Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

A töketlen egyetem

2017. március 03. 21:43 - harmadikszem

10548065_10152868608910320_4786775319118712678_o.jpg

Miközben a magyar egyetemi élet zuhanórepülése ha lehet, még magasabb fokozatra kapcsolt, és éppen kiestünk a sanghaji rangsor bővebb (TOP 500) válogatásából is, miközben például a Corvinus nem túl régen odaejtőernyőzött rektora óriási lufikat puffogtat arról, hogy kellene egy jó egyetemnek működnie, azért szerencsére a világban történnek pozitív és elgondolkodtató dolgok is, már ami az egyetemi működést illeti.

22f9db7900000578-0-image-a-3_1474270227926.jpg

Ilyen például az, hogy nagy sikerű és hihetetlen ül tanulságos The Great American University (2009) című több mint hatszáz oldalas könyve után Jonathan R. Cole most (na jó, 2016-ban) újabb munkával jelentkezett, melynek címe Toward a more Perfect University. A szerző nincs jóban a Fidesszel (gondolom rosszban sem) és valószínűleg keveset tud az unortodox gazdaságpolitikáról meg az illiberális demokráciáról, sőt gyanítom Orbán Viktor 5 veszélyével sincs képben. Ezzel szemben több évtizede a Columbia professzora, több mint tíz évig dékánja is volt, és bár igaz, hogy a Columbia a hanyatló nyugat csatolt része, de egyelőre az Ivy League tagja, ahová 2200-as SAT pont alatt nem nagyon lehet bejutni, és valójában az ilyen pontszámokkal jelentkező, a világ minden tájáról özönlő évi 36.000 emberből is csak 6 százalékot tudnak felvenni. Én biztosan nagyon hülye vagyok a népek sorsáról szóló kelet-európai próféciák tudományához, de a józan paraszti eszem valahogy azt súgja, hogy inkább lenne érdemes ezekre a Cole-szerű figurákra hallgatni, mint olyan ideológusokat keresni, akik megmondják, miért nem baj, hogy minden mutatónk egyre rosszabb.

5524585543_364f3047e0_b.jpg

A szerző eléggé meggyőzően érvel amellett, hogy az amerikai egyetemek elsőségét semmiféle veszély nem fenyegeti több évtizede, és abszolút nincs jele annak, hogy bármiféle változás állna be e téren. Az amerikai egyetemeknek egyedül és kizárólag egymással kell versenyezniük, minőségük fenntartása kizárólag tőlük, maguktól függ.  Jelen pillanatban a top 20 egyetem 80 százaléka, a top 50 egyetem 70 százaléka, és a top 100 egyetem 60 százaléka az USA-ban van.

sample-large-banner.jpg

Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének fantasztikus egyetemek máshol a világban (nyilván ide tartozik Oxford, az ICL és Cambridge, a francia Pasteur Institute, a Max Planck Németországban és jó néhány távol-keleti egyetem is. Ez csak azt jelenti, hogy óvatos becslések szerint az USA mintegy 4500 felsőoktatási intézményéből van legalább 120 olyan, amelyik nagy valószínűséggel fényévekkel jobban teljesít, mint bármely más ország random egyeteme.

blair-arch.jpg

De mit tudnak ezek az egyetemek olyan jól? A fent említett könyvekben (és nyilván több ezer más műben) ez részletesen le van írva. Az ember azt hinné, hogy oktatási agytrösztjeinknek nincs is más feladata, mint elolvasni ezeket a műveket és a bennük foglaltak szerint – némi hazai ízvilággal megfűszerezve, bár én ehhez sem ragaszkodnék – átalakítják a felsőoktatást.

cornell-university-tech-campus-proposal-01.jpg

Csakhogy nem ez történik, nagyon nem. A tökéletesség felé vezető fáradtságos és drága út helyett a töketlenséghez vezető utat választottuk. Pártkatonákat teszünk meg egyetemi vezetőknek azok helyett, akiknek van nemzetközi tapasztalata abban, hogy hogyan kell egy jó egyetemet működtetni, vagy legalább nem félnek kérdezni. Politikai alapon alapítunk „kutatóintézeteket” ahelyett, hogy összekapcsolódnánk olyan akadémiai hálózatokkal, akik már most tudják, hogyan kell kutatni.  Kutatás és fejlesztés helyett elképesztő pénzeket költünk politikai marketingre, a nem sikerült bizonyítvány magyarázatára.

