Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

10 millió EU-szakértő országa

2016. június 26. 15:21 - harmadikszem

stifling-the-public-sphere-event-promo.jpg

A Brexit minden jel szerint a teljes magyar lakosságot megihlette. Az egészen természetes dolog, hogy egy ilyen horderejű történés napokra leköti a professzionális média szinte valamennyi vegyértékét – de az talán kissé meglepő, hogy a blogger szférát is valósággal megszállta a Brexit-láz. Mindenkinek volt róla véleménye, melyet nem is félt nyilvánosságra hozni; s a bloggerek mögött cseppet sem maradtak le a közösségi médiumok egyéni megszólalói sem. Hirtelen felindulásomban az jutott eszembe, hogy íme, a 10 millió migrációs szakértő és 10 millió fociedző országából mostanra a 10 millió EU-szakértő országa lettünk. Némi gondolkodás után azonban arra jutottam, hogy ez tulajdonképpen egy pozitív dolog, hiszen a saját dolgainkon agyalni és agyalásunk eredményeit az érintettekkel megosztani végeredményben egy tipikusan demokratikus történet.

Ebben a bejegyzésben – mint egy a tízmillióból – a magam agyalását szeretném felmutatni, de nem túl általánosan, hanem egy olyan problémával kapcsolatban, amely e blog közelebbi fókuszához – a társadalmi kommunikációhoz – tartozik. Több helyen is felvetődött ugyanis, hogy az angliai népszavazás végül is meglepő eredménye valamiféle demokrácia-deficitet mutat, de nem a szokásos értelemben. Nem arról van szó ugyanis, hogy túl rosszul működik a demokrácia, hanem épp ellenkezőleg: magának a demokratikus döntéshozatalnak a korlátjaira kezd fény derülni. Ebben a meglehetősen elitista álláspontot képviselő bejegyzésben például arra hívják fel a figyelmet, hogy azok a kevésbé iskolázott emberek döntötték a mérleget a kilépés irányába, akik vélhetően nem is voltak tisztában a döntés értelmével és következményeivel. Azzal a szerintem teljesen jogos felvetéssel szemben azonban, mely szerint csak olyanoknak kellene egy adott kérdésben szavazniuk, akik egyáltalán tisztában vannak azzal, hogy miről van szó, vagyis megvan a megfelelő felkészültségük a felelős döntéshozatalban, komoly ellenérvek fogalmazhatók meg. Ezen ellenérvek legtöbbje – némi leegyszerűsítéssel - arról szól, hogy a demokrácia védelme elsődleges, prioritást élvező érték, minden más, eseti kérdés csak ez után jön. Ha tehát a jobb döntéshozatal érdekében a demokráciát korlátozni kellene, akkor inkább szülessen rossz döntés.

1290220770928326176minions-hi.png

Azonban a vitázó felek olykor elfelejtik a kérdést a maga komplexitásában bemutatni. Lehetséges ugyanis – és e bejegyzésben a továbbiakban erre fogok koncentrálni – a döntéshozatalba olyan elemek beépítése, melyekkel a demokratikus értékek nem sérülnek, ugyanakkor megvalósítható a felelős, és legjobb esetben, professzionális döntéshozatal.

Arról van szó ugyanis, hogy a tömegtársadalmakban – mint amilyen a nyugati társadalmak mindegyike – a polgárok a közélethez csak szinte kizárólagosan a medializált nyilvánosságon keresztül kacsolódnak. A közéleti dolgokkal kapcsolatos véleményük így szükségszerűen közvetett és közvetített: a médiafelületeken keresztül érik el azokat az információkat, melyekre a döntéshozatal alapul. A politikai érdekgazdák és az őket (legalább a látszat szerint) hatalommal felruházó nép közé köztes elemként ékelődik az a médiafelület, melyen keresztük a politikai akarat legitimációt keres. A politikai akarat tehát nem tud közvetlenül hatni a nép véleményére, csakis a médián keresztül. Hasonlóképp, a nép sem tud közvetlenül kapcsolódni még az őt közvetlenül érintő kérdésekben sem a realitáshoz, csakis annak mediatizált, virtuális, politikailag alakított verziójához.

