Harmadik szempont

Közéleti kérdésekről szintézist keresőknek.

Művész, orvos, pap - Mészáros Lőrincné a NER reneszánsz embere

2018. január 11. 19:35 - harmadikszem

„A kapuban vár, s már a távolból mosolyog, körülötte ott ugrándozik pajkos kutyusa. Egy-egy pacsi a virgonc ebbel, s aztán belépünk a házba. Alighogy megérkezünk,  elénk tárul KÁPRÁZATOS MŰVÉSZI VILÁGA. Körös-körül a falakon – a ház mindahány helyiségében – különleges festmények lógnak, mind az ő alkotásai. Körülnézünk vásznakkal, festékekkel és ecsetekkel teli alkotóműhelyében, bejáruk minden szegletet, megszemlélünk minden képet, közben pedig kibomlik az egyes festmények sajátos története és jelentése – és velük együtt alkotójuk, Mészárosné Kelemen Beatrix tiszta és finom MŰVÉSZI LELKE, KÜLÖNÖS FESTŐI HIVATÁSA.”

kepkivagas2_3.JPG

 

A fenti idézet akár egy nagy festővel készült portré kissé nyálas, érzelgős, de a helyzetnek némiképp megfelelő bevezetése is lehetne, de nem az. Itt az újságírók egy tipikus seggnyalócikket írnak a környék nagyurának feleségéről, miközben szinte érezni, hogy alig-alig tudják visszafogni a fel-feltörő röhögő görcsöt. Ezek a festmények ugyanis objektíve rosszak, hogy finoman fogalmazzunk.Természetesen nem az a legfőbb baj itten, kérem szépen, hogy a művésznő nem tud festeni, de még amatőr szinten sem. Annál sokkal rosszabb dolog is történhet unatkozó késő középkorú emberekkel, minthogy elkezdjenek festeni! A probléma azzal van, ha ezzel a produktummal bekerülnek az újságba, és kétoldalas protokollcikk jelenik meg róluk, ahol érzékeny lelkű, káprázatos világú különös festőnek titulálják.

kepkivagas_7.JPG

Ez az, amit a NER-ben nem tudnak, és egyre kevésbé tudják: a minőségért meg kell dolgozni. Nem árt a tehetség sem, sőt egészen üdvös volna, de a munka gyakorlatilag megspórolhatatlan a NER világán kívül. A NER-ben azonban máshogy van. Ott te percek alatt leszel professzor, miniszter, és mint látjuk, káprázatos művész is, akivel teleírják a sajtót. Elmondom, más ezekért – a NER-en kívül – mit csinál.

Átlagemberünk legkésőbb az általános iskola második felében elkezd különórákra járni, és a legtöbben, akik festők szeretnének lenni, a középiskola négy évében már majdnem szinte kizárólag ezzel foglalkoznak. Aki nem a kisképzőben vagy más szakos intézményben tanul, az bizony heti 5, de nem ritkán 10 különórára jár, hogy majd felvegyék a festő szakra. Oda már kiváló minőségű portfóliót kell összeállítani, leggyakrabban különböző mesterek segítenek ebben is. Kell professzionális szintű akt, portré, természetesen, de autonóm műalkotásokat is fel kell tudni mutatni. Na most ezekből az emberekből, akik sok-sok éve mindent erre tesznek fel, mindent ezért kockáztatnak, szóval ezekből a felvételin kiválogatják azt a 6-10%-ot, akit fel is vesznek. Utána jön még jó pár év kegyetlen kemény munka az egyetemen, vizsgamunkákkal, szakmai zsűri előtt, majd a diplomakiállítás. Ezután a fennmaradók közül is a legjobbak, ha sokat dolgoznak, akkor lesz katalógusuk, netán kiállításuk. Ők még simán éhen halnak ettől, de már dokumentálva van legalább, hogy voltak, léteztek, alkottak. És a fennmaradó kevésből is nagyon keveseknek sikerül, hogy több kiállításuk is legyen, sőt, ha emellett néhány nemzetközi díjat is bezsebelnek, akkor talán, ismétlem, talán, egyszer róluk is lesz egy kétoldalas cikk az újságban.

tumblr_p2e042w7xo1qb9gcho2_1280.jpg

A NER-ben ehhez elég egy ötlet. Fess, tök mindegy mit, és akkor festő vagy. Káprázatos festő, érzékeny festő, varázslatos festő. Gyógyítasz. Fentről kapod az inspirációt, a Jó Isten irányítja az ecsetedet. Nem csak ragyogó művész vagy, de közvetlen kapcsolatban állsz a Jóistennel: alkotsz, gyógyítasz, inspirálódsz. És ennek mind semmi köze ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc, az ország vezetőjének első számú strómanjának a felesége vagy.  

kepkivagas3_2.JPG

107 komment

A fal mellett lapulás szelleme, avagy az Orbán rezsim pszichopatológiája

2017. december 30. 22:02 - harmadikszem

a-cof-nek-nem-tetszenek-a-devizahiteles-tuntetok_civil-kontroll.jpg

Van egy könyv, amelyből, túlzás nélkül állíthatom, megérthető a teljes Orbán rendszer működése, és az is, hogy miért fog még nagyon sokáig működni. Ez a könyv némiképp meglepő módon egy, a klasszikus szocialista rendszerek strukturális leírását tartalmazó munka, amely először angolul jelent meg 1992-ben. Kötelező olvasmányként kellene feladni legalább az egyetemek BA szintjén, de ez nem fog megtörténni, mivel a könyvből még a végén minden állampolgár megértené a világ működését, az őt körülvevő társadalmi tér szerkezetét, és azt is, hogy milyen rossz irányban mennek a dolgok mifelénk. Szóval ez nem fog megtörténni, de én a magam módján ezzel a bejegyzéssel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy néhányaknak felnyíljon a szeme.

