Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

5 egyszerű dolog, amivel kellemesebbé tehetjük az életünket

2016. október 07. 15:02 - harmadikszem

capture_4.PNG

Az alábbi mini-mozgalmi ötletek nagyon egyszerűek, de ennek ellenére komoly változásokat okoznának a társadalmunkban. Ráadásul nem kerülnek egyetlen fillérbe sem – legalábbis nem nekünk. Ahhoz, hogy keresztülverjük őket, pusztán kommunikációra és cselekvésre van szükségünk. Hajrá mi!

  1. Ne hagyjuk hogy az időnket rabolják. Ha az idő pénz – márpedig az – akkor a várakoztatás valóságosan is rablás, nem csak metaforikusan. S noha a közönséges pénzrablást a törvény büntetni rendeli, az időrablás valahogyan kikerült a törvényi szabályozás alól. Így a jog területe helyett a hétköznapi cselekvés területére összpontosulnak lehetőségeink: használjuk ki. A tipikus példa a sorban álltatás. Ez azért alakul ki, mert a tulajdonos vagy a cégvezető szándékosan nem alkalmaz annyi embert, amennyire a kényelme vásárláshoz szükség lenne. Ehelyett inkább a vevőket várakoztatja – gondolom mindenkinek ismerős az a látvány, hogy 3-5 kasszából csak egy van nyitva, vagy – mint legújabban az egyik legnagyobb kereskedelmi lánc expressz változatában – az egyetlen pénztáros egyben az árufeltöltő is. Ebben az esetben az a teendőnk, hogy hangosan elkezdjük követelni, hogy nyissanak új pénztárt, és ha ez nem tud megvalósulni 2 percen belül, akkor ott hagyjuk az összes árut, ahol éppen állunk, és elhagyjuk az üzletet. Ha ezt nem tesszük meg, a helyzet soha nem fog megváltozni.8805012-time-is-money-business-concept-background-stock-photo-clock.jpg
  2. A gyorsétterem legyen gyors. Mindig. Az egyszerűen egy hihetetlen dolog, például egy amerikai, de egy francia számára is, hogy Magyarországon csúcsidőben akár 20-30 percet is kell várni egy random gyorsétteremben. Ennek az éjszakai változata az, amikor a drive in egyetlen munkatársa a rendelésfelvevő, a szakács, az árufeltöltő, a csomagoló, a takarító és a pincér egy személyben. Miért? Nálunk talán olcsóbb a gyorsétterem és kisebb a haszonkulcs? Egy fenét. Annyi a különbség, hogy mi állunk, mint a birkák, türelmesen, és nem fordulunk ki az utcára, de azonnal, ha azt látjuk, hogy nem halad a sor, mivel az üzletvezető megint csak nem képes arra, hogy megfelelő számú munkatársat vegyen fel.38101104-the-words-slow-food-and-fast-food-on-a-road-sign-stock-photo.jpg
  3. A buszvezető ne csapja ránk az ajtót, ne szóljon be és ne kelljen fosni tőle. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi rengeteg pénztetet fizetünk azért, hogy ez a szolgáltatás a lehető legjobb legyen a számunkra. Nálunk még mindig extra szívességnek számít, ha a buszvezető nem vágja ránk az ajtót, és az utasok ezt könnyek között szokták megköszönni. Én azonban nem vagyok hajlandó félni a buszvezetőtől, nem vagyok hajlandó kegyként fogadni, ha használhatom azt a szolgáltatást, amiért európai viszonylatban is az egyik legdrágább díjat fizetem. Ha a sofőr paraszt, ne úgy viszonyuljunk hozzá, mint valamiféle urasághoz, akinek rossz napja van. A buszvezető nem is a Honthy Hanna, hogy allűrjei legyenek. Csak vezessen okosan és legyen udvarias, adott esetben erre hívjuk is fel a figyelmét. Természetesen a példa minden más hivatalos feladatot ellátó személyre és szervezetre áll: ne engedjük egy percre se, hogy az ügyintézők, hivatalnokok, vagy akár az egészségügyi dolgozók indokolatlanul parasztok legyenek velünk. A formaruha nem azt jelenti, hogy a viselője az érinthetetlenek rendjébe tartozik, és ha ezt szép lassan elkezdjük tudatosítani velük, akkor az életünk egyre kellemesebbé válhat.images8bt0r0md.jpg
  4. Meg kell tanulnunk, hogy a pályázat üzlet, nem pedig adományért való kuncsorgás. Elég volt abból, hogy ha egy helyi pályázaton nem nyerünk, akkor csak lógó orral távozunk, mintha csak nem nyertünk volna a lottón. Jogunk van ilyenkor betekintést nyerni a dokumentációba, megismerkedni a nyertesek névsorával, vagy ha senki nem nyert, akkor megtudni az okát. Merjünk kérdezni, ha kell, kukacoskodni, mert még egy önkormányzat sem a saját pénzét osztogatja, hanem a miénket. Amíg adományként gondolunk a pályázatokra, addig a döntnökök úgy is fognak rá tekinteni: kényük-kedvük szerint osztogatják, a döntéseket nem vagy csak foghegyről indokolják. Legyünk egyre többen profik, ne bízzuk a pályázatok fölülvizsgálatát kizárólag az újságírókra!angry-customers.jpg
  5. Meg kell tanulnunk először nekünk magunknak, hogy a politika szolgálat, a szó eredeti értelmében vett minisztérium. A miniszter szó jelentése: szolga, segéd. Demokráciában a politikusok a nép segédei, jól megfizetett szolgái, felelős ügyintézői. Nem uraságok, nem hatalmasságok, nem celebek és semmiképp nem ’a nagyok’, akikre más szabályok vonatkoznak. Ameddig ezt nem vagyunk képesek megérteni, ameddig hason csúszkálunk a politikusok előtt, úgy isszuk a szavaikat, mint jövendő boldogságunk egyetlen esélyét, addig ők miért is gondolnának mást magukról? A társadalmi szerepek közötti kapcsolat tranzakcionális, és aki úrként van kezelve, az úgy is fog viselkedni. Mert mikor láttunk mi Magyarországon valódi elszámoltatást egy politikus esetében? Mikor volt egy leleplezett hazugságnak – naponta két tucat ilyen derül ki – egyenes következménye, hogy az illetőnek felelnie kell? Soha. Ehelyett egyet-kettőt puffog a sajtó, mi pedig pár nap múlva legyintünk: nahát, ilyenek ezek az urak. Ehelyett mindig tartsuk észben, hogy a politikusok szolgák és szolgálók, akiket el kell számoltatnunk arról, ahogy a pénzünkkel gazdálkodnak. Minden egyes rossz gazdálkodásnak, minden egyes hazugságnak, félrevezetési kísérletnek, manipulációnak igyekezzünk nem csak nyilvánosságot, de következményt is keríteni, mert csakis ebben az esetben változhat – szép lassan – a politikai kultúra egy kellemesebb irányba.lying-politician1.jpg