Nem mondható tehát az, hogy a nép ostoba, ha rossz döntéseket hoz. Lehet viszont tudatlan, vagy félretájékoztatott.

untitled_1.png

Nem segítene a döntéshozatalon az se, ha a szavazást végzettséghez vagy IQ teszthez kötnénk. Az állampolgárok a legtöbb közéleti kérdésben ma már szinte kizárólag az alapján tudnak döntést hozni, hogy milyen információkat tesznek a számukra elérhetővé. A felelősség tehát maximum részben, s véleményem szerint kisebb részben a népé: a valódi felelősség azoké a politikusoké, akik az információkat megindítják az állampolgárok felé, illetve igen jelentős mértékben a médiáé, amely ennek az információnak az áramlását lehetővé teszi. Mivel a politikusok felelősségét hangsúlyozni meglehetősen szokásos dolog, én most elsősorban a média és a médiamunkások felelősségére szeretném ráirányítani a figyelmet.

Több helyen s emlékeim szerint már jelen blog hasábjain is hangsúlyoztam, hogy a média szabadsága, s ezen belül a véleménynyilvánítás szabadsága a közhiedelemmel ellentétben nem elsődlegesen egy személyes jog, hanem a demokrácia védelmét szolgáló alapjog, vagyis kollektív természetű. A médiamunkások azért élveznek még a laikus állampolgárokhoz képest is szélesebb jogokat a kommunikációs szabadság tekintetében, mert a média mint intézmény e különleges jog mellé különleges felelősséggel is tartozik. Ez a felelősség pedig nem másból ered mint abból a felismerésből, hogy a vélemények piaca meghatározza azt az adathalmazt, mely alapján az állampolgár döntést fog hozni, s ezzel meghatározza magának a demokratikus államnak a sorsát is. Minden professzionális és amatőr újságírónak tudnia kellene, hogy munkájának színvonala valós hatással bír a polgárok döntéseinek a színvonalára. A média tehát nem csak elvben, de valóságosan is a negyedik hatalmi ág, amely jelentős és kikerülhetetlen hatással van az állampolgárok döntéshozatalára. A jelen bejegyzés lezárásaképp a Brexit esetére is érvényes megfontolásokat fogalmazunk meg a média döntéshozatalban elfoglalt kivételes helyzetével kapcsolatban.

social-media-at-trade-shows.png

  • Hová tűnt a professzionális, szakértői újságírás? Elvileg ez adná meg a lehetőséget arra, hogy az újságíró (szerkesztő) kapuőr szerepet foglaljon el a politikai kommunikáció és a közönség között. A professzionális médiában elvileg nem fordulhatna elő, hogy ködös, egyoldalú vagy egyszerűen hamis információk áramoljanak a közönség felé. Ha a média mégis ilyen információkat áramoltat, akkor a közönség ködös, kiszámíthatatlan, egyoldalú vagy egyszerűen rosszdöntéseket fog hozni.
  • A média nem mutogathat egyfolytában a politikusokra, mert saját felelősséggel is rendelkezik. Nem lehet bábu, szócső vagy fizetett prostituált, mert ez esetben nem tudja betölteni a lényegéhez tartozó szerepet, vagyis azt, hogy a politikai akarattól függetlenül hitelesen tájékoztassa a hatalom tényleges birtokosát, vagyis a népet.
  • A médiának szerintem sürgősen be kellene fejeznie saját hiteleségének leépítését azáltal, hogy pénzért – fizetett politikai hirdetésekért – odaadja a felületeit anélkül, hogy a megjelent tartalom felett szakmai kontrollt gyakorolna.
  • El kellene felejtenünk a semleges média fogalmát: ahol a média semleges a tekintetben, hogy nem gyakorol kontrollt a tartalom felett, ott pusztán a politikai akarat szócsöveként működik.
  • Semleges média helyett autonóm médiumokról kellene beszélnünk, vagyis független, felelős tartalmi kontrollt végző médiafelületekről.
  • Fel kellene éleszteni a proszociális médiumok fogalmát is, melyek jó értelemben tanító, informáló és döntéshozatalt segítő felületekként működnek. Ezek valós alternatívái lehetnének azoknak a társadalmi szempontból rendkívül felelőtlen médiumoknak, melyek pusztán a szenzációt keresik és nem érdekeltek abban, hogy a polgárok felelősségvállalását pozitív irányban erősítsék.

