Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

Elmekardio és Mind Building - Hozd az agyadat formába néhány egyszerű gyakorlattal

2016. június 18. 15:10 - harmadikszem

hqdefault.jpg

 

Kevés dologban osztozik a fejlődő és a fejlett világ lakossága egymással, de egy valamiben biztos: az információrobbanás mindnyájunk életére jelentős hatással van. Egyre többen és egyre többet ’kommunikálunk’, vagy legalábbis ezt hisszük. A kommunikáció azonban semmiképp nem tévesztendő össze sem az információfogyasztással, sem pedig a monologizálással. Ebben a posztban legfőképp ezeket a különbségeket igyekszem majd megvilágítani egy köztes terminus, a ’figyelem’ segítségével. A mellett fogok ugyanis érvelni, hogy figyelem nélkül a kommunikáció mindössze információfogyasztás vagy monologizálás, és mindkét tevékenység – különösen, ha számot vetünk a reá fordított életidővel – meglehetősen értelmetlen. Kezdjünk hát figyelni!

focus-and-concentration.gif

A figyelem nélküli tevékenységek első fajtája, melyet hajlamosak vagyunk összetéveszteni a kommunikációval, nem más, mint az információfogyasztás. A kommunikáció és az információfogyasztás közötti különbség rész-egész viszonyban gondolható el: nincs kommunikáció információfogyasztás nélkül, azonban nem minden információfogyasztás kommunikáció is egyben. Az étkezés analógiájának segítségével a különbség jól megvilágítható. Az ételek mindegyikét megesszük, azonban ezek felszívódása, hasznosulása már jelentős különbségeket mutat. Vannak olyan anyagok, mint például a tiszta szén, melyek csak keresztülszaladnak a szervezeten, és semmi nem szívódik fel belőlük. Ezeket az anyagokat elfogyasztjuk, de nem emésztjük meg, és nem is épülünk rajtuk. Más anyagok ezzel szemben hasznos nyomelemeket, vitaminokat, fehérjét, szénhidrátot, zsírokat és más fontos vegyületeket tartalmaznak, melyek hozzájárulnak a szervezet működésének fenntartásához, vagy épp a szervezet építőköveként magához a testi újratermelődéshez. Hasonlóan vagyunk az információval: tulajdonképp minden észlelt és rendezett adat információként fogyasztásra kerül, de ennek csak egy töredéke az, amelyiken épülünk is. Azokat az információkat, melyek akár lexikálisan, akár műveletileg beépülnek gondolkodásmódunkba, hagyományosan tudásnak nevezzük.  Az információfogyasztás csak a figyelemmel összekapcsolva válhat tudássá, e nélkül csak átszalad az elmén, mint a széntabletta a beleken. A figyelem nélküli információfogyasztást egyébként a széntablettával nagyon hasonló módon is használjuk: általában az elmében lerakódott szemetet próbáljuk meg felszívatni vele – úgymond, eltereljük a figyelmet a problémákról. Természetesen tablettás megfelelőjéhez hasonlóan ez is csak tüneti kezelésként ajánlható, nagy mennyiségű és krónikus fogyasztása súlyos szellemi szoruláshoz vezet.

kepkivagasfekete.JPG

A második fajta figyelemmentes kommunikációpótlék a monologizálás. Fontos megjegyezni, hogy a monologizálás nem azonos a monológgal, amely a maga helyén egy teljesen egészséges dolog, hiszen akkor használatos, ha a dialógusnak, vagyis a valódi kommunikációnak nincs és nem is lehet lehetősége. A monologizálás ezzel szemben egy alapvetően párbeszédes élethelyzet monológgá alakítása, ami azért történik meg, mert a felek közül legalább az egyik nem figyel oda a másik által mondottakra. A figyelemhiány itt nagyon hasonlatos ahhoz, mint az információfogyasztás esetében láttuk, hiszen arról van szó, hogy a monologizáló személy figyelem nélkül hallgatja partnerét. Az angolban ezt sokkal találóbban write-only üzemmódnak mondják, ami arra utal, hogy egy ’párbeszéd’ kapcsán a monologizáló fél csak beszél, de nem hallgat, illetve csak ír, de nem olvas. Márpedig a kommunikáció – mint azt Arisztotelész óta sejtjük, Augustinus óta pedig kétségtelenül tudjuk – elsősorban a befogadóról, és nem a beszélőről szól. Beszélni és írni lehet úgy is, hogy nem figyelünk a másikra, de kommunikálni csakis akkor tudunk, ha a másik visszajelzéseire fokozottan figyelünk. Ha a beszélgetőpartnered válaszaiból azt látod, hogy egyáltalán nem vett semmit abból, amit neki mondtál, akkor gyanakodhatsz rá, hogy monologizál. A monologizálást pedig szerintem csakis akkor érdemes hallgatni, ha erre valamiféle esztétikai vagy más, nem kommunikatív okunk van: mondjuk szépen beszél, vagy vicces, vagy egyáltalán nincs jobb dolgunk.

