Legalábbis ez derül ki legutóbbi nyilvános állásfoglalásukból, mely – látszólag – az Akadémiai Doktori kinevezésekről szól. Pedig dehogy.

Azt, hogy a 2018-as tavaszi választások után a kormány egyik első dolga az értelmiség körében végzett tarvágás lesz már sokan rebesgették tavaly ilyenkor is. És jól rebesgették: populista tömegpártunk vezetése hallatlan erőkkel és nem kevés sikerrel ment neki a Magyar Tudományos Akadémiának, elűzte az országból a Central European University-t, jelenleg pedig hetek óta tartó kampányt folytat minden egyes nem-Fideszes egyetemi oktató ellen. Ez utóbbi kampány egészen jól van felépítve: kezdetben azt a látszatot akarta volt kelteni, hogy elnyomott hangú fideszes hallgatók védelmében szólalnak fel a különböző kormánypárti sajtóorgánumok, különös tekintettel a 888 nevű szégyenfal, de csakhamar kiderült, hogy valójában nyomásgyakorlás a cél: el lehet-e törölni egzisztenciálisan a nem lojális értelmiségieket? A cikkek ugyanis most már egyre kiterjedtebb módon szólnak a következményekről, és jó eséllyel lehet tudni, hogy ezek a következmények nem pusztán újságírói agyrémek, hanem a propagandagyárnak egyenesen a kútfőből küldött forgatókönyvei.

De térjünk vissza az akadémiai állásfoglalására, melynek különösen ez a pontja izgalmas:

Az MTA mindenképpen szorgalmazza, hogy magasabb szintű kinevezések előtt minden tudományos kutatással komolyan foglalkozó egyetemen vagy kutatóintézetben kerüljön sor a tudományos teljesítmény értékelésére az egyetemtől független, az országos és nemzetközi normákhoz igazodó módon. Enélkül nem biztosítható a tudományos színvonal emelése, de még a szinten tartása sem.

Miről is van szó itt kérem? Arról, hogy a professzori kinevezéseknek eleddig – az esetek nagy többségében – egészen komoly kritériumai voltak. Természetesen számtalan esetet tudunk, amikor ezek nem valósultak meg. Szép számmal rohangálnak professzorok olyan tudományos teljesítménnyel, melyekkel tanársegédként se járhatnának szálfaegyenesen. Ezek az esetek azonban – és úgy vélem, erről szól az MTA mostani közleménye – az utóbbi időkben mintha megszaporodni látszanának. Az MTA közleménye is utal rá, hogy a magas rangú tudományos posztok esetében a nemzetközi ismertség, nemzetközi teljesítmény és az iskolateremtő tevékenység is elvárt. Ez minimálisan azt jelenti, hogy a leendő professzornak (jó esetben már a docensnek is) 1) legyenek komoly helyen megjelent nemzetközi publikációi 2) legyenek doktoranduszai és oktasson doktori iskolában, ahol a tudományos utánpótlás képzése zajlik.

És valóban: egyre több és több olyan professzort látunk, aki tegnapelőtt még tanársegéd volt, vagy egyenesen teljesen más pályán mozgott. Nemzetközi publikációk sehol, doktoranduszok sehol – professzori rang mégis pipa. De miért érdekli ez az MTA-t? Miért érdekeljen ez minket?

Oka vagyon ennek. Itt nem arról van szó ugyanis, hogy ennek meg annak a NER vitéznek vagy vitéznőnek most jobb lesz. Odabiggyesztheti a prof – ot a neve elé. Nem. A professzor az vezető oktató, neki onnantól kérem szépen szava, hatalma van. S miközben egészen könnyen lehet, hogy a két nap alatt focistából kinevezett professzorok szaktudása messze elmarad a NER-ben ismeretlen, de egyébként okos és szorgalmas tanársegéd kollegája alatt, mégis az ő szava fog dönteni. Ezek az emberek nem csak ranghoz: funkcióhoz is jutnak. És jaj annak a területnek, amelynek kókler professzorai vannak, mert kóklerek és szélhámosok csak kóklereket és szélhámosokat tudnak nevelni, képezni – nem lehet nagyobb a tanítvány a mesterénél. Ha ezek az emberek ellepik az akkreditációs testületeket, ha elkezdenek kutatási támogatások, ösztöndíjak, kutatócsoportok felett diszponálni úgy, hogy életükben nem vettek részt valamirevaló kutatásban, akkor itt nagyon kemény dolgok fognak történni. Ez az, ami miatt az állásfoglalás megszületett – de attól tartok, nagyon későn. A kocka el van vetve.

