Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

Kinek van keményebb?

2016. június 22. 15:06 - harmadikszem

kepkivagasfekete_1.JPG

Akinek a cím kapcsán egyértelmű szexuális asszociáció támadnak, annak most – talán nem is kivételesen – igaza van, ugyanis azt a játszmacsoportot, amiről a mai bejegyzés szól, alighanem kizárólag férfiak játsszák. Azt fogom valószínűsíteni, hogy pusztán egy nagyon alapvető, szexuális viselkedésről van szó, leöntve némi kulturális mázzal: természetesen mi elsősorban a kulturális résszel találkozunk a mindennapokban, és innen kell megkísérelni a jelenség visszafejtését. Kinek van hát keményebb?

35238775-fat-man-vs-muscle-man-in-isolated-background--stock-photo-fat.jpg

Ha a freudi klasszikus pszichoanalízisből indulunk ki, akkor a címben foglalt keménységet szinte kizárólagosan a pénisz keménységének kell megfeleltetnünk: ennek már egy kulturálisan finomított, némileg szublimált formája az izmok keménységére való áttétel, ám ez még mindig megfelelő a számunkra, amennyiben a keménykedő játszmák férfias jellegére szeretnénk rámutatni. A kigyúrt és megkeményített izomzat, és általában is a férfias keménység így egyértelműen a pénisz keménységére, vagyis a férfias potenciára utal: a latin ’potentia’ pedig nem más, mint befolyás, hatalom.

Ahogy a kultúra változik, változik benne annak a külső megjelenése is, hogy mi rejti a potencia potenciáját: a naiv kultúrákban ezt merev péniszt ábrázoló potencia-tárgyakkal, majd kemény izomzattal, páncéllal igyekeztek reprezentálni, manapság azonban a nyugati kultúrában egy egészen másfajta lehetőség is kínálkozik: a kemény és puha tudományok, és az ezeknek megfelelő szakterületek potenciaharca.

dc6f0d0f6d0733dc84ebda9864c46e2f.jpg

Mint az talán közismert, kemény (hard) tudományoknak általában a természettudományokat, puha (soft) tudományoknak pedig a társadalomtudományokat és a bölcsészettudományokat nevezik azok, akik szeretnének valamit érteni a kemény és a puha alatt. Amellett, hogy ez a megközelítés a tudományokat egyfajta (jogos vagy jogtalan) hierarchiába rendezi, felvet olyan társadalmi kérdéseket is, melyek már nem csupán a tudósközösséget, de a közvéleményt és a politikát is foglalkoztatják.  A társadalmi kommunikációban a téma leggyakrabban úgy jelenik meg, mint a puha tudományok feleslegességéről, haszontalanságáról szóló diskurzus, amely szemben áll a (kemény) tudományok nagyszerűségéről, hasznosságáról, komolyságáról és erkölcsi magaslatáról szóló diskurzussal. Közvetlen lecsapódása például az egyetemi férőhelyekbe való állami belenyúlás, hazánkban kifejezetten a kemény tudományok javára. Azt is könnyen megfigyelhetjük, hogy a másik fél becsmérlése, sőt gyakran magának a tudományos státusznak a megkérdőjelezése is elsősorban a kemény tudományok oldaláról szokott volt megfogalmazódni: mintha elsősorban ott kellene valamit demonstrálni keménységileg. Szerintem oka vagyon ennek, úgyhogy most kicsit utána is járunk a dolognak.

A kemény és a puha tudások közti megkülönböztetésre nekem a kedvenc példám a gitár. Magát a szerkezetet valószínűleg csak nagyon kevés gitárművész lenne képes létrehozni, de erre a kiváló játék szempontjából egyáltalán nincs is szükség. A gitár készítője viszont egyáltalán nem biztos, hogy jól tud gitározni, vagy egyáltalán érdeklődik a művészet e területe iránt. Ha most a gitár funkcióját nézzük, tehát azt, ami miatt egyáltalán létrejött, az egyértelműen nem más, mint maga a játék. A játék, amely – kétségtelenül – nem kemény tudomány, még csak nem is kemény tevékenység, hanem maga a megtestesült puhaság.