A szerző, akinek 90. születésnapját egyébként nemsokára egy igen színvonalas konferencia sorozattal ünnepeljük (disclaimer én is ott leszek) ebben a művében bevallottan arra is kísérletet tesz, hogy a szocialista múlt felé érzett nosztalgiát csökkentse, relativizálja. Ezek a rendszerek ugyanis empirikusan igazolható módon rosszak. Pont. Minden ismert mutató szerint jóval rosszabbul teljesítenek, mint az elvárható lenne. Egyetlen dologban jók pusztán: az ideológiában.

Az ideológia ebben a kontextusban kommunikáció. Duma. Horseshit. Ebben a szocialista rendszer nagyon jó volt, és örökösei is jóban vannak a valóság megkettőzésével. Ez azt jelenti, hogy van egy kommunikáció egyfelől, ami szerint minden tökéletes vagy legalábbis hamarosan az lesz, bár ellenségeink lesben állnak, nem nyerhetnek. Pont. Európa történelmét magyar nyelven írják, meg ilyenek. És van ezzel szemben egy külső realitás, ami versenyképességből, humán fejlettségi indexekből, Freedom House jelentésekből, gyermekszegénység expozícióból és egy csomó más olyan indexből állnak, amelyek nem képezik a kommunikáció részét.

Másfelől, és ebben a bejegyzésben főleg ezzel foglalkozom, itt vannak a drága emberek, akik a rendszert mégiscsak működtetik. Ezt Kornai bürokráciának hívja, ez a rendszer core mozgatója. A bürokrácia bizonyos fajta ember befogadására képes, és azokat vonzza is. A stabil kétmillió bürokráciája ez, amelyre Kornai az alábbiakat predikálja:

A klasszikus szocialista bürokrácia hatása a munkatársak jellemére

A klasszikus szocializmusban „nem tanácsos felfelé bírálni, szokatlan ötletekkel előállni, kezdeményezni. Nem érdemes önállóan gondolkodni és önállóan kockázatot vállalni. Ha az alárendelt tenni akar valamit, akkor jó előre „fedezze le magát”, szerezze meg előre a főnökei előzetes jóváhagyását, osztozzék minél több felső szintű vezetővel a felelősségben, és akkor nem kerül bajba. Mivel a legtöbb emberben van némi hiúság, a feljebbvalóknak való hízelgés is használ.

Nem is csak arról van szó, hogy ezek a jellemvonások fokozatosan kialakulnak, miután az egyén bekerült a bürokráciába. Eleve az kerül be, és főleg az halad előre gyorsan a karrier útján, akiben megvannak ezek a tulajdonságok. A bürokratikus szabályozás jellemformáló-nevelő hatása és szelekciós kritériumai kölcsönösen erősítik egymást: elharapózik a szolgalelkűség, a fal mellett lapulás szelleme.” Kornai János (2012). Kornai János válogatott munkái II. kötet. A szocialista rendszer.Budapest, Kalligram Kiadó, 150-151.

Úgy vélem ez az idézet akár ma is íródhatott volna, nem a klasszikus szocialista rendszerekről, hanem a jelenlegi rezsimről. A szolgalelkű, kockázatkerülő tehetségtelen talpnyalók társadalma lettünk, akik tökéletes végrehajtók, zombik, robotok. Aki nem ilyen volt, azt a rendszer rég kivetette magából. Az élet gyakorlatilag minden szegmensében – kivéve a multinacionális vállalati szférában és a globális kreatív iparban – egyedül a bürokráciában van lehetőség az előmenetelre. Az Orbán bürokráciájában. Lehetsz festő, költő, színházrendező, tudós, sportoló vagy építési vállalkozó, médiatulajdonos, újságíró vagy filmes: mindig ugyanabban a mezőnyben fogsz versenyezni, ugyanazokkal a szabályokkal. A bürokrácia szabályaival. És van stabil 2 millió ember, akiknek ezek a szabályok tökéletesek. Kiszámíthatóak, teljesíthetőek, megérthetőek, vállalhatóak. Nekik is vannak írva. A falhoz lapulóknak. Húzzátok ki magatokat: itt és most tiétek a világ!

zombies-01.jpg

202 komment

A nagyon nagy Magyarország

2017. december 21. 18:16 - harmadikszem

nagy-magyarorszag.jpg

 

Hála a modern magyar nyelvészet fejlődésének de különösen annak, hogy a nyugati típusú nyelvészlobbi már nem tudja globálisan megakadályozni, hogy a valóságot tükröző tudományos eszmék is elterjedjenek sőt felül kerekedjenek a liberális mocskon, egyre több és több történelmi tény találja meg végleges helyét az igazság panteonjában.

Mint nem is olyan régen megtudtuk, az, hogy például  Karthago és Róma régi magyar városok, egyszerű nyelvészeti elemzéssel kimutatható. Unorthodox elemzéssel persze, de talán épp ideje az imperialista nyelvészettel való leszámolásnak. Karthago ugyanis annyit tesz, mint Kard hágó, Róma jelentése pedig természetesen a Rom ma kifejezésből származik, amit az egykori császárváros bukása után adtak neki a megszálló magyar csapatok. Előtte Budapestnek hívták azt is.

A teljesség igénye nélkül felsorolunk még néhány olyan helyszínt ami valaha a magyar birodalom része volt, és valószínűleg újra az lesz hamarosan, hiszen a nyugatot felégetik a homokosok és a muszlimok. Utána meg már csak át kell oda költöznünk.

Babilónia például egyértelmű magyar ősföld, nevét a „Bab lón” ómagyar formájából kapta. Köztudott ugyanis, hogy atyáink annak idején egy függőleges vonallal választották el a lexémákat, így került egy I vonal a bab és a  közé. Később ezt a tudjukkik elkezdték i-re hamisítani, és elterjesztették a Babilónia formát. Egy 23. századi tekercs azonban fennmaradt (ez a híres kal’hammami ásatásokon került elő), és ezen bizony már az eredeti Bab I lón formula szerepel. A kifejezés természetesen arra a történelmi tényre utal, hogy eleink nem csak a húst, de a babot is lónyereg alatt puhították.

