Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

10 vesztes belépő

2016. augusztus 12. 17:12 - harmadikszem

troll-computer-wallpapers-desktop-backgrounds-1800x1200.jpg

Magyarországon Sorskönyv címmel jelent meg Eric Berne pszichiáter, pszichoterapeuta híres könyve az emberi viselkedések és az emberi kommunikáció rejtett mozgatóerőiről. Ma már tranzakcióanalízis néven önálló terápiás irányzat dolgozik a mester módszereit alkalmazva és továbbgondolva. Számunka itt most az az izgalmas, hogy a mű eredeti címe What Do You Say After You Say Hello? The psychology of human destiny (Mit mondasz a Hello után? Az emberi sors pszichológiája). Miközben teljes mértékben érthető a magyar kiadás címválasztása, mégis azt kell mondani, hogy az eredeti cím is zseniális. A tranzakcióanalízis módszereivel ugyanis egy beszélgetés legelső mintázatából már egészen nagy valószínűséggel meg lehet jósolni annak menetét, sőt végkifejletét is: vagyis a kommunikáció sorsa nagymértékben előre látható. Mivel magukkal a főbb tranzakcióanalitikus kategóriákkal már egy másik cikkben foglalkoztunk, most kényelmes dolgunk lesz, mivel tudunk a gyakorlati példákra koncentrálni. Ebben a bejegyzésben azokat a főbb vesztes indításokat, lúzer belépőket és önsorsrontó antrékat vesszük sorra, melyekből a kommunikátor sorsa jó előre megjósolható.