Kamasz fiúk és lányok ülnek a tábortűz körül. Szerintem a legtöbb gitárjátékos azért tanul meg gitározni, mert tudja, hogy jól lehet vele csajozni. Azoknak a srácoknak, akik a tábortűz körül szoktak gitározni, általában nincs problémájuk a gyengébbik nemmel. Sokkal kevésbé lehet viszont azzal csábítani, ha valaki ügyes hangszereket tud készíteni. A kamaszok túlnyomó többsége zenészekbe, színészekbe, táncosokba vagy sportolókba „szerelmes”, a szó kamaszi értelmében. Ezek mind nagyon puha dolgok, de kétségtelen, hogy általában kevésbé szexi, ha valaki két sorral rövidebben tud matematikai tételeket levezetni, mint az osztálytársai, vagy marha jó kísérleti ötletei vannak hőtanból. A lányok szívét mindig is jobban megdobogtatta a költészet, a képzőművészet, a zene vagy a filozófia, mint a kvantumfizika vagy a gráfelmélet, és nincs okunk azt feltételezni, hogy ez a tendencia változna.

kepkivagas_1.JPG

Egyáltalán nem szeretném azt feltételezni, hogy a puha vagy a kemény tudományok felé való orientáció valamiféle primitív kompenzáció: aki nem tud csajozni, az legalább legyen jó matekos. Szerintem szó sincs erről, legalábbis nem ilyen egyszerűen. Való igaz, hogy a kemény tudományos orientáció olyasféle monotonitás tűrést, szakmai alázatot, egy fókuszhoz való elköteleződést jelent, ami a puha tudományos orientációval rendelkezők számára elképzelhetetlen és vállalhatatlan. Ennek pedig nyilvánvaló okai vannak a személyiségben. Hasonlóképp, az a kötetlenség, sokféleség és bizonytalanság, amely a puha tudományos orientációjú emberek számára vonzó és szórakoztató, a kemény tudományos közösség számára komolytalannak és vállalhatatlannak tűnik. A kölcsönös meg nem értés tehát levezethető az eltérő személyiségből: a másik kirekesztésére és diszkvalifikálására irányuló tendenciának viszont már nem kell szükségszerűen következnie ebből a másságból. Ez a fajta ellenségeskedés tehát, amely tapasztalatom szerint szinte kizárólag a kemény tudományok felől érkezik, véleményem szerint visszavezethető egyfajta kompenzáció-frusztráció hipotézisre. Maga a társadalom, a mindennapok kézzel fogható népszerűségében jóval többre értékeli a puha vagy mondjuk így, humán tudományok művelőit, mint a reálosokat, amiért a reálosok így igyekeznek revánsot venni. A tábortűz körül a lányok szeme a humánosokon csillog, de eljön még az idő – gondolják a reálosok – amikor ők lesznek a kemények. És tényleg. A kemény tudományok talán az ismeretelmélet és a tudományfilozófia frontján igyekeznek beforrasztani a korai traumák emlékeit.

1324876277626_8148980.png

Anna Freud intellektualizációnak nevezte azt az elhárító mechanizmust, melynek során a korábban átélt érzelmi traumákra adott válaszként az egyének megpróbálnak eltávolodni a kínos érzésektől azáltal, hogy absztrakt, intellektuális formában próbálják azokat kezelni. Adva van egy kamasz fiú, aki sorra nyeri a reálos versenyeket, még sincs barátnője. Teljesítménye saját kategóriájában egyértelműen magasabb lehet, mint azé a közepes sportolóé vagy amatőr színész fiúé, akiért a fél iskola rajong. Ez jogos frusztrációt okoz neki, hiszen teljesítményéért jutalmat várna, melyet azonban nem kap meg, vagy legalábbis nem mindenhonnan. A frusztráció pedig szükségszerűen agresszióhoz fog vezetni, természetesen intellektuális síkon: erre nincs is ismertebb módszer, mint az ’ellenfél’ legitimitásának megkérdőjelezése. Most már meg is érkeztünk a már-már közhelyszerű, ám a társadalmi kommunikációban úton útfélen hangoztatott állításhoz: a puha tudományok komolytalanok, a bölcsészetek nem hasznosak, korlátozni kell az egyetemi férőhelyeket a társadalomtudományok területén a kemény tudományoknak kedvezve.