A helyzet az ugyanis, hogy a CEU nem halt meg, hanem élni fog, mégpedig sokkal jobban, mint eddig. Elköltözik egy olyan nyugati fővárosba, ahol tárt karokkal fogadják, biztosítanak számára mindent, ami a kiváló működéshez szükséges, hiszen tudják, hogy Bécs rengeteget fog profitálni ebből a gyümölcsöző munkakapcsolatból.

A magyar orbánista propagandasajtó persze azt ordítja, hogy ez egy győzelem a CEU felett. Egy oláh gellért nevű idióta a 888.hu nevű féregtanácsból még azt is hozzáteszi, hogy a CEU Brüsszeltől is „lenyúl” pénzeket. Ez egyébként igaz. A CEU (volt) az az egyetlen magyar egyetem, amely számottevő nemzetközi kutatási pénzt szerzett a dolgozóinak, kutatócsoportjainak, mondjuk ki: Magyarországnak. Ezeket külső támogatásnak hívják, és a világon mindenhol büszkék rá – kivéve nálunk. Az ilyen külső források elnyerése az egyik alapvető értékelési szempont, amikor az egyetemeket minősítik, hiszen ez garantálja, mintegy külső szemként azt, hogy az egyetemen minőségi munka folyik. A külső forrásból elnyert pénzeket természetesen az egyes kutatók is feltüntetik az önéletrajzukban, hiszen ez ismét csak egy olyan kiválósági szempont, ami úgymond objektív, nem függ a közvetlen intézményi értékeléstől. Idiótácska szerint persze az ilyen külső sikerek – lenyúlások.

Naná hogy így gondolja. Ő, és a többi, a miniszterelnök alfeléből kilógó tehetségtelen senki nyilván semmiféle külső megmérettetésre nem vágyik. Elég cudarul is végződne egy ilyen kísérlet, tekintettel arra, hogy ezek a félanalfabéta szerencsétlenek nem igazán képesek másra, minthogy a főni által tollba mondott populista baromságokat az állami pénzből alapított, és abból mesterségesen fenntartott propagandaképernyőkre okádják. Nem csak az egyes propagandamunkások, de maga a teljes propagandasajtó is ugyanebben a cipőben jár: a lassan senki által sem olvasott origo, a soha nem is olvasott 888 és társaik természetesen másodpercek alatt gallyra mennének az állam elfogult csecse nélkül, melyet túlkoros csecsemőként szopnak is éjjel nappal, hálából.

Egy a baj csak ezzel. Az embert egyedül a tudás tudta megmenteni eddig is, és ez nem fog változni attól, ha néhány (vagy sok) idióta most lehetőséget kap arra, hogy a rettentő ostobaságait nyilvánosan is elugathassa. Nekünk, mint fajnak, csak a tudásunk van. A tudásunk az, amely segíthet minket harcolni a fenyegető ökológiai katasztrófa ellen (amelyre nemrég, btw, azt írta a 888 egy szintén okos csicskája, hogy természetes jelenség, ami ellen nem kell harcolni), amely segíthet egy éhezés, szegénység, háború, erőszak, betegség és gyűlöletmentes világ felé vezető úton. Az idióta és egyre idiótább populizmus, az ostobaság állami szintre való emelése és ünneplése ideig óráig a siker mámoros érzését adhatja sokaknak, akiknek ez a teljesítményük alapján soha nem jutna ki – de a világ ettől nem lesz jobb, csak rosszabb.

 Mármint itt, náluk, az ő világuk. A CEU megy Bécsbe, oda fognak jelentkezni ezentúl a nemzetközi hallgatók (és köztük sok magyar is) a világ minden tájáról. A legjobb európai és nemzetközi oktatók (köztük sok magyar is) ezentúl a festői Bécsben fognak dolgozni, lakni, fogyasztani, adózni. Oda mennek a nagy európai kutatási pályázatok is – viszik majd Bécs jó hírét, szerte a világba. Nektek meg itt marad az oláh gellért, a debilis semmirekellő, aki legfeljebb azt adja vissza, amit előtte belé tömtek.

