Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

Orbán VS Trudeau: képes magyar néplélektan

2016. május 28. 15:50 - harmadikszem

kepkivagaskkk.JPG

Az az egyén „magyar”, aki a „másik” emberhez, legyen az akárki fia, „magyar” módon viszonyul –írja Karácsony Sándor A magyar észjárás című híres művében, s én ebben a posztban – többek között – vele fogok dialógust folyatni. Ez a párbeszéd azonban rendkívüli lesz: néhány kettős képet fogok mutatni, mindegyikhez fűzök pár gondolatot, de az értelmezést ezúttal szinte teljes mértékben az olvasóra bízom.

Elöljáróban 1: Szelényi Iván, a világhírű szociológus professzor nemrégiben azt nyilatkozta a 24.hu hasábjain, hogy ma Orbán Viktor az egyetlen kiemelkedő politikai tehetség. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy elsősorban abban tehetséges, hogy ráérez a magyar néplélekre. Ezt a mondatot nagyon sokan, például itt is, elfelejtették komolyan venni. Pedig a néplélek fogalmának megértése nélkül a magyar politikai kommunikáció alighanem értelmezhetetlen.

Elöljáróban 2: fiziognómiával foglalkozni ma tudományos értelemben se nem illő, se nem divatos, noha több szaktudomány használ fiziognómiai elemeket. A pszichoterápiás szakemberek és a népi pszichológia művelői (és mindnyájan beletartozunk legalább az egyik csoportba) azonban változatlanul esküsznek a vizuális jelek fontosságára a személyészlelésben. Ebben a cikkben – elsősorban vizuális érvelést alkalmazva – arra próbálom meg felhívni a figyelmet, hogy a magyar néplélek az oka annak, hogy nálunk egy Justin Trudeau-szerű figura nem tudna választást nyerni, miközben egy Orbán Viktor-szerű figura úgy hatol a magyar néplélekbe, mint kés a vajba.

A posztban felhasznált képanyagokat kizárólag hivatalos forrásokból, 90 százalékban pedig Justin Trudeau és Orbán Viktor Facebook-profiljáról halásztam. Ez a mi számunkra azért fontos, mert itt és most nem magával a kanadai vagy a magyar miniszterelnökkel foglalkozunk, hanem professzionális kommunikációjukkal. Azt nézzük meg, mi az az üzenet, mi az a kép, amire választóik ráharapnak.

e7354c44b00cf4482a3fd17b98460f7f.png

Jellegzetesen magyar dolog nem lenni vele tisztában, mi az, hogy „magyar”.

A magyar lélek: Ázsia lelke. A szubjektív és komplikált európai lélekkel szemben a magyar lélek még mindig: ázsiai jellegű. Az, amit a magyar lélek nyelvvel élve és minden egyéb megnyilvánulásában kifejezni próbál, már Európa, de az, ahogy kifejezi (tárgyiasan és egyszerűen), az Ázsia. Ez az ázsiai módon megélt Európa teszi a magyar lelket sajátosan, egyedülállóan „magyar”-rá. (Karácsony Sándor)    

b2.JPG        

  Ülök a metrón, állok a Postán, várakozok a Kormányablaknál, a rendelőben vagy a pénztárnál. Sehol nem látok olyan arcokat, mint a bal oldali képen: ellenben száz és száz Orbán Viktort látok. Összeráncolt homlokokat, szigorú tekintetet, erős állakat. Kicsike undort, megvetést, fölényességet és akaratot: azt a magyar virtust látom kifejeződni ezer és ezer arcban, ami mi vagyunk. Megvetés és kisebbségi komplexus: felsőbbségtudat, ugyanakkor irigység. A magyar arc csupa ellentmondás.

 A magyar testvérharc legmélyebb gyökere sem onnan táplálkozik, hogy megöllek, miért nem vagy olyan, mint én, hanem egy öntépő, rettenetes gyanúból, hogy a másik bizonyosan különb, vagy jobban tudja nálam. Megölöm, miért nem közli, osztja meg velem a titkát, miért nem győz meg jobban, egészen. Egyáltalában: mit emlékeztet saját potens énjével a magam dezolált, nyomorult, magam által is megvetett impotens Én-jére? (Karácsony Sándor)

  b3.JPG

A magyar néplélek nem az “én látom” embereit keresi, hanem az “én tudom” embereit. Aki lát, annak néznie is kell, vagyis az a környezete embere. Mi nem szeretünk nézelődni, ha mégis, akkor általában lefelé nézünk. És nem csak azért, hogy ne lépjünk kutyapiszokba (belelépünk így is). Nem keressük a bizonyítékokat, és a jól hangzó mesét preferáljuk az igazsággal szemben (akár szomorú, akár örvendetes is az).