Összefoglalásul annyi szeretnék még megjegyezni, hogy a szólásszabadsággal, a demokratikus közéleti vitákkal és csatolt részeikkel kapcsolatos klasszikus érvelések általában még nem számolnak a média és a tömegkommunikáció kitüntetett szerepével. Való igaz, hogy kezelhető méretű és nem-mediatizált körülmények között a szabad, kontrollálatlan racionális vita kiváló módszer a döntéshozatalra; azonban ma már a közélet mint színtér se nem kezelhető méretű, se nem közvetlen. A döntéshozatali eljárások és a döntésekért viselt felelősség ezért nem varrható közvetlenül az állampolgárok nyakába: ők csak abból tudnak főzni, amit a politikusok a médián keresztül az asztalukra tesznek. Professzionális vagy amatőr kommunikátorként ezt minden megnyilvánulásunk alkalmával figyelembe kell vennünk.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr838844654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krisz11 2016.06.26. 20:55:01

Ment az agymosás meg a médiakampány arról, hogy bent kell maradni. Számtalan, hiteltelen szakértőt megszólaltattak. A nép mégis bölcsen úgy döntött, hogy ki kell lépni.

Kalap úrfi 2016.06.26. 21:43:09

ez mindig így van, legyen a téma bármi (foci, paks, környezetvédelem stbstb)

röf 2016.06.26. 22:06:50

Jaj de jó fölvetés... a hülyék ne szavazhassanak...
(2002-ben Lendvai Ildikó azt mondta, minden nyugdíjasnak visszaadják azt a 19.000 forintot, amit a Fidesz elvett tőlük.)
A sok hülye hozta az X-et, a Fidesz bukta a meccset.

na4 2016.06.27. 00:15:06

Eldölt az elsö dominó. EU adiEU.

Pop40 2016.06.27. 05:01:46

@röf: 2010-ben meg a fidesz elszámoltatást, bérplafont, meg a jó ég tudja még mi mindent hazudott, meg ugye "megvédjük a magánnyugdíjpénztárakat".
És persze aki belenyúl a közösbe, annak le lesz vágva a keze.

A sok hülye hozta az X-et, a Fidesz nyerte a meccset.

Conchobar 2016.06.27. 06:25:57

"Nem mondható tehát az, hogy a nép ostoba, ha rossz döntéseket hoz. Lehet viszont tudatlan, vagy félretájékoztatott" - A posztíró sajnos egy alapvető dolgot kihagyott: a szavazó elsősorban nem a média sugallata alapján szavaz, hanem az alapján amit a saját bőrén érez. Ha nem érez a bőrén különösebben se jót, se rosszat, akkor fordul a média felé, azaz kimondatlan, tudattalan szolidáris szándékból az alapján szavaz, ahogyan közössége más tagjai teszik. Az ember szolidarizál az övéivel, ha pl. a cigányok valahol basztatják, meglopják, fenyegetik a helybeli magyar lakosságot, az fel fogja háborítani a máshol élő magyarokat is

midnight coder 2016.06.27. 07:52:33

@Conchobar: A polgár a bőrével max. azt érzi, hogy baj van. De hogy a bajtól hogy lehet megszabadulni bizony csak a média alapján tudja eldönteni. Ebből a szempontból amúgy a BRExit kb. a helyén volt: a népnek tele volt a töke, és ezért döntött a változás mellett. Ha nincs tele a töke, akkor a média aligha tudta volna kimozdítani a briteket az EU-ból.

Átlagos Gipsz Jakabnak sem képzettsége, sem információi, sem az információ megemésztésére allokált ideje nincs. Teszem azt, arról kellene dönteni, hogy épüljön-e Paks2, erre írnának ki népszavazást. Ahhoz, hogy valaki ebben érdemben dönteni tudjon, először is el kellene olvasni úgy alsó hangon is egy olyan 800 oldalas összefoglalót. Költség, várható megtérülés, kockázatok. Mindezt persze meg is kellene neki értenie - ami eleve feltételez némi természettudományos és közgazdasági felkészültséget. És persze úgy egy hét szabadidőt amit a dolog részletes átrágása igényel. Ha ez megvan, akkor mehetne Jakab szavazni.