  1. A kurvaanyázás mint antré az egyik legjellemzőbb LÁZADÓ GYERMEK kezdőmondat. Minden felnőtt kommunikációban biztos vesztes jövő prognosztizálható hozzá. Jellemzői: egy mondaton belüli trágár és/vagy lealacsonyító kifejezések magas száma, valamint a mondanivaló teljes hiánya. Ez a kommunikációs kezdés mindig a lázadozó gyerekecske játszmája a nagy, vagy nagynak gondolt szülővel szemben. Mivel saját magát kényszeríti a gyermek helyzetbe, ezért a jutalma csakis pofon vagy sütike lehet. Ám ha mindezt egy fiziológiai értelemben vett felnőtt játssza (mint a legtöbb esetben) akkor mind a sütike, mind a pofonka garantált vesztes eredményt produkál a számára. A gyakorlatban a sütikét más trollok szimpátia-kurvaanyázása, a pofont a kitiltás jelenti számára. Ha megnézzük, milyen kitartóan dolgozik mindezekért, akkor máris látni fogjuk, hogy ez valóban a végzete: sorsát elsősorban elszenvedi, és csak minimális mértékben képes alakítani azt.no.jpg
  2. A pocskondiázás mint belépő a PLETYKAFÉSZEK-SZÜLŐ énállapot attribútuma. A nyakló nélküli nyavalygás azon, hogy milyen felesleges dolgokat írogatnak mostanában, valamint a más sikerein való irigykedés tipikus, általában öregasszonyoktól vagy savanyú öregemberektől ellesett kommunikációs minta, amit a delikvens még gyermekként tett magáévá. Sokan sajnos ebben az énállapotban kényelmesen benne is maradnak, és gyakran alakítanak ki SZÜLŐ-SZÜLŐ típusú, minden értelmet nélkülöző pletykafészkeket ezen kényelem fenntartására. Sajnos azonban az ő sorsuk is önmaguk által megpecsételt, mivel ha nem lépnek ki az efféle játszmákból, hajlamosak az egész életükön végigsavanyulni. A végén aztán meglepődnek, hogy egy befőttes üvegben végzik.statlerandwaldorf_2.jpg
  3. A tisztázzunk valamit! mint belépő az OKOSKODÓ-SZÜLŐ énállpot kitűnő reprezentánsa. Élből Babi néni fölényességével rendelkezik, de elfelejti, hogy nem az általános iskolában vagyunk és nem ő a napközis tanár. Nem ő osztja a szalámis kenyeret. A tisztázzunk valamit! ráadásul az esetek 60 százalékában valamely ordas közhely bevezetése, a maradék 40 százalék egy olyan tény leszögezése, amely egyrészt közhely, másrészt nincs semmiféle intelligibilis kapcsolata sem az eredeti témával, sem az azóta kialakult diskurzussal. Az okoskodó szülő előre vetített sorsa a negligáció, vagyis a teljes figyelmen kívül hagyás.babi.jpg
  4. Az eleve felkúrt aggyal érkezők belépője hasonlatos a kurvaanyázós antréhoz (lsd 1. pont) azzal a különbséggel, hogy itt nem a lázadó gyerekkel, hanem a KONTROLLVESZTETT SZÜLŐVEL van dolgunk. Tudjuk nem csak gyakorló szülőként, de a pedagógia irodalmából is, hogy az eseményekre hatni képtelen szülő képes teljesen elveszteni a fejét. Az eleve idegállapotban belépő kommunikátorok tehát valójában teljesen impotensek, és ki tudja, mióta érzik, hogy nem urai saját körülményeiknek. Végzetük méltó is viselkedésükhöz, nagyon hamar pályán kívül találják magukat, ami valószínűleg nagyon is ismerős hely a számukra.maxresdefault.jpg
  5. Az úgynevezett zsigeri avagy par excellence seggnyalók belépője arról nevezetes, hogy általában egy határozott állásfoglalással indítanak a többségi vélemény mellett. Azt, hogy miért értenek vele egyet, természetesen nem fejtik ki, legjobb esetben is csak megismétlik a vezérürünek gondolt kommunikációs fél által elmondottakat. A zsigeri seggnyalók népes táborának tagjai természetesen mentálisan nem felnőttek, hanem az ALKALMAZKODÓ GYERMEK énállapotában ragadt úgynevezett kivénhedt kiskorúak. Kommunikációjuk önálló kiszámítása felesleges, hiszen sorsuk egybeesik a vezérürü sorsával, minthogy annak puszta visszhangjaiként nem csak beszédüket, de végzetüket is követni fogják.suck-up.jpg
  6. A KREATÍV GYERMEK énállapotában érkező beszélgetőtársak a fentieknél már jóval többet tehetnek hozzá az értelmes párbeszédhez, kivéve ha a moderálás túl szigorú az off topic hozzászólásokkal szemben. A kreatív gyermeknek mindenről eszébe jut valami egészen más, és adott esetben érdekes és értékes szempontokat hozhat egy beszélgetésbe. Tudni kell azonban, hogy a kreatív gyermek önmagában nem vágyik megoldásra, sokkal inkább magában a vitában érdekelt, annak fenntartásában. Aki képes ezt tolerálni, az kiváló vitapartnert találhat meg benne, de ha egy kommunikációs csatorna ennél szigorúbb, akkor a kreatív gyermeket sajnos hamar kiküldik a szobából.child-playing-with-bubbles.jpg
  7. Nem tévesztendő össze a kreatív gyermekkel a sokkal kevésbé hasznos MÁNIÁKUS SZÜLŐ kategóriája. A mániákusnak ugyanis nem mindenről valami más jut eszébe, hanem éppenséggel mindenről ugyanaz. Fontos ismertetőjegye továbbá, hogy nehezen alakítható nem csak a véleménye, de még a reakcióinak a koncentráltsága is. A mániákust ugyanis akárhányszor figyelmezteted arra, hogy valami egészen más dologról beszél, mint amiről kommunikációs partnerei, esélytelen kizökkenteni a medréből. A mánián kapott kommunikátor szinte sorsszerűen kioktattatik, figyelmen kívül, majd végül sorsára hagyatik.capture_1.PNG
  8. A narcisztikus belépők általában azok közül kerülnek ki, akik konstans módon a FIGYELEMHIÁNYOS GYERMEK énállapotában senyvednek. Hitük szerint az egész poszt tulajdonképpen azért íratott, hogy őket idegesítse, istenítse, tematizálja, vagy éppenséggel ők maguk ihlették az írót a bejegyzés foganatosítására. A narcisztikus egy-egy adott beszédtéma kapcsán nem szűnik saját jelentőségét hangsúlyozni, és nem csügged azon sem, ha a többi beszélgetőtárs feltűnő módon nem rendelkezik halvány sejtelemmel sem arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen és egyáltalán ki a franc is ő. Kommunikációjuk íve jó pontossággal megmondható előre: pattogás, megaláztatás, megsértődés, kilépés a kommunikációból.world-revolves-around-me.jpg
  9. A narcisztikus kommunikátorok egy patológiás változata a fentiek után bosszúra indul, ami a MEGHASONLOTT GYERMEK szomorú énállapotára utal. A megsértődött delikvens ilyenkor minden módon megragad arra, hogy azt a közösséget, fórumot, blogot vagy más kommunikációs képletet lejárassa, ahonnan nagy ügyesen kigolyózta önmagát. Szinte sírni való, ha arra gondolunk, hogy – az idevágó szociálpszichológiai törvényszerűségek nyomán – panaszkodásának máshol se nagyon fognak alapot adni, és vagy teljesen figyelmen kívül hagyják, vagy onnan is kipenderítik.anime-girl-black-and-white-cute-girl-favim_com-2474259-6452.jpg
  10. Végül tizedikként álljon itt a futóbolond, mint jellegzetes belépési kategória. Mivel a futóbolond valószínűleg tényleg nem normális, nagyon nehéz volna a szokásos tranzakcióanalitikus kategóriákba sorolni: inkább azt mondhatnánk, hogy több énállapot fluktuáló, határok nélküli kotyvaléka. Vagy – és ez a jobbik eset – csak nagyon részeg. Mondatai agrammatikusak, helyesírása csapnivaló, és néha láthatóan beletenyerel a gombok közé. Lelketlenebb moderátorok sokáig bent hagyják, mert a futóbolondon röhögni egy elég olcsó s önműködő szórakozás. Gonoszabbak még adják is alá a lovat. De az azért jó előre látható, hogy a futóbolondnak egy ponton túl le kell futnia a sakktábláról.funny-clown-pictures-3-300x300.jpg

