Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

Túszul ejtett abortusz

2016. október 15. 18:35 - harmadikszem

a47ae239bac71ab7a67ccdfb1ad47715.jpgAz abortuszról szóló közbeszéd egyike azoknak, amelyekről és amelyekben mindenkinek megvan a határozott véleménye. A határozott vélemény viszont sok esetben tényleg nem több, mint egy meghatározott vélemény, amely sok szempontból kikezdhető, tele van balgasággal vagy túlzott leegyszerűsítéssel, hangoztatása pedig sokak számára bántó, támadó vagy más módon sértő lehet.  

Az abortusz-vitával kapcsolatban azonban szerintem nem ez a legnagyobb baj, hiszen a társadalmi kérdések legtöbbjében legtöbbünk egyszerűen laikus, és a laikus épp attól laikus, hogy nem szakértő: vagyis nem nagyon ért ahhoz, amiről beszél. Persze hülyeségeket beszélni önmagában is káros, de talán nem úgy mint a heroin, ami hamar pusztít és gyorsan öl, hanem inkább úgy, mint a cigaretta: akár évtizedekig lehet baromságokat összehordani anélkül, hogy a mellékhatások visszafordíthatatlanul jelentkeznének. Igaz, a láncdohányos valószínűleg kicsit büdös, kicsit köhög és kicsit sárga a foga; ekképpen az ostobaságokat fröcsögőket is sokszor kinevetik kicsit, vagy kerülik őket kicsit, vagy nem éppen jól alakulnak a társas kapcsolataik kicsit. Ez.

Az abortuszról szóló dialógus azonban több, mint elvi igazságkeresés, és jóval több, mint különböző táborok közti civakodás. Akárhogy is: az abortusz-vitában életekről zajlik a vita, itt és most kialakuló, már kialakult, kioltani szándékozott, veszélybe került, tragikus, drámai, és mindenképpen, minden ízükben valódi, kézzelfogható életekről.

Ebben a bejegyzésben amellett érvelek, hogy az abortusz-vitában, azáltal, hogy világnézeti, ideológiai, sőt, aktuálpolitikai kérdést csináltunk belőle, túszul ejtettük magát a témát. Bekereteztük, elvi síkra emeltük, átpolitizáltuk az egyébként húsból, vérből, lélekből, szellemből lüktető valódi életeket, amiről itt szó van. S mint az ilyen vitákban rendszerint, elfelejtjük az élet végtelen komplexitását, és az életről szóló nagyon konkrét tanítások helyett dogmatikák, lózungok és válogatott ideológiák keretei közé szorítjuk magunkat. Az abortusz-vitában megfogalmazott álláspontok többségét áthatja valamelyik ideológia, és ez egyfajta cellát hoz létre az érvekből. Ezért fontos, hogy néhány rácsot meglazítsunk, sőt, ki is törjünk, hogy a dolgot a maga bonyolultságában, mégis egyszerűen tudjuk felfogni. A továbbiakban két szélsőséges nézetrendszer kapcsán ezekre a szerintem téves érveket is tartalmazó cellákra igyekszem irányítani a figyelmet.cage-1200x1200.jpg

A zéró tolerancia, mint szélsőség

Nem csak a lengyelországi események kapcsán jut eszembe, hogy valamiért az abortusszal kapcsolatos egyik radikális álláspontot a kereszténységre hivatkozva szokták elkönyvelni. Az abortusszal kapcsolatos zéró-tolerancia arra utal, hogy terhesség megszakítást semmi nem indokolhat, és ezt valahogyan a keresztény tanításból szándékoznak levezetni. Az élet szentsége mindenek előtt áll – ezért a magzat életét elvenni közönséges gyilkosság, az abortuszt végrehajtó orvosok és az azt megrendelő anya egyaránt gyilkosok.

Nem szeretnék elmélyedni e helyütt a vonatkozó keresztény tanításban, és ennek két oka van. Szerintem ugyanis ilyen „keresztény” tanítás egyszerűen nem létezik: az evangéliumokban nem találhatunk egyértelmű eljárást vagy ajánlást ezekre az esetekre. Az érvek többsége így valamiféle, a Bibliából levezetett tanítás, de azt ugye tudjuk, hogy kellő felkészültséggel szinte mindent mindenből le lehet vezetni.

Bocsánatos bűn-e az abortusz?

Ha már nem lehet egyértelmű tanítást kiolvasni a Bibliából az abortuszra vonatkozóan, akkor érdemes megfontolni egy másik kérdést: bocsánatos bűnnek tekintik-e az abortuszt az egyházak gyakorlatában? A helyzet az, hogy egyrészt különféle egyházak vannak különféle gyakorlatokkal, másrészt a legnagyobb lélekszámú keresztény egyházakban az abortusz bocsánatos bűn. Ahogy egyébként a gyilkosság is. A bűnbocsánat a kereszténységben az egyik legfontosabb dinamika, és ez, az abortusz tilalmával ellentétben, szó szerint és több ízben is fellelhető a krisztusi tanokat hirdető szent iratokban. A keresztény ember mindenekelőtt könyörületes, nem ítél, hetvenszer hétszer megbocsát – bűnönként. Ha valakinek le kell hajolnia vétkezőhöz és áldozathoz egyaránt, az épp a keresztény ember.

Levezethető-e az anyai önfeláldozás a keresztény tanításokból?