who-killed-spalding-gray-2.jpg

Szerencsére a figyelem megszerzése kommunikációs helyzetekben nem pusztán személyiség vagy jellem dolga. Hasonlóan sok más részképesség megszerzéséhez, tudatos erőfeszítéssel lehet tenni érte. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a figyelem megszerzése érdekében tett erőfeszítés ötletének felmerülése már maga is érett személyiséget és a valódi kommunikáció irányában elkötelezett ágenst követel, hiszen egyáltalán nem evidens, hogy minden szájjal és egyéb hangképző szervvel megáldott homo sapiens kommunikálni szeretne. Az információfogyasztás és a monologizálás ugyanis jóval kevesebb kalóriát éget, mint a kommunikáció, bár az is igaz, hogy e tulajdonságánál fogva sokkal nagyobb eséllyel vezet a szellemi tespedtség állapotba. Nézetem szerint épp ezért megéri erőfeszítéseket tenni a figyelem megszerzésének technikájáért, mely kezdő szinten néhány nagyon egyszerű, a mindennapokban is könnyen alkalmazható gyakorlattal elsajátítható.

  1. A matek a barátod! Használd az agyad tartalomsemlegesen, ha úgy érzed – és több, mint valószínű, hogy jól érzed – tele a fejed sztereotípiákkal. Máris kimondanád, hogy libsi-bibsi, vagy épp fasisztáznál egy jót, pedig még nem tettél komoly erőfeszítést arra, hogy meghalld a másikat? Akkor neked még koraiak a verbális gyakorlatok: érdemes valami formális nyelvvel próbálkozni. Mert akármennyire is hiszed, hogy a világ egyszer s mindenkorra komcsikra/bolsikra/libsikre illetve fideSSre/NER-katonákra/nácikra szakadt, legalább a matematikában ezt biztosan nem fogod érzékelni. Elő csak azzal a példatárral. Igazából egyáltalán nem a matematikai szinted az érdekes, hanem az, hogy időnként tegyél meg komoly erőfeszítéseket egy-egy olyan példa megértése érdekében, amelyikkel még nem találkoztál. Bevallom sőt büszkén vállalom, hogy nekem is vannak ilyen példatáraim a matematika legkülönbözőbb ágazataiban, s olykor bizony megtornásztatom vele az agyamat oly módon, hogy még véletlenül se tudjak túlzott mértékben a már meglévő elképzeléseimre alapozni. A matematika új fejezeteinek elsajátításához pontosan arra a figyelemre lesz szükséged, amely mind az információfogyasztásból, mind a monologizálásból hiányzik. Nem kell azt hinned (mint monologizáláskor) hogy mindent tudsz, mert pont az a lényeg, hogy ez egy új terület. Az anyag viszont semmiképp nem lesz szórakoztató a szó klasszikus értelmében, szóval információfogyasztásra sem lesz alkalmad. Nincs mese, ha ezt a feladatot elvállalod, akkor figyelned kell.7e7601331a2af03f5d52456b096af016.jpg
  2. A nyelvtanulás a haverod! Nem csak azért jó terep az előítéletek ellen, mert az idegen szavakba nehezebb belelátni a szokásos prekoncepciókat, de azért is, mert az idegen nyelv szavainak gyakran egészen más árnyalatai vannak, mind az anyanyelvünk rokon kifejezéseinek. Aki idegen nyelvet tanul, pláne kommunikatív helyzetekben, az sokkal, de sokkal jobban oda kell figyeljen arra, amit olvas vagy hallgat. És nekünk pontosan erre az alapállásra van szükségünk, ha kommunikálni akarunk.hello-languages-570x371.png