Figyelmes és a tranzakcióanalízis rendszerével tisztában lévő olvasóink bizonyára észrevették, hogy FELNŐTT típusú kommunikációról nem esett szó. Való igaz, hiszen egyedül a FELNŐTT, vagyis az itt és mostban fókuszálni, másokat meghallgatni és racionális döntéseket hozni képes énállapot az, amelynek a kommunikációs íve nem, vagy csak nehezen jósolható be előre. Miközben tehát a felnőtt beszélgetőpartner már az első mondatában megismerhető felnőttségében, az, hogy hogyan fog később érvelni, nem számítható ki. Ezért van az, hogy a felnőtt-felnőtt párbeszéd nem csak a leginkább eredményes, de a leginkább szórakoztató módja is a kommunikációnak.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

 

29 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr4110406750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TothJanJ 2016.08.13. 09:29:11

"egyedül a FELNŐTT (...) énállapot az, amelynek a kommunikációs íve nem, vagy csak nehezen jósolható be előre."

Miből gondolod, hogy a netes kommentelők énállapota fix egy-egy beszélgetésfolyam alatt?

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.08.13. 12:03:09

@TothJanJ: a tapasztalat és a TA terápiás irodalom szerint ritkán változik, akkor is hátrányára, például felnőttől gyerekbe vagy szülőbe. Ezek keresztezett tranzakciók, és konfliktusforrást jelentenek. Egyébként az intervenció, például a terápia célja is az, hogy a páciens énállapotot váltson, de ott a felnőtt van megcélozva. Nem könnyű!