A zéró tolerancia elvét hirdető, legtöbbször keresztény közösségekben vagy személyekben megfogalmazódó tanítások egy másik rézében a mindenáron való magzatvédelem szerepel, mint érv. Ennek a sztenderd jogban is megvan a megfelelője, hiszen az abortusz-vita jogi ágazatának egyik kulcstétele, hogy a magzat érdekeit – minthogy azt önmaga nem képes ellátni – a társadalom egésze, mint a jog letéteményese képviseli a vonatkozó jog által. Az idevágó, laikus álláspont szerint egyfelől azok a terhességek, melyeknél az anya veszélyeztetett lenne, úgyis spontán vetéléssel érnek véget. Ez egész egyszerűen egy baromság, még akkor is, ha az anya ma már jobban védhető, mint száz, vagy akár ötven éve. A másik gyakori érv szerint viszont a gyermeket kell védeni elsősorban, és csak aztán az anyát.  Ez utóbbi érv éppenséggel keresztény szempontból, pontosabban a gyakorlati teológia szempontjából tarthatatlan, hiszen épp az önfeláldozásról tanítja a lelkiségi irodalom, hogy csak és kizárólag önmagunkra, és sose másokra, írható elő. Senkit nem szabad mártírságra hívni vagy kényszeríteni, csakis magunkat. d48de0913dcfb321a1dde05acc369581.jpg

Az abortusz, mint a nő joga

A kontraszt kedvéért a liberális oldalról választom a másik jellemző érvcsoportot, ami különösen alkalmas a cellásodásra, és véleményem szerint hasonlóképp abszurd, mint a konzervatív, zéró toleranciát hirdető cella. Ezen álláspont szerint a nő mindenkori joga eldönteni, hogy a benne megfogant magzatot ki szeretné-e hordani és meg kívánja –e szülni. Ezzel a nézetrendszerrel kapcsolatban most a leginkább szokásos érvre térnék ki, mert annak is van épp elég következménye.

Az én testem – az én döntésem

Ez a nagyon jól hangzó frázis tűnik a leginkább megingathatatlannak, elsősorban a liberális médiumokban, pedig annyira abszurd, hogy szinte hihetetlen, hogy eddig nem szedték darabokra. Na majd most.

A testben lévő másik?

Természetesen mindenki tudja, hogy az egyedfejlődés egy igen fontos (sokak szerint a legfontosabb) része az anya testében történik, de ez nem jelenti azt, hogy minden, ami ott történik, az az anya testével történik. Vegyünk egy érzékletes példát. Egy asszony vagy egy férfi lenyel egy nagy értékű gyémántot, vagy kábítószert, és lebukik vele az ultrahangos vámvizsgálaton. Senki nem fogadja el azt az érvet mellette, hogy ez az ő teste, ezért ő dönt arról, ami benne van. Ebben az esetben elég lenne csak lenyelnünk a nekünk fontos vagy értékes dolgokat, és máris mi rendelkezhetnénk felőlük. Ha azonban nem így van a gyémántok és a tiszta kokain esetében, miért lenne más a helyzet, ha egy másik élőlény van bennünk?

A testemmel azt teszek, amit én akarok!

Jól hangzik, modernül hangzik, sőt, posztmodernül – de ténylegesen nem igaz. Nem kérhetek magamon elvégeztetni mindenféle változtatást, nem operáltathatom ki legálisan működő szerveimet, nem amputáltathatok, egyáltalán, nem kérhetek semmiféle orvosilag nem indokolt beavatkozást magamon, mert törvényellenes. Attól még, hogy az én testem, nem tehetek vele bármit, és pláne nem kényszeríthetek arra minden további nélkül másokat, hogy ebben nekem segítsenek.

A testemmel nem tehetek azt, amit én akarok!

Végül, a leginkább nyilvánvaló mégis kevésszer hangoztatott ellenérv az én testem! – érvekkel kapcsolatban az, hogy a testemmel nem tehetek olyan dolgot, ami más törvényes érdekeit sérti. Fogom a testemet és meglendítem az egyik periferiális részét – mondjuk az öklömet – egy random embertársam orrtőcsontja felé. Nem mondhatom a bíróságon, ahol a nyolc napon túlimat tárgyalják, hogy az én testem: azt teszek vele, amit akarok. Amennyiben a testem működtetésének másokra nézve negatív következményei lehetnek, annyiban az „én testemmel azt teszek, amit akarok!” érv elesett.   female-jail-cell.jpg

Mégis mit lehet tenni?

Mivel az abortusz témája az egyik leginkább fontos téma, amiről beszélni lehet, nem kerülhetem meg a felelősségvállalást sem, ezért röviden leírom a saját véleményemet is. Ezek pusztán alapelvek, tényleges cselekvési terveket kellene levezetni belőlük, de az általános társadalmi dialógushoz talán hozzáadódhat, mint markáns nézet. Emellett természetesen továbbra is azt gondolom, hogy a kérdés nincs egyszer és mindenkorra megválaszolva, és talán nem is lehetséges egy ilyen válasz, és a cellásító ideológiák meggyengítése minden esetben az adott kor gondolkodóinak felelőssége. Szóval:

  1. Realistának lenni életbevágó kérdéseknél nem csak célszerű, hanem egyenesen kötelező. Abortusz volt, van, és mindig lesz, és a történelem megmutatja, hogy bármi áron. A cél az tehát, hogy ezt az árat a lehető legalacsonyabban tartsuk. A zéró tolerancia elve tehát elesik, mert ebben az esetben az abortuszt tervező hölgyek mindenféle illegális kuruzslókhoz és hentesekhez fognak járni, ami mind a hölgyek, mind a magzatok szenvedéseit jelentősen megnöveli.
  2. Az abortuszt egy, kizárólag a nő döntésétől függő, belepofázhatatlan eseményként való prezentálást meg kell szüntetni. Tudatosítani kell, hogy az abortusz minden esetben egy rettenetesen nehéz probléma keresztmetszetében megfogalmazódó kérdés, amire a választ az egyes esetekben a létező legnagyobb segítség elve mellett kell megtalálni, megtalálnunk.
  3. A társadalmi szereplőknek folytonosan prezentálniuk kell az oktatástól kezdve az egészségügyön át a jogi szervekig, hogy a magzat és az anya élete egyformán fontos, és a társadalom minden erejével a segítésen (és nem a büntetésen vagy a stigmatizáláson) munkálkodik. Ezt nem csak prezentálnunk kell, hanem így is kell cselekednünk.
  4. A problémás helyzetbe került hölgy számára a lehető legszélesebb, a helyzethez képest maximálisan pozitív alternatívák sorát kell tudni felmutatnunk. Szégyellheti magát az a társadalom, ahol az abortusz egy reális opció, sőt, a terhes nő szempontjából a leginkább reális opció! A feladatunk itt nem csak a meggyőzés, a nő lelkére beszélés, hanem a működő pozitív gyakorlatok teljes arzenáljának bemutatása lenne, mert ha a társadalom elvárja, hogy beleszólhasson a magzat életébe – és ez egy reális elvárás – akkor az ehhez súlyban fogható reális felelősséget is fel kell mutatnia!
  5. A választás előtt álló hölgyek folyamatos kríziskezelési ellátását kötelezővé kellene tenni. Ebbe nem pusztán professzionális terápiás intervenció, hanem a családtagok megfelelő mobilizálása, önkéntesek bevonása, jogi, szociális, lakhatási, információs segítségnyújtás is bele kellene, hogy tartozzon. Ezekhez erőforrások kellenek – bár jóval kevesebb, mint például a stadionok építéséhez – de mégis, mi lehet ennél fontosabb?
  6. Alternatívák, alternatívák és alternatívák. Ha a krízishelyzetbe került hölggyel meg tudnánk értetni (és vállalásainknak meg is tudnánk felelni) hogy számtalan alternatíva áll előtte, bármelyiken elindulhat, sőt időközben még válthat is irányt, akkor kevésbé lépne a drasztikusabb megoldások felé. A tapasztalat azt mutatja, hogy legtöbbünk a puha megoldásokat részesíti előnyben a keményekkel szemben: álljunk elő puha megoldások tucatjaival, amelyekben a magzat érdekei ugyanúgy érvényesülhetnek, mint a krízisbe került hölgy érdekei. Tegyük motiválttá minden lehetséges pozitív eszközzel abban, hogy partnere, alakítója, mozgatója legyen az eseményeknek, ne pedig elszenvedője, áldozata, páciense.