Immár mindenféle álca nélkül buzdítja arra az adóforintokból alapított, állami pénzből kitömött és fenntartott 888.hu az egyetemi diákokat, hogy névtelen feljelentésekkel támadják azokat az oktatókat, akik nem a kormánypropaganda szólamait szajkózzák a katedráról. Eddig sem volt ismeretlen a NER számára az, hogy ellenzékinek tartott egyetemi tanárokra spionokat küldenek - csak az elmúlt pár hónapból féltucat esetre emlékezhetünk. Most azonban Hammer Ferenc kapcsán az immár valódi terrorszervezetként működő állami propagandagépezet magasabb fokozatra kapcsolt. 

Történt ugyanis, hogy az ELTE egy tanórán kívüli, a felsőoktatásról szóló rendezvényére elküldte nyájas 888.hu-s "újságíró"-ját, és az ott elhangzott kritikai megjegyzések alapján - nem kevés hazugsággal megspékelve - lejárató cikksorozatot jelentetett meg több fórumon is. 

Ekkor juthatott eszébe valakinek eme sztálinista tempójú médiafelület szerkesztői közül, hogy mi lenne, ha egy huszárvágással minden nem-NER kompatibilis tanárra kiadnák a kilövési engedélyt? A felhívás szövege világos: mind a baloldali, mind a liberális gondolatokat tanító egyetemi tanárokat fel kell jelenteni, legjárató cikkeket kell rendelni ellenük. Természetesen mindezt névtelenül. 

Nem élek elég régóta ahhoz, hogy tapasztalati élményem legyen a kommunista rendszerben való létről - de elég sokat tanultam róla, és valami ilyesfélét gondolok felőle. Névtelen feljelentések, állami pénzből finanszírozott káderezések, beépített és odavezényelt besúgók az egyetemeken és más, intellektuálisan potentált helyeken. Kereszténynek hazudott kormányunk nagy erőkkel építi a poklot - és nem tudja, hogy saját magának is. 

Bezúzták a Századvég című folyóiratot, a hírek szerint azért, mert kritikus volt (ami Orbániában annyit tesz, nem volt eléggé meggyőzően NER-barát. Mivel az inkriminált és azóta betiltott folyóiratszám véletlenül a kezembe került, nem kellett sokat vári ahhoz, hogy olyan mondatokra találjak ami talán kiverhette a biztosítékot a kormánynál, amelynek maffiaügyeivel mostanában tele van a sajtó. Íme például rögtön az első tanulmány elejéről:

"A járadék és a járadékvadászat fogalma kulcs a korrupció megértéséhez is. Három típust különböztetünk meg. Valamely mértékben mindegyik előfordul minden kapitalista piacgazdaságban, de mindhárom, különösen pedig az első és harmadik kiemelkedően fontos a poszt-kommunista kapitalizmusokban. Ezek a következők:

(i) a politikai elit foglyul ejti a piacot;

(ii) az oligarchák foglyul ejtik az államot;

(iii) egy autokratikus vezető foglyul ejti az oligarchákat a politikai ellenfelek szelektív kriminalizációja útján, vagyonukat pedig újra elosztja a lojális újgazdagok között.”

Nem csodálom, hogy erre bepöccentek. Rossz lehet tudni, hogy egyre nyilvánvalóbbak a szemétségeitek, és már gyakorlatilag bármilyen szövegbe beleolvasható az aljasságotok. Érdekes, hogy – miközben ezeket a híreket figyelem – épp Immanuel Wallerstein világrendszer-elméletéből olvasok egy szemelvényt, aki a hetvenes években még semmit nem tudhatott a majdani csúti diktárorról, mégis oly pontosan írt a NER-ről, és arról, mit tesz az országunkkal. A Századvéggel szemben a Wallersteint nem lehet betiltani, úgyhogy nyugodtan közölhetem is az idevágó részt, hogyaszongya