A what do you say after you say hello mindenezek ellenére arról szó, hogy külső segítség vagy impulzus (bevitt energia) nélkül a játszmák előre megjósolható módon zajlanak le. A legtöbbeknél egy életen át. Kicsit mint a termondinamikában, szinte kedvem lenne sokalkodni egyet vele :)

Dezső bácsi 2016.08.13. 12:28:46

Hasznosnak indult, de alapvető hibákat vélek felfedezni az egész írásban. Pl: Tilt, de nem mond megoldássat. ( ez egyébként a legelemibb hiba: az okoskodóké, akik csak kritikát írnak, megoldást nem.
De ez is egy csuda egy mondat, ilyenért újságírókat azonnal kirúgnak: "egyedül a FELNŐTT, vagyis az itt és mostban fókuszálni, másokat meghallgatni és racionális döntéseket hozni képes énállapot az, amelynek a kommunikációs íve nem, vagy csak nehezen jósolható be előre. "

Capt. Hindsight 2016.08.13. 13:04:48

Megnézném a posztolót, hogy melyik típusba tartozik, amikor valamilyen körülmény kibillenti a komfortzónájából és akaratlanul megmutatja mi rejtőzik a maszk mögött. Egy kombinációra tippelek, a mániákus seggnyalóra! XD

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2016.08.13. 13:49:29

Ez teccett. De rám több is illik. :-))

kulalak 2016.08.13. 13:57:47

Ez jó! Köszi!
Szerintem az Emberi játszmákat újra kellene írni az internet mai állása alapján! :)
Az anonimitással nem számoltunk anno.

Szalay Miklós 2016.08.13. 14:05:44

Az alábbi linken találtok egy elemző írást a sikerről, a sikervágyról, illetve az önértékelésről. Nem a siker receptje van benne, hanem arról szól, hogy hogyan működnek az előbbiek az emberben, a társadalomban.

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid046

(A legfelső sor a kép tetején, "A siker motívuma". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

Capt. Hindsight 2016.08.13. 14:16:46

@harmadikszem: Protorype? Komolyan? Ez esetben van valami ironikus az angol kifejezés helytelen leírásában... Nice try!
Ugye szándékosan gépelt félre? XD
A közlendő többletértéket nyer angol nyelvű kifejezések felesleges puffogtatásával?

Micsoda intellektuel!

Ugyan Nemár 2016.08.13. 14:22:39

Tetszett a poszt, jók a kategóriák! Főleg a nárcisztikus nagyon találó.
Örülök, hogy egyébként az író észrevette, hogy ÉN ihlettem őt eme bejegyzés foganatosítására! :P

vacsad · http://indafoto.hu/vacsad/collections 2016.08.13. 14:26:53

@Szalay Miklós: Felejtsd már el ezt a maszlagot, miért kell telehányni vele mindent. Na!

Vajk a Vitéz Várjobbágy 2016.08.13. 14:54:50

"a főbb vesztes indításokat, lúzer belépőket" "vesztes jövő " "vesztes eredményt"

Ha valaki kurvaanyázik akkor "lúzer" lesz és "vesztes" az életben? Ez szerintem kicsit a lovat köti a szekér elé.

Nyilvánvalóan általában egy kellemetlen szituáció váltja ki, már eleve egy olyan helyzet, amibe a többség nem szeret belekerülni, hogy az ember káromkodik, dühöng. De van több olyan ismerősöm, aki pont akkor lett kimondottan szimpatikus amikor káromkodott és ahogyan tette. A verbális erőszak ugyanis a fizikai erőszak ellentéte, és így egyfajta torok- vagy hasmutatás afelől az ember felől aki ezt teszi, mások felé azt mutatja, hogy a "kommunikátor" frusztrált, tehetetlen.

És hát az ember úgy van programozva, hogy megsajnálja szegény hülyét. :)

Nekem valahogy ez a poszt nem tűnik túl professzionálisnak, a könyvet nem olvastam, így nem tudom, hogy a poszternek van-e valami rejtett frusztrációja, vagy ez olyasmi, amit maga a könyv közölt le, de valahogy nagyon úgy tűnik, hogy ez olyan "sikerközpontú" írás ami inkább egyfajta néma dühvel, vagy lenézéssel viseltetik azok iránt, akik természetesen fejezik ki az érzelmeiket.

A düh, a harag gyermeki érzelmek, egy felnőtt nem mutathatja ki, ahogy érez? Egyrészt a harag nem irracionális. A harag egy természetes érzelmi állapot. Nem a harag az elkerülendő, hanem a haragot kiváltó ok.