 

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

35 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr7911810129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TothJanJ 2016.10.15. 19:44:25

"az evangéliumokban nem találhatunk egyértelmű eljárást vagy ajánlást ezekre az esetekre"

Ez a protestánsoknak elegendő érv lehet. Megjegyzem soha nem olvastam még egyetlen ortodox vagy római tanítótól vagy hagyományból sem olyat, hogy az abortusz nem bűn, vagy a gyilkosságtól eltérő bűn lenne, ennek ellentettjét viszont épp elég gyakran.

"az abortusz bocsánatos bűn"

amit lehet megbánni és tartózkodni az ismételt elkövetésétől, meg lehet nem megbánni, sőt ragaszkodni hozzá és hogy mások se tekintsék bűnnek és ne is bánják meg. A legnagyobb lélekszámú keresztény egyházak gyakorlatában máshogy tekintenek a bűnbánóra mint a megátalkodottra vagy a másokat bűnbe vivőkre függetlenül attól, hogy az halálos vagy bocsánatos, illetve hogy az adott keresztény hagyomány hogyan viszonyul az előbbi megkülönböztetéshez.

Yoan 2016.10.15. 21:05:12

Van egyébként a Bibliában is utalás. Ha nem is konkrétan az abortuszra (mivel régen tudtommal ez nem volt olyan orvosi gyakorlat, mint ma), hanem arra, hogy már a magzat is egyedi, sőt kiválasztott ember lehet. Keresztelő János már anyja méhében ujjongott a szintén magzat Krisztus közelében, illetve konkrétan Bír 17:16, Jób 31:18, Zsolt 22:11, Ész 49:1 és 5, Gal 1:15 utal a méhen belüli kiválasztottságra és Isten általi számontartásra.

Az "én testem" ellenérvek tetszenek, de arról se feledkezzünk meg, hogy egyrészt az új élet legalább annyira a férfi, mint a nő testéből jön létre, de már a megtermékenyüléstől fogva egyedi génkészlettel rendelkezik - vagyis az anyától különböző egyed. De az igaz, hogy a nőnek kell kihordania és az ő testét igen jelentősen befolyásolja ez az állapot. De - bár lehet, hogy nem a legjobb példa - pl. ha vírusos fertőzést kap valaki, az is jelentősen befolyásolja a teste működését, mégsem mondja, hogy a vírus az ő teste és azt csinál vele, amit akar.

Egyébként a magzat súlyos rendellenességekor tényleg szokott spontán vetélés történni, erre nem kell rájátszani. De számos fogyatékkal született gyermekből lett egyébként jóval különlegesebb ember, mint sok egészségesből, gondozásuk több energiába kerül, de nem kell ezt azért túlspilázni sem. Volt nekem is kapcsolatom huzamosabb ideig fogyatékos emberekkel, ha úgy viszonyulunk hozzájuk, hogy ők is normális emberek, akkor felfedezzük, hogy jé, tényleg, nem olyan gázak, sokkal normálisabbak, mint első ránézésre gondoltuk! Azt pedig az egyik legnevesebb magyar szülész mondta, hogy ma már - hála Istennek - tényleg pusztán elméleti a kérdés, hogy a magzat vagy az anya életét mentsük adott esetben, mert az esetek többségében mindkettőt meg tudják menteni.

A lengyeleknek az az érve viszont, hogy a méhen belül elhalt magzatot is meg kell szülni, hogy megkereszteljék és eltemessék, nekem kereszténynek is kissé fura. A nyugati teológia lihegi túl az eredendő bűnt, miszerint mindenki alapból bűnös, amiből meg kell térnie. A keleti teológia ezzel szemben inkább úgy fogalmaz, hogy mindenki alapból jónak lett teremtve, amihez - ha ettől elhajlik -. vissza kell térnie. Én abszurdnak tartom, hogy ha egy magzat az anyaméhben elhal, és a lelke felmegy Isten színe elé, a teste pedig elindult a földbe visszatárni, akkor miért kell megkeresztelni egy élettelen testet? Nem teljes embert keresztelünk meg, mert a lélek már elvált a testtől! Gyakorlatilag az az ember Isten színe előtt ébred öntudatra. És Isten mi alapján ítélne örök kárhozatra egy olyan lelket, aki semmi rosszat nem tett és nem is ő tehet róla, hogy földi élete még csak el se kezdődött nagyon? Miért tenne ilyet egy szerető Isten, aki az életét adta , hogy mi éljünk? Hasonló ez ahhoz a szituhoz, hogy aki önhibáján kívül nem hallott az Egyház tanításáról, az is még kaphat pozitív ítéletet és ha azzal az Istennel akar élni, akivel halála után találkozott először, akkor Isten miért taszítaná el őt? Egy magzat meg hozzájuk képest még ártatlanabb! Ha szükséges megkeresztelni, hát van ott a mennyben elég szentéletű pap, nem hiszem, hogy ez eleve kizáró ok lenne akkor, amikor Isten is tudja, hogy erről nem az illető tehet.