  3. Az empátia a spanod! Próbáld meg a beszélgetésekben céltudatosan beleélni magad a másik helyébe. Ez így elég oravecznórásan hangzik, ezért finomítok rajta egy kicsit. Természetesen nem tudunk valójában a másik helyébe lépni (Kant megmutatta azt is, hogy ez fogalmilag, vagyis a priori lehetetlen) ám azon képességünknél fogva, hogy modellezni tudjuk saját helyzetünket és mentális állapotainkat (például amikor terveket szövögetünk a jövőről), el tudjuk képzelni, hogyan éreznénk magunkat, ha bizonyos nézeteink lennének. Ha megpróbáljuk úgy hallgatni a másik mondandóját, mint ha mi magunk lennénk a beszélők, akkor jó eséllyel megtudhatunk valamit a partnerünk érzéseiről is.mar15_23_emapthy.png
  4. A memóriád a cimborád! Fejleszd bátran beszélgetés közben is. Írott kommunikációban, például chatelésnél, kommentelésnél a memóriafejlesztési gyakorlat még jobban alkalmazható. Próbáld meg a másik által mondottakat, leírtakat saját szavaiddal is elmondani, annak tartalmát a lehető leghűségesebben felidézni. Ekkor tudni fogod azt is, hogy valóban figyeltél, hiszen – mint azt minden államvizsgázni készülő barátunk tudja – figyelem nélkül lehetetlen memorizálni.brain-exercise.jpg
  5. Az anticipáció a pajtikád, és ez lehet a te különleges képességed – már ha valóban képes vagy rá. Nagyon sokszor halljuk, hogy valaki – szigorúan utólag – ezt mondja: „pontosan tudtam, hogy ezt fogod mondani”. Vagy „sejtettem, hogy ez lesz a válasz”. Ez azonban nem anticipáció, hanem titkos agresszió, meg is mondom, hogy miért. Ha tényleg pontosan tudta volna a választ, és azzal nem elégedett, akkor ha ép elméjű és jó szándékú, biztosan nem ír le egy olyan közlést, amire egy neki nem tetsző válasz születik. A valódi anticipáció ezzel szemben az, ha én valóban tudom, hogy ha azt írom, A, akkor a másik B-t fog mondani. S mivel nem akarom, hogy B-t mondjon, így én sem mondok A-t, hanem az eredményes kommunikáció érdekében módosítom eredeti közlésemet: pontosítom, árnyalom, jobb érveket hozok.kepkivagas2.JPG

Elkötelezett vagyok a mellett, hogy egy demokráciában senki nem szabhatja meg, hogy a jó polgárok mivel töltsék a drága idejüket. Így ebben a bejegyzésben pusztán javaslatokat tettem azok számára, akik a kommunikációt valamiféle tudásmegosztó tevékenységnek, nem pedig információfogyasztásnak és/vagy monologizálásnak tekintik, vagy rossz megszokásaikat épp most tervezik adaptívabbakkal felváltani. Bár hiszem, hogy a jövőt a tudásorientált gondolkodásúak, és nem a restek írják, azt is pontosan tudom, hogy a gondolkodást nem lehet kényszeríteni, sem eredendő szabadságában megsérteni: mindössze a gondolkodó lények figyelméért lehet harcolni, és talán érdemes is.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr18820998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2016.06.19. 11:39:48

Ajánlanám ehhez egyrészt ezt az elemző írás arról, hogy hányféleképpen lehet okos vagy buta valaki, ki a zseni, a tehetség és a bölcs:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid038

(A legfelső sor a kép tetején, "Az értelem elemei". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

Másrészt meg az egész könyvet, amiből sok fontos és érdekes dolgot tudhat meg az ember.