„Minél gyengébb az állam, annál kevésbé lehetséges a gazdagság fölhalmozása produktív gazdasági tevékenységek által. Ez aztán az államapparátust magát teszi meg a vagyonfelhalmozás egyik elsődleges – vagy nem egyszer az elsődleges – helyszínévé: ez jelentkezhet az állami vagyok ilyen vagy olyan mértékű rendszeres meglopása és a megvesztegetés formájában. Nem arról van szó, hogy ez ne fordulna elő az erős államokban is – mert igenis előfordul - , hanem hogy a gyengébb államokban ez válik a tőkefelhalmozás legfőbb módjává, ami viszont kikezdi az állam működőképességét. Amikor az államapparátus válik a tőkefelhalmozás fő eszközévé, akkor a hivatalok rendezett átadása az utódoknak általában igen bizonytalanná válik, ami aztán a választások (ha egyáltalán vannak választások) meghamisításához és kaotikus interregnumokhoz vezet„.

Utána néma csend.

Abban már sajnos nincs semmi meglepő, hogy a (kizárólag) adóforintokból élő magyaridők nevű szenny pártlap válogatás nélkül nekimegy mindennek, amire a főni szemet vetett. Ezidőtájt pedig a főni épp a tudományra vetett szemet úgy általában, és a tudósok által hosszú ideje lakott épületekre úgy konkrétan.

A főni most épp a Politikatörténeti Intézet valóban szép Alkotmány utcai épületét szeretné Mészáros Lőrincnek adományozni, ezért az Intézetnek – ahogy rendes diktatúrában ez már lenni szokott – takarodnia kell.

Ezért aztán a Pihál György nevű senkivel megíratják a cikket, mely szerint az intézet, idézem, a „gerontológiai baloldal egyik utolsó bástyája”, csövesek tanyája, így az állam csak mintegy kitisztogatja őket onnan.

Na mármost a Politikatörténeti Intézetet történetesen egy 1975-ben született, alig 43 éves nemzetközi hírű tudós, egy bizonyos Egry Gábor vezeti. A közel hetven éves Pihálnak tehát simán lehetne a fia, na, ennyit akkor a gerontológiáról.

Ami a csövességet illeti, Egry Gábor az intézeti honlapon is látható módon (ha már az exkomcsi Pihál újságírónak nevezi magát, igazán nézhetne forrásokat) fiatal kora ellenére habilitált egyetemi docens, az MTA doktora, Bolyai ösztöndíjas kutató, aki többek között a Stanford-on volt Fulbright ösztöndíjas, ami a világ egyik legjobb egyeteme. Ha ez nem lenne elég, akkor azt is érdemes tudni, hogy Egry Gábor egyike annak a nagyon-nagyon kevés magyar kutatónak, aki humán és társadalomtudományokon belül megkapta az ERC (Európai Tudományos Tanács) consolidator grantjét. Ez egy millió eurós nagyságrendű grant amelyből több kutató több évi fizetését lehet fedezni, az odaítélés rettenetesen szigorú és kizárólag kiválóság alapon lehet hozzájutni.

Ezek azok a dolgok, amelyeknek a Pihál féle, magyaridők féle, NER féle ember soha nem kerül a közelébe. Ezek maximum az év seggnyalója díjra hajthatnának de ott is csak regionálisan, mondjuk az Év Seggnyalója A Hetedik Kerületben Díjra. Ezek nem kiválósági alapon adományozott nagyszabású nemzetközi grantek dimenzióiban járatosak, hanem abban, hogy hogyan lakoltassunk ki sikeres embereket a működési helyükről, hogyan szerezzük meg a nálunk fényévekkel tehetségesebbek által működtetett intézményeket.

Van azonban egy nagyon rossz híünk a pihál-félék számára. Az MTA-t meg lehet kaparintani, ahogy meg lehet a régi kutatóintézeteket is, folyóiratokat is. De a bennük működő szellemi tőke nélkül ezek csak falak és asztalok. Ha lezüllesztitek őket a ti szintetekre – ez maximum pár év – akkor ezek pont annyit fognak érni, mint most ti.

