Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

10 helyzet, amiben tartsd meg magadnak a véleményed!

2016. július 20. 17:28 - harmadikszem

untitled_2.png

A véleménynyilvánítás szabadsága nagyon fontos alapjog a demokratikus államokban, azonban a vélemény fogalmával csak nagyon kevesen vannak tisztában. Sajnos, igen jellemző módon, a legkülönfélébb kommunikációs helyzetekben élünk vissza a „vélemény” kifejezéssel. Amikor azt állítjuk, hogy „De hát én csak a véleményemet mondtam”, akkor gyakran butaságunkat, előítéletességünket vagy rosszindulatunkat próbáljuk véleménynyilvánításnak álcázni. Ne tegyük! Ebben a bejegyzésben a vélemény fogalmát járjuk kicsit körül, majd megmutatunk 10 olyan tipikus helyzetet, amelyekben jobb, ha megtartjuk magunknak a véleményünket.

Fontos tudni először is, hogy a vélemény nem azonos a hiedelemmel: a vélemény ugyanis valamely hiedelem vagy vélelem eredménye: vagyis a vélemény ítélet, állásfoglalás vagy kijelentés formájában közreadott vélelem. Ebben hasonlít az olyan nyelvtani képződményekre, mint az iromány (az írás eredménye) vagy az élmény (a megélt dolgok eredménye). Így azonban nem alkalmazható a véleményre maradéktalanul a klasszikus szabadságjogi érvelés, mely szerint hiedelmekre nem tudunk közvetlenül hatni, ezért nem is szabad megpróbálnunk beleavatkozni az emberek hiedelmeibe. Míg ugyanis a hiedelmek, a vélekedések valóban puszta mentális vagy lelki tartalmak, addig a vélemények már a kommunikáció tartalmai, és hatásuk ugyanolyan lehet, mint a legkülönfélébb fizikai cselekvéseknek. Mivel tehát a véleményekkel (vélekedések kimondásával) mind használni, mind ártani tudunk, nem árt jóval óvatosabban bánni velük, mint a szimpla hiedelmekkel és vélekedésekkel.

Másrészről azt is tudni kell, hogy a véleményszabadsággal kapcsolatos klasszikus irodalom az olyan vélemények állami védelmével volt összefüggésben, melyek definíció szerint csak mint vélemények jöhettek szóba. Ezért van az, hogy mind Bentham, mind Locke, mind Spinoza kifejezetten vallási kérdésekben intett toleranciára, hiszen a teológiai kérdések legnagyobb része nem objektivizálható, nem vizsgálható perdöntő módszerek segítségével. Ide tartozik hasonlóképp a művészeti kérdésekkel vagy az életvezetéssel kapcsolatos néhány probléma, azonban a társadalom életében szerepet játszó (tudományos, jogi, logisztikai, gazdasági stb.) kérdések legtöbbje egyáltalán nem ilyen, sőt, mint a következőkben látni fogjuk, a puhább kérdések nagy részében szintén nem evidens, hogy a véleménynyilvánítás valóban csak véleménynyilvánítás, melynek szabad teret kell engednünk.