Isten azt is mondja, hogy "Ne ölj!" és azt is, hogy "Engedjétek hozzám a gyerekeket!" Aki anyja méhéből vesz magához, annak biztosan valami jó oka, amit majd megtudunk (ha el nem szúrjuk a mi üdvösségünket).

Egyébként egy dolgot azért hiányolok a cikk végéről: lehetett volna rögtön megragadni az alkalmat, hogy számos olyan ötletet adjunk, ami az abortusz alternatívája. Kezdve a megelőzéssel, aminek nem arra kell építenie, hogy a gyerek "veszély", ami ellen "védekezni" kell, hanem arra, hogy hogyan létesítsenek az emberek felelős párkapcsolatot és rakjanak "tojás előtt fészket" - amire még az állatok értelme is kiterjed (valójában nincs "véletlenül becsúszott" gyerek, mert mindenki tudja, mitől lesz a gyerek, és azt tudatosan követi el), illetve legrosszabb esetben is a megszült gyereket fel lehet ajánlani örökbefogadásra - és sokan boldogan fel is nevelik más gyerekét is.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.10.15. 21:11:15

@TothJanJ: én sem írtam hogy nem bűn, mármint keresztény perspektívából nézve feltétlenül az. Emellett van több tucat olyan bűn, erről például a feltámadási liturgiában hallhatunk Aranyszájú Szent Jánostól, amit mindannyian és mindig elkövetünk.

Itt arról van szó hogy sokan a keresztény értékekre alapozva kérik az államot arra, hogy törvényileg tilalmazza az abortuszt, mert bűn. Ez balgaság, hiszen a keresztény szempontú bűn lelkiségi, és nem jogállásbeli kérdés, máskülönben a házasságtöréstől kezdve az úr napjáról való megfeledkezésig bezáróan bűnök ezreit lehetne törvényileg szabályoztatni, s ez meglehetőst' gúzsba kötné társadalmunkat, beleértve eme érvek fő hangoztatóit is. Ha már egyszer elértül az állam és egyház szétválasztását, ami egyébként tipikusan krisztusi gondolat, akkor végre felejtsük már el azt, hogy lelkiségi kérdéseket törvényerővel akarunk kikényszeríteni. Persze csak a nekünk tetszőket, hogyne.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.10.15. 21:17:55

@Yoan: ezeknek a gyermekeknek a nagy többsége olyan szociális hálóban születik, amelyet mi nem nagyon tudunk még csak elképzelni sem. Itt a megszülöm és örökbe adom nem reális alternatíva, ahogy az önmegtartóztatás sem. A legtöbb ilyen esetben az asszonyok el sem tudják képzelni, hogy felneveljék a gyermeket, mert még magukról sem tudnak gondoskodni anyagilag, vagy eleve egy bántalmazó kapcsolatban élnek. Ebben a milliőben az sem merül fel automatikusan, hogy megszülöm és örökbe adom: a szégyen, a kitaszítottság félelme, az egzisztenciális szakadék olyan mély, hogy ezek az értelmiségi diskurzusban megszokott érvek fel sem merülnek. Ezért lenne szükség egy sokkal ütőképesebb segítő hálózatra, aki NAPI SZINTEN ott tud lenni a bajba került hölgy mellett, szociális, egészségügyi tanácsokkal, jogi és mindennapi segítséggel látja el, és ebbe természetesen alternatívaként belefér a biztonságos örökbeadás is, illetve ennek olyan menedzsmentje, ami minden fél számára optimális tud lenni.

Yoan 2016.10.16. 07:52:23

Oké, nyilván vannak a problémának súlyosabb dimenziói is, amiken nagyobb rendszer működtetésével lehetne hatékonyabban segíteni, mert az abortusz csak egy probléma ott a teljes gócból. De ott is el kell érni, hogy ne az abortusz legyen az egyetlen megoldás.

De a bibliai háttérhez pedig még adnék hozzá annyit, hogy igen valószínű, hogy azért sem szerepel konkrétan a Bibliában az abortusz, mert ez a gyakorlat fel sem merült igazán. A nép nem tudott volna mit kezdeni egy ismeretlen tilalommal, csak ötletet adott volna nekik. Gondolom ezt azért, mert - azonkívül, hogy egyértelmű, hogy már a magzatra is egyedi, Isten által nyilvántartott személyként tekintettek, és a kiválasztás nem a születéstől, hanem a foganástól kezdődött - igen erős volt a "Sokasodjatok és szaporodjatok!" parancs. A probléma, a szégyen pont a meddőség volt, és a gyermekek Isten áldásai voltak, a törzs túlélése, a nép felemelkedése. Teljesen ellentétes lett volna ezzel a mentalitással az abortusz. Olyan lett volna, mint a legnagyobb isteni ajándék durva visszautasítása, ha ez lett volna a gyakorlat (már csak a "szaporodjatok" parancs, mint a legősibb parancs megszegése miatt is, valszeg tényleg megkövezés lett volna a büntetése), mert ilyen épeszű embernek még csak eszébe sem jut..Ez csak a mi dekadens világunkban jön elő ötletként. De a probléma ott kezdődött, hogy elkényelmesedtünk, fogyasztói társadalomban élünk, a gyereket pedig "veszély"-nek tekintjük, ami ellen "védekezni" kell, és nem Isten áldásának (v.ö. a biblia bevezető sorai, még az állatok is áldásnak tekintik, a legtöbb csak termékeny időszakban szaporodik, pedig messze nem élnek olyan kényelmes körülmények között), az "áldott állapotot" pedig "terhességnek" nevezzük. Sokat kéne itt az agyakat tisztogatni...

Yoan 2016.10.16. 07:54:32

*a legtöbb állat csak termékeny időszakban PÁROSODIK

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.10.16. 19:47:37

@Yoan: A bibliai időkben, és onnantól kezdve egészen a huszadik századig a gyermekek élete szinte semmit nem számított, mai szemmel nézve. A beteg, rosszul fejlődő gyerekeket egyszerűen hagyták megölni vagy sok helyen aktívan is segítettek ebben. Maga Platón is üdvözölte a spártaiak eme gyakorlatát. A gyermekek és így a magzat jogairól először a huszadik században kezdtünk el gondolkodni egyáltalán, szóval a múlt e tekintetben biztosan nem mérvadó (az ipari forradalom környékén valószínűleg több ezerszer annyi gyermek halt meg a kényszermunkától, mint ma gyermekágyban, hogy csak egy példát említsek.)