Mezopotámia szintén ilyen, hiába próbálják egyes nyugati szerzők a görög nyelvvel való felszínes hasonlóság alapján folyóköznek fordítani. Ismert ugyanis, legalább a 13. évezred óta, hogy Mezopotámia a „Mező pótanya” ősi magyar mítosz tulajdonnevesült formája. Az egykori magyarok, akik elsőként kezdtek legeltetésbe, hamar észrevették, hogy a kisborjúk az anyatej után közvetlenül a mező füvét kezdik el legelni. A mező lett a pótanyjuk, innen a szép mítosz és a későbbi tulajdonnév: Mező pótanya, vagyis Mezopotámia.

Rossz hírünk van azoknak is akik Jeruzsálemet a zsidósághoz kötnék, hiszen jóval a héberek megjelenése előtt ez a terület már magyar föld volt. Jeruzsálem valójában piros földjéről kapta a nevét, még a panama korszakban, amikor a honfoglaló magyarok elkezdtek az ott talált vöröses iszapból ajakírt előállítani. Mégpedig világszínvonalú minőségben, ezért is mondták az odaérkező francia diplomaták, hogy „E rúzs álom”! El is nevezték – mintegy korai brandingként – a várost az akkori kiejtés szerint Jeruzsálemnek, a franciák pedig azóta is rúzsnak mondják a vöröset. Ezt is tőlünk lopták, mint a párizsi metró terveit – de ez már egy másik történet.

Nem minden korabeli magyar városnak tudjuk a teljes történetét, így például nem tudjuk, miért hívták az egyik népes keleti városunkat Pék ing-nek (ma Peking) Tök jó-nak Tokiót, illetve azt se tudjuk miért neveztek el Szingapúrnak őseink egy olyan területet, ahol valaki fingva kúrt. Az azonban végre már a modern nyelvtudomány szintjén is megmutatható tudományos tény, hogy a magyar nép a legősibb, legnemesebb nép, aki mindig volt, van és lesz, mint Lenin elvtárs, aki persze mint tudjuk szintén magyar volt eredetileg, csak valaki rossz géneket kevert belé útközben. Az "Ősmagyar Himnusz" valójában egy Mezopotámiában talált kb. ötezer éves sumír nyelven íródott agyagtábla fordítása. Dr. Bobula Ida sumerológus, nyelvész értelmezése szerint, a világ teremtésekor Isten sorsot rendelt a különböző népeknek, köztük a számára oly kedves sumíroknak, akik azonban magukat mada-nak, vagy kiengirnek hívták, ezt rendelte.Az "Ősmagyar Himnusz" valójában egy Mezopotámiában talált kb. ötezer éves sumír nyelven íródott agyagtábla fordítása. Dr. Bobula Ida sumerológus, nyelvész értelmezése szerint, a világ teremtésekor Isten sorsot rendelt a különböző népeknek, köztük a számára oly kedves sumíroknak, akik azonban magukat mada-nak, vagy kiengirnek hívták, ezt rendelte.

24 komment

Orbán Viktor a magyar télapó

2017. december 14. 14:50 - harmadikszem

14143236_56a34b6615dc41caadbd4ae4d89c9b44_wm.jpgKicsi, kövérkés, és hasonlóan kommunista is, hiszen azért annyira ciki video üzenetet, mint amit ma posztolt a reptérről a t. választópolgároknak én nem nagyon tudok mástól elképzeli, mint szocialista párttitkártól.

Történt ugyanis, hogy a miniszterelnök szó szerint ezt találta mondani:

„Magyarország helyzete sokat javult, mert itt vihetem a hátizsákomban (és itt meg is emeli a kis puttonyát) annak a 2 millió 300 ezer magyar embernek a véleményét, aki világossá tette, hogy nem kíván Soros tervet”

Ez a kis mondat annyira kellemetlen, hogy még a 888.hu is erre javította az írott változatban:

„Magyarország helyzete sokat javult, köszönhetően annak a 2 millió 300 ezer magyar ember véleményének, akik világossá tették, hogy nem kívánnak Soros-tervet”

Nagyon vicces, hogy ez a magyar télapó metafora, mely szerint a PM  Brüsszelbe viszi a választópó’gárok levélkéit a rosszcsont bürokratáknak, na ez még a szuperszervilis propagandaszennylapot is arra ösztönözte, hogy ezt a hátizsákos sztorit valahogy óvatosan szerkesszék át. Figyelemre méltó, hogy ehhez a mondat szerkezetébe is bele kellett nyúlni picinykét.

az20imf20mikulasa.jpg

Pedig szerintem kár volt. Sejtésem szerint ugyanis ez az állítólagos 2 300 000 ember, aki elküldte a propagandaszalvétára adott véleményét véletlenül egybeesik azzal a 2 300 000 emberrel, aki TÉNYLEGESEN elhiszi, hogy Orbán Viktor betette a kis zöld hátizsákjába a sok-sok borítékot, és majd ott jól kiszórja a brüsszeli bürokraták asztalára, akik majd aztán néznek nagyot, hogy még a Mariska néni meg a Pista bácsi is aláírta, nide, hogy mégiscsak van Soros terv!

És azt is megkockáztatom, hogy ez a 2 300 000 ember véletlenül ugyanaz a 2 300 000 ember aki rendületlenül fog a fideszre szavazni, amíg világ a világ. Na nekik szól ez a kis video.

 

25 komment

PPP avagy Professzor Polt Péter

2017. december 06. 13:55 - harmadikszem

poltek_1.JPG

 

Egészen elképesztő méreteket ölt a hatalmi koncentráció minálunk: egyazon ember hithű fideszes politikusból könnyen lehet legfőbb ügyész, majd egyetemi professzor. Én most erre az utóbbira koncentrálva jegyzem meg, hogy

Ezeknek már semmi sem szent.