hulyeseg.jpg

  1. A ténykérdésekkel kapcsolatos kommunikáció esetében a tényellentétes állítás egyszerűen csak ostobaság, és nem vélemény. Gondoljunk csak bele abba a helyzetbe, amikor a gyerekek a szorzótáblát tanulják. Vegyük észre, hogy Ferike nem mondhatja azt arra a kérdésre, hogy mennyi 3X6, hogy véleményem szerint 15, illetve mondhatja, de a tanár néni azt fogja rá felelni, hogy nem, és bekanyarít neki egy elégtelent. Hasonló a helyzet akkor, ha a „Mikor volt az első világháború?” kérdésre Editke azt feleli, hogy 1848-ban, és hozzáteszi, hogy lehet, hogy a tanár bácsi szerint 1914-18 között, de neki mégis ez a véleménye. S bár mind Ferike, mind Editke szabadon kifejtheti a véleményét ezekben a kérdésekben (abban az értelemben, hogy nem fejezi le érte őket a tanár illetve börtönbe sem kell menniük), mégsem marad el a társadalmi retorzió: rossz jegy, s halmozott esetben rossz bizonyítvány, a sikertelen egyetemi felvételi és elbukott állásinterjúk, stb. Ténykérdésekben tehát lehetőleg tartózkodjunk a véleménynyilvánítástól.17341374.jpg
  2. A ténykérdésnek tekintett, illetve közmegállapodáson alapuló kommunikáció esetében a közmegegyezéssel ellentétes véleménynyilvánítás tűnhet bolondságnak és zsenialitásnak egyaránt. Itt szeretném felhívni a figyelmet egy érdekes pszichológiai motívumra: az őrült zseni tévképzetére. Noha sokkal, de sokkal több az őrült, mint a zseni, és sokkal, de sokkal több a szellemileg ép zseni, mint az, aki emellett őrült is, mindig az a feltűnő, az érdekes, a figyelemfelhívó, ahol a kettő egybeesik. Ezért gondolják azt nagyon sokan, hogy a zsenik egyben őrültek is, ez azonban sem statisztikusan sem empirikusan nem igaz. Ezért van az, hogy ha a közmegegyezéssel ellenkező véleményünket hajlamosak vagyunk kinyilvánítani, akkor jó eséllyel bolondnak fognak minket nézni, és van egy rossz hírem: jó eséllyel azok is vagyunk, mivel a zseni kevés, a lököttekből viszont Dunát lehet rekeszteni. S bár sok lökött halmaza közelről (pláne belülről) tömegnek látszik, ez messziről és kívülről nézve csak lököttek tömege, bolondok háza, s nem a többség. Így azt tanácsolom, hogy ha például hajlamos vagy az összeesküvés elméletek baromságait a vélekedésednek tekinteni, akkor lelked rajta, de olyan körben, ahol számít, mit gondolnak, tartsd meg magadnak a véleményed.gossip.jpg
  3. Az olyan dolgok esetében, melyek egyáltalán nem tartoznak rád, szintén jobb, ha megtartod magadnak a véleményed. A véleménynyilvánítás szabadságának ugyanis az egyik korlátja épp mások méltóságának a védelme, tehát ha neked az a véleményed a szomszéd hölgyről, hogy egy ilyen-olyan-amolyan, és különben is rosszul neveli a gyerekeit, akkor ezt ne felejtsd el magadban tartani. Ízlés és intelligencia kérdése persze annak megállapítása, hogy mely dolgok tartoznak rád s melyek nem. Aranyszabályként szerintem érdemes úgy elgondolni, hogy azok a dolgok tartoznak ránk, melyek elveink szerinti jobbá tételén képesek és hajlandók vagyunk munkálkodni. Ebből már az is látszik, hogy a véleménynyilvánítás nem csak jog, hanem felelősség is. Aki ezt nem tartja szem előtt, az véleménynyilvánítás helyett vagy mellett mocskolódik, ármánykodik vagy alkalmatlankodikanimals-breakable-breakage-elephant-clumsiness-pet-mkan148_low.jpg
  4. A legtöbb olyan esetben, amikor a Másik kifejezetten megkért, hogy ne mondd el neki a véleményedet, egyszerűen tahóság a véleménynyilvánítás. Hidd el, lehet olyan helyzet, amikor a véleményed tényleg nem érdekes, sőt bosszantó vagy legalábbis felesleges. Ezt a szabályt a nagyobb felelősség nevében felülírhatják azok az esetek, amikor a másik szerinted egyértelműen a vesztébe rohan, és lelkiismereted és képességeid szerint úgy véled, tudsz neki hatékonyan segíteni.complain.jpg