maxresdefault_4.jpg

Azt gondolom a mi fő bajunk az, hogy azt hisszük, mi mindent jobban tudunk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy minden jel szerint ez nem igaz. Megmagyarázzuk, kezdjük az elejéről. Tiszta lap, semmire vagy homokra építés. Ha cserélődik a garnitúra, kezdjük elölről.  Sokmilliós tanulmányok, csőben a luk felfedezése, fából vaskarika. Pedig ha egyszer, csak egyetlen egyszer valaki ki merné mondani: ezt szarul csináljuk, gyerekek. Tanuljunk azoktól, akik jól csinálják! A jót utánozni nem ciki, hanem egy eléggé értelmes dolog! De mi inkább töketlenkedünk rendületlenül, és haladunk a nagyobb töketlenség felé. Ebben, de csakis ebben, elég jó eredményeket produkálunk.

penn_campus_2.jpg

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://harmadikszempont.blog.hu/api/trackback/id/tr6212310697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sZulamith 2017.03.04. 15:59:40

Egy csöppet fejlődünk, mert ilyen irást a "fenn az ernyő nincsen kas" természetünkről még nem olvastam. Vajon mikor nőjük ki?

Janossz 2017.03.04. 16:50:14

Nagyon hibás a megközelítésed. Nekünk ilyen intézményekre egyáltalán nincs szükségünk.
A vezetőink/szimpatizánsaink/helyi letéteményeseink sarjai már százszorosan bizonyították, hogy mindenféle hókuszpókusz nélkül, akár egy értettségivel is legények/leányok a gáton.
Legjobbjaink magzatai persze el-el néznek ilyen távoli iskolákba, orruk befogván, nehezen viselve a liberálszagot, de hát az csak afféle környezettanulmány, mitől is kéne óvakodni.
Nem kell ide tudás már, van itt, sok is!
Ld. még: Illiberális állam.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.03.04. 18:17:47

@Janossz: egyébként az a főciki hogy ők is csak el-elnéznek, ahogy írtad. Aztán hazajönnek nevetséges angoltudással kurzusokat tartani a BCE-n mondjuk, mint récsöl. Ha még legalább kitermelődne a pénzünkön egy nemzetközi értelemben is jelentős elit, de nem, még csak az se.

Janossz 2017.03.04. 18:30:03

@harmadikszem: Megint tévedsz.
Kitermelődik. Itt ők lesznek az elit. Mert megérdemlik.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.03.04. 20:05:06

@Janossz: Definíció kérdése de ja. Ma úgy látszik csak hibazni tudok le is fexem gyorsan.

TothJanJ 2017.03.05. 11:07:36

Amíg az egyetemi rangsorok számításánál 25% lesz a Nobel-díjas staff és alumni súlya a másik 75% meg a Thomson Reuters-termékekben publikált cikkekhez kapcsolódik (mint a Shanghai Rankingsnél) addig nem kell semmiféle könyvet olvasgatni, addig pont elég, ha a doktori képzést és az oktatói/kutatói követelményeket, jutalmazást, szankcionálást úgy módosítják, hogy a staffnak muszáj legyen ilyen indexált cikekket termelnie, ha nem megy akkor viszlát vagy maradhat minimálbéren ill. óraadónak oktatni. Ezzel a 75%-ot meg lehet játszani (míg azt mondanom sem kell hogy a Nobel-díjas izéke az már azok hajója akik már eleve hosszú évtizedek óta az elit elitjei, arra nem is lehet készülni). Ezt csinálják pl. Kínában. Ez amúgy egy beteg rendszer, illetve bűvészkedés és a saját magunk foglyul ejtése.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.03.05. 19:49:30