Az ugyanis láthatólag nem zavarta meg abban Áder Jánost, hogy professzorrá nevezze ki PPP-t, hogy az elte kari tanácsa egyértelműen leszavazta a kinevezést.  Ez az egyetemi autonómia megcsúfolása, no de láttunk már ilyet korábban is, például Eperjes Professzor kinevezése kapcsán, ahol az MTA állásfoglalását sikerült semmibe venni.

Mert mi kell ugyanis az egyetemi tanársághoz? Hát, először is ott kellene dolgozni – ez mondjuk PPP esetében nem áll fenn. Ezért találták ki az egyetemi magántanárság intézményét, ugye, hogy a professzori cím elérhető legyen azok számára is, akik nem nagyon tanítanak.

Ehhez viszont a hatályos jogszabály szerint nemzetközi hírű tudósnak kellene lenni. PPP-ről sok minden elmondható, de ez éppen nem. A Google Scholar-ban nekem egyáltalán nem sikerült tőle cikket találni. A doktori adatbázis szerint a tíz legerősebb cikkére van összesen 2 darab hivatkozás. Ezzel én nem vennék fel senkit tanársegédnek.

Gondolhatnánk a hosszú évek tapasztalatára – de ne tegyük. PPP 2011-ben szerzett doktori fokozatot. Az hat éve volt. A törvény általában 10 évet ír eő a docensi kinevezéshez a PhD-től számítva, és akkor hol van ez még a professzori rangtól? Ettől az időtől el lehet térni, ha a jelölt rendkívül erős kutatási profilt tud felmutatni  - ám itt még egy rendkívül gyengét sem látunk.

Na de talán az iskolateremtés! Hiszen ha nem is kutat professzorunk, talán sok fiatal kutatót nevelt ki! Ez egy elég jól mérhető dolog, meg kell nézni a vezetésével doktori fokozatot szerzett nebulók számát. Ez a szám azonban PPP esetében egy kövér bekajált 0.

Ez az ember a jelek szerint se nem tanít, se nem kutat, se nem nevel utánpótlást. Viszont Orbán a haverja. És ma Magyarországon ettől leszel legfőbb ügyész, érdemes művész, államfő,  főorvos, fociedző, filmrendező, tanszékvezető, szállodaigazgató, építésvezető, projekt koordinátor, lapkiadó, rovatvezető.

Miért épp a professzor lenne más?

bubo.JPG

 

102 komment

Hordószónok vagy házigazda? A blogolás kétféle felfogása

2017. december 04. 14:25 - harmadikszem

stump-orator-1881-padre-art.jpgHa szétnézünk a blogok piacán, akkor azonnal észre fogjuk venni, hogy elég sokféle van belőlük. No, itt most nem a tematikus sokféleségre kell gondolni, az ugyanis eléggé magától értetődik, hogy valaki erről ír, más meg arról. A sokféleség szempontjából most a blogger szándékai sem fontosak (pedig tudjuk, hogy valaki szinte csak magának ír, mintegy e-napló formájában, mások esetleg világhatalomra törnek). Ez a bejegyzés sokkal földhözragadtabb: kizárólag azt vizsgálja, hogy a blog milyen strukturális mezőben jelenik meg. Ebből viszont összesen csak két nagyobb csoport van.

f690d102-60b7-4334-bed1-b20bdb3de988_image.jpg

A hordószónok típusú blog esetében a blogger virtuális közszereplő (az idevágó jogi kifejezések nincsenek kidolgozva, szóval itt minden esetben analógiaként, és nem a létező joggyakorlat terminusaiként szerepelnek). Ez azt jelenti, nagyon egyszerűen fogalmazva, hogy a köz előtti szereplés hozzátartozik a szakmájához. A szakma, megint csak egy primitív leegyszerűsítéssel, az, amiből az illető közvetve vagy közvetlenül él. Tehát a hordószónok típusú blogger közvetve vagy közvetlenül a blogján folytatott kommunikációból él, ezért etikailag és kommunikációs szempontból is nagyjából azok a dolgok vonatkoznak rá, mint a sztenderd közszereplőre. A hordószónok típusú blogger közvetlenül vagy közvetve a blogjából él, ha az ott folytatott kommunikációjával vagy annak nyomán jut bevételeihez (saját szolgáltatásait reklámozza, mint számos pszichológus-blog, vagy pedig magának celeb státuszt vindikálva a blogger ismertségét arra használja fel, hogy a nem-digitális valóságban azt készpénzre váltsa különféle tanfolyamok, előadások, fizetett nyilvános szereplések formájában).  

stumpspeakingbinghamgilmore.jpg

Mármost a hordószónok típusú blogger a fenti előnyökért cserébe többet köteles tűrni, mint nem-közszereplő típusú embertársai. Világos, hogy egy, a blogjából élő szerző csak kínok árán tilthat ki kommentelőket, vagy küldhet el melegebb éghajlatra. Neki az olvasók gyakorlatilag vásárlói (akár aktuálisan, mint a kattintásszám növekedésének okai, akár potenciálisan, mint potenciális vásárlók, előadás-hallgatók, sikerkönyv-vevők). A közszereplőkhöz hasonlóan kommunikációs szempontból többet kell eltűrnie. Ha megdobálják a hordón tojással, meg lehet tőle kérdezni, hogy minek ment oda.

film_706w_masterofhouse_original.jpg

A másik típusú blogger a házigazda. Ő mintegy meghívja a blogjába a kommunikációs partnereket, legyenek azok olvasók vagy kommentelők. A házigazda tevékenysége itt nem üzleti, hanem gesztus-jellegű. Ebbe adott esetben az is belefér, hogy magát a gesztus nyilvánosan gyakorolja, azonban a kommunikáció szerkezetileg nem nyilvános térben zajlik, hanem a házigazda virtuális otthonában.