  5. Szinte az összes olyan esetben, amikor már egyszer (ötször, ötezerszer) elmondtad a véleményedet, a véleménynyilvánítás súlyos teher a Másikra nézve. Ne pakoljunk egymásra felesleges terheket. Ha magad is látod, hogy a véleményed elmondása egyrészt már megtörtént, másrészt felesleges, akkor úgymond neked sem gazdaságos ez a fajta tréning, hiszen azonos idő alatt egy könnyű sétával is több kalóriát égetsz el, mint a felesleges beszéddel. A Másik számára pedig üres fecsegésnek számít – kivéve ha profival van dolgod, aki az ötvenedszerre elmondott úgynevezett véleményt már meg sem hallja.istock_000010542680xsmall.jpg
  6. Nyugodt szívvel és nemesb lélekkel megtarthatod magadnak a véleményedet abban az esetben is, ha az köztudomásúan nem használ semmit, viszont nyilvánvalóan ártalmas. Ide tartoznak az ártó szándékú pletykák, általánosításokon alapuló ítéletek és előítéletek, felesleges és rossz ízű, másokat hibáztató panaszkodások.aid22309-728px-detect-lies-step-2.jpg
  7. A szemenszedett avagy pofátlan hazugság még akkor sem tekinthető szabadon előadható véleménynek, ha akként van álcázva. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki is be kívánja fogni a hazudozó vagy álhíreket terjesztő ágens száját, pusztán arról van szó, hogy a társadalmi válasz – nagyon helyesen – a hazugságon ért tettesre alkalmazható retorziót fogja képviselni. A szándékosan az igazság ellenében megfogalmazott ítélet és közlés tehát nem vélemény, hanem hazugság, félrevezetés vagy manipuláció.book_of_bad_habits-belching.jpg
  8. A beböfögés nem véleménynyilvánítás, legalábbis nem valami tetszetős. Nagyon kellemetlen tud lenni a véleményed megosztása – s ezért kérlek, tartsd meg magadnak – abban az esetben, ha nem tettél meg szinte semmit annak érdekében, hogy véleményed tárgyszerű és megfontolt legyen. Légy szíves ne legyen véleményed a Thomas-féle Kalkulusról, a kiválasztási axiómáról, az iszlámról vagy a balti államok nemzetgazdaságáról, ha nem fordítottál elegendő figyelmet a téma tanulmányozására. A jó öreg Descartes még arra intett, hogy tartózkodjunk a véleményalkotástól (pláne ennek kinyilvánításától) addig, amíg nem értük el a bizonyosság abszolút fokát. Nekünk, akik nem vagyunk nagy racionalista filozófusok, ennél kevésbé szigorú előírások is megfelelnek, de a semminél azért tegyünk többet!hqdefault_1.jpg
  9. Előfordulhat olyan eset is, amikor a véleményed helytálló, csak épp totálisan egybeesik valaki másnak, vagy ad absurdum mindenkinek a véleményével. Ez jó esetben azt jelenti, hogy megtanultál valami pozitív igazságot – ebben az esetben viszont felesleges azt a véleményedként előadni. A 2+2=4 típusú igazságok kimondása nem lesz attól sem udvariasabb, sem szerényebb, ha a „Szerintem” vagy a „Véleményem szerint” fordulattal vezeted be. Más esetekben – és sajnos ez a gyakoribb – a véleményedként előadott szólam valamely véleményvezér, közéleti kommunikátor véleményével esik egybe. Ilyenkor célszerű inkább azt mondani, hogy „mint azt x.y. mondta, ez és ez a helyzet”. Ha ezeket a fontos kommunikációs lépéseket kihagyjuk, akkor rosszabb esetben plagizálni, jobb esetben papagájkodni fogunk, de egyik esetben sem lesz saját véleményünk.ca20140814eda-870x379.jpg
  10. Végül, minden olyan esetben tartsd meg magadnak a véleményedet, ha kimondásával törvényt sértesz. Bár a legtöbb ilyen eset egyben a fentiek valamelyikébe – ostobaság, taplóság, gonoszság – is beleesik, károkozásának mértékével mégis túlnő ezeken és jogilag is megtorolható. Tipikusan ide tartozik a rágalmazás, a becsületsértés, a közösség elleni izgatás, az emberi méltóság sérelmére elkövetett megnyilvánulás, a hátrányos megkülönböztetésre irányuló kommunikáció, a tisztességtelen piaci magatartás, a fogyasztóvédelmi szempontból aggályos kereskedelmi megnyilatkozás, a nemzeti jelkép méltóságát vagy vallási meggyőződést durván sértő megnyilatkozás. S bár e fenti kérdésekről mindnyájan szabadon vélekedhetünk (legalábbis ezt hisszük), ha e vélekedésünk közkinccsé tevésével törvényt sértenénk, akkor a nagyobb jó reményének hiányában jól tesszük, ha megtartjuk magunknak a véleményünket.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr528903656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamáspatrik 2016.07.21. 22:17:05