Aki nincs tisztában maga felől és maga körül az élet lefolyásával, azt nagyon könnyű aprópénzzel fizetni ki. Az, hogy mi a „magyar”, olyan híg, meghatározatlan, ködszerű, bizonytalan, semmibe vesző, eltorzított fogalom, hogy mindenki azt állíthatja róla, amit éppen kedve tart, és annyit hihet el belőle, amennyit akar. (Karácsony Sándor)

b4.JPGSzerintünk régen mindig és minden jobb volt, és szeretünk, szeretnénk visszakanyarodni az Aranykorba. Ha nem volt ilyen, akkor kitalálunk egyet. Az újítások gyanúsak, a vállalkozások gyanúsak, a kreativitás és a sorból kilógás általában is gyanús. Vonatainkhoz hasonlóan mi is hajlamosak vagyunk lekésni a dolgokról, a dolgainkról.

Ami tengő életét illeti, igénytelenségében is nagy igényű. A kvalitásra nem sokat ad, de a kvantum legyen meg, azt megköveteli. Lemondania nehéz, áldozatkészségről szinte szó sem lehet nála. S második tulajdonsága, hogy óvatos és gyanakvó. Vagyonszerető és nem vállalkozó kedvű, fél az újításoktól is.   (Karácsony Sándor)

b5.JPG

Magyarországon nem csak a melegek jogai melletti kiállással, de tudósokból álló kormánnyal vagy épp a feminizmussal való kacérkodással sem lehetne választást nyerni. Mi a középkorú, pocakos, dörzsölt urak országa vagyunk, akik nem filozofálnak sokat, de ismerik a dörgést. Nem szeretünk meghallgatni senkit, viszont bárkinek megmondjuk a magunkét, általában a következményekre való tekintet nélkül. Szeretjük a teli hasat és az üres fenyegetőzést, egyformán utálunk tévedést beismerni vagy például bocsánatot kérni.

 

b6.JPG

Keressük a vezetőt, a Nagy Apát, aki megmondja, és mondja is meg, mit kell gondolnunk, hinnünk, cselekednünk. Viszolygunk a valódi konzultációnak még a lehetőségétől is. Erre már iskoláink kiképeznek bennünket, hiszen nálunk az a “jó”, aki vagy csendben van, vagy a tanár szavait visszhangozza megváltoztathatatlanul. Tanításunk nem projektekre, hanem frontális észosztásra épül, részvétel helyett biodíszletségre és bólogatásra szocializál. Meg is látszik rajtunk.

Hiába adtak neki közszabadságot, hiába biztosítottak számára helyet az alkotmányban, nem él vele. Még ma is jobbágy. Csak alárendelt, függő viszonyban érzi jól magát. (Karácsony Sándor)

b7.JPG

Szeretjük a nagyság illúzióját, legyen szó akár nyelvünkről, akár történelmünkról, akár úgynevezett Nobel-díjasainkról, akár a magyar nők szépségéről vagy a magyar konyháról. Legtöbbjéről tudjuk, hogy nem igaz – de a legkevésbé sem érdekel bennünket. Politikai kommunikációnk nem puszta manipuláció: egészen pontosan ráépül illúzióinkra, előítéleteinkre, gyűlöletünkre és büszkeségeinkre egyaránt. A magyar néplélek olyan, amilyen. Se nem jó, se nem rossz: ilyen. A tehetség pedig nem, illetve nem pusztán egy egyéni adottság: egy adott társadalmi képlet, egy konkrét környezet fogja eldönteni, hogy ki emelkedik ki, mint a népléleknek legmegfelelőbben eladható portéka. Mivel mi olyanok vagyunk mint Orbán Viktor, a mi legtehetségesebb vezetőnk is az lesz, aki leginkább Orbán Viktor. Ez pedig nem is lehet más, mint éppen Orbán Viktor.

Nagyon könnyen vezethető, de nem messzire. Csak abba az irányba megy engedelmesen, amerre ösztönei a maguk módján jónak tartott érvényesülést sejtik. (Karácsony Sándor)                                                                                            

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr98754456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.