Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

Sanyi, gyere már! - Traumák a traumatológián

2016. július 09. 23:30 - harmadikszem

silent-hill-origins-2.jpg

Mai posztunk merőben szubjektív, de csakis abban az értelemben, hogy személyes tapasztalatra épül. Egyáltalán nem bánnám, ha szegényebb lennék ezzel a tapasztalattal – s a bejegyzésből vélhetőleg egyértelműen ki fog derülni, hogy miért.

Történt ugyanis, hogy leestem a létráról, s szemlátomást kitörött egy-két lábujjam. Nem volt annyira kellemes, na meg főként nagyon csúnyán nézett ki, ezért a párom bevitt a traumatológiára. Kis kitérő következik.

Budapest székesfőváros traumatológiájáról beszélünk, ott is a sürgősségiről, tehát arról az egyetlen helyről, ahová 2016-ban a törött lábú fővárosi polgár szombatonként fordulhat. Ez az eset tehát nem kirívó, nem perifériális, nem Somogysámsonban játszódik – bár ott is nagy szégyen lenne. Nem, ez egy teljesen átlagos nap a traumatológián, a fővárosban, vagyis mondhatjuk: a magyar gyémántsztenderd. Ez azonban nem az egyetlen Magyarország: a másik Magyarországon mindeközben éppen hatmilliárd forintért épül egy újabb sportcsarnok. Ez a poszt erről a két párhuzamos, pontosabban inkább egyre jobban széttartó Magyarországról szól.

wp_20160709_15_32_06_pro.jpg

Nincs két egyforma kőlap - izgalmas látvány, de nem hét órán keresztül

 

Már a felvételi ablakban figyelmeztetett az egyébként nagyon kedves hölgy, hogy a párom – aki közben szerzett nekem egy tolószéket, mivel betegszállításról természetesen nem is álmodhattunk – inkább menjen haza, mert ez nem lesz rövid. Egyetlen orvos van az egész traumatológián, és nézze csak! Benéztem: voltak páran. Elbúcsúztunk.

wp_20160709_15_48_44_pro.jpg

Ezeket az ágyakat minden ok nélkül hol fekvő, hol félig ülő helyzetbe állították. Kisegítő személyzet volt elég - csak épp orvosból lett volna szükség még vagy ötre

 

Hamarosan kiderült, hogy az „egyetlen orvos van a traumatológián” állítás erős túlzás volt. Ugyanis csak egyharmad orvos volt. Az ambuláns traumás orvos ugyanis egyúttal a felülvizsgálati orvos is volt a kórházban, valamint a műtőorvos (!!!) a kórház saját osztályán. Így a várakozásom hetes darab órája alatt mindösszesen négyszer volt kénytelen hosszabb időre megszakítani a sürgősségi rendelést egy-egy kisebb műtét kedvéért. De ne szaladjunk előre.

Mindeközben Felcsúton olyan focipályák épülnek, ahol az egyik szalagparkettás borítást kap. Padlófűtés állót, mert az is lesz. Mármint egy másikat, mert már egy luxus stadion van a faluban.

Szóval akinek már volt törése – bevallom, nekem ez volt az első – az tudja, hogy ez azért egy erősen fájdalmas dolog. A váróban voltunk körülbelül ötvenen ilyen heveny fájdalmakkal. Sajnos azonban ez nem sok mindenkit érdekelt, hiszen mint kiderült, fájdalomcsillapításról nem is álmodhattunk. Ezt az információt kutyafuttában kaptuk meg az egyébként nagyon korrekt orvostól, aki épp el kellett szaladjon, hogy összevarrjon valakit egy másik helyszín másik műtőjében. Addig is a hasi sebbel vérző ambuláns beteget kicsit kipárnáztuk. Jól jött volna még egy doki, az biztos.

wp_20160709_16_41_59_pro.jpg

A nyitott ajtó és az üres ambuláns szoba mögötte - az orvosnak el kellett mennie műteni

 

Mindeközben kiszámoltam, hogy az újabb csúti stadion árából 100 darab rendes magyar orvos 10 évi fizetését lehetne fedezni. Abból egy jól jönne itt is, akkor a csípőtöréssel beszállított néni sem várna újabb 5 órát a röntgenig.