Ennek megfelelően a házigazda-típusú blogger nem élvez olyan jellegű közvetlen vagy közvetett nyereséget, mint a hordószónok típusú blogger. Nem tart roadshow jellegű észosztásokat belépődíjért, nem használja a blogot sem kuncsaft-szerzésre sem közönségszervezésre. A házigazda típusú blogger ebből a szempontból teljesen civil, és nagyjából azok a kommunikációs jogok illetik meg, mint bármilyen civilt, aki az otthonába vendégeket invitál.

par156317-feature-1600x900-c-default.jpg

A házigazda típusú blogger a fentiekből adódóan kommunikációra invitál, praktikusan idegeneket. A kialakult helyzetekben akkor jár el helyesen, ha ugyanazokat az irányelveket követi, mintha otthonában vagy kevésbé intim keretek köz: egy általa bérelt helyiségben fogadná a vendégeket.  A társalgás szabályait a normál kommunikációs helyzet elővételezése mellett természetes módon magára szabhatja, adott esetben elő is írhatja. Ha a kommunikációs partnerek ezt megszegik, akkor figyelmeztetheti őket, végső esetben pedig ki is dobhatja azokat, akik a figyelmeztetés ellenére sem viselkednek megfelelően. Ha kidobják őket, akkor nem a házigazdától, hanem tőlük lehet megkérdezni, hogy minek mentek oda.

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

5 komment

15 éve ülnek a 21. század legbizarrabb gyilkosai

2017. november 29. 20:07 - harmadikszem

fznktkqturbxy8znwzimte4ote5mjc3ntdkyjfjmta5otqwntfjzjuxmy5qcgvnkpudasygzqfdzlwtbc0dfm0bva.jpg

Talán még sokan emlékeznek Soproni Ági, az egykor népszerű színésznő rejtélyes eltűnésére, majd sokkoló megkerülésére. Ahogy arról a korabeli sajtó nagy részletességgel beszámolt, a színésznőt saját kamasz fia ölette meg egy barátjával, majd a holttestet egészen bizarr módon próbálták eltüntetni.

Számomra ez a történet nem pusztán azért maradandó, mert egészen elképesztő módon kegyetlen. A bírósági per időpontjában ugyanis egy évfolyamtársammal diplomamunkát készítettünk és éppen erről a perről. Petróczi András (a színésznő fiának és a gyilkosság elsőrendű vádlottjának) védőügyvédje az azóta elhunyt Bárándy György volt, aki példás módon támogatta a munkánkat: részt vehettünk az összes tárgyaláson valamint betekinthettünk a teljes peranyagba, amit a részünkre ki is adatott. 15 év távlatából megpróbálom most nem csak az (azóta nyilván sokat kopott) emlékeket felidézni, de a bennem nyomot hagyó érzésekről is fogok írni. Talán felkavaró tartalom következik.

22758.jpg

Nagyon röviden fogalmazva a történet a következő volt. Soproni Ági a fiával lakott egy elég jó pénzt érő családi házban. A fiú úgy találta, hogy a házat el kellene adni, és a a benne fekvő pénzt fel kellene szabadítani. A korabeli sajtó általában azt írta, hogy Petróczi „nagyvilági életet” szeretett volna élni, ez azonban nem felel meg a teljes igazságnak. A fiú vallomásaiból emlékeim szerint az derül ki, hogy neki konkrét tervei voltak. Szeretett volna Amerikában színésziskolába járni, és az ottani lakhatásra, tanulmányaira szeretett volna egy nagyobb összeget. Emellett a már akkor is majd százmillió forintot érő hatalmas villát felesleges vagyonnak tekintette, hiszen – az anya válása után – azt már csak ketten lakták.

Az anya azonban hallani sem akart erről a dologról, őt még mindig szoros szálak fűzték ehhez a házhoz. Petróczi ekkor kezdett el azzal a gondolattal játszani, hogy megöleti édesanyját, és az így idő előtt megörökölt házat eladja. Erről a tervéről – mint a későbbi tanúvallomásokból kiderült – több embernek is beszélt. Köztük a harmadrendű vádlottnak, aki „nem kapott a kínálkozó lehetőségen”, és a másodrendű vádlottnak, aki viszont nagyon is.

Az elbeszélések (és a vádirat) szerint egy éjjel aztán a fiúk iszogattak, és Petróczi azt mondta a barátjának: tedd meg. A felbujtott bérgyilkos (a neki ígért 8 millió forintért cserébe) el is indult az anya hálószobája felé, azonban pillanatnyilag elgyengült. Húzott egy nagyot az italból, majd egy kábelköteggel fejbe verte a nőt, és a párnával fojtogatni kezdte. A színésznő azonban fittebb volt az elvártnál, és ellentámadásba lendült. A dulakodás így az előzetesen eltervezettől eltérően hosszú percekig tartott, és – mint az ismeretes – a színésznő halálával zárult.

20020328soproni.jpg

A gyilkos, az akkor 26 éves Lázár Zsolt állítása szerint ekkor már önkívületben volt, melyből a frissen meggyilkolt színésznő fia „rázta fel”, aki addigra már ott állt halott anyja fölött, és „Na mi van, Sopikám?” megszólítással nyugtázta Soproni Ági halálának tényét. Az ezt követő tények jól ismertek: a fiú a Balaton körül kocsikázva az elhunyt telefonjáról üzeneteket küldött saját magának, hogy a rendőrséget félrevezesse az eltűnéssel kapcsolatban. Ez egyik üzenet nagyon bizarr: „Etesd meg a kutyákat!”. Ennek a mondatnak különösen beteg konnotációját adja az a tény, hogy a színésznő testét a srácok feldarabolták, részben megsütötték, más részeit pedig a kutyákkal etették meg. A vallomásokból olyan részletek is kiderülnek, mely szerint hol a fiúk hánytak, hol a kutya, majd végül – képtelen lévén a több tíz kilónyi hús ily módon való eltüntetésére – a holttest fennmaradó részeit elásták a solymári erdőben, ahol később a rendőrség meg is találta.