A paraszti kultúrában egészen napjainkig a gyermek nem abban az értelemben Isten áldása, hogy valamiféle szentimentális értelemben transzcendentális jelenség lenne, hanem mint olcsó, ingyenes munkaerő, robotoló ágens, aki idős korára gondoskodik a szüleiről, szóval nagyon is praktikus, hasznos értelemben vett "áldás". A hazai újkeresztény diskurzusban is ebben az értelemben "áldás" a gyermek: valakinek fizetni kell majd a nyugdíjjárulékot, különben szipi lesz.

Persze az lenne a jó, ha a gyermek valóban mint csoda, mint ajándék jelenne meg az életben, és valószínűleg ez így is van az egyes családok esetében. De a politikai kommunikáció sosem így gondol rájuk, ezért lenne jó, ha egyszerűen bele sem szólna ezekbe a kérdésekbe ideológiailag.

Yoan 2016.10.16. 20:51:15

@harmadikszem: Ezt azért kicsit erősnek érzem. Nem voltak régebben tuskóbb emberek, nem hiszem, hogy ne szerették volna a gyerekeiket. mellesleg, egyes egyházi írók szerint az emberiség Ádám és Éva óta egyre csak lejjebb csúszik... És gyermekjogok? A jogvédő Amnesty International mára már az abortuszt pártoló szervezetek egyike: csak azokjogait nem védi, akik leginkább rászorulnának. Egyébként meg a mai kor gyerekekhez való hozzáállásával kapcsolatban Vass Virágnak volt egy aranyköpése, ami szerintem tényleg jól megragadja a lényeget: ma neveljük a gyerekeket a legkörültekintőbben félre.

De egyébként közben megtaláltam a nőgyógyászt, akire hivatkoztam. A zárszó miatt én úgy gondolom, van még remény. :)

mindentudas.hu/el%C5%91ad%C3%A1sok/tudom%C3%A1nyter%C3%BCletek/orvostudom%C3%A1ny/121-klinikai-orvostudom%C3%A1nyok/6054-elet-a-megszueletes-elott-a-magzat-mint-paciens.html

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.10.16. 22:18:27

@Yoan: A tuskóságot én sem hiszem, hiszen akkor lehet valaki tuskó, ha taplóbb, mint az átlag. Nem, ezek az emberek nem voltak sem rosszabbak sem jobbak, de a kor emberei voltak.
Arisztotelész vagy Platón számára a nők alig voltak értékesebbek, mint az igavonó barom, és bizony még Descartes is hasonló szellemben értekezett róluk a modernségben.
A gyermekeket még nagyapáink is „féreg” –nek nevezték, teljes jó szándékkal kötözték hároméves korukig egy felfelé fordított sámlihoz; a tanítók pálcával verték őket véresre, és ez teljesen elfogadottnak számított. Néhányan gyengék voltak, belehaltak, de volt másik kilenc.
Még pár évtizede is teljesen normális dolognak számított az állatok bottal való félholtra verése idomítás címen. Ha a kutya rossz fát tett a tűzre vidéken, bottal verték szét a fejét vagy lapáttal.
Szóval változnak az idők, s benne a taplóság definíciója.

otgorbebogre 2016.10.17. 04:02:16

Mivel az elso irasos feljegyzesek abortusztrol kb 1700 evvel Krisztus elottrol(!!!) szarmaznak, ha igazan akart volna a mester megszolalhatot volna az ugyben.

en.wikipedia.org/wiki/History_of_abortion

Aranyi Gábor 2016.10.17. 04:14:49

Mindenki azt hisz, amit akar. a Föld lapos voltát kimondó, ezredforduló után kelt fatvát csak nemrég vonták vissza... Az abortusz sem lehet hit kérdése, amikor megadatott számunkra a Tudás. Erkölcsi kötelességünk a tudást, és nem a hitet terjeszteni. A sárló, majd megesettkancákat/szukákat nem nevezném hölgyeknek, sem minden megfogant zigótát ajándéknak meg rejtett erőforrásnak. Egy Földünk van, az okosak szerint már július végére feléljük azt, ami egész évre szólt volna...
A méhmagzat jogképes, akár örökölhet is. A "hölgy" viszont nem jogosult a társadalom, végső soron az egyetlen Föld kontójára szakmányban szülni. Az indiai régi- és a fekasz@rab újmigránsok körében KÖTELEZŐVÉ tenném az abortuszt mindaddig, ameddig a tömeges sterilizálásuk meg nem valósul. Az EMBER valóban a legfőbb érték, de nem a csimpánzcsorda ALATTI szintű, nyomokban emberi DNS-t is tartalmazó kondenzált csürhe tömeg-egyede. A nemi erőszak elkövetőjét az esetlegesen megfogant kölykével együtt haladéktalanul el kell pusztítani. Jogvédő vagyok - a Föld jogát védem, a létünk és fajunk fennmaradásának jogát - ami a fenntartás kötelezettségével jár! A párok jogát az "önmegvalósító" szinglikével szemben. A magzat, a gyerek jogát a felelőtlen szüleivel szemben. A tudás jogát mindenfajta, akár kormányzati szintre emelt hittel (államvallással...) szemben. Az oroszláncsapat jogát a nyulakkal meg a sakálokkal szemben. Amelyik oroszlán azonban szivárványszínű avagy palesztinmintás bundát varrat magának, és el akarja hitetni velünk, hogy a zsiráf voltaképpen hosszú nyakú és kis fülű elefánt, akinek az ebolával összeállva joga van kiirtani első nekibuzdulásban a fél szavannát, nos, ott AZONNAL hívni kell a Fővadászt meg a parkfelügyeletet..., hogy visszamenőleges hatállyal sürgősen abortálják az illetőt.

otgorbebogre 2016.10.17. 04:22:57

@Aranyi Gábor: na a szeresd felebaratodat parancs a Bibliaban biztosan benne van, tehat mig azon vitatkozhatunk hogy az abortuszon atesett nokkel mi lesz, legalabb egyvalami biztos, ha van Isten, te pokolra jutsz.