A nyugati világ értékeihez szokott honpolgár csak kapkodja a fejét, hogy párunk és kormányunk napi szinten terjeszti ki hatalmát furcsábbnál furcsább dolgokra. Kis ízelítő gyanánt: a (nyilván cseppet sem totalitárius őrült) kormány megmondja, milyen darabokat játszhatnak az Operában – ami a kormány emberfelfogását tükrözi. Megmondja milyen kutatásokat lehet folytatni a Magyar Tudományos Akadémián – ami a kormány emberfelfogását tükrözi. Megmondja, milyen szakokat lehet indítani az egyetemeken – ami a kormány emberfelfogását tükrözi.

Én azt gondolom, hogy ez kevés, szeretném ha a kormány, sőt, ami ugyanaz: orbán viktor még sokkal több dologba pofázna bele. Íme, az én rögtönzött tízes listám:

1.       Szeretném, ha az orvosok kizárólag olyan terápiákat alkalmazhatnának, amelyek orbán viktor emberfelfogását tükrözik.

2.       Szeretném, ha a tánciskolákban kizárólag olyan táncokat lehetne tanulni, amelyek orbán viktor emberfelfogását tükrözik.

3.       Ragaszkodom hozzá, hogy az éttermekben csakis olyan ételeket szolgáljanak fel, amelyek orbán viktor emberfelfogását tükrözik.

4.       Ragaszkodom hozzá, hogy a szórakozóhelyeken mindig olyan zene szóljon, és ne más, amely orbán viktor emberfelfogását tükrözi

5.       Indítványozom, hogy csakis olyan parfümöket, tusfürdőket, szappanyokat és testvizeket lehessen kapni és pláne használni, amelyek orbán viktor emberfelfogását tükrözik.

6.       Indítványozom továbbá, hogy a fodrászok csak olyan frizurákat készíthessenek, amelyek orbán viktor emberfelfogását tükrözik.

7.       Kívánom, hogy adóforintjainkból kizárólag arra menjenek utak, amerre azt orbán viktor emberfelfogása megengedi.

8.       Kívánom, hogy a magyar állam  ott és annyira világítsa ki a köztereket, ahol és amennyire azoknak orbán viktor emberfelfogása szerint szükség van

9.       követelem, hogy a magyar jog azokat és csakis azokat a cselekedeteket ismerje el bűncselekményként, amelyeket orbán viktor emberfelfogása annak tekint.

10.   És végül: követelem, hogy magyar földön magyar terményeket csak olyan magyar szarral lehessen trágyázni, melyek minőségéről személyesen orbán viktor győződött meg (természetesen legjobb emberfelfogása szerint).

 

A hét híre semmiképp nem lehet más, mint a Hír Tv Fideszes bekebelezése. Egyáltalán nem óhajtanám lekicsinyelni a dolog jelentőségét, hiszen végeredményben az egyik utolsó nem-fideszes nem-mészároslőrinc nem-orbánviktor televízió került ezzel a mellé a tucatnyi közpénzből működő propagandatelevízió mellé, amit a kisgömböc eddig felhalmozott. Ez a dolog úgy ahogy van tragédia – most mégsem erről fogok beszélni.

Ugyanis az is egy elég érdekes dolog, ahogyan a NER reagált a történetre. Számomra ez sokkal meglepőbb, mint azoknak a panaszos hangja, akik elől szó szerint az utolsó lehetőséget vették el, ha kormánykritikus profi médiát szerettek volna nézni. Engem azok döbbentenek meg igazán, akik ujjonganak és visszavételről beszélnek.

Valóban ennyire demens lenne a gajdics ottó meg a többi fidesznyik médiaguru? Mindenki az origonál, magyaridőknél, 888-nál, mandinernél? Nem veszik észre, hogy a demokráciában a többségnek is joga van a kisebbségi véleményhez?

Igen, ez nem ellentmondás. A többségnek is joga van kilátni a saját többségéből. Joga van arra, hogy – mintegy érdekességképp – néha-néha belehallgasson abba, mit mondanak a mások. A nem-fidesz, nem mészároslőrinc nem-orbánviktor médiumok elhallgattatásával ezt a jogot most a fideszesektől is elvették. Őket is kiütötték a demokráciából de úgy ám, hogy közben még röhögnek is.