A rendőrség gyanúja viszonylag hamar Petróczira terelődött, és fondorlatos módon még azelőtt kicsikarták a beismerő vallomását, hogy perdöntő bizonyítékuk lett volna.  A védőügyvéd szerint, ha ez nem történik meg, akkor Petróczi ma már szabadlábon van. A bíróságot ez azonban nem hatotta meg: Petróczi Andrást, az áldozat fiát és a gyilkosság felbujtóját életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, melyből legkorábban 40 év múlva szabadulhat. A (bér) gyilkos szintén életfogytiglani fegyházat kapott (35 év utáni feltételessel). Az ő büntetése volt tehát az enyhébb.

A tárgyaláson – ez az emlék semennyit nem homályosult – volt pár megdöbbentő benyomásom. Petróczi András látszólag semmiféle bűnbánatot nem tanúsított. Egyszer elájult a tárgyalás során, de nem a vádak súlya alatt, hanem a saját helyzetéért aggódva. A két „barát” ráadásul a tárgyalások során elkezdett egymásra vallani. Petróczi azt állította, hogy a barátja mintegy „magától” kezdte el fojtogatni az anyját, az ő bűne _csupán_ annyi volt, hogy nem állította le. Ő nem is bűnös, még csak nem is tettestárs, csak bűnrészes annyiban, hogy nem volt _ereje_ megakadályozni a gaz tettet. Azt azonban már semmivel sem tudta indokolni, hogy egy ilyen „gyengeség” után miért kezdtek el elterelő üzenetekkel manipulálni, miért bántak el úgy a testtel, ahogy, és miért élte világát mindenféle látható lelkiismeret furdalás nélkül.

A másik máig ható érzés az anyával kapcsolatos. Akkoriban ezt nem merte, nem tudta leírni senki. A rettenet nagyobb volt, mint a komplexitás iránti sztenderd követelmény. Most azonban, 15 év távlatából már feltehető a talán kegyetlen, de úgy vélem, jogos kérdés: ha ez a fiú nem volt elmebeteg (és a szakértők ezt kizárták) akkor miféle anya lehetett Soproni Ági? Hogy történhet meg egy anya-fiú kapcsolatban ilyesmi? Milyen játszmák, dinamikák, érzelmi vagy legalább kommunikációs kötelékek lehetnek anya és gyermeke között ott, ahol a fiú nem csak hogy megöleti az anyját, de saját szemével nézi végig a haláltusáját? És utána viccelődik a tetem felett? Sütögeti? Megeteti a kutyákkal? És még csak nem is érez lelkiismeret furdalást utána? Ezek soha nem egyszemélyes történetek. Tragédia ez, minden ízében valami őserejű, időtlen tragédia, melyben a két legfontosabb szereplő az anya és a gyermeke. Gyilkos és áldozata.

A történet szomorú, de szinte transzcendentálisan bölcs szimbóluma az az Üdülő utcai villa, ami Petróczi álmait lett volna hivatott megvalósítani. A ház, amely Hollywood helyett az örök börtönbe vezetett, ma többszörös felgyújtás áldozata, hajléktalanok és drogosok tanyája.

Kísértetház, ahogy a helyiek hívják.

untitled_11.png

 

20cc5139f8ba6c38ecb753c93de9a274.gif

Ha tetszett a poszt, kövesd Facebook-közösségünket, és sose maradsz le a Harmadik Szempontról

131 komment

Go East, avagy nemzetköziség magyar módra

2017. november 22. 13:39 - harmadikszem

turk2_small.jpgA napokban került a kezembe a Tempus Közalapítvány által kiírt Campus Mundi ösztöndíjpályázat legfrissebb felhívása, amely felsőoktatási hallgatók számára államközi egyezmények keretében megvalósuló külföldi részképzést támogat. Sok más hasonló programmal ellentétben ez az a típusú ösztöndíj, amellyel viszonylag hosszú időt, akár két szemesztert is el lehet tölteni valamely partnerintézmény egyetemén. Ennél jobb dolog valószínűleg nem is történhet ma magyar egyetemistával, tanuljon bár BA, MA vagy PhD szinten, egy dolog azonban nem világos számomra.

Miért van az, hogy szinte kivétel nélkül csak olyan országokkal van a magyar államnak nemzetközi egyezménye, amelyek felsőoktatása, hogy úgy mondjam, a világ legaljába tartozik?

A listán írd és mondd nincs egyetlen egy nyugati egyetem se. A pályázók nem mehetnek sem az USA-ba, sem Angliába, sem bármely Nyugat-Európai országba, de még az ázsiaiak közül is kimaradt gyakorlatilag minden olyan ország, ahol van érdemi egyetemi élet (Hong Kong, Dél-Korea, Szingapúr, Japán és Taiwan). Egészen biztos, hogy ez nem indokolja semmiféle földrajzi megfontolás, hiszen a listán vannak olyan országok is, amelyek jóval messzebb vannak Nyugat-Európánál, vagy akár az USA-nál is. Én nem akarok igazságtalan lenni, de ez a lista tényleg olyan, mintha a világ legrosszabb felsőoktatását produkáló országokat gyűjtötték volna egybe, ki tudja mi célból.

Íme a lista, ahová a magyar egyetemistákat részképzésre irányítani szándékoznak:

Albán Köztársaság

Algériai Népi Demokratikus Köztársaság

Belorusz Köztársaság

Egyiptomi Arab Köztársaság

Grúzia

Indiai Köztársaság

Indonéz Köztársaság

Iráni Iszlám Köztársaság

Izrael Állam

Jordán Hásimita Királyság

Kínai Népköztársaság

Kuvaiti Állam

Libanoni Köztársaság

Macedón Köztársaság

Marokkói Királyság

Mongólia, Oroszországi Föderáció

Pakisztáni Iszlám Köztársaság

Palesztin Autonómia

Tunéziai Köztársaság

Türkmén Köztársaság

Ukrajna

Vietnami Szocialista Köztársaság

Az itt szereplő országok felsőoktatása Izrael kivételével minden esetben rettentő problémás, bár Kínában (számtalan minősíthetetlen egyetem mellett) találunk megfelelőt is. A lista többi eleme azonban mind olyan, mintha viccből generálták volna.