Romantikus szendergésemből a bekapcsolt mikrofon hangja ébresztett fel, mert az ambulancián valaki átvérzett, takarításra volt szükség. Csakhogy nem jött senki. „Jöjjön már valaki! Takarítást kérünk! Halló! Sanyiiiii, gyeremááár!!!” Ez jó volt, a kis rokkantcsapat legalább fél óráig programot kapott: nézegettük és figyeltük, hogy vajon melyik lehet a Sanyi, és hogy jön-e már.

wp_20160709_19_23_34_pro.jpg

Ilyet sem láttam még Európában - egy vécé az egész mindenségnek

 

Mikor beléptem a várakozás hatodik órájába, már őszintén kíváncsi voltam az orvosra: hogy bírja ki ezt a diliházat, ezt az őrült felelősséggel járó rohamtempót? Hiszen tanúja voltam, hogy a műtőből ki kellett rohannia, ó nem miattunk, sima törésekkel viaskodó, lüktető fájdalmakkal órák óta vergődő páciensek miatt, hanem például egy combnyaktól bokáig mindkét lábát kitört valóban súlyos esetért. De akkor meg a már elkezdett műtétet kellett abbahagynia. Le a kalappal előtte, szépen helytállt, de vajon – kérdem én – meddig lehet ilyesmivel hazardírozni? Vajon milyen munkát végez a műtőben az az orvos, aki a traumatológián ezzel párhuzamosan húz le teljes műszakot? Vajon csak véletlen, hogy az én lábamon vérnek nézte a mahagóni festéket (festés közben estem le a létráról) és tetanuszt írt elő a nem létező sebre?   

wp_20160709_19_33_34_pro.jpg

A rekreációs udvar - nincs parketta, nincs padlófűtés, de nem is kerül hatmilliárdba

 

Mindeközben a fedett komplexumba parketta- és műfüves borítású kis focipályát, ökölvívóringet, kondigépeket, szertárakat, öltözőket, orvosi szobát, irodákat, büfét, konyhát, tárgyalókat és két előadótermet is terveztek.

A „Most ez fájni fog!” után már alig mertem megkérdezni, hogy lehet-e szó fájdalomcsillapításról. Kapaszkodjon a szék karfájába – reccs, reccs, reccs. Visszajöhet kontrollra – de semmi értelme ezzel elpazarolni még egy napot – mondta búcsúzóul.

Mindenkivel ez történik, legjobb esetben, aki ma Budapesten sürgősségi ellátásra szorul. Nem tudom mi történik azzal, aki nem a fővárosban szenved balesetet – és ebbe bele se merek gondolni. Egy barátom küldött egy telefonszámot egy magánkórház sürgősségi ellátásáról. Fél órán belül fogadnak, 20 ezer a vizsgálat, másik 20 a röntgen, a terápia (kötözés, gipsz) 30 és 85 ezer között. Én ezt az összeget – szégyenszemre – legközelebb ki fogom fizetni, bár remélem nem kerül rá sor. Sorstársaim, az a mintegy 100 sérült, akit a közel 7 órás várakozás alatt megismerhettem, többségében fizikai munkás volt, akik munkahelyi balesetből adódóan szerencséltették a közkórházat, vagy idős ember, aki elesett otthon (ne kiabáljon, ez még nem fájhat – mondták a csípőtöréses néninek, mikor egyik ágyról átemelték a másikra). Ők nem fogják tudni kifizetni a százezret, ha még egyszer bajba kerülnek.

wp_20160709_17_25_24_pro.jpg

Szép és modern eszközök -  a képen látható kerekesszék konkrétan szétesett alattam, de nyilván túl sokat ficánkoltam benne a 7 óra alatt

Mindeközben a korábbi hírekkel ellentétben nem szűk 2 milliárdos költségkeretből épülhet meg a felcsúti sportcsarnok, hanem közel 6 milliárd forintból. A MLSZ-hez benyújtott dokumentumban a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány (FUNA) 5,7 milliárd forintra becsülte a beruházás értékét.

 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr558877588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.