Lehet, hogy én nem vagyok egy rajongó típus, ezért nem tudom magam beleélni azoknak a helyzetébe, akik szívből örülnek neki, hogy ma már minden csapból ugyanaz a víz folyik. És abba most ne is menjünk bele, hogy milyen szaga van ennek a víznek.

ELTE TATK 2018 - behajtani tilos?

Több mint négyszáz megosztást ért el 24 óra alatt annak a fiatal kutatónak a Facebook posztja, akinek az MTA által már támogatott pályázatát hetek alatt sem volt képes aláírni Magyarország egyik úgynevezett elit-egyeteme. Mivel ez a poszt több fórumon is elém került, gondoltam ez afféle égi jel – és ennek kapcsán magam is elmondom a véleményemet.

Hogy ugyanis nem elmennek ezek a francba? Miért is kérdem ezt. Aki rendszeres vagy akár rendszertelen olvasója ennek a blognak, az tudhatja, hogy nem épp a kormány melletti szimpátia fellegvára vagyunk. De az, hogy, idén először, 500 tehetséges fiatal kutató kaphatja meg az ún. Bolyai + ösztöndíjat, az akárkinek is pattant ki a fejéből, nem rossz ötlet. Miről is van itt szó? Adva van egy ösztöndíj, ami 10 hónapon keresztül fizetést biztosít a kutató számára annak érdekében, hogy tudományos eredményeit megossza azokkal, akik ebben leginkább érdekeltek: magyar egyetemistákkal, fiatal kutatójelöltekkel, doktoranduszokkal. Ha valamit, akkor ezt feltétel nélkül kellene támogatnia az államnak és az intézményeknek is, előbbinek azért, mert állítólag gyere haza fiatal, utóbbinak meg azért, mert csúcsminőségű ingyenmunkát kap.

Erre mit látunk? A poszt szerzője szerint az Elte nem volt képes több hét alatt sem egy nyavalyás papírlap aláírására. Ezzel megfosztotta a posztdoktort egyévi jogos jövedelmétől, az intézményt pedig az ingyenmunkától, a hallgatókat pedig a bizonyára értékes kurzusok elsajátításától.

Mint felsőoktatással is rendszeresen foglalkozó blog tényleg gratulálunk az Eltének ehhez a szintű bénázáshoz, nem igazán találunk szavakat.

Akinek nem lenne facebook profilja (létezik ilyen ember?) annak itt az eredeti poszt, én a hívatlanul csoportban találtam:

Így teszi tönkre Magyarország úgynevezett elit-egyeteme a fiatal kutatókat

Ezt a posztot a saját mérgem okán kezdtem el írni, de átvette a vezetést az aggodalom. Miféle rendszer, miféle minőség, egyáltalán – miféle ország ez, ahol ez megengedhető?

Sokszori próbálkozás után idén megnyertem a Bolyai ösztöndíjat, méghozzá elég magas pozícióval. Mivel bekerültem a top 10-be, Az MTA-n javasolták hogy adjam be a Bolyai+-t is, egészen biztosan megkapom. Ez havi 200.000 Forint egy éven keresztül, az EMMI fizeti. Csak egy egyetem kell hozzá, ahol doktoranduszt vezetsz – az egyetemnek nem kerül egy fillérjébe sem. Megkerestem az ELTE azon doktori iskoláját, ahol a doktoranduszom van, ahol támogatták a beadott tervezetet.

Aki ismer, tudja, hogy munkában szinte kényszeres vagyok, napi 16 órákat dolgozom – büszkén mondom, meg is van az eredménye. Így a pályázati anyagot is természetesen 24 órán belül feltöltöttem a pályázati rendszerbe, valamint ajánlva fel is adtam. Három hete néma csend.

Majd most szombaton (!) kaptam egy emailt, hogy a dékán nem írja alá, vigyem máshova. Pont. Ez természetesen lehetetlen, hétvégén nem dolgozik senki az egyetemeken, és MA van a leadási határidő. Legalább 10 levelet küldtem minden létező érintettnek, amiben pontokba szedve indokoltam, hogy hogyan lehetne lebonyolítani az aláírást. 2000 kilométeren belül bárhova elmegyek érte, írtam, hiszen a megélhetésemről, három gyermekem megélhetéséről van szó. A megnyert pályázat miatt nem vállaltam semmi plusz órát (minden évben legalább 3 egyetemen vállalok plusz órákat, mindenki ismeri az egyetemi béreket…). Semmilyen konstruktív javaslatra nem voltak vevők, az ügyintéző hölgy elmenekült előlem és a vécébe zárkózott!!!! (videofelvételem van róla).

