiváló, a világ egyik leggazdagabb és kétségkívül egyik legbefolyásosabb nője több évtizede. Aki tagadja kiválóságát, tehetségét az valószínűleg egyszerűen irigy, és ez még akkor is így van, ha nem tudjuk megmondani, pontosan miben is állna ez a kiválóság, mármint a madonnaságon kívül. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy hát igen, ő aztán biztosan bármit megtett a sikerért, gyorsan emlékeztesse rá magát, hogy millió számra vannak olyanok, nők és férfiak vegyesen, akik bármit megtennének, sőt meg is tesznek a sikerért, de valahogy mégsem jön össze.

A másik példát Mérő László mesélte egy kurzuson, és mint tanulságos sztori most továbbadom. Mérő ugyebár matematikusnak készült, sőt az is lett. Azonban – szerencséjére – volt neki egy egyetemista társa, bizonyos Lovász László (aki ma a világ egyik legkiválóbb matematikusa, mellesleg a Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke). Mérő – mint igazi tehetség – észrevette, hogy ő is meg tud oldani szinte minden problémát, ami felvetődik előtte matematikailag, csakhogy Lovász László ugyanezen problémákat 5 különböző módon és tizedannyi idő alatt megteszi. Így kezdett el Mérő – a biztonság kedvéért – pszichológiával is foglalkozni, és lett az, aki.

Összegezve tehát a fentieket elmondható, hogy vezetőink a mi szuperhőseink, kiválóságaink és tehetségeink. Semmi esetre sem véletlenül vagy megfoghatatlan hatalmak keze által kerültek oda, ahova: egyszerűen ők voltak a leginkább rátermettek. Ellenük épp ezért nem lehet egyszerű pocskondiázással érvelni, racionálisan gondolkodva nem állíthatóak be sem kóklernek, sem tehetségtelennek, sem bolondnak. Más, nehezebben megérvelhető kritikával kell élni, ha igény mutatkozik, ez azonban összehasonlíthatatlanul javadalmazóbb, mint az egyszerű lejáratási módszertan.

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr408736552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Netuddki. 2016.05.21. 20:22:28

Az ígérted nem ironizálsz. Erre elkezdesz ironizálni. Eh!

Szelid sunmalac 2016.05.22. 01:27:23

Nomarmost alapvetoen harom lehetoseg van: megiscsak ironizalsz (es akkor hazudtal) ; nem vagy teöjesen epeszu, vagy pedig fogalmad sincs arrol, hogy mukodik a vilag.

vackor1 2016.05.22. 07:47:51

Jókor voltam jó helyen és/vagy "érdekes" dolgokat tudok rólad, barátom esetleg nem játszik?
Már ha valóban nem élcelődés a cikk... ( említett "urakat" szakmailag nem tudom megítélni, de az emberi oldalukról olvastam éppen eleget ahhoz, hogy ne tartsam őket szalonképesnek a saját értékrendem szerint , és ez az a pont, amikor számomra nem léteznek ) Szerencsére az én életemre nincsenek is hatással. Nem, még a legkiválóbb matolcsy ámokfutása sem igazán, mielőtt bárki ezzel jönne.

bekerült 2016.05.22. 09:15:10

Elméláztam :

"Összegezve tehát a fentieket elmondható, hogy vezetőink a mi szuperhőseink, kiválóságaink és tehetségeink. Semmi esetre sem véletlenül vagy megfoghatatlan hatalmak keze által kerültek oda, ahova: egyszerűen ők voltak a leginkább rátermettek. Ellenük épp ezért nem lehet egyszerű pocskondiázással érvelni, racionálisan gondolkodva nem állíthatóak be sem kóklernek, sem tehetségtelennek, sem bolondnak. Más, nehezebben megérvelhető kritikával kell élni, ha igény mutatkozik, ez azonban összehasonlíthatatlanul javadalmazóbb, mint az egyszerű lejáratási módszertan."

Vajon Gyurcsány esetére is vonatkozik ez ?

Mer,t hogy Ő is elért valamit és Ő is volt valahol és Ő volt akkor, abban a pillanatban, a legrátermettebb.

Úristen !
Ez az egész szar rám is vonatkozik !
Mire is vittem én ?

Na, jól nézünk ki !

Bakacsin 2016.05.22. 09:20:27

1. Kontraszelekció
A mai Magyarország legtöbb "fontos" pozícióját olyan emberek töltik be, akik elsősorban hűek ahhoz az emberhez, aki a legjobb orbán. Ebben tehetségesek.

2. A legjobb matolcsyn kívül egyetlen jegybanki legfelső vezető sem volt eddig, akit akár egy kanál vízben is... A legjobb matolcsyval szemben, annyira nem fejletlen az önértékelésem, hogy a helyére vágynék.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.22. 09:32:34

@Szelid sunmalac: a második és a harmadik ugyanazt jelenti. Van egy negyedik lehetőség is: tévedsz abban, hogy csak három lehetőség van.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.22. 09:34:07

@vackor1: lehetséges, lehetséges, na de miért épp ők tudnak "dolgokat"? Mert tehetséges megfigyelők.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.22. 09:36:20

@Bakacsin: rengeteg hű és lojális és ennek minden módon hangot adó ember van az országban, nézd meg a miniszterelnök facebook profilját: nem tud olyat tenni, hogy rögvest és iziben 10-20 ezer ember ne írná oda, hogy az a Jó Istenke éltesse még száz évig miniszterelnök uramat! Szóval a lojalitás önmagában nem kiválóság (persze alapfeltétel), máshol kell lennie a magyarázatnak.

niklex 2016.05.22. 09:47:01

Bizony,bizony, még folytathatnánk a valami módon igen tehetséges Schmitt államfővel, Polt főügyésszel vagy Mészáros vállalkozóval, akik hála kiválóságuknak nagyot alkottak (alkotnak) a nemzet fellendülése érdekében

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.22. 10:00:00

@niklex: talán az utolsó tagmondat utolsó felét leszámítva szóról szóra így van.

phls 2016.05.22. 12:19:54

Férgekről a Brehm szakszerűbben ír.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.05.22. 12:29:41

@phls: itt emberekről írunk, az állathatározó más műfaj.

bekerült 2016.05.22. 16:16:50

@harmadikszem:

Nem tartozol te is a lojálisok közé ?

Vagy a nyaloncokhoz ?

bekerült 2016.05.22. 16:21:44

@harmadikszem:

A Facebook profilra rengeteg írást adnak fel a hű és lojális emberek, akár mások nevében is, igen sokszor ismételgetve.

Majd gondolod, hogy megengedik, hogy ne sokezren követeljék a VEZÉR hosszú hatalmát !

Az más kérdés, hogy közben mit gondolnak !