Van mitől tartania a mostani rezsimnek, és ez már nagyon erősen látszik a kommunikáción. Még csak nem is kormánykommunikáción, bár ők is elkezdtek vicces dolgokat művelni. A legjobban mégis azoknak a kétségbeesett nyüszítése hallatszik, akik elkezdtek fehéredni és remegni, mert tudják, hogy orbán nélkül ők szó szerint senkik. Megszűnnek, és ami még rosszabb: kiderül, hogy eddig sem léteztek. Pont.

Nem tudom emlékszünk –e még a Nézőpont Intézet botránya című bejegyzésemre, amelyben megmutattam, hogy lehet egy tudományos értelemben teljesen észrevehetetlen senkiből kutatási (bazdmeg) igazgatót csinálni 2 milliós fizetéssel, mármint ha szigorúan azt kutatja (és pláne: azzal az eredménnyel) amit elvárnak tőle.

De nem lesz ez mindig így. Ugyanaz a Mráz Ágoston Sámuel, aki jelenleg is kutatási igazgat (épp azt kutatták sokért, hogy mennyire retteg Európa a migránsoktól akik ugye azonnal elözönlik, mihelyst nem a fidesz vezeti az országot, és hát az a helyzet hogy azt találták hogy nagyon retteg, de tényleg rohadtul). Na mármost a hódmezővásárhelyi fidesz vereség után ezt bírta a saját nyilvános profiljára fosni: :

A hódmezővásárhelyieknek nem volt fontos a működőképesség.

„Hódmezővásárhelyen nem országos parlamenti választás volt. A történtek öt gyors tanulsága:

1. Tét nélkül van esélye a proteszt-szavazásnak Magyarországon: másfél évig Márky-Zay Péter béna kacsaként fogja irányítani a 70 százalékos fideszes többségű közgyűlést. A hódmezővásárhelyieknek nem volt fontos a működőképesség sem.

2. Érdekes, hogy Orbán Viktor kimaradt a helyi kampányból. Így elmondható, hogy helyben nem ellene szavaztak. Hat hét múlva viszont az ő miniszterelnöksége lesz a tét: vagy ő folytathatja, vagy Vona Gábor, Szél Bernadett, esetleg Karácsony Gergely lesz a kormányfő…

3. Hegedűs Zoltán, a Fidesz jelöltje el tudta vinni a 2014-es szavazókat, de nem volt további tartaléka. Az országos politikában azonban más a helyzet: a migráció kapcsán az ellenzéki szavazók közel fele is egyetért a kormánnyal.

4. Az országos ellenzék egy napig örömünnepet fog tartani, a következő nap viszont vezetői várhatóan összevesznek azon, mi következik a vásárhelyi eredményekből. Logikusan minden ellenzéki jelöltnek vissza kellene lépnie, s a maradék néhány napban szimpatikus független jelölteket kellene állítani 106 vk-ban. A koordináció megoldásához ma egy lépéssel sem került közelebb az ellenzék.

5. A kormányoldalon pont fordított hatás várható: egy napig keserűség, utána ösztönzés a még elszántabb küzdelemre. A Fidesz legnagyobb ellensége saját szavazói közömbössége, a vásárhelyi vereség talán felrázhatja őket is.”

Nem tudom világos-e mi történik. Egy úgynevezett független kutató mintegy leb@ssza a választópolgárokat, hogy kire szavaztak má’, majd víziókat fest le arra vonatkozóan, hogy na mindegy, úgyis a fidesz fog nyerni, aki csak erősebb lett ettől a vereségtől.

Kutatóként persze a dolog értelmezhetetlen, teljesen szakmaiatlan, etikátlan, stb. De pszichésen teljesen érthető a dolog.

Igen, a valódi rendszerváltáshoz nem elég, ha ez a csürhe eltakarodik. Mennie kell(ene) mindazoknak a pénzzel kitömött tehetségtelen senkiknek, akik kutatót, művészt, professzort, újságírót, reklámszakembert, tanácsadót játszanak a pénzért. Ugye nem gondoljuk, hogy ezek a kutatóintézetek (melyeknek már se szeri se száma, viszont annyi közös van bennük, hogy kizárólag kormánypropagandát lehet bennük művelni, azt viszont gátlástalanul, és az MTA kutatóintézeti pénzek 3-4 szereséért) fennmaradhatnak? A következő hatalomnak el kell söpörni ezeket, nem a saját oldalára állítani őket (amit egészen biztosan megtennének persze).

Ugye azt sem gondoljuk, hogy azok az újságírók (dolgozzanak bár a legacy médiában vagy az új médiumokban) helyükön maradhatnak, akik ma, az újságírói etika és professzió teljes figyelmen kívül hagyásával a leggátlástalanabb szemét propagandát nyomják? Álljanak át az új hatalom oldalára, vagy alkalmatlanként takarodjanak? Remélem, ez a kérdés is költői.

És így tovább, mindazok, akikről objektíve bizonyítható, hogy politikai (= fideszes) kapcsolati hálójukon kívül semmit de semmit nem tudnak felmutatni, takarodjanak a közélet minden területéről. Nem szabadna megengedni, hogy átmentsék a rugalmas gerincüket egy következő hatalom számára (most is ezt nyögjük).

Ez lenne az igazi rendszerváltás.