Ki hallott valaha bármi jót, vagy egyáltalán bármit, a türkmén felsőoktatásról? Vagy a híres mongol, libanoni, makedón, belorusz, grúz vagy épp palesztin egyetemi életről?  Miféle tudományos előmenetelt várunk a Vietnámi Szocialista Köztársaságban, vagy az Algériai Népi Demokratikus Köztársaságban eltöltött szemeszterektől? Miért nem szerepel ezen a listán néhány kevésbé egzotikus, de létező felsőoktatással rendelkező partner? Vagy legalább egyetlen egy? Legalább egy Ausztria, Németország, ne adj Isten Hollandia? Mi az, hogy Türkmén Köztársaság? Pakisztáni Iszlám Köztársaság? Marokkói Királyság, Algériai Népi Demokratikus Köztársaság, Mongólia?

Hát velünk már csak ők állnak szóba?

 

 

 

17 komment

Újabb félmilliárd a kukában!

2017. november 18. 19:51 - harmadikszem

money_in_trash.jpgEgy népszerű blog számolt be arról elsőként, hogy elkészült a mű, bocsánat,  A MŰ, amire az MVM-en keresztül a CÖF több mint félmilliárd, azaz több mint ötszáz millió forintot kapott tőlünk.  A „tanulmánykötetet”  átlapozva hamar kiderül, hogy ez tulajdonképp csak egy apropó arra, hogy mire lehet odaadni a haveroknak a félezer milliót, hiszen a mind nyomdailag, mind tartalmát, mind struktúráját, mind alapgondolatát tekintve förtelmes munkának se füle se farka: nem fogja olvasni senki, nem lesz ez jó semmi másra, csak alibinek. Elmondom, hogy a lopáson kívül mi bajom van ezzel. Élettörténeti adalékok következnek.

Sok hasonló pályatársammal egyetemben nekem is eljött az a pillanat a PhD védésem után, hogy egy tanulmánykötet kiadatására vállalkozzam. Az ilyen könyvek publikálása sok helyen az egyetemi állás előfeltétele, és ugye a 107 ezer forintos nettó tanársegédi kereset (ami ez idő szerint épp negyede a buszvezető fizetésének) mégiscsak erős vonzóerő arra, hogy az ember állásra pályázzon.

kepkivagas_6.JPG

Na mármost ez a tanulmánykötet legalább 15 egyetem koprodukciójában készült el 3-4 év alatt, több mint 20, doktori fokozattal rendelkező szerző dolgozott vele, plusz én, éjjel nappal. Itt általában nem az a kérdés, hogy a szerzők vagy a szerkesztő mennyit kap érte. A kérdés az, hogy honnan szedi össze azt a pár százezertől másfél millióig terjedő összeget, amiből egy könyvet, amit sok-sok ember ingyenmunkája rak össze, ki lehet adni. Nekünk ehhez két-három pályázatot is kellett nyerni, ami ismét csak igen fáradtságos munkát jelentett.

kepkivagas2_2.JPG

Na mármost a Bayer Zsolték féle minősíthetetlen szarkupacra szánt összegből akkor pontosan 500 és 1500 közé tehető azoknak a tudományos könyveknek a száma, amit ki lehetne adni.  Vagyis, a  „Dr. Halzl József,  a Rákóczi Szövetség elnöke,  a Szellemi Honvédő Díj 2015. évi kitüntetettje” ajánlásával fémjelzett munka helyett adott esetben másfél ezer tehetséges, frissen doktorált tudós életpályáját lehetne elindítani.  Nekem nem csak az a bajom, hogy érdemi munka nélkül, egy rakás baromság összehordására ma két perc alatt ötvenszer tízmillió forintot lehet kapni, ha közben kinyalod a kormány valagát. Nem az a bajom, hogy szerzőnként egy új építésű 5 szobás családi ház árát kapják azok a fideszbérencek, akik a 20 oldalas tanulmányaikat 888.hu-s hivatkozásokkal (sic!) és teljes hosszában idézett Petőfi versekkel (sic!!!) töltik fel. Bayer Zsolt hivatkozási listája ebben a (bmeg!) tudományos műben száz százalékig kimerül index.hu-s, magyaridők-ös és 888-as hivatkozásokban.

kepkivagas3_1.JPG

kepkivagas4.JPG

kepkivagas5.JPG

A fő gondom az, hogy ezek a munkák olyan fiatal és tehetséges tudósok kötetei, monográfiái _helyett_ jelennek meg, akik ténylegesen, és nem csak egy avittas és nevetséges retorika értelmében, hasznára válhatnának ennek az egyre szerencsétlenebb sorsú hazának.

 

18 komment

Abúzusok a tudományban

2017. november 14. 13:03 - harmadikszem

5_of_the_most_evil_science_experiments_ever_performed_232942.jpg

Az abúzusok témája – nagyon helyesen – egyre inkább reflektorfénybe kerül, a vélemények azonban – nagyon helytelenül – egyre inkább polarizálódnak, nem sok esélyt adva annak, hogy ezek a társadalmi viták belátható időn belül valamiféle nyugvópontra kerülnek. Jelenleg leginkább a művészeti ágazatokban különösen a színházban, illetve a politikában tarolnak a visszaélésekkel kapcsolatos történetek, noha több helyen is felvetődött már az akadémiai abúzusok kérdésköre. Ebben a posztban ezt a diskurzust igyekszem majd tovább vinni.

A leginkább kézenfekvő visszaélések itt is szexuális természetűek, és az első ilyen jellegű ügyeknek már lettek is következményei. Ezekben az esetekben általában az gyanítható, hogy a hatalmi szempontból magasabb hierarchiát képviselő személy visszaél ezzel a hatalmával, és másra használja fel, mint amire az való. A legprimitívebb esetben szexre.

