Van egy könyv, amelyből, túlzás nélkül állíthatom, megérthető a teljes Orbán rendszer működése, és az is, hogy miért fog még nagyon sokáig működni. Ez a könyv némiképp meglepő módon egy, a klasszikus szocialista rendszerek strukturális leírását tartalmazó munka, amely először angolul jelent meg 1992-ben. Kötelező olvasmányként kellene feladni legalább az egyetemek BA szintjén, de ez nem fog megtörténni, mivel a könyvből még a végén minden állampolgár megértené a világ működését, az őt körülvevő társadalmi tér szerkezetét, és azt is, hogy milyen rossz irányban mennek a dolgok mifelénk. Szóval ez nem fog megtörténni, de én a magam módján ezzel a bejegyzéssel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy néhányaknak felnyíljon a szeme.

A szerző, akinek 90. születésnapját egyébként nemsokára egy igen színvonalas konferencia sorozattal ünnepeljük (disclaimer én is ott leszek) ebben a művében bevallottan arra is kísérletet tesz, hogy a szocialista múlt felé érzett nosztalgiát csökkentse, relativizálja. Ezek a rendszerek ugyanis empirikusan igazolható módon rosszak. Pont. Minden ismert mutató szerint jóval rosszabbul teljesítenek, mint az elvárható lenne. Egyetlen dologban jók pusztán: az ideológiában.

Az ideológia ebben a kontextusban kommunikáció. Duma. Horseshit. Ebben a szocialista rendszer nagyon jó volt, és örökösei is jóban vannak a valóság megkettőzésével. Ez azt jelenti, hogy van egy kommunikáció egyfelől, ami szerint minden tökéletes vagy legalábbis hamarosan az lesz, bár ellenségeink lesben állnak, nem nyerhetnek. Pont. Európa történelmét magyar nyelven írják, meg ilyenek. És van ezzel szemben egy külső realitás, ami versenyképességből, humán fejlettségi indexekből, Freedom House jelentésekből, gyermekszegénység expozícióból és egy csomó más olyan indexből állnak, amelyek nem képezik a kommunikáció részét.

Másfelől, és ebben a bejegyzésben főleg ezzel foglalkozom, itt vannak a drága emberek, akik a rendszert mégiscsak működtetik. Ezt Kornai bürokráciának hívja, ez a rendszer core mozgatója. A bürokrácia bizonyos fajta ember befogadására képes, és azokat vonzza is. A stabil kétmillió bürokráciája ez, amelyre Kornai az alábbiakat predikálja:

A klasszikus szocialista bürokrácia hatása a munkatársak jellemére

A klasszikus szocializmusban „nem tanácsos felfelé bírálni, szokatlan ötletekkel előállni, kezdeményezni. Nem érdemes önállóan gondolkodni és önállóan kockázatot vállalni. Ha az alárendelt tenni akar valamit, akkor jó előre „fedezze le magát”, szerezze meg előre a főnökei előzetes jóváhagyását, osztozzék minél több felső szintű vezetővel a felelősségben, és akkor nem kerül bajba. Mivel a legtöbb emberben van némi hiúság, a feljebbvalóknak való hízelgés is használ.

Nem is csak arról van szó, hogy ezek a jellemvonások fokozatosan kialakulnak, miután az egyén bekerült a bürokráciába. Eleve az kerül be, és főleg az halad előre gyorsan a karrier útján, akiben megvannak ezek a tulajdonságok. A bürokratikus szabályozás jellemformáló-nevelő hatása és szelekciós kritériumai kölcsönösen erősítik egymást: elharapózik a szolgalelkűség, a fal mellett lapulás szelleme.” Kornai János (2012). Kornai János válogatott munkái II. kötet. A szocialista rendszer.Budapest, Kalligram Kiadó, 150-151.

Úgy vélem ez az idézet akár ma is íródhatott volna, nem a klasszikus szocialista rendszerekről, hanem a jelenlegi rezsimről. A szolgalelkű, kockázatkerülő tehetségtelen talpnyalók társadalma lettünk, akik tökéletes végrehajtók, zombik, robotok. Aki nem ilyen volt, azt a rendszer rég kivetette magából. Az élet gyakorlatilag minden szegmensében – kivéve a multinacionális vállalati szférában és a globális kreatív iparban – egyedül a bürokráciában van lehetőség az előmenetelre. Az Orbán bürokráciájában. Lehetsz festő, költő, színházrendező, tudós, sportoló vagy építési vállalkozó, médiatulajdonos, újságíró vagy filmes: mindig ugyanabban a mezőnyben fogsz versenyezni, ugyanazokkal a szabályokkal. A bürokrácia szabályaival. És van stabil 2 millió ember, akiknek ezek a szabályok tökéletesek. Kiszámíthatóak, teljesíthetőek, megérthetőek, vállalhatóak. Nekik is vannak írva. A falhoz lapulóknak. Húzzátok ki magatokat: itt és most tiétek a világ!