Én sokkal szívesebben vagyok olyan emberek között, akik nyíltan kimutatják, ha dühösek, ha félnek, ha boldogok. Egyrészt mert egészségesebb, másrészt, mert látom rajtuk, hogy hogyan éreznek, a tettetés vagy hazugság mindig mérgezi a kapcsolatokat.

Harmadrészt, mert nem akarnak sikeresnek látszani. Szerintem a siker záloga nem a jó megjelenés, hanem a tényleges képesség. Legfeljebb egyes sales majmok hiszik azt, hogy minden az első benyomás, a megjelenés. Keményen törik magukat és a legjobbakat a legjobb csapathoz választják be, aminek az eladandó terméke is a legjobb és az emberek szívesebben veszik meg. Meg is van a pozitív visszacsatolás, működik a stratégia. Persze ok-okozati viszony közvetlenül nincs, de az nem is baj.

Pávatollak. Ha már egyszer erre mozdult a trend, öngerjesztő módon a trendet leginkább előrevivőé az érdem. Még ha önmagában nincs is túl sok értelme.

A másik pedig, ha a sikerességet tényleges pozícióként kezeli az elég veszélyes és nem túl jó. A pozíció, a társadalmi rang nem viselkedés kérdése. Lehet, hogy van ritkán pár sikeres csaló, aki puszta látszattal is sokra megy, de még ott is több kell, mint eljátszani a sikert.

Ha valaki rangját, akár a természetes rangján felül akar játszani, az sosem jó dolog. Kezdve azzal, hogy az ember nem szeret alfák, nem szeret sikeres emberek között lenni. Sőt az a legvisszataszítóbb társaság, ennek pedig jó oka van. Egy közösség bármennyire is sikeres, mindig adott számú rang van benne, egy hadseregben nem lehet mindenki tábornok, egy ember rangja pedig mindig attól függ, hogy hány embert tud maga alá utasítani. Az abszolút értéke nem, de a rangja igen.

Ezért a siker mindig irigységet szül, és ez így van jól. Aki az élre áll, azt mindig jobban támadják, mindig próbálják fúrni, és ez így van jól. A vezető, az alfa mindig folyamatos stressz alatt, folyamatos támadás alatt áll, kevésbé lehet őszinte, nem mutathat gyengeséget. Ezért azon kívül, hogy ha valaki tényleg vezér akar lenni, vagy nőket akar lenyűgözni, a legrosszabb stratégia hogy valaki megpróbál társadalmi erőt mutatni, megpróbál "alfaként" viselkedni. Különösen ha nem az. Mert mindig ellenségességet szül, mindig kihívást jelent.

Az a társ, aki képes előttünk mutatni az érzelmeit, az azt jelzi metakommunikatív szinten, hogy bízik bennünk és nincs köztünk ok a tettetésre. Ami pedig egy békés együttműködés alapja, akár lúzer dolog, akár nem.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.08.13. 15:13:23

@Vajk a Vitéz Várjobbágy: Sok igazság vagyon ebben, ám ezek közül néhány csak igen lazán, vagy egyáltalán nem kapcsolódik a poszt témájához.

Mi itt az első szóról beszéltünk; az első szónál még nincs mitől idegesnek lennie a beszélőnek, vagy ha igen, akkor valami más miatti frusztrációját hozza be a körbe. Ez pedig ventilációnak minősül, vagyis egy olyan kommunikátort sejtet, aki nem a megfelelő közegben éli ki az agresszióját.

Abban egyetértünk, hogy az érzelmek mindig reálisak és nem kell őket elnyomni. A felnőtt ember azonban - a gyermekkel ellentétben - képes arra, hogy a megfelelő helyen és problémakezelésre alkalmas módon mutassa ki az érzelmeit. Én például itt nem folytatok terápiás rendelést, tehát ha valaki - mintegy megszólításként - élből elküld a kommunista/náci/buzi/soros/orbán/akárkibérenc anyámba, azt bizony szó nélkül kivetem a külső sötétségre, mert saját nyomora miatti jogos frusztrációját nem vagyok köteles ernyőként felfogni. Főleg nem ingyen.