@TothJanJ: Eme könyvekben azért az is le van írva, hogy hogyan lehet ezt a research levelt elérni (igen, egy jó része pénz. Jó nagy része. A Harvard pl a nagy állami pénz mellé cirka 30 milliárd dollárt kap magánadományokból .) De nem csak ez. Curriculum fejlesztés is van benne és teaching excellence, szóval azért jóval érdekesebb olvasmány mint az, hogy mi alapján listázzák az egyetemeket.
De egyébként szerinted hogyan kellene listázni, ha nem így? Szerintem vagy így van értelme, vagy sehogy: az a legrosszabb, amikor gagyi listákat állítunk össze meg halál ciki cv-ket mint Nógrádi Péter, akinek ugye Jaffa kiadós könyvekhez írt hátsó borítós kétsoros ajánlások is fel vannak tüntetve tudományos publikációként (szó szerint ez van, nem én vagyok ilyen fantáziadús). És ő ugye egy professzor egy elit egyetemünkön.
Persze a reális listához alsó hangon megduplázni, reálisan megháromszorozni kellene a fizetéseket. Mert az ugye senki nem gondolja komolyan, hogy bárki középkategóriás eredménnyel vagy fölötte noname munkahelyen akar dolgozni, jóval a legalja alatt? Aki ilyen publikációkat gyűjt az értelemszerűen azért teszi, hogy olyan helyre mehessen velük, ahol megkapja azokat a feltételeket, amelyek a munkája minőségéhez passzolnak. Szerintem ez eléggé logikus.
Tehát ez egy ilyen vagy-vagy történet szerintem, az egyéni listázásnak nincs értelme. Vagy beszállunk legalább európai de inkább nemzetközi szinten a létező és érvényes egyetemi életbe, és forrásokat is allokálunk hozzá, vagy bevalljuk, hogy ez nem cél, és nálunk marad szar az oktatás és a kutatás, vagyis csak azoknak marad, akiknek más nem jut, mint az sztk fogászat esetében. A sugar coatingnak nincs értelme, és egyre átlátszóbb is.

TothJanJ 2017.03.06. 07:25:46

@harmadikszem: Most egyelőre a rangsorokról beszéltem, ami presztízslista, és amitől függetlenül kellene az oktatás-kutatás minőségének emelését megcélozni szerintem. Fel lehet kerülni a presztízslistákra és azokon lehet helyezést javítani ha ez a cél viszonylag kevesebb pénzből és szervezésből, mert csak a játékot és a mérőszámokat kell megtanulni és célirányosan fejleszteni. A listákkal amúgy az a baj, hogy az egy rigid összemérője az egyetemeknek, míg azoknak a folyamatoknak amik elvezetnek azokhoz a súlyozott eredményekhez amik alapján ez a rigid összehasonlítás megtehető, nagyon sok ad hoc eleme van. És minél inkább feltörekvő az adott egyetem annál több kiszámíthatatlan, nem törvényszerűen történő kimenetelekkel kell számolni, lásd egy oxfordi (sorry akárcsak egy nyugat-európai vagy egyesült államokbeli) prof. pipafüstös büfije és egy káeurópai adjunktus rengeteg munkaórával készült, módszertanilag színvonalas, ám esetleg a fejlett nyugati egyetemeken lévő folyóiratszerkesztők szerint az olvasóikat nem annyira érdeklő témáról írt kutatásának megjelentetési potenciálja közti különbségeket. Amíg ilyen jellemzői vannak a rendszernek, addig ezek a rangsorok a hasonló hátterű helyek összevetésére alkalmasak, tehát a nagyjából egységes gazdasági fejlettségű régiók nagyjából hasonló költségvetésből gazdálkodó egyetemei közti összehasonlításokra mondanám azt, hogy megbízhatóak. (A relatív eredményeink amúgy ezeken a presztízslistákon -tehát hogy mennyi ráfordításból produkáljuk ezeket a számokat- néhány területen pl. orvostudomány kiemelkedő, és a többin is általában sokkal jobb mint amire az abszolút rangsorból lehet következtetni).