Arra szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy a szexuális abúzusok valóban csak a jéghegy csúcsai, hiszen az akadémiai (tudományos) életben ennél sokkal kiterjedtebb, sőt, szégyen kimondani, elfogadottabb típusú visszaélések fordulnak elő igen nagy számban.

images_6.jpg

Abúzusok a felvételinél

Különösen a művészeti karokon, azon belül is az elit művészeti képzésekben jellemző és köztudott, hogy már a felvételin is hatalmas protekciós nyomás érvényesül. Ez szerintem nem a dolog természetével, hanem a nagyon magas fokú szelektivitással van összefüggésben. Egy-egy művészeti képzési helyre adott esetben több száz jelentkező kér felvételt, azonban azt látjuk, hogy a ténylegesen felvettek igen nagy százaléka valamilyen értelemben protekciós. Nekem volt szerencsém művészképzésben is előfordulni, ott a 10 fős osztályból összesen hárman voltunk, akik nem álltak valamilyen kiterjedt családi kapcsolatban az adott szakmával. Ez azért is nagyon problémás, mert jelenleg semmiféle nyilvános minősítő rendszer nem áll rendelkezésre, ami alapján a felvételizők teljesítménye objektív módon összemérhető lenne. De szubjektíve sem, hiszen egymás felvételi munkáiba a jelentkezők általában nem nyerhetnek betekintést.

Abúzusok az ösztöndíjak kiosztásánál

Ez a megjegyzésem kifejezetten a magyar viszonylatokra vonatkozik, hiszen a nemzetközi és a jobb nyugati ösztöndíjak esetében elég világos és áttekinthető kritériumrendszer érvényesül. A hazai gyakorlatban ezt én egyszerűen nem látom, a PhD ösztöndíjakat például tipikusan kétféleképp osztogatják. Vagy pofára, vagy pedig azért, mert az adott jelölt kutatási projektje épp beleillik a doktori iskola vezetőjének a projektjei közé. Ezek az ösztöndíjasok ezután nyilván segíteni fogják az ösztöndíjat odaítélő iskolavezető projektjeit, hivatkozni fogják stb. Ez a hatalommal való visszaélés tipikus esete, ráadásul teljesen tisztességtelen, hiszen a doktori iskolákba felvételizőknek nincs lehetősége megtudni, hogy kérvényüket miért utasították el, milyen szempontok szerint döntöttek, valamint nem tekinthetnek be a nyertes pályázati anyagokba (ha vannak ilyen anyagok egyáltalán).

maxresdefault_8.jpgAbúzusok az állások kapcsán

A legtöbb egyetemi hely Magyarországon közalkalmazotti, így a hatályos tv szerint minden állást pályáztatni kell. A gyakorlatban azonban senkit nem ismerek, aki így kapott volna állást, azokat kizárólag kapcsolati tőke alapon lehet megszerezni a hazai viszonylatok között, az aktuális pályázatokat már a jelöltre írják ki. Ez egy rettentő kontraproduktív rendszer és véleményem szerint igen tisztességtelen. A nyugati egyetemeken az állásokat valóságosan is versenytárgyalásokon keresztül, több bizottság, legtöbbször hallgató is oktatói csoportok bevonásával, legalább részben nyilvánosan lebonyolított teljesítményalapú versenyfeladatokon és interjúkon keresztül lehet elnyerni.

Abúzusok a publikációk kapcsán

Végül egy olyan típusú abúzosról is meg kell emlékeznünk, amely rendszerszintű visszaélésekre ad alkalmat és a nyugati tudományosságot ugyanúgy jellemzi, mint a hazait. Ez pedig az ún peer review rendszer, ami egyfajta vak lektoráltatás jelent.  A dolog elméletben úgy néz ki, hogy egy folyóirat szerkesztőségébe eljuttatott kéziratodról leveszel minden olyan info-t, ami a személyedre utal (anonimizálod) és ezután két (három, négy stb.) bíráló véleményezi, publikálását javasolja, javításokat kér illetve elutasítja. Ez a rendszer elméletben igazságosnak néz ki, a gyakorlatban azonban számtalan visszaélésre ad lehetőséget.

Először is a főszerkesztő vagy a beosztott szerkesztő minden indoklás nélkül dönt arról, hogy a kéziratot egyáltalán bíráltatja-e. Fellebbezésnek lehetősége nincs, ez egy tiszta hatalmi helyzet. Jobb helyeken kifejezetten tanítják, hogyan kell (és főként, mely konferenciákon) összeismerkedni a főszerkesztőkkel avégett, hogy a peer review felé vezető úton egyengessék a kéziratot.

Másodszor, a főszerkesztő vagy a beosztott szerkesztő teljhatalommal rendelkezik a beérkezett bírálatokból levont konzekvenciák tekintetében. A szerző számára roppant támogatónak tűnő bírálatokat is jellemezhet úgy, hogy szerinte azok nem elég lelkesek, és visszadobhatja a kéziratot, ugyanakkor lehangoló bírálatok után is láthat reményt, és némi módosítással publikálásra érdemesnek ítélhet. Több esetben a bírálókat kifejezetten utasítják, hogy a szerzőknek szóló véleménybe ne írják bele, hogy támogatják-e a kézirat megjelenését. Így a döntés – fellebbezés lehetősége nélkül – egy személyben a főszerkesztőé. Természetesen a többi esethez hasonlóan itt sincs mód arra, hogy a megjelent kéziratok bírálatait megtekintsük. Az anonimitás látszata mögött itt gyakorlatilag a teljhatalom totális legitimálásáról van szó. Mivel viszont a vezető folyóiratokban megjelent cikkek súlya előléptetések, állások, pozíciók és ösztöndíjak szempontjából kiemelt jelentőségű, ez a hatalom több mint egy a sok akadémiai visszaélésre lehetőséget adó dinamika közül. A tudományos publikációkkal kapcsolatos abúzus – a szexuális abúzusok mellett – alighanem a legsúlyosabb etikai tényező a mai nemzetközi akadémiai életben.

wildisle-ink-scientistclose.jpg

 

 

3 komment