9059736_orig.png

Az emberi természetet azonban nem lehet kizárólag politikaiként felfogni, mint azzal Marx próbálkozott. Mint fentebb említettem, vannak olyan személyiségvonások, melyek valakit alkalmassá vagy alkalmatlanná tesznek arra, hogy kemény, illetve puha tudományokkal foglalkozzon. A társadalom pedig – politikai nyomás ide vagy oda – ténylegesen a puha tudományok és tevékenységek képviselőiért rajong: filozófusok, politikusok, művészek közül kerülnek ki a celebritások, és a matematikus vagy fizikus celebritás olyannyira ritka, hogy Hawkingon kívül konkrétan nem is tudok mondani egyet sem. A tábortűz pedig ugyanaz a tábortűz ma is, mint volt 50 ezer éve: ezek a dolgok nagyon lassan változnak, ha egyáltalán.

Nézzük azonban a dolgot egy harmadik szempontból: ostoba dolog ugyanis szükségtelen ellentétet látni olyan dolgok között, melyek igen alkalmas módon egészíthetik ki egymást. Ha nincs, aki gitárt készítsen, akkor játszani sem lehet rajta: a feltaláló és a művész, a kísérletező tudós és a kreatív szolgáltató egyformán részei a nagy egésznek. A kemény tudományok adják az eszközöket, a technológiát, a platformot: és a puhák töltik meg azt tartalommal. Az egyértelműnek tűnik, hogy eszközökre és platfomrokra szükség van, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy tartalom nélkül az eszköz csak egy múzeumi tárgy, s mint ilyen, halott és meghaladott. Az a gitár, amelyiken már senki nem játszik, csak arra való, hogy egy múzeum vagy tájház meszelt falán lógjon egy rozsdás szögön: nem egy szép látvány.

A megfontolt, józan kemények és a forrófejű puhák együttes fontosságára természetesen már Platón is felfigyelt, mégpedig Az államférfi című munkájában. A puhák bátorsága és gyakori megfontolatlansága és a kemények józan, hűvös önmérséklete egyaránt az erény részei, pedig egymást – látszólag – kizárják. Platón szerint itt is a mérték és megfelelés a kulcsszavak. A tüzes jellem mérték nélkül forrófejűvé és meggondolatlanná, a józan ember puhánnyá és gyávává válik. A különböző vérmérsékletű emberekből egyfajta hálót kell szőni. Nem a hasonlók között kell kizárólag kapcsolati hálókat építeni, hanem valójában az ellentétes pólusból lehetne a legkiválóbb hálót szőni. Az összefogás tehát már Platón szerint is jóval kifizetődőbb lenne, mint a féltékenykedés, tortaféltés és a másik legitimitásának kétségbe vonása. Platón láthatóan az interdiszciplinaritás korai harcosa volt.

5-6mm-charcoal-pencil-lead-soft-medium-hard-sketch-drawing-artist-for-5-6mm-mechanical-pencil.jpg

Záró képként a kemény és puha ceruzák használata közti különbségre szeretném felhívni a figyelmet, mert véleményem szerint ez is meglehetősen érzékletes. Egy jó rajzon ugyanis mind a halvány, de pontos és szigorú rajzolatú kemény (H-s), mind a kontrasztos, de nagyobb szórású puha (B-s) ceruzára szükség lehet. A pontos formákat és precizitást a kemény ceruza produkálja, de árnyékokat, kontrasztot és életet csak puha ceruzával vihetünk a képbe. Így függ össze véleményem szerint technológiánk és művészetünk, fizikánk és filozófiánk is egymással.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr598832662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.