Na most ilyen a büdös életben nem lesz. Ezért Jakab az alapján fog dönteni, amit a média sugall neki. A mainstream médiában pedig annak a véleménye érvényesül, aki a legtöbbet fizeti. A legtöbbet pedig az tudja fizetni, aki így vagy úgy, de a legtöbbet lop. Ezért is lopnak nálunk a politikusok, oldaltól függetlenül. A hatalomra kerülés, illetve az ott maradás kulcsa a pénz.

Jankove 2016.06.27. 21:09:05

„azok a kevésbé iskolázott emberek döntötték a mérleget a kilépés irányába, akik vélhetően nem is voltak tisztában a döntés értelmével és következményeivel”

Lehet neked akárhány diplomád, akárhányas IQ-d, lehetsz te akármilyen gazdasági zseni, ha az információk amelyek rendelkezésedre állnak, innen-onnan felszedett, szűrt, előemésztett, ferdített, félinfó. (a legtöbb magát kurva okosnak tartó ember, bizony pont ilyen kétes információból dolgozik, és hoz döntéseket) Egyik tábor szerint az EU-s támogatások nélkül végünk van, a másik tábor szerint a lehívható támogatások csak töredéke annak az összegnek, amig kiszivattyúznak alternatív módon. Az egyszerű pórius paraszt számára sosem fog kiderülni az igazság. De hol van az előírva, hogy döntést csak racionális/gazdasági alapon, és számok ismeretében lehet meghozni? Millió és egy szempontja lehet az embernek amikor szavazni megy, akár tetszik akár nem, érzelmi alapon is lehet (és kell is) döntést hozni. Ha úgy érzed, az EU-s tagság nem pálya az országodnak, eleged lett a multikultiból, az „európai értékek”-nek nevezett liberális agymenésből, nem akarsz bevándorlókat szomszédnak, ez máris bőven elég egy érvényes szavazathoz. Hazánk 12 éve az unió tagja, asszem minden egyes ember mélyebb gazdasági ismeretek, és grafikonok nélkül is pontosan ÉRZI, és be tudja árazni, mire volt jó bő egy évtizednyi EU tagság. Szvsz a britek is levontak bizonyos konzekvenciákat, és voksoltak, ez történt. Egyébként pedig szvsz túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak az EU tagságnak. EU előtt is volt élet Európában, és utána is lesz. Az EU alapelve nagyon jó, nem vitás hogy egységes gazdasági közösségbe tömörülve, sokkal sikeresebbek lehetünk más gazdasági ipari nagyhatalmakkal szemben, mint önmagunkban. Ehhez viszont szinergia kellene, és egy olyan vezetés, ami Európa, és az európai polgár érdekeit tartja szem előtt.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.06.27. 22:08:14

@Jankove: köszönöm ez egy szofisztikált vélemény, végre. Ám szerintem nem csak a racionális gondolkodásra, de az érzelmekre is elsősorban a politikai kampányok hatnak, és nem valamiféle realitás. Sőt, nem véletlen, hogy a marketingesek és a politikai kommunikációs szakértők egyértelműen az érzelmekre, és nem az értelemre szándékoznak hatni üzeneteik megfogalmazásakor. Ennek tökéletes példája volt mind az angol, mind a hazai kormánypropaganda, gondolj a migrációs problémakezelésre, ha már ezt említetted. Kontrollálni sokkal könnyebb az érzelmeket mint az érzelmet, de azt minden döntéselméletben járatos szakértő hangsúlyozza - és itt már eltér a véleményünk - hogy jó döntéseket nem nagyon lehet érzelmi alapon (instabil kognícióval, reflexből, indulatosan, tehát értelmileg elhomályosulva) meghozni.