A bizalmat pedig ki kell érdemelni. Aki ezt nem tudja, annak fogalma sincs a határtartási kérdéskről, vagyis pszichológiai értelemben még nem felnőtt.

A siker csak a vesztesek számára szül irigységet, a győzteseket és a fejlődőképes egyedeket inspirálja. Nagy tévedés, hogy az orogység adaptív érzelem: romboló és bénító, obejektíve negatív affektus (tehát nem lélektanilag, mert ott okozhat átmeneti feszültségcsökkenést). Én mindenkit lebeszélnék róla.

szanalmas 2016.08.13. 16:33:15

A sikeresség olyan mint az ízlés, vagy a szeretet, soha nem lehet definiálni pontosan. Sokak által "sikeresnek nevezett" emberek lehetnek szerintem például nyomorult hülyék. Vagy akkor nyissunk vitát Teréz Anya sikerességéről a sikeresség fogalmának ma használatos értelmében.

"A siker csak a vesztesek számára szül irigységet, a győzteseket és a fejlődőképes egyedeket inspirálja."

Itt is látszik, hogy mekkora lyukakat lehet rúgni ha alapvetéseket próbálunk megfogalmazni, hisz' nyilván például a kivételek erősítik a szabályt, és speciel például József Attila sikeres költőként inspirálódott Szárszón.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.08.13. 16:35:12

@szanalmas: keresd meg az ellentmondást (a saját szövegedben)

Lővenbrau 2016.08.13. 17:14:05

Ez tetszett, mind az alaptéma, mind pedig a hozzászólások tekintetében. :-D Akurva annyát a szerzőnek, hogy ilyen szart írt, mikor eleve felkúrt aggyal idegállapotban vagyok..Fájó kelés a seggemen egy ilyen blog...Na elhúztam a félóránkénti fésülködésem irányába. Lesz hajlakk is. :-))))

Kong.Kinga 2016.08.13. 17:35:11

Olvashatóbb betűtípust kéne alkalmazni.

szanalmas 2016.08.13. 17:45:20

@harmadikszem: Gondolom, ha lenne benne, azt írtad volna, hogy mi az, nem pedig degradáló érveléssel operálsz.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.08.13. 21:20:01