nagyonanyuka 2016.10.17. 08:26:58

Vártam, hogy valaki leírja, de ha nem, akkor majd én... Nem tudom a pontos igehelyet, de a mózesi törvények között van egy olyan, miszerint ha férfiak dulakodnak és eközben meglöknek egy terhes asszonyt úgy, hogy az elvetél, akkor "életért életet adj!" Amit én ebből leveszek: 1. fel sem merül, hogy valaki szándékosan venné el a magzat életét, 2. a magzat életének elvétele ugyanolyan bosszúért kiált, mint egy megszületett emberé, Isten szemében nincs különbség, hogy méhen belül vagy kívül történt az incidens. 3. ha a véletlen balesetért az Ószöv-ben halál járt, mi lehetett a büntetése a szándékosan elkövetett magzatelhajtásnak, ha nem ugyanúgy halál?
A másik fontos aspektusa a kérdésnek: azok az egyházak, akik olyan harcosan küzdenek az abortusz tilalmáért, mit tudnak adni az embernek? Be tudják mutatni azt az élő bibliai hitet, amire támaszkodva pl. egy veszélyeztetett anya azt mondja: "Hiszek az isteni gyógyításban és így is vállalom a gyereket"? Vagy : "Tudom, hogy az Isten gondoskodik rólam és a babámról, ezért nem félek a jövőtől"? Ha ez a fajta élő hit nincs meg, akkor marad a törvény, a kényszer, a megbélyegzés.

sas70 2016.10.17. 09:28:07

Lovagolhatunk az abortuszon, de előtte fel kellene tenni a kérdést, mindent megtettünk, hogy egy nem kívánt terhesség bekövetkezzen?
Felkészítettük a fiatalokat a szexuális életre?
Megmutattuk és mindenki számára hozzáférhetővé tettük, a megfelelő fogamzás gátlási módszereket? Tudja mindenki, hogy a gyerekvállalás mivel jár és tudatosan készül arra?
Vannak erre kidolgozott programok, amik egyszerűen, bárki számára elérhetőek?
Vannak programjaink arra, ha egy gyereklány, gyermeket szül, akkor folytatni tudja a tanulmányait, segítséget kapjon a gyerekről való gondoskodáshoz?
Mást bírálni és más faszával könnyű verni a csalánt, koránra, bibliára, erkölcsre, törvényekre, bármire lehet hivatkozni, csak utána mi történik?
Van egy klasszikus vicc:

Józsi bácsi elmegy a templomba a misére. Hazaérve kérdezi tőle a felesége:
-Na és miről prédikált a plébános úr?
-A bűnről.
-És mit mondott róla?
-Tiltotta.

Monopolygamer 2016.10.17. 10:39:57

@sas70: Teljesen egyetértek Önnel, fiatal nőként még emlékszem amikor a 17-18 éves barátnőim azon tanakodtak, hogy mit szabad és hogyan kéne, hogy ne essenek teherbe. Én sokat beszélgettem anyukámmal így képben voltam, de nagyon sokan és ezek jó családból származó, átlagos egzisztenciájú nagy városi lányok, még sem voltak felkészítve kellően. Volt is egy osztálytársnőmnek abortusza, mert véletlenül teherbe esett, azt gondolom, hogy egy tinédzsernek ezt nem kellene átélnie. Ami érdekes, hogy miután megtörtént már természetesnek vette, arról amiről milliók vitáznak, hogy szabad-e vagy sem számára egy erősen választható opcióvá vált, már-már hétköznapi kérdéssé.

steery 2016.10.17. 11:08:33

Ha engedélyezzük is az abortuszt, azt nem az orvosoknak kellene elvégezniük, hanem külön erre a munkára szakosodott gyilkoló szakembereknek. Mivel az orvosok esküje úgy szól, hogy nem árthatnak a betegnek és nem ölhetik meg. Viszont az életben mégis számtalan olyan eset akad, amikor muszáj különböző okokból gyilkolnunk. Ezért az abortuszt, az eutanáziát és a halálbüntetés végrehajtását ki kell venni az orvosok kezéből, mivel ez nem az ő feladatuk és egy külön hóhéri szervezetet kell felállítani, akik erre a munkára vannak kiképezve és törvényi felhatalmazásuk van rá, hogy másokat megfelelő keretek közt megöljenek.

Andy73 2016.10.17. 15:59:35

@steery: Folytatva a gondolatmenetet, a TB-nek sem kellene támogatni az adófizetők pénzéből. Egyébként felőlem csinálhatja orvos is magánklinikán pénzért, de ne támogassa az állam. Az orvosok egy része ma sem gyógyító munkát végez, ha nem az állam támogatja, akkor éppen csinálhatja, ha a törvény nem tiltja.

A poszt kérdésére pedig: az abortusz szerintem is gyilkosság. A Bibliában pedig a Ne ölj! parancsa elég egyértelmű, nem csak a kereszténységre nézve, hanem az Ószövetségben is.

Persze ha gyilkosság, akkor felmerül a kérdés, hogy miért engedi a törvény. Alapesetben szerintem sem kellene engedni, csak bizonyos esetekben, vagyis kivételes esetekben.

Tamáspatrik 2016.10.17. 19:46:24

Az abortusz alapvetően nem jogi kérdés (annak ellenére, hogy jogilag szabályozandó valamilyen módon). Voltam döntéshelyzetben bevallom és az életre szavaztam akkor. (A családunkban mások is így tettek egyébként.) Viszont megértem, hogy lehet olyan nyomorult helyzetben valaki, hogy kényszerűségből ezt választja. Egy gyermek felnevelése nyilvánvalóan hatalmas feladat és nem mindennapi felelősségvállalás.

Nem jogi, hanem kulturális kérdés. Az élet szeretete: az állatoké, a növényeké és egymás tisztelete is. A meteriális javakkal szemben, olykor a kényelemmel szemben is. Nagyon sok odafordulást igényel, törődést és munkát, egyáltalán nem könnyelmű döntés az élet szeretete - amely kulturális nevelés, kulturális közeg, kimondatlan alapelv és nem annyira kemény követelmény mint inkább "puha" elvárás, azaz kívánalom. Ilyen szellemben tudnék szólni az abortuszról. Ahol az életnek ez a fajta tisztelete nincs meg (akár mert a közeg olyan nehéz, sérült, lehúzó), ott a törvény sem fog érni semmit. A szokásjog vagy a kiskapuk keresése felül fogja írni.