Közben kiderült, hogy ám többen jártunk így! Az ELTE több olyan fiatal kutatóval szúrt ki szándékosan, aki nem az ELTE-n van főállásban, hogy – elveszítvén a pályázatot – javítsák az ELTE oktatók nyerési statisztikáit. Már rég tudták, esetemben már hetekkel ezelőtt, hogy nem fogják aláírni – de nem engedték hogy az adminisztrátorok szóljanak, nehogy beadjuk máshova, és ott megnyerjük.

A Bolyai pályázatok azt a célt szolgálják, hogy a legkiválóbb kutatókat itthon tartsák, és a tudásukat a magyar egyetemistáknak adják tovább. Ezt én, és több más kutató, az ELTE aljas, impotens és – ki merem mondani – kifejezetten kegyetlen eljárásrendje okán nem fogjuk tudni megcsinálni. A legjobb évem lehetett volna, ahol a kutatásaimra tudok koncentrálni. Hála az ELTE-nek most még azt sem tudom, miből fogunk megélni.

Köszönöm, hogy elolvastad, és kérlek add tovább, segítsünk megtalálni másokat is, akik így jártak. Tegyünk együtt egy igazságosabb rendszerért, ahol az ilyen aljas húzások, manipulációk nem maradnak büntetlenül.

Már az egész ország arról beszél, hogy az MTA-n nagy átszerveződések várhatók. Ezen mi, akik nagyjából ezen a területen dolgozunk nem vagyunk meglepve egy csöppet sem, ráadásul a kommunikációs sablon is ismerős számunkra. Ebben a bejegyzésben megmutatom, miért és hogyan nyúlt a hatalom ismét a jól bevált stratégiához.

A migránsokhoz, iszlámhoz hasonlóan a társadalom nagy része nem tud szinte semmit a tudományos akadémia működéséről, úgy általában, a tudomány működéséről. Ez az információs vákuum tökéletesen alkalmas arra, hogy – ha eleget beszélünk bele – bármivel ki lehessen tölteni. Azt nehéz lenne persze átverekedni – noha sajnos félő, hogy nem lenne lehetetlen – hogy a tudósok, ha kiszabadulnak az MTA székházból, akkor megesznek bennünket. Az sem lenne eléggé félelmetes, hogy mindenkit áttérítenek a szuperhúrelméletre, s mivel többségükben nem annyira fiatal emberek, ezúttal tán a nemi erőszakkal sem lehet riogatni. Azt viszont – információhiányos térben – egészen könnyű elhitetni, hogy felesleges sőt veszedelmes dolgokkal foglalkoznak ráadásul roppant drágán, ezért a hatalomnak kötelessége megvédeni minket tőlük – mint lassan szinte mindenkitől.

Így került sor először arra, általában az akadémiai források lenyúlását legitimálják, majd pedig elindult a szokásos lejárató gépezet, immár konkrét intézetek konkrét munkatársai ellen, fényképpel, életrajzzal. Ha elég sok ilyet fogunk hallani – és az Akadémiai illetve az értelmiség továbbra is Lord Surrey stílusában előadott válaszokat posztol – akkor elérhető lesz, hogy a nép azt gondolja, a tudósok tényleg teljesen feleslegesek, nem dolgoznak, hülyeségekkel foglalkoznak, sőt néhány veszélyes nézetet terjesztenek az adófizetők pénzén. Már látom a következő nemzeti konzultációt, mely szerint „ugye Ön sem ért egyet azzal, hogy bizonyos személyek nemváltó teknősök udvarlási szokásait kutassák milliárdokért?” Látom az ezt követő „Magyarország NEM-et mondott a liberális ideológia állami propagálására” plakátkampányt. És igen, ez mind meg fog valósulni, és mindenki nagyon fog csodálkozni, aki most azt gondolja, hogy csak nem. Csak de.