Ami a hazai tapasztalatot illeti: mi az EU csatlakozásból is annyit tudtunk kihozni, amennyit a mindenkori vezetőink kihoztak. Nekik és a haveri körüknek azért elég hasznos volt ez a 12 év. Más országok kevésbé a politikai elitet hízlalták fel, ők többet profitáltak a csatlakozásból. Ez nem az EU-t minősíti vagy a csatlakozást per se, hanem azt, amit mi (politikai elitünk) ki tudott belőle hozni. S ez, kétségtelenül, alatta van az elvárásoknak.

TothJanJ 2016.06.28. 10:38:26

@harmadikszem: "mi az EU csatlakozásból is annyit tudtunk kihozni, amennyit a mindenkori vezetőink kihoztak" Az EU csatlakozással jár egy alap lehetőségek és kötelességek csomag, ezt a tagállam mindenkori kormányának tevékenysége több vagy kevesebb sikerrel bővítheti, ill. arra is van példa, de ez a ritkább, hogy szűkíti (pl. csinálnak valamit amit EU-központilag szankcionálnak). Teljesen függetlenül attól, hogy a politikai elit és holdudvara mennyi előnyt szerez ebből, hogyan és ki másoknak a mekkora kárára (btw ezek az információk is mediáltak annak minden sajátosságával amit eddig írtál róla) az egyszerű állampolgár egyénileg , én azt gondolom, ebből elsősorban csak az előnyöket érzi közvetlenül: utazási, tanulási- és munkalehetőségeket, vállalkozásfejlesztési lehetőségeket. A kötelességek jelentős részét viszont az állam viseli, ami sokunknak egy teljesen elvont dolog és az EU előtt is inkább "problémának" volt megélve: adminisztrációs és adófizetési kötelességnek, amibe sokkal könnyebben, kevésbé észlelhetően épülnek ill. építhetőek be a tagság költségei. Tehát az egyszerű állampolgár szemszögéből ez így nézhet ki.

Az állam és a hatalmi elit szempontjából meg; ugye van egy eleve sajátos káeurópai társdalomszerkezet nagy társadalmi egyenlőtlenségekkel és viszonylag magas gazdasági és politikai hatalmi centralizáltsággal, aminek az EU egy, a nyugat-európai mintára szabott támogatási rendszert kínál, és mivel azokra a viszonyokra alkották meg felteszem, hogy azokra jobban (igazságosabban) működik a gyakorlatban, mint egy attól jelentősen eltérőnél. Nálunk Máté-effektus-szerűen működik; elmélyíti az inherens egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat. Mint amikor egy gazos kertet locsolsz: a gyom ugyanúgy erősödni fog és több füvet fog kiszorítani, mint ha hagynád öntözetlenül. Ez annak a hibája, aki válogatás nélkül játszik a virágozzék minden virággal. Sok minden ara mutat egyébként, hogy csak a felszínen nem játszik és nagyon tudatos alakítói szándék van mögötte. Hiszen a támogatási rendszer tematikus, és a posztból parafrazálva "a támogatások piaca meghatározza azt a fejlődési pályát, mely alapján az állampolgár döntést fog hozni, s ezzel meghatározza magának a demokratikus államnak a sorsát is." Jelenleg én azt látom, hogy ez az alakítói szándék eredménytelen, és a hazai polgazd. elit ki tudja használni a lehetőségeket a nélkül, hogy a szándékozott változások végbemennének.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.06.28. 11:55:56

@TothJanJ: úgy érzem az államot megszemélyesíted itt: az állam mi vagyunk, tehát a költéseket ugyanúgy mi élvezzük, mint, és ebben abszolút igazat adok neked, az előnyöket. Az EU nem akar és nem tud eléggé ránézni arra, hogy mire mennek el a költései, és nálunk szemlátomást és többségében totális baromságokra. Vannak olyan országok s elsősorban a balti államokra különösen Észtországra gondolok akik 10-szer 100-szor 1000-szer jobban teljesítették, amit a tagságból ki lehetett hozni.

Ami a társadalmi egyenlőtlenséget illeti: szerintem ez az olló a politikai elitek hatására jelentős mértékben, nagyságrendileg tágult. Mindig is volt, ez igaz, de mostanra a mérték vérlázító lett, főként hogy a hazai oligarchia - például az amerikaival ellentétben - főként közpénzből gazdagodik, még csak nem is spekulációból, pláne nem a piacból.