Egymás segítése, közösségi szellem is szükséges, hiszen nem csak a szülők nevelik a gyermeket (régen legalábbis nem így volt és most ebben az átmeneti korban van csak így), hanem az egész közösség és főleg az idősebbek.

Ad Dio 2016.10.18. 08:27:54

Először is: ez a blogbejegyzés eddig a legeslegjobb mind közül, amit csak olvastam. Gratulálok!

Had tegyem hozzá a hivatalos katolikus álláspontot némi indoklással.

A katolikus egyház szerint a magzat ember. Innentől ugyan azok a szabályok érvénesek rá is, mint bármely másik emberre. Vagyis az életét elvenni csak abban az esetben szabad, ha máskülönben más élete veszne el. Ennek megfelelően amennyiben a magzat élete veszélyezteti az anya életét (pl. méhen kívüli terhesség). Ilyen esetben az anya vállalHATJA a várandóságot, tudva a lehetséges következményeket. A katolikus egyház tiszteli az önfeládozást, de nem írja elő. Az életképtelen magzat épp ezért egy életképtelen emberrel egyenértékű, az egyház a tiszteletet írja elő, nem pedig a mindenáron való életben tartást. A halott magzat halott emberrel azonos besorolású. Értelemszerűen nem védi a katolikus tanítás az életét. Ha már itt tartunk: halott embert nem keresztelünk meg ugyebár.

A katolikus egyház szemében az, hogy két ember szexuális kapcsolatba kerül egymással, normális esetben két felnőtt ember szabad döntésén alapul. A felek tudtában vannak annak, hogy bármit is tesznek, ha minimálisan is, de ott az esély arra, hogy megfoganjon egy új élet. Ennek tudatában szexelnek, viselniük kell a tetteik következményét.
Amennyiben ez nem így van (pl. nemi erőszak, kegyik fél kiskorúsága stb) esetében, a képlet némiképpen bonyolultabb. Az egyház ebben az esetben sem fogadja el az abortuszt, de a vétlen/elszenvedő fél számára kompenzációt tart szükségesnek.

Ad Dio 2016.10.18. 08:33:12

Még egy gondolatom volna a kérdéshez a politika oldaláról.

Azt hiszem az világos mindenkinek, aki már foglalkozott a kérdéssel, hogy elvi oldalról a teljesen szabad abortusz védhetetlen. Egyértelműen ellentmond liberális világunk alapvetésének, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának.
Azonban világunknak van egy másik alapvetése is: ez pedig a demokrácia elve. Pillanatnyilag a szabad abortusz támogatottsága többségi. Épp ezért a többség akaratának demokratikus elvének megfelel a törvényi szabályozás.
Érdekes kérdés az, hogy a liberális elveinkhez kell-e igazítani a törvényeinket (liberális demokrácia), vagy a demokrácia alapelve (többségi akarat) felette van mindennek?

Bii­visz 2016.10.18. 11:43:54

1. Az abortusz - gyilkosság. Ez ma már nyilvánvaló. A magzat - attól, hogy "nem (annyira) látható", még emberi lény.

2. A nőnek joga van eldönteni akar-e fölnevelni (megszülni) egy még meg nem született gyermeket.

A kettő közötti jogi ellentmondást csak egy módon feloldható:
Az abortusz legyen (mint az önvédelemből elkövetett) a jogrend által elfogadott gyilkosság. Olyan, amelyet csak az anya döntésére az általa megbízott szakember (bérgyilkos - ha úgy tetszik) követhet el. Pont.
Az összes többi csak mellébeszélés, porhintés.

Ad Dio 2016.10.18. 13:11:34

@Bii­visz:

Sajnos ezzel nem oldod fel az ellentétet.

Az önvédelemből elkövetett emberölés jogi kategória, nem büntetett. Ha az életed ellen törnek, és nincs más lehetőséged a támadás elhárítására, mint megölni a támadót, megteheted.
A magzat is képes veszélyeztetni az anya életét, de csak jól meghatározott orvosi esetekben. Ezekben az esetekben valósulhat meg jogos önvédelem az anya részéről.

A kérdésed azonban ennél sokkal tágabb.

Joga van-e a nőnek eldönteni, hogy meg akar-e szülni egy megfogant magzatot? Az életveszélyen felül ezer és egy ok lehet, amiért egy nő nem akar szülni. A kérdés az, hogy a közvetlen életveszélyen kívül, akad-e más olyan indok, amiért meg lehet ölni egy embert? Röviden tömören: a modern liberális világban erre az a válasz, hogy NEM. Mivel az élethez való joggal csak egy másik ember élethez való joga állítható szembe. Minden más dolog - még ha még oly alapvetőnek is látszik - alacsonyabb rendű, nem fogadható el.

De a vita nem is igazán ott van, hogy az anya életének védelme érdekében megölhető-e e magzat. Ezt csak nagyon ostoba emberek tagadják - szöges ellentétben a világunk liberális elveivel. A nemrég megbukott lengyel törvénytervezet is egy nagy rakás baromság volt.

Az igazi kérdés ma az, hogy elegendő-e az, hogy a társadalom többsége igényli a szabad magzatölés lehetőségét arra, hogy felülírja az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglaltakat? Röviden: hogy a demokrácia többségi elve a magasabb rendű, avagy az emberi jogok?

Bii­visz 2016.10.18. 14:26:23

Ennyit a dolog jogi (és erkölcsi) oldaláról.

Az írás egyébként nagyon korrekt !!!