Érdekes írás, lehetne egy olyan megközelítés is, hogy a véleményünket akkor mondjuk, ha valaki őszintén megkér rá, tehát ha érdekli az illetőt. A kéretlen véleménynyilvánítás szerintem nem helyénvaló. Ez esetben is lehet olyan eset (a cikkben szereplő pontok általában ilyenek), hogy inkább nem mondjuk, amit az adott esetről gondolunk. A formája is nagyon nem mindegy, hogyan mondjuk meg, milyen szavakat használunk, mennyire pontos fogalmazásra törekszünk.
Az is jól lejön a cikkből, hogy mindig tisztázandó, az adott esetben mi az, ami ténykérdés és mi az, ami véleményes.

A közvélekedésnek való ellentmondás nálam kilóg a sorból. Egy igényes közösség pontosan arra törekszik, hogy mennél inkább más nézőpontból jövő ellenvélemények is megfogalmazódjanak. Ugyanis a tudományos kísérletek szerint egy ponton túl mennél nagyobb a véleményegyezés, annál nagyobb a tévedés valószínűsége. (Pl. egy ország háborúba lépett ostoba módon, mert az ellenvéleményeket az illetők nem merték megfogalmazni.)

Mindezt azért írtam le, mert a blogíró hozzászólási lehetőséget biztosítva valószínűleg kíváncsi mások véleményére. :)

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.07.21. 22:47:30

@Tamáspatrik: egyetértek, ez a leginkább rizikós pont. A legtöbb esetben az ellenvélemény, amely a közvélekedéssel ellentétben áll: badarság - ám az a kevés eset, ahol nem badarság, akár történelemformáló is lehet.

MR3 Béla 2016.07.21. 23:10:58

Hát ennél modorosabb faszságot elég ritkán lehet olvasni még a neten is.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.07.21. 23:22:15

@MR3 Béla: de az azért megtisztelő, hogy képes voltál csak azért regisztrálni, hogy ezt megírhasd, köszönöm neked!

Advanced Flight 2016.07.22. 00:10:14

A poszter tipikus ballib véleményterrorista. Előhozza az egyik legfontosabb - és amúgy elsőgenerációs -, alapvető szabadságjogot, majd totálisan kiüresíti az ellentmondást nem tűrően, ex cathedra előadott kis listájával, és eközben a szabadságjog újradefiniálására is jogot formál (ez sem vélemény, az sem vélemény, majd én megmondom, mi a vélemény stb.), de még itt sem áll meg: az egész katyvaszt természetesen utasítás formájában közli. "Jobb, ha hallgatsz"; "tartsd meg magadnak a véleményedet" (ami nem is vélemény) stb. Szóval parancsolgat, ítélkezik, címkéz, mindezt valami képzelt erkölcsi magaslatról.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.07.22. 00:33:18

@Advanced Flight: értem én, de mitől ballib mindez? Miért nem csak egyszerűen véleményterrorizmus? Vagy az egyik közhely automatikusan rántja maga után a többit? Hogy is van ez?