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr8711778607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TothJanJ 2016.10.07. 19:03:58

A tartalom az érdekes talán még meg is tudom érteni, a cím meg alatta a kép viszont nagyon félrevezető; ezek egytől egyig olyan dolgok, amiket ha te, vagy még 100 vagy még 1000 ember megcsinál, akkor az épp meglévőhöz képest neked, vagy a másik 100 vagy 1000 embernek éppenhogy kellemetlenebbé tudják tenni az életét. Merthogy ez csak kritikus tömeggel működik, azzal pedig

- az 1-3nál egy már idegileg amúgy is nagyon rossz állapotban lévő társadalom totál begolyózásának lennénk tanúi (elképzelem, hogy akár csak minden huszadik vásárló elkezd új kasszanyitást követelni és két perc múlva otthagyni az árut, vagy minden 20. megállóban egy utas leáll vitatkozni a buszvezetővel ha bunkó és hogy ez milyen kollektív lelkület eredménye lehet -mert hogy tudatos mozgalommal ezt elérni valahol az irreális közelében van azzal talán egyetértesz.)

-a 4-5nél ez tulajdonképp lázadás vagy forradalomközeli állapotot jelent és ez megint csak nagyon nem teszi kellemessé az életedet, és másokét sem biztos.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.10.07. 20:09:21

@TothJanJ: ezzel most kivételesen nagyon nem értek egyet. A kellemesség nem csak azt jelenti, hogy nyugalomban vagyunk, hanem egyfajta belső békét: én megtettem azt, ami szerintem helyes, és ez nagyjából független is tud lenni attól, hogy a környezet mit reagál rá. Olyan felszabadító lehet egy-egy ilyen mikro-akció, hogy a fenti képhez hasonló belső nyugalmat varázsol. Ez az elméleti-pszichikus szint.

Ami a társadalmi szintet illeti: szinte mindegyik reform a belső, majd a személyközi, majd a csoportos, majd a társadalmi 'mozgalom' vagy 'forradalom' útját járja végig. Abban nincs semmi különös, hogy kezdetben 1-2, majd 50, majd ezer ember tevékenysége, sőt aktivizmusa, lobbitevékenysége kell ahhoz, hogy egy változás elinduljon. Ha ez egy pozitív változás, akkor már az első ember életét is kellemesebbé teszi, ha a kellemességet a fenti, belső békére vonatkozó értelemben értjük.

Ami az empirikus részét illeti, magam is tudom igazolni az ilyenkor fellépő kellemes nyugalmat. Ma is megtörtént, azért is írtam a posztot (többek között). Egy bizonyos egységben nem voltak képesek pénztárt nyitni s látszólag ez senkit sem zavart annyira, hogy szóvá tegye, csak halkan cüccögött és ütögette a guta némán. Nekem viszont indult a buszom így elkezdtem üvölteni, hogy nagyon gyorsan nyissanak egy pénztárt, ne ezen spóroljon az üzletvezető. Ha a kedves vevők sorban állnak nagykabátban, akkor ez legyen az első, minden más ráér, különben én speciel ledobálom az összes termékemet a földre, mert indul a buszom. Fél percen belül érkezett egy mosolygós hölgy és új pénztárt nyitott. Nem ez az első eset, hogy ilyet csinálok, nem is az utolsó, és azt gondolom működik, bár való igaz, hogy másoktól csak elvétve látom (de azért volt már rá példa).