@szanalmas: Ebben nem volt érvelés egyáltalán, pláne nem degradáló, nyugodj meg kérlek. Pusztán azért szerettem volna ha magad keresed meg a hibát, mert abból mindig többet tanul az ember, mint ha helyette gondolkodnak. Nekem egyébként teljesen mindegy, hogy te írod le vagy én: te vagy az, akinek ez nem mindegy. De lapozzunk is talán.
Persze, relativizálással lehet próbálkozni, ma ez nagyon népszerű diszciplína, de ebben az esetben mind felesleges, mind értelmetlen. A sikeresség egyértelműen társadalmi kategória, és mint ilyen, egyáltalán nem függ a te személyes véleményedtől. Az etimológiáját jól mutatja az angol success (siker) illetve succession (egymásra következés, sorrend) kapcsolata. A siker ugyanis mindig valamilyen szempontból, valamilyen sorrend szerinti sikerre utal, és természetesen nem lehet valaki úgy univerzálisan, mindenben sikeres, pont ezért. Amikor sikerről beszélünk, meg kell mondani, miben sikeres, és meglehetősen ellentmondásos, s mint ilyen, értelmetlen dolog például egy Nobel díjas kutató tudományos sikerességét relativizálni mondván, hogy oké oké, de rosszul főz, vagy nem kiegyensúlyozott a magánélete. Az a siker (success) már egy másik sorozat (succession).
Nem, van, amint nem érdemes morfondírozni, mert nem egyéni döntés kérdése, hanem társadalmi kérdés: Teréz anya sikeressége kétségtelen, már ami az életszentségét illeti. Kalkuttai Boldog Terézt ugyanis ez év szeptemberében fogják szentté avatni, ami az életszentség versenyében a katolikus mezőnyben a dobogós hely, ha lehetek ilyen profán. Több millió „versenytárs” hajt ezért nap mint nap, s csak igen keveseknek adatik meg.
Na de a valódi értelmetlenség a József Attilás példa of course, mivel egyrészt nem érteni, mire vonatkozik a mondat, másrészt akárhogy is interpretáljuk, merő tévelygés marad a következő okokból.
Ha arra gondolsz, hogy ő maga ki által inspirálódott, s mégis öngyilkos lett (ha igaz), akkor azért marhaság, mert valószínűleg nagyszerű költők és írók inspirálták, ezért ő maga is nagyszerű költő lett, ha nem a legnagyobb. Valódi sikersztori az övé, már ami a költészetet illeti. Sokan, talán túl sokan is szeretnék utánozni, de sikerük rendre elmarad J.A. mögött. Annak, hogy boldogtalan volt és néhány mai értelmezés szerint mentálisan is patológiás tüneteket mutatott (borderline), természetesen semmi jelentősége a szempontból, hogy művészileg példátlanul sikeres emberről beszélünk.
Ha pedig arra gondolsz (kénytelen vagyok találgatni, mivel a megfogalmazás nem túl szerencsés), hogy ő másokat hogyan inspirál a sikereivel, akkor itt megint csak azt tudom mondani, hogy a sikerre hivatottakat költészetével, és nem életvitelével fogja inspirálni. Egy egészséges gondolkodású ember számára evidens, hogy inspirációit egy adott személy pozitív és győztes, ne pediglen negatív és vesztes stratégiáiból merítse, miközben tagadhatatlan, hogy mint komplex lények, valamennyien rendelkezünk adatptív és maladaptív viselkedésmintákkal egyaránt.
Mint az köztudomású, az emberek általában azért szeretik a sikeres emberek sötét oldalát felemlegetni, mert ezzel csökkentik saját kicsinységük el nem fogadásából adódó szorongás szintjüket. Ez azonban konceptuálisan és egyébként pszichológiailag sem nyerő, hiszen bár a sikeres emberek sem tökéletesek mindenben, de – a fanyalgókkal ellentétben – legalább valamiben majdnem azok.

elemes 2016.08.14. 07:31:42

@vacsad:

esetleg szarkazmus volt, a 7. típust kívánta bemutatni :-)

elemes 2016.08.14. 07:37:03

@szanalmas:

A sikert talán jobban meg lehet határozni, ha "szétszálazzuk."

- eltérő időhorizonton gondolkodó emberek mást tartanak sikernek
- eltérő erkölcsi érettségi szinnten is más a siker.
- van, amire nem a "sikeres" a legjobb szó, hanem pl. az "eredményes" vagy "gyümölcsöző", épp Teréz anya példáján gondolkodva kerestem megfelelő kifejezést.

Szóval lehet, hogy ugyanarról beszélünk (posztoló, te meg én), csak kicsit más szögből? De attól még érdekes.

elemes 2016.08.14. 07:39:46

@harmadikszem:

A fanyalgás magyar népbetegség, sajnos, tavaly olvastam két lenyűgözően jó írást erről és azóta -- > monomániásan próbálom bármilyen fórumon erre terelni a beszélgetést, többnyire sikertelenül.

elemes 2016.08.14. 07:51:19

@harmadikszem:

"Több millió „versenytárs” hajt ezért nap mint nap, s csak igen keveseknek adatik meg. "

(Mármint a későbbi szentté avattatásért? Jó lenne :-))) De az nem olyan, hogy erre hajtanának. Ahol meg mégis ebben versenyeznek, az szuper hely lehet, oda fogok költözni.)

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.08.14. 14:06:49

@elemes: a szentség logikája fordított a világival. Minél közelebb van valaki az életszentséghez, általában annál kevésbé érzi magát méltónak rá. De szentté nem saját magát avatja az ember, hanem a környezete avatja azzá, tehát a sikeresség itt is külső tényező. Én fentebb a szerzetesekre és szerzetesnővérekre gondoltam, ők az életszentségre vannak elhívva. Tulajdonképpen minden keresztény egyébként, szóval, ha úgy vesszük, milliárdos mezőnyről is beszélhetünk.