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.07.22. 00:35:42

Bocs, hogy megint ezzel jövök, de ismét fura nekem a koncepció, ahogy látom, elindulsz a vélemény definíciója, illetve véleményszabadság kérdése felől, az első pontban elkezded feszegetni, hogy milyen retorziókat tekinthetünk a véleményszabadság korlátozásának, aztán utána gyakorlatilag kizárólag a tapintatosság szempontjából közelíted meg a kérdést. Ahogy én érzékelem, van 3-4 pont, ami arról szól, hogy vélemény-e az, amit az illető annak gondol, meg 6-7 a valódi vélemények kommunikációjáról.

Egyébként az összeesküvés-elméleteket én nem keverném a közmegegyezéses gondolatokhoz, alapvetően nem azért nem sikk ezekben hinni, mert a többség azt mondja (sőt, bizonyos kérdésekben pl. az USAban pont a hívők a többség), hanem mert nincs tudományos alapjuk (vagy kevésbé megfogható jelenségeknél éppen azért, mert hit, és nem empirikus tapasztalat vagy logikus gondolkodás alapján alakult ki az összeesküvés-elmélet). Plusz annyival kiegészíteném @Tamáspatrik: gondolatait, hogy a közvélekedésre hivatkozás konkrétan egy érvelési hiba is, szóval bármilyen kérdésben azon az alapon lesöpörni véleményeket az asztalról, mert szembemennek a közmegegyezéssel, nem vall érett vitakultúrára.

Kontrasztanyag 2016.07.22. 01:00:20

Érdekes írás. Üdítő ily elmés, színpompásan tálalt, kitűnő vitaalapot szolgáltató "posztot" olvasni a sok, hírportálokon virító szemét között. A 3., 9. és 10. pontok remek lehetőséget biztosítanának egyes egyéneknek - mint nekem - komolyabb vitafelület kialakítására, amennyiben egyéb tényezők együttállása is bekövetkezne.
Mindenképpen elgondolkodtató.
Nem szokásom, de megtörténhet, visszalátogatok még ide, és remélem a jövőben hasonlóan színvonalas írásokat tekinthetek majd meg.
Legnagyobb sajnálatomra, ahogy látom a károgó, tudatlan jószágok ide is eljutnak.
Mily nagy kár!

agarik 2016.07.22. 05:59:51

@Tamáspatrik: A kéretlen véleménnyilvánnítás nagyon is helyénvaló különben még mindig csecsemől fejét vernénk szét sziklákon (l. zsoltárok 137.9), vagy "varázsló asszonyokat" égetnénk a nyílt utcán, esetleg nem csinálnák semmit az ISIS kapcsán sem, hiszen nekik csak "véleményük" hogy "halál a hitetlenekre", és nem kérnek a "véleményből" miszerint mégse kéne lecsapkodni mindenki fejét, elnyomni a nőket, felrobbantani tömegeket, repülőgépeket vezetni 9/11-kor...

jandera 2016.07.22. 07:27:22

A vélemény olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki sem kiváncsi a másikéra.

midnight coder 2016.07.22. 07:46:55

1. Az, hogy mi a tény és mi nem az, elég ritkán egyértelmű. A 2x2 persze ilyen dolog, de ennél kicsit is komplexebb ügyekben általában valamilyen média által előemésztett hírt kap meg a polgár, akinek sem az eredeti információ, sem az ennek értelmezéséhez szükséges tudás, sem az erre fordítandó idő általában nincs meg. A média viszont szinte soha nem független, általában valamilyen politikai vagy gazdasági érdeket szolgál.

2. A zsenialitáshoz mindig kell némi őrültség. Persze önmagában nem elég, de ahhoz, hogy bármi újat kitalálj kell az a képesség hogy függetlenítsd magad a létező szabályoktól. Kicsit az kell hozzá, hogy megkérdőjelezd, hogy 2x2 valóban 4.