Bii­visz 2016.10.18. 14:35:10

@Ad Dio: Nos, igen! A magzatot ehhez mindenképpen "alacsonyabb szintű" embernek kell minősíteni, akit meg szabad gyilkolni (régen a rabszolgákat is meg lehetett). Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát kicsit át kéne írni ("vannak akik kevésbé egyenlőek").
De hát de facto ez történik, nem? Ez a mai valóság világszerte.
Ki kéne mondani (és vállalni érte a - legalább erkölcsi - felelősséget). Úgy a társadalomnak, mint az aktusban résztvevőknek.

szekertabor · provo.blog.hu 2016.10.18. 16:43:06

Az abortusz elfogadása vagy elutasítása az alábbi kérdésekre adott válaszokkal indokolható.
1. A magzat már ember - még nem ember.
2. A nőnek joga van - nincs joga a teste fölött rendelkezni.
3. A magzat része - nem része a nőnek
4. A magzat parazitaként él-e a nőben.
Nyilván az első kérdésre adott válasz a legerősebb érv, amennyiben a magzatot már embernek tartjuk, de a leggyengébb, amennyiben még nem. Attól ugyanis még nem válik automatikusan etikussá egy magzat elpusztítása, hogy nem tekintjük embernek. Viszont rendkívül kényessé válik a határ meghúzása.
bővebben: provo.blog.hu/2011/05/10/emberoles_alfatol_omegaig

Ad Dio 2016.10.18. 18:02:55

@szekertabor:

"1. A magzat már ember - még nem ember."

Természettudományos világunkban az ilyen kérdésekben - normális esetben - a jog segédtudományt vesz igénybe. A biológia, azon belül is a genetika a legilletékesebb a válaszadásban. A genetikai azonosíthatóság pillanata az egyetlen olyan kitüntetett pont, ami az egyedi emberi létező életének kezdeteként megalapozottan felhozható. Az ember ez alapján a fogantatásától ember.

"2. A nőnek joga van - nincs joga a teste fölött rendelkezni."

A liberális 1x1 szerint joga van rendelkezni vele, mindaddig míg ezzel nem sérti mások jogait. Mivel az abortusszal megsérti a magzat élethez való jogát, ez nem elégséges alap.

"3. A magzat része - nem része a nőnek"

Erre a genetika megint csak egyértelmű választ ad: egyedi genetikai kódja alapján az első perctől pillanattól nem része a nőnek.

"4. A magzat parazitaként él-e a nőben."

Ez ugye csak vicc?...

Ad Dio 2016.10.18. 18:08:55

@Bii­visz:

"vannak akik kevésbé egyenlőek"

Valahogy így. Csak hát az elmúlt 2-3 évszázadban épp az ember-ember közti megkülönböztetések eltörlésén munkálkodott a nyugati civilizáció legkiválóbb része. Érdekes volna, ha most meg szépen megfordulna az irány. Annál is inkább, mert ha kimondjuk, hogy egy-egy embertípusnak nem jár az élethez való jog, akkor az bizony könnyedén lejtős úttá válhat: hol húzzuk meg a határt? Őrültek? Öregek? Betegek? Idegenek? Más rasszúak? Más vallásúak? Csúnyán nézők?...

szekertabor · provo.blog.hu 2016.10.18. 20:41:57

@Ad Dio: Látom, nem olvastad el a hivatkozott cikket :-)

Ad Dio 2016.10.18. 21:08:40

@szekertabor:

Elolvastam. Véleményem szerint az ott felvetett problémák nem megoldhatatlanok: lb hsz-om. egyedül a parazita dologgal nem tudok mit kezdeni, mert azt gondolom elemi biológiai ismeretekkel belátható a különbség a parazita életforma és a méhlepényes emlős korai fejlődése között.

szekertabor · provo.blog.hu 2016.10.19. 10:00:03

@Ad Dio: "egyedül a parazita dologgal nem tudok mit kezdeni"

Pedig az abortusszal kapcsolatos közgondolkozást igenis befolyásolja a - valóban kissé sarkítva feltett - kérdés. Ha ugyanis a magzat egyértelműen nem része a nőnek, akkor lényeges szempont, hogy miként tekintünk rá: nem kívánt betolakodóként, kóros kinövésként, parazitaként, vagy olyan (bizonyos szempontból kényelmetlen) vendégként, akiért (annak testi-lelki jólétéért) fogantatása pillanatától kezdve felelősek vagyunk. Akármennyire visszatetsző is a gondolat, a liberális feminista közgondolkozás és az orvosi gyakorlat igenis parazitaként, de minimum szépséghibaként bánik a nem kívánt magzattal, FEL SEM MERÜL a magzat épségének és életének a védelme.

Ad Dio 2016.10.19. 14:09:51

@szekertabor:

A szélsőségekkel/szélsőségesekkel nem szívesen foglalkozok. Aki egy embert akármilyen állapotában parazitának nevez, az nagyon el van maradva a ma elvárható értelmi/érzelmi színvonaltól.

Szigorúan természettudományosan is biztonságosan kijelenthető, hogy egy méhlepényes emlős korai fejlődése és a parazita életforma közt nincs komoly hasonlóság. Ez két gyökeresen különböző életforma.

Hogy csak egyetlen szempontot nevesítsek: az emlősmagzat a szülők szexuális viselkedésének eredménye, míg a parazita ugyebár...

nemkomplett 2016.10.27. 01:25:19

Amenyiben a magzat sem orvosilag sem genetikailag nem része a nőnek, mint ugye a gyémánt meg a kábszi a cikkben, akkor ugyan ki kötelezheti arra a fent nevezett hölgyet, hogy a testének reszeként nem értelmezhető dolgot mégis meghatározott ideig a szervezetén belül tárolja, a tárolással együtt járó többi járulékos miegymással együtt.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2016.10.27. 10:15:55

@nemkomplett: ennél durvább sztorim van: a társadalom arra is kötelezi a hölgyeket sőt ami még szomorúbb, az urakat is, hogy idegen testek milliárdjaid viselje a testében, sőt, egyenesen oda is fecskendezi! Ezek az idegenek nem egyszerű individuumok hanem egész törzsek, és számtalan akut és krónikus mellékhatást okoznak. Ám amennyiben ez nem történik meg, az a társadalom jogos érdekeit sérti, ezért nem szeretnénk ha néhány elmebeteg miatt visszatérne a feketehimlő vagy a rossznyavaja.
Na most a magzat esetében ugyanez a helyzet, a viselésére azért kötelezhető a hölgy (ha kötelezhető, hiszen ez egy nyitott kérdés), mert más valakinek a jogos érdekét sértené, ha erre nem köteleznénk.