Mit kellene változtatni? Már az is nagy eredmény volna, ha az egyetemek eredményeinek súlyozásában a költségvetésük is szerepelne. Mondjuk van egy minden országban más alap fenntartási költség, ezeket leszámítva és arányosítva. Miért nem szerepel most? Semmilyen formában hmm?

Nógrádiról szerintem már megbeszéltük egyszer hogy az MTMT-ben van ilyen kategória hogy Könyvrészlet/Előszó, utószó és hogy minden szart feltöltetnek velük az egyetemi adminok (asszem már törvényi vagy munkaszerződési kötelesség is vezetni az mtmt-t). Le kéne talán tagadnia hogy írt ilyet?

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.03.06. 09:14:59

@TothJanJ: ne már, hogy _köteles_felvezetni minden szart :D Nem köteles. Az egyetemek kategóriától függően elvárnak félévente x tanulmányt. Ezt kitölthetné nívós, vagy legalább vállalható tanulmányokkal is - de neki nincs ilyenje.

A fenntartási költség beleírása az algoritmusba szerintem igazságérzetileg teljesen korrekt lenne, de valljuk be ez a hallgatókat roppant kevéssé érdekli, meg úgy egyáltalán senkit. Maximum a tandíjjal lenne érdemes arányosítani, de abból viszont eléggé rosszul jönnénk ki szvsz, már nem a top egyetemekkel hanem a középmezőnnyel összehasonlítva. Ez egyébként az Ivyban is kezd gondokat okozni, mert a hallgatók lassan fenntarthatatlan szolgáltatásokat követelnek, a magas tandíj ellen viszont lázadoznak (ezek zömmel nem akadémiai szolgáltatások, hanem adminisztratív és rekreációs jellegűek)

Amennyire én látom a dolog a legegyszerűbben így foglalható össze: az amerikai egyetemeken tényleg erősen meritokratikus rendszer uralkodik, a balkánon pedig nem annyira. Itt olyan pofák lehetnek a rendszer magas fokán sok-sok évtizedig akik ténylegesen nem csinálnak semmi vállalhatót, de soha. MOndom, ha egy minimum kétszeres fizetésemelés bekövetkezne és itt lehetne tartani a jobbakat, akkor simán megkövetelhető lenne a meritokratikus hozzáállás.

TothJanJ 2017.03.06. 15:34:56

@harmadikszem: Nemtudom hogy minden szart köteles-e feltölteni, az ELTEn pl. rektori utasítás magyarázatában benne van, hogy az ember maga ítéli meg, hogy mit tart publikációnak; ellenben pl. akit érdekel beleolvashat az Edutus Főiskola Foglalkoztatási Követelményrendszer 78§2 -be.

Meritokratikus rendszer itt és ott: Mi az érdem? Az egyik helyen az az érdem, hogy tudsz hozni kutatási pénzt az egyetemnek, termelni top kiadóknál vagy top folyóiratoknál könyveket és cikkeket és bizonyítható szakmai kapcsolatban vagy olyanokkal akik lásd a mondat első felét.

A topságot ezeknél a lapoknál a tudományossághoz hozzáadott szolgáltatások adják, nem mondjuk a szigorúbb szakmai kontroll, vagy a gondosabb és színvonalasabb fejlesztési javaslatok a peerek részéről. Melyik könyvtárakban, előfizetési adatbázisokban lesz meg (SSCI), hányan tudják olvasni (angol), mennyire értékelik az egyetemi adminisztrátorok, HResek, grant bírálók stb. (presztízs). Ha van egy folyóiratom én törekedhetek az elérhető legjobb bírálók megszerzésére, csinálhatok nagyon szoros minőségi kontrollt úgy hogy a végén a beküldő sírva köszöni meg nekem olyan jó volt én meg járhatok rendszeresen szexuálpszichológushoz; de ezt egy minősítésnél mindenki le fogja ejteni magasról, mert nincs indexáltság, IF, anyámkínja. Urambocsá nem is angolul van.

harmadikszem · http://harmadikszempont.blog.hu/ 2017.03.06. 18:11:45

@TothJanJ: Azért nem pont ebbe szoktak belehalni a magyar lapok szerkesztői