6. Azt hogy mi ártalmas ki dönti el, és mi alapján ? Aki elmondja a véleményét, aszerint nyilván hasznos és nem ártalmas.

7. Lásd egyes pont.

8. Ismét abba a hibába esel, hogy a saját kezedbe képzeled a Bölcsek Kövét.

9. Nem annyira baj, ha egy-egy véleményt megerősítenek, akkor sem ha igaz. Mondjuk kommenteknél a +1-ezés vagy a like egyszerűbb.

10. Eléggé szarul állnak a szabadságjogok az olyan országokban, ahol a vélemény nyilvánítással törvényt lehet sérteni. Igen, nálunk is, és Európa többi részén is. Ettől a gondolatrendőrség sincs nagyon messze.

protézisesh 2016.07.22. 10:34:27

modoros, közhelyes, álságos, véleményterrorista. Gondolom nagyvárosi szingli nő, baloldali és liberális gondolkodású a blogger...

A hozzád hasonló gondolkodású emberek juttatták oda a szabad gondolkodás fellegvárait (gyk: EGYETEM), hogy safe zone-kat KELL kialakítani benne, ahol a szegény színesbőrű hallgatók kipihenhetik az őket ért inzultusokat, pl. hogy az étterem vietnami menüjében nem autentikus saigoni ízeken futnak az ételek.

Sajnos a világban NINCSEN egyetemes és megkérdőjelezhetetlen igazság. Vélemények vannak, amiben emberek vagy hisznek, vagy nem hisznek. Vagy az ellenkezőjében hisznek, vagy abban sem. Számtalan példa van (migráns: szegény háborús menekült, vagy gazdasági kalandor? Darwinizmus vagy kreacionizmus? stb.stb.). Az intelligens ember a VÉLEMÉNYének alátámasztására TÉNYEKET sorol fel, melyekkel szemben a más véleményű ember más tényeket sorolhat fel. Ezt hívják VITÁnak, aminek semmi köze a veszekedéshez.

A mai világban sajnos úgy néz ki, hogy én mondok egy véleményt: a bevándorlók erőszakos gazdasági kalandorok, aki a segélyek miatt jönnek ide és nem is akarnak dolgozni.
Ennek alátámasztására közlöm az alábbi TÉNYEKET: Németországban a tavaly érkezett 1,7millió "menekült" közül csak 54 (ötvennégy) fő helyezkedett el, pedig a mai napon is 100.000 fölötti a semmilyen képzettséget nem igénylő nyitott állások száma a német munkaügyi hivatal weboldalán.

Sajnos itt jön a baloldal (közmegegyezésükön alapuló) véleménye, mely szerint én hülye vagyok, xenofób, betokosodott fideszbirka bérrettegő, aki benyalta Orbán plakátkommunikációját.

Mindezek alátámasztására persze tényt (ami az én tényeimet cáfolná) nem tudnak hozni, ezért marad részükről a személyeskedés. És ez így nem viszi előre a kérdés megvitatását, nem ösztönöz új megoldások keresésére.

Azon röhögünk, hogy a muszlik államokban az imám mondja meg, mi legyen. Eközben a "polkorrektség" mögé bújva ugyanilyen véleményterror zajlik ma a nyugati világban (EU, HU, USA....)

Mikor jobb hallgatni? Amikor állást keresel, amikor félted az állásod, stb. Sajnos ott tartunk, hogy ha a HR-es egyet is ért a bevándorlás-ellenes véleményeddel, inkább elutasít, nehogy a cég rossz hírbe keveredjen azáltal, hogy nem a mainstream "szegénymenekültek" szólam hangzik a gyáron belül.