JoeP · http://mivanvelem.hu 2016.10.07. 21:37:00

Az a helyzet, hogy a kritikus tömeg az tényleg kritikus. Az én vesszőparipám a kiszolgálás a (pl balatoni) strandkocsmákban. Negyedórát töltesz először sorbanállással, hogy leadhasd a megrendelésedet, utána meg negyedórát ácsorogsz a zsírszagú pult mellett, hogy meghalld, amikor kikiabálnak. Nekem ebből tíz éve elegem lett, megyünk le a tengerhez. Történt valami? Semmi. A vendéglátósok sírnak... de senkinek eszébe sem jut, hogy a pult mögött álló egyik embert kiküldjék az asztalokhoz, hogy ugyan már, vegye már fel a rendelést. Miért is csinálná, hiszen neki sokkal kényelmesebb így.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.10.07. 21:55:01

@JoeP: remek példa. Nézzük meg kicsit alaposabban. A népszerű fürdőhelyeken 8-10, nagyjából azonos termékeket kiszolgáló strandbüfé van. Tapasztalatom szerint ezek közül 1-2 ben, de sokszor csak egyben hatalmas sorok kígyóznak, a többi pedig üres. Mert nyilván csak az a kettő (vagy egy) ahol friss a kaja, forog az áru és nem a tegnapi grillcsirkét nyomják eléd hideg krumplival, tottyadt uborkával. Na, de az a hely, ahol viszont jó az étel, ott tényleg órák múlva kapod meg.

Van egy népszerű kis tábla, amit több helyen is láttam már. Így szól kb: "Nálunk az étel vagy gyors, vagy olcsó, vagy finom. Ön ezek közül kettőt választhat".

Ezen a vásárlók jókat nevetgélnek, hogy milyen igaz, pedig ezen nem röhögni kellene hanem azt mondani, hogy hát tudja mit: egy fenét.

Szóval mi megszoktuk a kompromisszumokat, szinte igényeljük is, és ez elég nagy baj, mert elszemteleníti a piacot.

kovier 2016.10.08. 14:08:52

Azt felejti el minden eddigi hozzászóló, a postíróval egyetemben, hogy a plusz ember felvételének milyen anyagi vonzata van. Fent lehet-e tartani az üzletet akkora személyzettel, amekkora szükséges lenne a vásárlói kényelemhez? Nem. Azért lett volna pedig fontos erről beszélni, mert majd minden példa erre volt visszavezethető. Amíg Magyarországon az egyik legmagasabb az állami elvonások aránya, addig nem hiszem, hogy ez változni fog. És akkor nem is beszélek, mert a mai politikai konszenzusban értelmetlen, hogy a "miniszterek" maguk mennyire mutatnak bármiben is példát, mennyire támogatják a társadalmat abban, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Régóta mondogatom, hogy innen az emberek nem csak a pénz miatt mennek a nálunk ma hivatalosan újra "átkozott" nyugatra, hanem a mentalitás miatt is. Szidják, átkozzák a liberalizmust, de mégis mindenki oda vágyik. Mert mindenki liberális, amikor önmagáról van szó, de konzervatív, amikor másokról. Nem, nem politizálok, ugyanis a valódi liberalizmus alapelve, hogy nem teszek olyat mással, amit nem szeretném, hogy velem megtegyenek. Tehát például a boltvezető, ha fel van háborodva azon, hogy más üzletben sorba kell állnia, akkor ne tegye ki ennek a saját vásárlóit. Ha egy minisztert offshorozás miatt támadnak, akkor az őt követőben legyen már annyi gerinc, hogy nem folytatja ugyanott, és ha őt is támadják, nem fogadjuk el, hogy de hát az előző is ezt csinálta. Magyarországon valahogy nem működnek a társadalmi mechanizmusok. Hogy mindenki annyi pénzt keres, amennyiből kényelmesen el lehet járni mondjuk étterembe ebédelni. És ha sokan el tudnának járni, akkor lehetne elég pincér, akik szintén meg lennének fizetve így ők is el tudnának járni nyaralni (nem dolgozni) a tengerre, amiért az utazási irodák sem mennének csődbe... stb. Szóval ezért nem mindenhol ilyen egyszerű, hogy nekiállunk üvöltözni a bolt közepén. Talán, ha százezrek üvöltenének a parlament előtt egyszerre...

midnight coder 2016.10.08. 15:22:09

@kovier: Kis hazánkban az állami elvonások aránya kb. ugyanott van, mint mindenhol Európában. Más kérdés, hogy cserébe mit kapsz érte.

kovier 2016.10.08. 15:47:58

@midnight coder: Ez nem így van. Vezető helyen álluk az elvonásban, versenyképességben pedig hátul kullogunk.