Az évi 40 milliárd az sok pénz. Azért még a mészáros lőrinc is lehajol, de itt már nem csak erről van szó. A nemzeti dohányboltok, nemzeti filmiroda, nemzeti sportbüszkeségek, nemzeti professzorok, művészeti akadémikusok után a hatalom szeretne nemzeti (vagyis fideszes, vagyis orbán viktor által szentesített) tudományt is. Itt már rangokról is van szó, nem csak pénzről. Könyvekről, folyóiratokról, tudományos osztályokról, kitüntetésekről. Az eddigiek sem voltak vicces dolgok épp, de itt most egészen nagy bajt lehet csinálni.

orbán viktor megint mert nagyot álmodni: olyan Magyarországot, ahol azt is ő mondhatja meg, hogy ki, hol, mennyiből és mit kutathat. 

Igen drasztikus lépésre szánta el magát ismét Magyarország kormánya: elkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia bevétele. S noha hűséges olvasóim, ha vannak ilyenek, észrevehették, hogy újévi fogadalmamnak megfelelően igyekszem távol tartani magam a magyar politika ügyes-bajos dolgaitól, most mégis billentyűzethez kellett kapjak.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) valódi demokratikus szimbólum, no nem azért, mintha tökéletes lenne. Mert nem az. Az MTA bizonyos értelemben egy eléggé kivénhedt struktúra hordozója, mellyel szemben magam is igen kritikusan szoktam megnyilatkozni. Szóval hozzá kellene nyúlni, kétségteleneül – na de nem mindegy hogy kiknek és hogyan.

Mert azt még én sem tagadhatom, hogy az MTA – hibáival együtt is – egy többé-kevésbé meritokratikus, vagyis a kiválóságot legalább részben figyelembe vevő intézmény. És mint ilyen, lassan az egyetlen példánnyá válik hazánkban. Ez azt jelenti, hogy ha kiváló teljesítményt mutatsz egy adott tudományterületen, akkor anélkül is megkaphatod az MTA anyagi és erkölcsi támogatását, hogy valakinek a valakije lennél, például orbán viktoré. Ezt egészen könnyen tudom igazolni, hiszen én magam is nyertem rangos MTA díjat, és ha valakiről, akkor magamról tudom, hogy egyáltalán nem volt se szószólóm, se támogatóm, nem vagyok sem rokona sem ismerőse senkinek a döntnökök közül. Ha már akkor is a Palkovics tehát a fidesz tehát orbán viktor döntött volna a díjak odaítéléséről, akkor én egészen biztos vagyok benne, hogy nem kapom meg. Az egy nagyon-nagy egészségtelen, sőt, kifejezetten nagybeteg dolog, ha a tudomány legmagasabb fórumát párközponti irányításnak vetik alá. Erről nekem kifejezetten a román kommunizmus rettenetes évei jutnak eszembe, ahol a tanulatlan diktátor gyakorlatilag analfabéta felesége irányította a tudományos akadémiát. A tudomány intézményét demokratikus viszonyok között természetesen folyamatosan reformálni kell, de ezek a reformok szigorúan belülről, szakmai alapról indulhatnak el.

A fidesz természetesen nem ma kezdte a tudomány pártállamivé tételét. Első körben a kancellária intézménye által az egyetemekkel alakított ki függőségi viszonyt, majd hozzákezdett az alternatív magyar tudományosság megszervezéséhez. Különféle, szakmailag röhögséges ún. kutatóintézeteket és think tank-eket alapított és tömött ki mérhetetlen pénzzel. De ez úgy látszik nem nagyon jött be. Az ilyen helyekre azért tipikusan a vagy nagyon kezdő, vagy másod és harmadvonalbeliek jelentkeztek pozícióért. Egy valamire való tudósnak amúgy se nagyon lehet (és ami még fontosabb: nem is érdemes) megmondani, hogy mit kutasson, márpedig a fideszes alternatív „kutatóintézeteknél” ez pont így működik. A kis gömböcnek ez kevés: működő, már kialakult intézményeket akar bekebelezni. Vagy, ha más nem sikerült, akkor legalább tönkretenni.

Meglájuk sikerül – e. Ha igen, akkor itt hosszú ideig nem terem kövön kő.