És ez nem a gondolatrendőrség FELÉ VEZET, hanem MÁR MEG IS VALÓSULT. Senki nem mer semmit kimondani, a világot meg arra viszi a hatalmon lévő pár arrogáns faszfej, amerre csak akarja. A többség meg retteg, de nem a migránsoktól, hanem attól, hogy egy nem megfelelő komment miatt utcára kerül és éhen hal a családja...

flort 2016.07.22. 11:18:26

@protézisesh: Darwinizmus vagy kreacionizmus - háát, míg az első tényekkel sziklaszilárdan alátámasztott elmélet, ami működés közben ma is jól megfigyelhető, a második csak a létező világ egy sor jelenségének teljes figyelmen kívül hagyásával magyarázható.

protézisesh 2016.07.22. 11:47:59

@flort: ennek ellenére a "hívőik" számára mindegyik egy VÉLEMÉNY, amiben hisznek. ne ragadj le ennél az egy példánál. A "ballibsik" ugyanolyan sziklaszilárdan hisznek a "mindenmenekültjóember" állításban, mint a kreacionisták az isteni teremtésben.

Amivel nincs semmi gond, amíg nem kezdik el terrorizálni, elnyomni, elhallgattatni azt, aki mást gondol az adott témában. Ez lenne a - kihalóban lévő - szólásszabadság.

flort 2016.07.22. 12:21:53

@protézisesh: érdekes, én egy embert sem ismerek, aki szerint "mindenmenekültjóember", de elég hangosan ugatnak a "mindenmenekültterrorista" kutyák. Ráadásul ezt ugye nehéz lenne érvekkel alátámasztani, így nem marad más mint a hit, illetve a papagáj-kommandó.

mondjuk ettől még nem lesz igaz.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.07.22. 14:45:31

@midnight coder:

1. a tények egyértelműek, ettől tények. Te kitalálhatod, hogy relativizálod a 2x2 típusú tényeket de nem mész vele messze

2. amiről beszélsz az a kreatív intelligencia, egy elég jól mérhető változó, és semmi köze az őrültséghez

6. az érintett dönti el a következmény alapján

7. the same

8. haggyámá :) (mit hisz az magáról, aki azt hiszi, tudja, mit hisz a másik?)

8. ja

10. az amcsik épp most kezdenek visszatáncolni abból, hogy az első alkotmánykiegészítés free speech-re vonatkozó levezetései korlátlanul alkalmazhatók legyenek (lsd deflamációs ügymenet szigorodása, vagy a revenge porn kiétele a kommunikációs jogok közül). Szal' nem olyan egyszerű ez.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2016.07.22. 14:45:40

Csak néhány észrevételem van ehhez.
Az a kérdés, hogy általában véve mikor érdemes véleményt mondani, és mikor nem, az egy szociálpszichológiai kérdés (téma). Ebben nagyon nehéz általánosan betartható ökölszabályokat mondani, alkalmazni. Azért nehéz, mert ez nem ténykérdés lévén, itt az erkölcsi szabályok mondhatják csak meg, hogy kell-e szólni, vagy nem.
No de - jön a következő probléma innen - mely erkölcs szabályai? Mint tudjuk sokféle erkölcs van (és lehet), ezek az erkölcsi rendszerek helyenként, és időben is változnak. Szóval akkor kinek az erkölcse határozza ezt meg, ha - újra hangsúlyozva a helyzetet - nem a tényekhez való viszonyulás?
Erre persze csak azt lehet válaszolni, hogy mondjuk az én erkölcsöm, ami szerintem jobb mint a többi erkölcs. De ez már elég képlékeny dolog, ezt általában az emberek nem hiszik el. Meggyőzni ugyan meg lehetne őket erről, de az is macerás nagyon.
Tehát ez egy kemény fába vágott fejsze esete. Vagy, ha úgy vesszük, puha, sikamlós takonyba, ahol nem lehet találni semmilyen szilárd támpontot.

Most ez a fenti, csak egy amolyan módszertani vélemény volt, ami nem érinti a konkrét pontokat. Sejthető, hogy azokról is lenne véleményem, és elfogadva az adott "tárgyalási univerzumot", némelyikről elutasító, némelyiket helyeslő vélemény. De természetesen, mindaz is csak a saját morális rendszerem (ami van) alapján.

Csak próbaképpen egy-két pontról. Mondád:
"1. A ténykérdésekkel kapcsolatos kommunikáció esetében a tényellentétes állítás egyszerűen csak ostobaság, és nem vélemény."

A tényellenes (kontrafaktuális) állítás logikai-faktuális értelemben nem "ostobaság", hanem _hamis_. Az már egy emberi értékelés eredménye, hogy ezt a hamis mondást ostobaságnak értékeljük-e. De egyáltalán nem szükségszerű-ez. Hiszen hamisat mondani lehet szándékosan is, és olyankor ugye, annak hazugság a neve. Persze ostobaságból is lehet hamisat mondani.
Továbbá, a tényellenes állítást, attól hogy ostobaságnak értékeljük, attól még vélemény is. Hiszen az a véleménye valakinek, és az hamis, és akkor azt mondjuk rá, hogy ostobaság.

Satöbbi. Nem veszem végig mint a tíz, vagy mennyi pontot. Nyilván vannak bennük helyes, vagy jó meglátások is. Számomra az egésznek egy kicsit olyan íze van, mint hogy vannak ezek a divatos "hogyan csináljuk ezt, meg amazt" könyvek, amelyekben szépen felsorolják a "parancsolatokat", hogy ezt, meg azt tegyük, ahhoz, hogy sikeresek, okosak, stb. legyünk. Holott a helyzet inkább az, hogy az élet bonyolult eseteire nehezen húzható rá néhány sablon. Hanem ehelyett mindig a konkrét helyzet konkrét elemzése lenne a jobb megoldás. Ugyanakkor persze, általánosítani (a közvélekedéssel ellentétben) nem csak kell, hanem az hasznos, célszerű szerszám is, és aki - megfelelő intellektuális képességek híján - nem képes a konkrét, helyre szabott megoldásokat kitalálni (mondjuk a lakosság 99%-a), annak az ilyen mankók még mindig segíthetnek.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.07.22. 14:55:26

@ipartelep: egyetértek, sőt meg is toldom azzal, hogy ezek a pontok afféle ajánlások és nem törvények, de még csak nem is maximák. Mindenki csinálja csak amit akar, csak éppen számítson retoriziókra (ne lepődjön meg pl, hogy ha hamis dolgokat mond, akkor hazugnak vagy ostobának is fogják tartani amellett, hogy véleményét hamisként koncipiálják.)

Azzal is egyetértek hogy ebből a szempontból ez mind szociálpszichológiai moreover szociológiai kérdés, mert ismeretelmélet ide vagy oda, ha a gyerek olyanokat mond az iskolába ami a vizsgalap szerint hamis, akkor rossz jegyet kap, rossz egyetemre kerül és rossz állása lesz, s hasonlóképp a munkahelyen is következményei vannak, hogy ki miket beszél a szájával. Ezért ezek az ajánlások szigorúan csak pragmatikus és társadalmi értelemben játszanak, nem pedig mint filozófiai útmutatók, bár a Descartesra tett célzás azért megfontolandó még akkor is, ha a gyakorlatban ugye ez neki sem sikerült: bele is halt szegénykém.

sakkosfx 2016.08.28. 12:28:59

Ha az írást elfogadnánk akkor minden átverést és hazugságot el kéne fogadnunk, amit a hatalom produkál! Még akkor is ha szembe megy tapasztalatainkkal! Ha nem így teszünk minden terrorista eszközt bevetnek ellenünk a nép ellen! Mint a példák is mutatják a hatalom semilyen erkölcsi normát nem fogad el! Egyik nap állit egy bizonyos dolgot és holnap már az ellenkezőjét állitja! Mindig érdekeinek megfelelően! Becsap, átver és szó nélkül türjük? Csak azért ne képviseljük saját érdekeinket, mert a fenn álló hatalomnak nem tetszik és bosszút áll?! Kiket is minősit ez az írás!